| A manga 423-425-ös fejezeteiből merítenék érvnek valót :)
A 423-as fejezettel lezárult egy újabb cselekményszál a Bleach-ben. Ichigo ugyan nyer, de nagy ára van. Elvesztette minden lélekerejét, és ugyan azt mutatja, hogy nem érdekli, a későbbiekben is azt halljuk tőle, hogy mindig erre vágyott, de van egy olyan érzése az olvasónak, hogy Ichigo is csak bemagyarázza magának. Lehet hogy örül, hogy nem kell többé hollowokat hajkurásznia, de hiányzik neki Rukia...
A 423-as fejezet vége egy igazán szomorú, de megható búcsú. Ugyan Ichi azt mondta, tudta hogy ez lesz, de mégis látszik, milyen szomorú. (Első képen a legalsó rublika) Rukia elhalványul... eltűnik. Náluk csak természetes, a maguk stílusában próbálják kicsit jobb kedvre deríteni a másikat. Mint ahogy Rukia, "Ha te nem is, én attól még látlak" beszólása. Ichigo nyiltan kimondja, ő ezzel nem lesz boldog. Ki nem mondott tartalom: "Én is látni akarlak nap mint nap". Szerintem:) Ichigón látszik, hogy szomorú, de nem mutatatná ki ennél jobban. Csak annyit mond, "köszönöm".
A 424-es fejezetben Ichigo Keigo-val beszélget. Egyszer csak szóba kerül Rukia. Keigo megkérdezi Ichigót, hogy hiányzik-e neki. Persze hogy kedvencünk az felei, hogy nem. Miért is felelne igennel? Egyrészt Kubo szemétsége, hogy tovább húzza az idegeket, másszor... ha igent mondana, akkor ő nem a jól ismert Ichigo lenne xD Persze mi tudjuk, hogy hiányzik neki. Egyrészt azért, hogy ugyanebben a fejezetben Ichi gondolatait is megismerjük, hogy azóta Rukia nem járt Karakurában. (Vagy csak ő nem látta? ;P)
Továbbá a válasza közben nem néz a barátja szemébe... hazugságkor emberi szokás ;)
Végezetül a 425-ös fejezet első oldalát hoznám, ahol Ichigo álmaiban Rukia is benne van. Kubo ezzel sejteti, hogy Ichigo igenis visszatér halálisteni pályafutására, másrészt hogy Rukia az, aki mindig tovább"hajtotta". Egymás legfőbb támaszai.
| |