6.Fejezet.(Ruki szemsz�ge)
S�t�t van… Mi ez az �rz�s? Ez a f�jdalom? A testem, nem b�rok megmozdulni. F�j… Nagyon f�j. De nem csak a
sebeim f�jnak, hanem a lelkem is. Mi�rt?
Nem akartam kinyitni a szemem, m�g az is olyan neh�znek t�nt. Hirtelen beugrott egy k�p, egy eml�kk�p…
Szemh�jam �gy pattant fel, mint a gumi, amit kiny�jtanak �s elengednek.
-Ichigo… - suttogtam. F�ltem. Nem is. Nem tudom! ����. Meg�r�l�k.
K�rbe n�ztem a szob�ba. Semmi extra. V�rjunk! H�ny �ra?! R�n�ztem az �r�ra. Hajnali 1-et mutatott. Fel akartam
�lni, hogy megn�zzem, milyen nap van, mert volt egy olyan �rz�sem, hogy nem kedd (kedd este t�rt�nt AZ a
dolog), de nem siker�lt. Minden porcik�m az ellen tiltakozott, hogy fel�ljek, nem igen foglalkoztam vele. Nagy
neh�zs�gek �r�n siker�lt �l� helyzetbe torn�znom magam. El�gedetten mosolyogtam.
-Nah akkor most m�r csak fel k�ne �llnom. – motyogtam. Ki�ltem az �gy sz�l�re.
-Rem�lem, nem fogok elv�g�dni. – ijedeztem. Azzal fel�lltam. A lend�let kiss� nagyra sikeredett �gy kish�jj�n
eltaknyoltam. De m�g miel�tt bek�vetkezhetett volna ez a „trag�dia” megkapaszkodtam az �jjeliszekr�nybe.
-Huh… - s�hajtottam. – Ennyire nem lehetek b�na… - h�ledeztem. B�tors�got gy�jt�ttem �s elengedtem az
�jjeliszekr�nyt, rem�lv�n, hogy nem esek el. Bizonytalan l�ptekkel elindultam az asztal fel�. Megk�nnyebb�ltem,
amikor oda�rtem az �r�asztalomhoz.
- Ok�… Nem lettem okosabb. – m�rgel�dtem. Elindultam lefel�, a l�pcs�t�l nagyon f�ltem. �n akkor is leesek a
l�pcs�n, ha j�l vagyok, de most… K�sz k�nszenved�s volt, m�g le�rtem. Minden egyes percben att�l f�ltem, hogy
mikor z�gok le. Egyszer meg is cs�szott a l�bam, de �r�m�mre ott volt a korl�t, hogy seg�tsen.
-Rukia! Kisl�nyom! – k�nnyezett any�m. –H�t v�gre felkelt�l! – odarohant hozz�m �s meg�lelt. Majdnem elestem.
Nem is a l�pcs�t�l kellene f�lnem… sokkal ink�bb any�mt�l.
-Anya! Nem kapok leveg�t. – dadogtam. Azonnal elengedett. –Egy�bk�nt is, mit keresel itt hajnali 1 �rakor? –
vontam k�rd�re.
-Nem tudtam aludni. Lej�ttem nasizni. – arc�ra ki�lt az a szok�sos 100 wattos mosoly. Ett�l valahogy
megnyugodtam. Mintha nem is t�rt�nt volna meg az a…
-Valami baj van? – k�rdezte agg�dva.
-Nem semmi. – motyogtam.
-Jajj kincsem annyira agg�dtam! – megint elkezdett s�rni. Mi�rt s�rnak mindig az any�k, nekem k�ne s�rnom nem
neki… Azt�n vill�mk�nt �rt a felismer�s! � vajon mit gondol, mi t�rt�nt velem?
-Anya mi t�rt�nt velem? – k�rdeztem. Pr�b�ltam �gy tenni mintha nem tudn�k semmir�l.
-H�t kicsim… - szipogott. – �n nem is tudom. Nekem csak annyit mondtak, hogy valami �llat t�madhatott meg.
-�rtem… - motyogtam. –Hugi?
-Alszik. Eg�sz nap melletted van, gondoskodik Rin-r�l. – mosolygott. – Nagyon odaad�.
-Igen? – nem is akartam el hinni. –Azt hiszem, �n visszamegyek, alszom egy kicsit. – b�cs�ztam el.
-J�l van sz�vem. – mormogta. Elindultam fel a l�pcs�n. Hihetetlen, hogy felfel� mennyire k�nnyebb, mint lefel�.
