Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtek Karakurai kis kedvenceink.
-Good Morning Ichigoooooooooo!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Fater te meg mi a jó életet keresel itt hajnali 7 órakor? -
ordítozott Ichigo.
-Csak felébresztem az egy szem fiamat!
-Te csak ne ébresztgesd az egy szem fiadat. A fiad még aludni akar szal tünés! - mutatott az ajtóra de Isshin
papa nem tágított.
-Miért akarnál aludni. Legyél olyan, mint én! Üde és friss.

-*Vízcseppek* Inkább nem. Még szép, hogy a nyári szünet első szombatán alszok.
-De hát fiam!! - szontyolodott el a perverzke.
-Uram isten - fogta fejét a narancshajú. –Nah most már elegem van, fogd azt az üde és friss hátsódat és húzzál
ki innen.
-De hát… Kisfiam…
-Nem érdekel, szívódj fel fater.
-Ó Masaki ha látnád, hogy hogy bánnak velem… - tört le Isshin papa.
-Nem mondom még egyszer! - türelmetlenkedett a tüskeböki.
-Nem. Itt maradok. Mint apa, kötelességem nevelni a fiamat, hogy edzett legyen. És készen álljon majd arra, ha
dúlnak a horm…

-Elég voollt!! - Ichigo egy jól irányzott rúgással elhallgatatta „hőn szeretett” apukáját, aki kisebb orvérzéssel, de
végre hajlandó volt kimenni Ichigo szobájából.

-Végre… Dőlt le ágyába. Végre nyugalom volt amig Kon meg nem szólalt.
-Nee-saaaaann - Repült a szekrény felé.

-Mi a? Kon? - lepődött meg Ichigo. –Várjunk csak ha Kon Rukiát akarja zaklatni, akkor már fent, van? -
gondolkodott Ichigo. –Rukia fent vagy? - Semmi válasz, Kon pedig már nyitotta ki a szekrényajtót.
-Hé! Kon. - rohant oda Ichigo majd megragadta a plüsst a nyakánál fogva és hozzávágta a falhoz. Már számított
rá, hogy a kis plüssoroszlán majd jól beszól, hogy, hogy volt képe ezt megtenni, hogy lehet így bánni velem
meg blablablabla… De semmi. Ichigo jobban megnézte és látta, hogy alszik.
-Ez most komoly? Ezek szerint alvajáró lenne? Na, ne! Ez durva!! - Ichigo visszament Rukia szekrényéhez
azzal az indokkal, hogy becsukja, és végre aludhat, de mikor meglátta a lányt. Földbe gyökerezett a lába.

Gyönyörű hollófekete haja most az arcába omlott. Ichigo akaratlanul is elsöpörte a haját az arcából. Majd
végigsimított rajta.

-Rukia… - egy darabig elidőzött a puha bőrön, majd észbe kapva, hogy mit is csinál elvette kezét majd
becsukta az ajtót és saját ágyához ment és lefeküdt. De aludni nem tudott. Gondolatai Rukián jártak. Majd
mikor eszébe jutott mit is csinált elvörösödött. –Mi a fenét csináltam. Úristen. Bármennyire is próbált elaludni
nem sikerült. Így hát megelégelve felkelt. Épp vette le a pólóját mikor kinyílt a szekrény és kilépett rajta Rukia
felöltözve. Amint meglátta a narancshajút elvörösödött és visszamászott a szekrénybe. Ichigo miután felöltözött
odament a szekrényhez majd kinyitotta.
-Rukia minden oké?
-Pe-persze. Mi bajom lenne!

-Mittomén. Csak az előbb tiszta vörös volt a fejed azt hittem lázas vagy, vagy ilyesmi.
-Nem. Nincs semmi bajom.
-Biztos? - kérdezte Ichigo.
-Igen. Szállj már le rólam. - ordította le a narancshajú fejét. –Idióta.
-Mi az, hogy idióta. Csak aggódtam érted. - ordítozott most már Ichigo is.
-Ichigo… - kerekedtek ki a lány szemei. – értem aggódott?!
-Mi van már?
-Se-semmi. - vágta rá Rukia. –Inkább elmegyek sétálni. Azzal otthagyta a kissé ledöbbent shinigami helyettest.
Már este 10 óra körül lehetett. Ichigo elment fürödni. Fél 11-re már kész is volt majd lefeküdt aludni. De csak
nem jött álom a szemére.

