8.Fejezet.
-Nem itt kell lefordulnod? – k�rdeztem, amikor el�rt�nk a kisbolthoz.
-De. – motyogta. – De elk�s�rlek haz�ig, nem venn�m a lelkemre, ha valami bajod esne hazafel�. P�r percig r�g�dtam,
hogy vajon megk�rdezzem e, hogy agg�dik �rtem.
-Ezek szerint agg�dsz �rtem? – k�rdeztem f�l�nken. Mintha meg�llt volna, megfordultam �s gyan�m beigazol�dott.
-Persze, hogy agg�dom �rted! – mosolygott. J�l es� meleg j�rta �t minden porcik�mat. �n is elmosolyodtam.
-Nah induljunk, mert ide fagyok! – nevettem el magam. K�zelebb j�tt �s elindultunk.
-F�zol? – k�rdezte.
-Egy kicsit. – mondtam, m�g mindig olyan j� kedvem volt. Megk�nnyebb�ltem, hogy rendez�d�tt Ichig�val a
kapcsolatunk.
-Tess�k. – rakta r�m a pulcsij�t, ami eddig a t�sk�j�ba volt.
-K�szi! – mosolyogtam. Annyira j� illata volt, olyan Ichigo illata. Az eg�sz pulcsija betakart, j� p�r sz�mmal nagyobb,
mint az eny�m.
-Ki se l�tszol al�la! – nevetett. Mi ezen a vicces?
-Nem tehetek r�la, hogy ilyen debella vagy. – v�gtam vissza, de k�zbe �n is nevettem.
-�n meg nem tehetek arr�l, hogy ilyen p�tt�m vagy. – m�g jobban elkezdett nevetni. Hihetetlen, hogy p�r �r�ja m�g a
k�zel�be se akartam menni, most meg…
-Nem is vagyok p�tt�m… Te vagy t�l nagy! – piszk�l�dtam tov�bb. Eg�sz �ton nevett�nk. Olyan boldog voltam, ha
Ichigo nem sz�l, fel sem t�nik, hogy elmegyek a h�zunk mellett.
-�! Rukia! Nem itt laksz? – k�rdezte.
-Ja! De! – m�g ezt is viccesnek tal�ltam.
-Mit ett�l te? – k�rdezte Ichigo a fej�t fogva, de az�rt � is nevetett.
-Olyat, amit nem kellett volna! – v�laszoltam, a mondtat v�g�n elnevettem magam.
-Nah menj, mert megf�zol! – nevetett. Nem akartam elv�lni t�le, olyan j�l �reztem magam, olyan szabadnak.
-Musz�j menned? – k�rdeztem hirtelen.
-Eh? – lep�d�tt meg. –Nem, de mi�rt?
-Nem j�nn�l be? – k�rdeztem k�ny�r�gve.
-H�t, nem is tudom… - motyogta. Jajj ne m�r!
-Ichigo! Na! – k�rleltem.
-Rukia nekem… - nem tudta befejezni, mert kegyetlen�l k�zbe v�gtam.
-Ichigo! – n�ztem r� kiskutya szemekkel.
-�h, na, j�. – adta meg mag�t. Ez az! Gy�zelem! Beinvit�ltam a h�zba.
-Meg j�ttem! – ki�ltottam, amint be�rt�nk.
-Ok�! – v�laszolta any�m.
-Gyere! – mondtam miut�n levetk�zt�nk. Bel�pkedt�nk a konyh�ba.
-Szia, anya. – motyogtam.
-Szia Ru… �! – akadt el a l�legzete. – Benned kit tisztelhetek? – k�rdezte mosolyogva.
-Kurosaki Ichigo, Rukia oszt�lyt�rsa. – felelte egyszer�en.
-�rtem. – mosolygott, majd sokat mond�an r�m n�zett. Elkezdett kombin�lni… Nem sz�ltam semmit csak elindultam
a l�pcs� fel�, Ichigo sz� n�lk�l k�vetett. Be�rve a szob�mba ledobtam magam az �gyra, Ichigo becsukta az ajt�t �s
k�vetve p�ld�mat le�lt, nem az �gyra, hanem a kis puffomra, amit nagyon szeretek.
-Mes�lj magadr�l. – mi? Kicsit hirtelen j�tt.
-H�t, mit is mes�lhetn�k. Egy �tlagos szerencs�tlen l�ny vagyok, egy �tlagosan h�lye csal�ddal, �s egy idi�ta, de ann�l
szeretni val�bb bar�tn�vel. Alapterm�szetem norm�lis, teh�t kedves vagyok, de ha felh�znak, na, akkor annyi!
-Hehe! – nevetett. Most meg mit nevet, � k�rte, hogy mes�ljek magamr�l.
-Te j�ssz! – mondtam hat�rozottan, es�lye sem lett volna kib�jni al�la.
-Rendben. – m�g mindig nevetett. – Van egy mesterien norm�latlan csal�dom, f�leg az ap�m. Van k�t h�gom, Yuzu �s
Karin. Alapj�ba v�ve „kedves” vagyok, de nem sokakkal ker�l�k olyan k�zeli kapcsolatba, hogy ezt meg is mutassam.
-�rtem… - gondolkodtam el.
-Ha felh�znak, abb�l semmi j� nem sz�rmazik, nem r�szletezem, hogy mi�rt. – motyogta.

