Ichigo megreggelizett majd vitt Rukiának is, aki egyből „rávetette” magát a kajára.
-Látom nagyon éhes vagy! - gúnyolódott Ichigo.
-Fogd be. - Ichigo csak mormogott valamit majd leült ágyára és elkezdett olvasni. Miután Rukia befejezte az
evést odaosont Ichigohoz.
-Mit olvasol? - kérdezte Rukia.
-ÁÁÁÁÁÁ! - kapott kis híján szívinfartust a narancshajú. –Te meg mi a fenét csinálsz a szívbajt hoztad rám.

-ÓÓ bocsika nem tudtam, hogy ilyen ijedős vagy. - gúnyolódott a fekete hajú.
-Kuss. - jött zavarba Ichigo. Rukia csak nevetett a fiú zavarán, de a mosoly lefagyott arcáról mikor meghallotta
azt a bizonyos hangot.
-Biip-Biip.
-Ichigo!

-Tudom. Hol van? - kérdezte miközben kibújt testéből.
-Nem messze. A parkban van. - mondta Rukia.
-Oké. Induljunk. - azzal Ichigo hátára kapta a lányt majd el is indultak. Hamar odaértek és megnyugodva látták,
hogy csak egy sima lidérc. Ichigo hamar lerendezte majd el is indultak haza. A hazáig tartó út kínos csendben
telt. Rukia amint hazaértek bemászott a szekrénybe és olvasott. Ichigo csak hanyatt dobta magát és a tegnap

reggeli eseményeken gondolkozott, na meg persze az éjjelin is. Mindkettőbe belepirult így hát inkább máson
gondolkozott. Annyira elgondolkozott, hogy el is aludt, de ezzel nem volt egyedül ugyanis Rukia is húzta a

lóbőrt. Rukia úgy 2 körül fel is ébredt. Kimászott a szekrényből és meglepetten tapasztalta, hogy Ichigo még
mindig alszik. Síri csendben odasétált a narancshajúhoz majd letérdelt az ágy elé. Rukia félve, de elsöpörte
Ichigo egyik rakoncátlan tincsét, majd keze meg pihent az arcán. Ichigo kezdett ébredezni. Erre persze Rukia
azonnal elvette kezét.
-Hnn… - nyöszörgött a tüskeböki. –Hány óra van? - nyitotta ki nagy nehezen szemeit.
-2. - jött a tömör válasz.
-Wááá! - ijedt meg Ichigo. –Te, te meg mi a fenét csinálsz itt?
-Semmit. - Rukia felállt nyújtózott egyet majd visszament a szekrénybe, hogy tovább olvashasson.

-*Korog* a fene. - mérgelődött Ichigo. –Rukia hozzak neked is valami kaját? – kérdezte a tüskeböki.

-Nem vagyok éhes. – hallatszott a lényegre törő válasz.

-Te tudod. – azzal Ichigo lement a konyhába hátha talál valami kaját. Mivel a hűtő üresnek bizonyult mérgesen

és persze éhesen ült le az étkező asztalhoz.
-Éhes vagyok! – durcizott Ichigo. Ám ekkor a pulton egy cetlit vélt felfedezni. Odasétált felkapta majd elkezdet
olvasni. A papíron ez állt:
„ Szia, bátyus! Apával és Karinnal elmentünk fagyizni. Este jövünk. Ja és ha éhes vagy a mikróban hagytam a

kaját, hogy ne hűljön ki. Puszi Yuzu. „ Ichigo azonnal a mikróhoz rohant és megnyugodva látta, hogy tényleg
ott van a kaja. Gyorsan kikapta majd neki is látott enni. Most az egyszer örült, hogy ilyen figyelmes huga van.
Amint befejezte az evést elmosta a tányérját és leült a nappaliba tévézni.
-Semmi normális. – morgott a narancshajú. Megunva a tévézést (ami mellesleg lehetett úgy 5 perc xd) felment a
szobájába. Lefeküdt ágyába és már majdnem elaludt amikor:
-Ichigooooooo! – hallotta Kon mérges hangját.
-Mi van? – kérdezte unottan.
-Tudom ám, hogy reggel a falhoz vágtál. – kezdett bele Kon. –De ne hidd, hogy csak úgy megúszhatod. Mégis,
hogy képzelted, hogy hozzá vágsz a falhoz, velem nem lehet így bánni. De még megka… - nem tudta befejezni,
mert a narancshajú elhallgatatta azáltal, hogy bedobta a fiókba.
-Tee szeméth! - hallatszódott a plüss elhaló hangja. Ichigo ügyet sem vetve rá ledobta magát ágyára és olvasott
egy darabig. Nemsokára elnyomta az álom.

Folytatjuk.