-A francba. Már fél 1 és ez az idióta még mindig nem jött haza. - mérgelődött Ichigo. És lám pont akkor ugrott
be az ablakon Rukia. De mivel kicsit elméretezte a távolságot egyenesen narancshajú morgó macira esett.
-Ru-Rukia egyben vagy?
-Igen.
-Akkor jó. - nyugodott meg eprünk. –Ja és elárulnád, hogy hol a fenébe voltál? - váltott hirtelen hangnemet
Ichigo.
-Nem tartozik rád, hogy hol voltam okéé? - Akadt ki a fekete hajú.
-Mi az, hogy nem tartozik rám?! Igenis rám tartozik. - háborodott fel Ichigo.
-Már miért tartozna rád?
-Mert aggódom érted. - ordította kikelve magából a narancshajú.
-Ichigo… - döbbent le Rukia. Még jó, hogy sötét volt, mert így Rukia nem láthatta Ichigot kinek arcszíne még
Renji haját is túlszárnyalta.
-Ichigo!
-….
-ICHIGOO!! - kiáltotta Rukia.
-Mi van már?! Muszáj, ordítoznod az egész házat felvered. - üvöltözött Ichigo.
-Még, hogy én üvöltözök, akkor te mit csinálsz?
-Mind1. Amúgy nem szálnál le rólam! - üvöltözött még jobban Ichigo.
-De. - mondta Rukia majd ott is hagyta a fiút bemászott a szekrénybe még egy utolsó pillantást vetett a fiúra
majd bevágta a szekrényajtót.
-Hé, még nem fejeztem be! - ordítozott Ichigo majd odarohant a szekrényhez és feltépte az ajtaját.
-Ruki… a. - döbbent le Ichigo. A lánynak patakokban folyt a könnye. –Hé Rukia mi van? - kérdezte
aggodalmasan az eper.
-Nem mindegy az neked. - szipogta Rukia.
-Még szép, hogy nem. Miért sírsz?
-…
-Rukia!
-…

-Rukia ha nem mondod meg, hogy miért sírsz én nemtom mit csinálok veled. - „fenyegetőzött” Ichigo.
De Rukia most sem válaszolt csak lehajtott fejjel sírt. Ichigo nem tudta mit tegyen még sosem látott síró lányt a
húgain kívül. Nem tudta mit kellene ilyen helyzetben tenni. Majd félve, de átölelte a lányt. Rukia belesimult az
ölelésbe és tovább sírt.
-Nyugodj meg. - próbálta nyugtatni „szobatársát” a narancshajú. Rukia még egy jó darabig csak sírt (amig el
nem áztatta szegény Ichigo pólóját xd) majd elhúzódott a sráctól.
-Kö-köszönöm Ichigo. - jött zavarba a lány.

-Ömm. Ja, szívesen. Most már aludj. - jelentette ki Ichigo ellentmondást nem tűrő hangon.
-Jó éjszakát. - mondta Rukia.
-Jó éjt. - azzal mindketten lefeküdtek aludni. Másnap reggel.
-Jóó reggelt ICHIGOOOOO. – ébresztette szokásosan Isshin egyetlen fiacskáját.
-Mi a franc van már megint?! - akadt ki Ichigo. –Bele halnál, ha egyszer hagynál aludni?!
-De hát kisfiam…
-Kifelé! - vágta hozzá apjához a párnáját. Isshin nagy nehezen, de kiment a szobából egyenesen lányai szobája

felé, hogy ezután őket „terrorizálja”.

-A fenébe. Teljesen kiment az álom a szememből. - morgolódott Ichigo. Ekkor mocorgást vélt fel fedezni, ami

egyenesen a szekrényből jött.
-Rukia ébren vagy?
-Szerinted!? Lehet erre a lármára nem felébredni? - mondta Rukia miközben kiült a szekrény szélére és vidáman
lóbálta lábait.
-Jól van, na, csak megkérdeztem. - durcizott Ichigo.
-Nem mondtam, hogy baj! - mosolygott Rukia.