Nem akarom elfelejteni

Hisa-san

Egy gondolat nem megy ki a fejemb�l.

Elvesz�teni egy �letet… vagy tov�bb �lni egy eml�kek n�lk�lit…

Te melyiket v�lasztan�d, Hisa-san?

~

- Yuzu, fordulj meg.
Egy 14 �v k�r�li l�ny elfordult a t�zhelyt�l �s egy ragyog� mosollyal egy�tt egy b�ke- jelet
mutatott a kamer�nak.
- � itt Yuzu. �letvid�m, optimista, �s nem mellesleg egy szuperj� szak�cs. – Rukia
testetlen hangja a k�zelb�l hallatszott. – Ha m�r a kaj�kr�l besz�l�nk, �ppen most… -
k�zelebb hajolt a Kurosaki l�nyhoz �s odasuttogta neki – Mit f�z�l?
- Gyoz�t ma vacsor�ra – v�laszolta neki Yuzu.
- Gyoz�t ma vacsor�ra – ism�telte Rukia. A kamera a f�ldre ker�l, mutatva a beige sz�n�
padl�t, majd lend�letesen felemelkedik, �s f�kusz�latlanul az �tkez� asztalt �s a sz�keket
veszi. A kamera elforog �s Rukia arca t�nik fel.
- Sz�val, ma Gyoz�t fogunk vacsor�zni. – Rukia megereszt egy hatalmas vigyort, �s a
h�tt�rb�l Yuzu kuncog�sa hallatszik.
- Ez itt Kuchiki Rukia, �l�ben jelentkezik a Kurosaki Konyh�b�l.

~

Hisa-san,

�gy d�nt�ttem, az els�t v�lasztom…

Nem vagyok hajland� elvesz�teni mindezt.

�gy �rzem, ez �gy helyes… de val�ban az?

Szerinted helyesen d�nt�ttem?

~

- � itt Karin-chan, h�zi�r�s k�zben.
Karin feln�zett k�nyveib�l, �s megeresztett egy r�vid mosolyt a kamer�nak.
- Mi ez? – k�rdezte Rukia.
Karin a k�nyv bor�t�j�hoz lapozott.
-Matek. Algebra.
- Ouw.
Nevet�s hallatszott mindk�t f�l r�sz�r�l.
- Filmre veszem, ahogy tanulsz – mondta v�g�l Rukia. A kamera r�k�zel�tett Karin arc�ra,

ami f�lig idegesnek, f�lig vid�mnak t�nt.
- H� - mondta. – Ne, �gy nem tudok koncentr�lni.
Rukia felkelt, �s odahajolt Karinhoz. X-ek �s Y-ok hom�lyos k�pe t�nt fel a kamera
kijelz�j�n. Egy kis pap�rfecnin pedig kusza firk�lt sz�mok l�tszottak.
- Ez algebra Karin. Persze hogy nem tudsz koncentr�lni.
Egyik�k sem b�rta ki nevet�s n�lk�l.

~

Hisa-san,

L�ttam, ahogy agg�dva n�zett engem olvas�s k�zben. � is tudja, persze, de nem
besz�lt�nk r�la. A h�zban senki sem. �gy gondoljuk, hogy sokkal jobb, ha tov�bbra is
csak mosolygok, �s �gy teszek, mintha mi sem t�rt�nt volna.

R�ad�sul ma majdnem leestem a l�pcs�r�l. De � ott volt, hogy elkapjon. L�ttam a
f�lelmet �s az aggodalmat a szem�ben… mintha azt mondta volna, hogy rosszul
d�nt�ttem, �s hogy abba k�ne hagynom ezt a makacskod�st. Most.

De csak annyit mondott: „L�gy �vatosabb legk�zelebb… idi�ta.”

