Rukia �rz�sei:
Ichigo eml�kszel m�g az els� tal�lkoz�sunkra? Eml�kszel m�g, hogy mi�rt lett�l hal�listen?
„A csal�dodat megt�madta egy lid�rc, te pedig ki�llt�l ellene pedig tudtad, hogy nem
gy�zhetsz. �nmagadat akartad fel�ldozni csak, hogy a csal�dodat mentsd. A lid�rc csak
nevetett te pedig d�h�ngt�l… �s akkor megk�rdeztem:
-Meg akarod menteni a csal�dodat? – te r�m emelted tekinteted. Azokban a szemekben nem
volt m�s csak d�h, f�lelem �s v�gy. D�h, hogy, hogy merik b�ntani a csal�dodat. F�lelem,
hogy mi lesz, ha nem siker�l, �s v�gy. V�gy, hogy meg�ld azt a lid�rcet.
-Van r� m�d? – „t�madt�l” le k�rd�seddel.
-Csak egy! – motyogtam. V�gig egym�s szemeibe n�zt�nk. Nem v�rtam v�laszt, hisz tudtam,
hogy b�rmit megtenn�l �rt�k. –Hal�listenn� kell v�lnod. – mintha kicsit megd�bbent�l volna,
de ez a kezdeti d�bbenet hamar elillant �s �tvette a hely�t az izgalom. K�zelebb l�pt�l.
-Mit kell tennem? – hangod remegett.
-A kardot a tested k�z�ppontj�ba kell sz�rni, ha nem siker�l meghalsz. – szemeid enyh�n
kikerekedtek. Azt�n elmosolyodt�l, m�g k�zelebb l�pt�l.
-Add a kardod, hal�listen. – fogtad meg kardomat. �n csak mosolyogtam. Nem is pr�b�ltalak
lebesz�lni, f�l�sleges lett volna.
-Nem hal�listen! Hanem Kuchiki Rukia. – lihegtem. Te csak m�g jobban elmosolyodt�l.
-Az �n nevem – r�ntottad meg a kardot. – Kurosaki Ichigo! – �s megt�rt�nt. Akkora
lend�lettel r�ntottad meg, hogy a karddal egy�tt �n is mentem. Ott �lltam el�tted, kardomat
sz�vedbe m�lyesztve. G�rcs�sen szor�tottad �ssze szemeidet.
-Ichigo… - suttogtam. Te r�snyire kinyitottad szemeidet. Olyan k�zel voltunk egym�shoz.
�reztem a leheleted az arcomon mit v�r�sre festett a v�r.
-Rukia… - mondtad ki nevem. J�l esett t�led hallani a nevemet. Azt�n len�ztem. Kicsit
meglep�dtem. Kezed kezemen pihent. Eddig �szre se vettem. Csak p�r pillanat volt m�gis
nekem hossz� perceknek t�nt. Azt�n egy nagy villan�s.
-Ichigo! – arra eszm�ltem, hogy az �t sz�l�n t�rdelek, de hogy, hogy ker�ltem oda
rejt�ly. Feln�ztem. Ott �llt�l azzal a hatalmas kardal a kezedben. Nem is �rtettem, hogy
lehet valakinek ekkora kardja. A lid�rcet hamar legy�zted, nem csod�lom… Azt�n a
csal�dtagjaidhoz siett�l. Agg�dt�l �rt�k. �n nagy nehezen felt�p�szkodtam, te azonnal r�m
n�zt�l. S�r�l�seim nem sok�ig engedt�k, hogy menjek, p�r l�p�s ut�n �sszeestem. Azonnal
odarohant�l hozz�m, felseg�tett�l. Kezed derekamon pihent. Olyan j�l esett k�zel lenni
hozz�d, hogy azt k�v�ntam soha ne legyen v�ge ennek a pillanatnak…”
Milyen furcsa, de akkor �s ott �gy �reztem, hogy agg�dt�l �rtem… �s tal�n �gy is volt.