Be�rve a szob�mba, eszembe jutott, hogy meg se k�rdeztem milyen nap van. Na, j�l van �m… Lefek�dtem �s
elgondolkoztam. Holnap, vagyis ma iskol�ba kell mennem, de Ichigo… �sszerezzentem. R�ad�sul mellette �l�k…
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el. Nem �lmodtam semmit, nem ugrottak be r�mk�pek, aminek �gy
mellesleg nagyon �r�ltem… Reggel 7 �ra. H�gom gondolom megk�rdezhette any�t, mert azonnal berontott a
szob�mba.
-RUKIA!!! – ugrott a nyakamba, egy kicsit f�jt, de nem akartam elrontani a „pillanatot”.
-Na, mi van hugi! – mosolyogtam.
-Annyira agg�dtam. – h�pp�g�tt. Nem is gondoltam volna… M�g is csak a h�gom.
-J�l van, na! Nyugi! �lek �s virulok, l�tod? – nevettem el magam, � is nevetett. Ritka k�zt�nk az ilyen meghitt
pillanat, sz�val kihaszn�lom. P�r percig m�g �lelgetett �s �radozott, hogy mennyire izgult meg blablabla…
-J� reggelt! – k�sz�nt anya mikor le�rtem.
-J� reggelt. – viszonoztam gesztus�t. Le�ltem kaj�lni, farkas �hes voltam. Furcsa. �n nem szoktam reggel �hes
lenni, mind egy… Megettem a reggelimet, ami egy pir�t�sb�l �s egy cs�sze te�b�l �llt. Egy �tlagos reggeli.
Fel�lltam v�llamra vettem a taty�m �s indultam is. Hizurut ma az egyik oszt�lyt�rsa anyuk�ja viszi be, �gyhogy
nem kell r� v�rnom. Alig volt p�r perc, m�g ki�rtem a buszmeg�ll�ba, a buszra se kellett sokat v�rni. Felsz�lltam.

Azt�n bel�m has�tott a f�lelem. Mi van ha Ichigo is itt van? Rettegtem a gondolatt�l, hogy egy l�gk�rbe leszek
vele. Persze gy�zk�dtem magam, hogy nem kell f�lni �gy sem fog b�ntani ott mindenki el�tt, a suliba �gy is
mellette �l�k, csak nyugalom… Nem igaz�n seg�tett. F�leg most… Megmutattam a b�rletem a buszsof�rnek, csak
unottan b�lintott, nem is figyeltem r�. Egyr�szt minden narancs dologra elkapott a hidegr�z�s, m�sr�szt �l�helyet
kerestem. Megk�nnyebb�lve vettem �szre, hogy Ichigo nincs a buszon, �s azt is, hogy van �l�hely. Le�ltem �s
azon kezdtem el t�prengeni, hogy mit fogok csin�lni ha, megl�tom Ichigot… Val�sz�n�leg s�rva elfutok. Sz�nalmas
vagyok, de most mit csin�ljak m�g a gondolatt�l is sz�vhal�lt kapok… Eszembe jutott az is, hogy viszek magammal
paprika spr�t, de ezt az �tletet azonnal elvetettem, kicsit se lenne furcsa, hogy paprika spr�vel m�szk�lok. Annyira
belemer�ltem a gondolataimba, hogy csak a sof�r kelletlen sz�longat�s�ra figyeltem fel.
-Kisasszony. Itt vagyunk. – motyogta.
-�h… - mormogtam. Zavarban voltam. Ne, tess�k most m�r a buszr�l is �gy kell leinvit�lni. Ez rosszul kezd�dik.
Be�rtem a suliba, azt�n az oszt�lyba is. Mindenki nagy szemekkel b�mult r�m. Most meg mi van? Elindultam a
helyem fel�. Azt�n…
-RUKIA! – „�dv�z�lt” bar�tn�m. Szok�s szerint a f�ld�n v�gezt�k, � a rajtam cs�ng�tt �n meg k�k�ltem. Annyira,
de annyira hi�nyzott…
-Mo-mo… - ny�gtem elhal�an.
-Jajj! – ugrott egyet. – Ne haragudj. – azzal elengedett. LEVEG�! J� m�lyet szippantottam, hogy p�toljam az
elvesztett oxig�nt. Amint ezt siker�lt sikeresen megtennem felt�p�szkodtam a f�ldr�l. Momo k�szs�gesen seg�tett
eljutnom a helyemre. El�gg� zavart, de –megint csak- nem akartam let�rni a lelkesed�s�t.