Igaza van? Abba k�ne hagynom „ezt a makacskod�st”?
~

Az els� dolog amit hallani lehetett a felv�telen egy k�zeli ki�lt�s volt. �s egy sikoly. Majd
egy k�romkod�s, �s sz�kek l�b�nak csikorg�sa a padl�n. Azt�n egy pofon hangja �s egy
�k�l suhan�sa a leveg�ben.
- Ez – ki�ltott k�zbe Rukia, - a Kurosaki H�ztart�s, vacsoraid�ben.
Ichigo r�l�pett egy sz�kre, �s �gy akart megkaparintani egy darabka lazacot, amit Isshin
az ev�p�lcik�ja k�zt tartott. Isshin h�tr�bbd�lt sz�k�n, hogy kit�rjen Ichigo karj�t�l.
- Onii-chan! Van m�g itt lazac!
- Nem kell! Nem hagyom, hogy megszerezze, mert az azt jelenten�, hogy ez a v�nember
gy�z�tt! �s kiz�rt, hogy ez megt�rt�njen! Add vissza, v�nember!
- Nem fogom, fiam!
- Onii-chan! Otou-san!
- Yuzu, k�rek m�g rizst.
- Karin-chan!
A k�perny� v�gre elfordult a durv�v� fajult apa-fi� jelenett�l, egyenesen egy vigyorg�
Ruki�ra.
- H�t nem �rzitek a szeretetet…? – k�rdezte a k�pzeletbeli k�z�ns�gt�l, mik�zben egy
rizsgoly� sz�guldott el a feje m�g�tt.

~

Hisa-san,

A dolgok kezdenek kics�szni a kezemb�l. Ismered azt a j�t�kot, amiben az emberek
kit�rj�k kezeiket, �s csak forognak…? Hisa-san, ismered azt az �rz�st, amikor v�g�l
�sszees�nk? Amikor a f�ld lebeg �s az �g v�szesen k�zel �r? A fejemben �ppen ez
t�rt�nik, kiv�ve, hogy ez nem m�k�s. Egy�ltal�n nem.

Ma ki kellett �llnom a szok�sos k�t k�r bemeleg�t� fut�sb�l tesi �r�n. A fejem �pp olyan
sz�d�l�s j�t�kot j�tszott akkor. � is l�tott, azt hiszem, �s mondta – az � szok�sos kem�ny
modor�val – hogy �ljek le. �s �n �gy tettem; �ltem a p�ly�n az egyik fa alatt, fejem a
t�rdeimre hajtva.

Hasztalan. Hasztalannak �reztem magam.

~

- Mondhatok neked valamit? – suttogta k�zelr�l Rukia komoly arccal a kamer�nak. – Azt
hiszem besz�lt a tan�rokkal, hogy engedj�k meg, hogy elhozzam a kamer�t suliba –
nevetett.
Majd egy vigyor. Ezut�n a szemei elfordultak a lencs�t�l, mintha gondolkodva eln�zne
valamerre. – Aah – �llap�totta meg. – � m�g mindig egy idi�ta. – Ism�t gondolkod� arc. –
De egy figyelmes idi�ta – tette hozz� les�t�tt szemekkel. – Nos n�zz�k.
A kamera elforgott hogy megmutassa a 3-1-es oszt�ly minden tagj�t a p�ly�n. N�h�nyan
labd�kat dob�ltak, �t�ket l�b�ltak k�pzeletbeli c�lpontra, keszty�t pr�b�ltak fel �s
elkaptak sz�guld� labd�kat. Rukia arca ism�t bet�lt�tte a k�perny�t, �s mosolygott – mint
mindig, amikor mag�t filmezte.
- Most nem csatlakozok hozz�juk – mondta. – De! N�zz�k ahogy j�tszanak.
…
- Ez itt a felk�sz�l�s a szok�sos, �vente megrendez�sre ker�l� oszt�lyon bel�li baseball
kup�ra, �s ezt a remek esem�nyt �l�ben k�zvet�ti Kuchiki Rukia – sz�lalt meg Rukia
testetlen hangja.
…
Egy halk suttog�s hallatszott: „B�r csatlakozhatn�k hozz�juk.”

~

Hisa-san,

Mintha az emberek arcai a szemeim el�tt t�nn�nek el. A neveik elporlanak a fejemben. A
hangjaik t�volinak �s idegennek t�nnek. A k�zels�g�k megr�m�t. Az �rint�s�k olyan, mint
az �ram�t�s.