Ichigo �rz�sei:
Rukia! Eml�kszel m�g, hogy tal�lkoztunk?
„ Te a falon kereszt�l j�tt�l be. Azt�n mes�lt�l, mutogattad a bugyuta rajzaidat, persze
a besz�l�s�rt kaptam egy jobbost. Nevetni tudn�k olyan abszurd ez az eg�sz. J�ssz te �s
fenekest�l felforgatod az �letem. A csal�domat megt�madta egy lid�rc. Te felt�tel n�lk�l
seg�tett�l. J� �gy ut�lag m�r tudom ez a munk�d… De akkor nem �gy gondoltam, �s most sem
�gy gondolom. Amikor az a lid�rc nekem rontott te k�z�nk ugrott�l �s testeddel fogtad fel
t�mad�s�t. Mindened tiszta v�r volt �s m�g �gy is k�pes volt�l leszidni…
-Idi�ta! Azzal nem seg�tesz senkin, ha fel�ldozod magad! – led�bbentem. Te nagy nehezen
elv�nszorogt�l az �t sz�l�n l�v� l�mp�hoz �s annak t�maszkodt�l. Azt�n megk�rdezted:
-Meg akarod menteni a csal�dodat? – azonnal r�d emeltem tekintetem. D�h�s voltam, de
f�ltem, ugyanakkor v�gytam r�, hogy meg�ljem azt a lid�rcet. Meg akartam menteni a
csal�domat, de nem csak �ket, hanem t�ged is. Igen. Akkor t�ged is meg akartalak v�deni.
-Van r� m�d?! – „rontottam” neked.
-Csak egy! – motyogtad. V�gig egym�s szemeibe n�zt�nk. – Hal�listenn� kell v�lnod! –

led�bbentem, azt�n izgatott� v�ltam.
-Mit kell tennem? – k�rdeztem hat�rozottan. Te fel�m ny�jtottad kardodat.
-A kardot a tested k�z�ppontj�ba kell sz�rni, ha nem siker�l meghalsz! – szemeim
kikerekedtek, azt�n elmosolyodtam. Nem f�ltem.
-Add a kardod hal�listen. – fogtam meg kardodat.
-Nem hal�listen! Hanem Kuchiki Rukia! – mosolyogt�l. Valami�rt �n is elmosolyodtam.
-Az �n nevem – markoltam meg kardodat. – Kurosaki Ichigo. – d�ftem magamba a kardot.
Olyan nagy lend�lettel tettem, hogy a kardal egy�tt te is j�tt�l. G�rcs�sen szor�tottam �ssze
szemeimet. Nem f�ltem. B�ztam benned, hiszen, ha nem �gy lenne nem engedtem volna,
hogy „lesz�rj”. Amikor a penge el�rte sz�vemet valami furcsa bizserg�st �reztem, mintha
�tj�ttek volna az �rz�seid. F�lt�l, agg�dt�l �s �r�lt�l.
-Ichigo… - suttogtad. Kinyitottam szemeimet. Olyan k�zel volt�l hozz�m. J� volt. Az arcod
tiszta v�r volt, de m�g �gy is elvar�zsolt. Kezem �n�ll� �letre kelve v�ndorolt te kezedre. Te
meglep�dve n�zt�l le.
-Rukia… - mondtam ki nevedet. Te megrezzent�l �s r�m n�zt�l. P�r pillanat volt az eg�sz
m�gis nekem hossz� perceknek t�nt. Azt�n egy nagy villan�s. Azonnal felkaptalak �s az �t
sz�l�re vittelek, ahol biztons�gban vagy.
-Nah gyere te nyavaly�s. – ord�tottam. Egyb�l nekem rontott, �n egy csap�sra v�geztem
vele. Miut�n v�geztem a lid�rccel csal�domhoz siettem. L�ttam, hogy nincs komoly bajuk,
megnyugodtam. Azt�n megl�ttalak t�ged, ahogy esetlen�l, nagy nehezen felkelsz �s m�sz. P�r
l�p�s ut�na viszont �sszeest�l. Megijedtem. Azonnal odarohantam hozz�d �s felseg�tettelek.
�tkaroltam derekadat, fogtam a kezed. Egy darabig m�g magadn�l volt�l, azt�n eszm�letlen�l
rogyt�l �ssze karjaimba. Nagyon agg�dtam �rted. Meg�lltam �s rendesen �lembe vettelek.
Szorosan �leltelek magamhoz. De te ezt nem tudhatod…”
M�r akkor tudtam, hogy t�bb van k�zt�nk puszta bar�ts�gn�l…

~OWARI~