-K�ssz Momo. – motyogtam. El�vettem a matek�r�hoz sz�ks�ges dolgokat azt�n Momo kezdett el terroriz�lni a
k�rd�seivel. Jajj de j�…-.-
-Rukia! Mi t�rt�nt veled? Nekem azt mondt�k, hogy valami �llat vagy mi t�madott meg! Igaz ez? Hogy n�zett ki az
a valami? Nagyon f�jt? F�lt�l? – kezdett bele a „bomb�z�sba”.
-Igen egy „�llat” harapott meg, gondolom… Igen f�jt, m�g most is f�j. �s, hogy f�ltem-e… Nem is tudom… Azt
hiszem, hogy… - de nem tudtam tov�bb mondani. Egy nyomorult hang nem j�tt ki a sz�mon. Megdermedtem. �
volt az! Engem n�z! NE! Annyira f�lek! Most mit csin�ljak? Nekem ugrik, � nem hiszem. �s ha igen? Nem biztos,
hogy nem! Ezer meg ezer gondolat futott v�gig az agyamon, nem is tudtam, hogy per pillanat melyikre gondolok,
meg�r�ltem… Nem. Lehet, hogy csak egyszer�en be vagyok tojva? Ez enyhe kifejez�s, RETTEGEK! Sz�vem
szerint kirohann�k a teremb�l �s haza futn�k, de ezt nem tehetem meg… Mi�rt is nem? Azt�n elindult a helye fel�,
k�zben v�gig engem n�zett. �gy �reztem m�g a v�r -amely eddig gyorsan folyt ereimben-is megfagyott bennem,
a gondolataim is lefagytak, mint a sz�m�t�g�p… Igaz csup�n p�r perc volt m�g a hely�re �rt, de nekem az is
�vezredeknek t�nt. �n ezt nem fogom b�rni. Itt �l t�lem f�l m�terre. Ha hozz�m�r, �n tutira ord�tok egyet �s kifutok
a teremb�l �s nem �rdekel, hogy ki n�z h�ly�nek!
-Rukia! – sz�longatott Momo. – Valami baj van! Hallod? – nem feleltem. Dermedten n�ztem magam el�, el�g
h�ly�n n�zhettem ki… Egy „k�v�l�ll�” ha most r�m n�zett volna tutira azt hitte volna, hogy fogyat�kos vagyok
vagy ilyesmi.
-RUKIA! – Momo most m�r r�ngatott, a v�llamn�l fogva, ami meg kell, hogy mondjam nem volt �ppen kellemes.
–RUKIA!!! – m�g mindig nem m�lt�ztattam v�laszolni. Csak bambultam magam el�. Becs�ngettek, Momo
k�nytelen volt f�lbeszak�tani az „akci�j�t”. Az �ra –gondolom- unalmas volt. Nem igaz�n figyeltem oda, s�t,
hogy pontosabb legyek ABSZOL�T nem figyeltem oda. Egyfolyt�ban azon kattogott az agyam, hogy mi lesz
sz�netben. Menjek ki a folyos�ra, de az olyan �tl�tsz� Momo csak m�g jobban piszk�lna… Tan�cstalan vagyok…
Kics�ngettek. Abban a percben, hogy megsz�lalt a cseng� mintha �ram�t�st kaptam volna. A di�kok elkezdtek
kifel� sz�ling�zni a teremb�l �n meg csak �ltem �s n�ztem, mint aki nem norm�lis.
-Sz�val Rukia! – j�tt oda Momo. – Most m�r igaz�n elmondhatn�d, hogy mi a bajod? Mint aki szellemet l�tott. –
nyavalygott. H�t nem �ppen szellemet, de…
-Jajj Momo… Hagyjuk. – ny�sz�r�gtem. Nem akartam elmondani ezt senkinek. K�l�nben is! Ichigo nem is tudom,
mit csin�lna, ha elmondan�m valakinek… Ichigo… Ett�l a n�vt�l kir�z a hideg. Becs�ngettek. Ezen az �r�n se volt
m�sk�pp, nem figyeltem, �reztem magamon Ichigo rideg, de egyben agg�d� tekintet�t. De, mi�rt agg�dik? Nem
hiszem el. �n �s az IQ hi�nyos elm�leteim, tutira nem agg�dik, de akkor mi�rt van olyan �rz�sem?