Bar�tok �s oszt�lyt�rsak mintha mind idegenek lenn�nek sz�momra.

Hal�losan f�lek.

Valaki seg�tsen…

~

- Oh, Kurosaki-san egy dokumentumfilmet n�z, mik�zben egy narancsot eszik a
kotatsuban.

Isshin feln�zett �s r�mosolygott Ruki�ra, majd a kamer�ra. Integetett, majd p�zolt egyet.
A h�tt�rben Rukia felkacagott. A kamera r�k�zel�tett a filmre – egy sz�m�t�g�p alkotta
emberi csontv�zat �s izmait mutatta mik�zben az a 100 m�teres sprintet futotta.
- K�rsz egy narancsot, kedvesem?
A kamera r�k�zel�tett Isshinre, aki egy narancsot ny�jtott fel�. A k�perny� oldalr�l-oldalra
mozgott – Rukia helyett is v�laszolva.
- S�padtnak t�nsz, Rukia-chan. Egy�l egyet.
- Mindig �leter�s �s meggy�z� – ez Kurosaki Isshin-san – komment�lta Rukia, sz�les
vigyorral a hangj�ban. Egy v�kony k�z jelent meg a k�pben, �s elvette Isshin kiny�jtott
kez�b�l a narancsot. – K�sz�n�m, Kurosaki-san – mosolygott.

~

Hisa-san,

A karjaiban �bredtem ma reggel.

Eml�kszem, m�lt �jjel s�rtam. Pr�b�ltam meg�ll�tani, vagy legal�bb halkan s�rni, de a
fejem nagyon f�jt. Mintha egy 100 kil�s �lomlabda �t�d�tt volna neki folyamatosan.
Azt hiszem bej�tt a szob�mba �s csak szorosan mag�hoz �lelt. Nem hiszem, hogy
abbahagytam a s�r�st – m�g akkor sem, mikor gyeng�den csit�tgatott.

Hisa-san,

Nem tudom mennyi ideig s�rtam a karjaiban, de azt tudom, hogy egy id� ut�n elaludtam
ott. Reggelig velem maradt.

Nem k�rdezett semmit, mikor reggel lementem reggelizni. Fel sem hozta a t�rt�nteket.
Senki sem tette, de tudom, hogy mindenki tiszt�ban volt vele, hogy mi t�rt�nt. Mindenki
�gy viselkedett, mint szokott.

Mintha sosem t�rt�nt volna meg.

Azt akarom hinni, hogy t�nyleg nem.

Azt akarom hinni, hogy ez mind nem t�rt�nik meg velem.
~

- Itt alszok �n.
A k�perny� egy kis szob�t mutatott – t�l kicsit ahhoz, hogy h�rom �gyat belezs�foljanak.
K�t �r�asztalt a szoba k�t oldal�n, rajtuk sz�mtalan mozdulatlan sz�nes folt. Az egyik
�gyon egy pl�ss nyuszi �lt, f�lei k�t oldalt lekonyulva, csak�gy, mint feje �s karjai.
- Ezt � adta nekem – mondta szinte suttogva. – Az �n… - a hangja elhalkult, m�g v�g�l
elcsendesedett. A fej�t k�ts�gbeesetten megr�zta. Eml�keznie kellett. – Kar�csonyra,
tal�n… Nem tudom.

Rukia fel�llt, �s a kamera felv�tele szint�n megv�ltozott. Egy elsz�nt hang volt hallhat�,
ahogy a szoba ajtaja bez�r�dott.

- Mennem kell.

~

Hisa-san,

A sz�vem �gy kalap�l.

Nem tudom mi�rt.

Csak azt tudom, hogy nagyon f�lek.

Szeretn�m, ha szorosan �t�lelne. K�rlek, k�rlek, k�rlek. K�rlek, siess haza. K�rlek, legy�l
itt. K�rlek, szor�ts magadhoz. K�rlek, ne eressz el.

F�lek.

Nagyon f�lek.