-Ok�. – nevettem el magam. Most mi volt ezen olyan vicces, megint kezdtem az el�bbihez hasonl� �llapotba ker�lni.
R�h�g� g�rcs…
-J�zusom, nem tudtam, hogy ilyen diliny�s vagy. – nevetett.
-Nem is vagyok az! – „s�rt�dtem” meg. –Hehh…
-J�l van, na… - nevetett m�g mindig.
-C�hh! – f�jtam fel magam. Nem v�laszolt, �szre se vettem, hogy k�zbe oda�lt mell�m. Mik vannak…
-Rukia… - suttogta a f�lembe.
-�risten! – ugrottam egy nagyot. –A fr�szt hoztad r�m.
-Ne haragudj, nem tudtam, hogy ijed�s vagy. – g�nyol�dott. Adok �n neki g�nyol�d�st.
-Hmpf! – mos t�nyleg meg s�rt�dtem. Megint nem sz�lt semmit, mintha fel�llt volna, f�lszemmel r�n�ztem �s persze,
hogy fel�llt, �s egyenesen az �r�asztalomat c�lozta meg.
-Csak nem egy napl�? – kezdett el lapozgatni. MI?!
-Adod ide! – pattantam fel.
-Nem, nem! – lapozgatta tov�bb. Abban van az eg�sz �letem, a cikis pillanataim, �s Ichigor�l is van benne! JUJJ!
Odarohantam �s megpr�b�ltam elvenni t�le, de a kis mocsok t�l magas, �s felemelte, es�lyem sem volt.
-Ichigo! – kezdtem pipa lenni.
-„Valaki a buszon akkor�t…” – kezdte el olvasni. NE! Pont az �gy mellett �llt. Gondoltam r�vetem magam, ha elesik,
akkor is csak az �gyra esik, nem f�jhat annyira. Itt j�v�k! R�ugrottam.
-Ruki…- az �gyon v�gezt�k, mind a ketten, kiss� elsz�m�tottam magam. Hopsz…
-Add csak oda! – kap�l�ztam.
-Nem! – mosolygott. Nagyon �lvezte a helyzetet. P�r percig folytattuk ezt a „add ide, nem adom” dolgot. Megel�gelve
�tm�sztam rajta �s gyorsan kikaptam a kez�b�l a napl�t. EZ AZ! Ichigo �szt�nb�l ut�nam kapott, miel�tt m�g leestem
volna az �gyr�l. Ennek k�vetkezt�ben valahogy f�l�m ker�lt. Az arcom csak �gy �gett, nagyon zavarban voltam.
-Na, mi van? – �rd�gi mosoly �lt ki arc�ra. Ne m�r, nem lehetek ilyen peches… Egyre k�zelebb hajolt. Ez a mozdulata
felid�zte bennem azt az est�t, megijedtem…
-F�lsz? –k�rdezte szomor�an. Mintha b�ntan� a b�ntudat.
-Mmmm… - mormogtam.
-Rukia! – teljesen el volt keseredve. Kezdtem sajn�lni szeg�nyt.
-Nem… - motyogtam, k�telkedtem is benne, hogy meghallotta e.
-Heh… - f�lmosolyra h�zta a sz�j�t, de ez a mosoly valahogy nem volt �szinte. Nah mindj�rt bedepizik itt nekem.
-Ichigo, nehogy bedepizz itt nekem, mert abban a percben kidoblak! – „fenyeget�ztem”. Na, most elnevette mag�t,
�szint�n.
-Mintha ki tudn�l dobni. – nevetg�lt.
-Ki �n! K�telkedsz bennem? – vontam k�rd�re.
-Nem �n… - egyre jobban nevetett. �n is elnevettem magam. Az eg�sz d�lut�nt egy�tt t�lt�tt�k �s nagyon j�l �rezt�k
magunkat. Egyszer le is estem az �gyr�l…
„-Igen? – k�rdeztem. – Nem is tudtam, hogy tudsz �nekelni. – olyan vicces volt.
-Most mi�rt? Nem n�zn�d ki egy –id�zem- debella fi�b�l, hogy tud �nekelni? – k�rdezte.
-H�t, nem… - motyogtam. Szab�lyosan kit�rt bel�le a r�h�g�s. Na, sz�p! Annyira nevetett, hogy �n is elkezdtem
nevetni. P�r perc ut�n m�r �n jobban r�h�gtem, mint �. Aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy legurultam az �gyr�l.
-Rukia! – m�r kor�ntsem volt olyan j� kedve. Azonnal odarohant �s felseg�tett.
-J�l vagyok! – mormogtam. L�ptem egyet, a bok�mba belenyilallt a f�jdalom, majdnem elestem. De szerencs�mre
(vagy nem) ott volt Ichigo �s id�ben elkapott.
-Idi�ta. – dorongolt le. Rendbe rakta a l�bamat �s elindult haza.
-Akkor holnap… - integettem.
-Holnap. – mosolygott… ”
Ma sokkal nyugodtabban �s boldogabban mentem aludni tudv�n, hogy m�r nem kell tartanom Ichigot�l. Most
kiv�telesen �r�ltem, hogy t�vedtem valamivel kapcsolatban, f�leg, hogy Ichigo az a „valami”…