K�rlek, k�rlek, k�rlek…

~

Az ajt� kiny�lt, �s ahogy bel�pett, b�r f�lig s�t�ts�gben, de a szob�ja v�lt l�that�v�. �s
� ott volt, az �gy�ban aludt, csak annyira hangosan, mint egy kisbaba. Az alakja egy
l�p�ssel k�zelebb ker�lt a k�perny�n. �s m�g eggyel. Majd m�g eggyel. Eg�szen addig,
am�g a kamera tulaja v�g�l el�rt az �gy�hoz, �s leguggolt.

Arc�n, amit a kamer�nak mutatott, m�st nem lehetett l�tni, csak nyugalmat �s b�k�t. Az
�ltal�ban �sszer�ncolt szem�ld�ke is most vele egy�tt pihent. Sz�ja r�snyire nyitva volt,
ahogyan l�legzett, l�gyan, egyenletesen.

Ez�ttal nem volt mit mondania, hagyta, hogy a l�tv�ny besz�ljen helyette.

A keze t�nt fel a k�pen. Vonakodva kiny�jtotta �s meg�rintette az arc�t. Nem mozdult
t�le. V�gigsim�totta annak minden vonulat�t, mintha az lenne a leg�rt�kesebb porcel�n,
amit valaha k�sz�tettek. M�g mindig nem mozdult.

Valahol egy hang halkan suttogta: „Szeretlek, Ichigo…”

~

Hisa-san,

Ha most csatlakoznom kellene hozz�d a mennyben, egy darabka megb�n�s sem lenne a
sz�vemben.

Egy sem.

Csak…

Lenne egy k�r�sem, ha valami m�gis t�rt�nne…

…Csak hadd szeressek bel� �jra.

~

Olyan volt, mint egy r�vidke �ram�t�s, �gy Rukia elhessegette. Lehajtotta fej�t az �gyra,
�s n�zte �t, ahogy alszik, mintha az lenne a valaha volt leg�rdekesebb dolog a vil�gon.
Ez bizony�ra nem igaz. De � volt a legcsod�latosabb dolog, amit valaha is l�tott.

Az �ram�t�s kicsit jobban �tj�rta.

Majd ezut�n mintha egy elektromos sokk futott volna kereszt�l az agy�n.

Rukia felemelkedett �s megragadta a fej�t. A kamera leesett a f�ldre egy hangos
koppan�ssal. Ichigo megmozdult. Rukia leveg� ut�n kapkodott. Olyan �rz�s volt, mintha
valaki vas k�r�mmel kaparta volna bel�lr�l a fej�t �s egy kalap�ccsal �t�tte volna az
agy�t. A fej�ben mintha �v�lt�ttek volna. Mintha milli� mad�r sikoltozna, ezer �veg
�sszet�rne, sz�z opera�nekes �nekelne. Rukia nem b�rta tov�bb – f�jdalm�ban felki�ltott.
A padl�n t�rdelt, karjai a feje k�r�l.

A kamera m�r nem filmezett m�st csak a s�t�ts�get �s a l�ny ki�lt�sait.

- Mi…? – vette Ichigo hangj�t a szalag. – Rukia… ? – Az �gy paplanj�nak er�s
fodroz�d�sa hallatszott. – Rukia!

A kamera csak a r�miszt� hangokat vette azon az �jjel.

A l�ny f�jdalmas ki�lt�sait.

A fi� f�lelemmel �s p�nikkal teli kiab�l�s�t.

L�bak dobog�s�t a padl�n.

Felt�pett ajt�k csap�d�s�t.

Kiosztott utas�t�sokat.

… Egy ment�aut� t�voli hangj�t.

K�rlek, szor�ts magadhoz. K�rlek, ne eressz el. K�rlek, k�rlek, k�rlek…

~

…�bredezik.

Odasiet hozz�. Lehet, hogy csak a k�pzelete j�tszik vele, de mintha � ett�l kicsit
megriadt volna. Szemeiben �rtetlens�g, tal�n aggodalom, tal�n f�lelem…? Elh�z�dik az
�rint�s�t�l, mintha sav �rt volna a b�r�hez. Zavarodott, tal�n? Eszm�letlen�l fek�dt egy
kimer�t� hat-�r�s oper�ci� ut�n eg�szen id�ig. Szerencs�re a m�t�t sikeres volt, de…

De…

F�l megk�rdezni �t, mert f�l a v�laszt�l.

Meg kell… meg kell k�rdeznie.

- Eml�kszel… r�m?

Egy hosszabb ideig tart� csend, tele fesz�lt nyugtalans�ggal. Egy milli� �vnek t�n� perc
ut�n, megr�zza a fej�t. Szinte �rzi, ahogy a sz�ve apr� szil�nkokra t�rik, de nincs m�s
v�laszt�sa, minthogy mosolyogjon, b�r �resen.

Nincs kit okolni… nincs kit.

K�nosan �rzi mag�t, l�tja rajta. Elkezd kutatni a t�sk�j�ban �s kivesz egy j� �llapotban
l�v� k�nyvet �s egy kamer�t.
- Tess�k – mondja. – Ezek a tieid… Nem n�ztem bele a k�nyvbe �s a vide�t sem n�ztem
meg. Nem �reztem helyesnek.

R�n�z, hatalmas k�k szemei tele zavarodotts�ggal. Az �l�be teszi a kamer�t, a k�nyvet
pedig a kez�be adja.
- Vedd el, nyugodtan. Ha nem akarod olvasni am�g itt vagyok, elmegyek.
Fel�ll �s elindul, de egy k�z megfogja a kez�t �s meg�ll�tja.

Nem mond semmit, de Ichigo elmosolyodik, �s le�l egy k�zeli sz�kre. Rukia kez�be veszi
a kamer�t �s megnyomja a „Lej�tsz�s” gombot.

„� itt Yuzu, �letvid�m, optimista, �s nem mellesleg egy szuperj� szak�cs.”
„Gyoz�t ma vacsor�ra.”

„� itt Karin-chan, h�zi�r�s k�zben.”
„Matek. Algebra.”
„Ouw.”

„B�r csatlakozhatn�k hozz�juk.”

„Oh, Kurosaki-san egy dokumentumfilmet n�z, mik�zben egy narancsot eszik a
kotatsuban.”
„K�rsz egy narancsot, kedvesem?”

„Itt alszok �n.”
„Ezt � adta nekem… az �n… kar�csonyra, tal�n… nem tudom.”

„Szeretl---”

Meg�ll�tja a lej�tsz�st. Les�t�tt szemei lassan megtelnek. Mi ez…? � is feln�z, arc�n
pedig aggodalmas, kiss� riadt kifejez�s jelenik meg. Ahogy a nev�t suttogja… mint egy
l�legzet az �prilisi leveg�b�l.

Egy k�nnycsepp folyik ki szem�b�l, amit egy k�z gyeng�den let�r�l arc�r�l.

A tekintet�k �sszekapcsol�dik.

Ismeri azokat a szemeket… azokat a gy�ny�r� aranybarna szemeket.

Ismeri ezt a melegs�get… mint a forr� csoki egy hideg t�li est�n.

Ismeri… csak nem tud eml�kezni r�.

A k�nnyei csal�dotts�g�ban hullnak.

~

Azt a k�nyvet olvassa, amit itt hagyott neki. Ebben a k�nyvben elk�ldetlen levelek
form�j�ban �rt gondolatok vannak le�rva egy ’Hisa-san’ nev� szem�lynek. Arra nem
eml�kszik, ki az a Hisa-san, de halkan megk�sz�nte neki, ami�rt vele van �s meghallgatja
�t. Hisa-san egy k�l�nleges valaki lehetett az �let�ben, ebben biztos volt.

�s ott volt �. �… jelentett valamit sz�m�ra – ezt biztosan tudta.

�s Hisa-sannal az oldal�n… el�g b�tornak �rezte mag�t, hogy v�gre besz�ljen hozz�.
- �n… Kuchiki Rukia vagyok.
Elmosolyodott… �s a l�ny ezt �szrevette.

- Kurosaki Ichigo – mutatkozott be.

A kez�t szorosan r�kulcsolja az �v�re.

…Csak hadd szeressek bel� �jra.