I.
„Volt egy k�l�n�s �lmom… Nem is �lom… Olyan volt mintha a val�s�gban lenn�k, de m�gsem…
Valakivel besz�lgetek… Olyannal, akit tisztelek, kedvelek, s�t szeretem, de ez a szem�lynek nem mondtam el.
Veszeked�nk… nagyon sok�ig kiab�lunk egym�ssal…
Cs�nya szavakat v�gok a fej�hez… L�tom rajta, hogy az utols� mondatom volt az, ami sz�ven �t�tte. Teljesen �sszet�rt a mondat miatt. V�g�l kiszalad a szob�b�l… S�r… �n ut�na akarok menni, bocs�natot k�rni, hogy nem gondoltam komolyan, de annyira haragszok r�, hogy most nem lenn�k k�pes megvigasztalni. „Majd k�s�bb” gondolom magamban. Led�l�k az �gyamra, �s m�lyen elalszok.”

Kurosaki Ichigo ezen gondolkozva megy az iskol�ba. Nem �rti, hogy ki lehet az a szem�ly, aki ilyen fontos volt neki... Hirtelen d�h�s lesz.

-�h a francba!!! Annyira ideges�t, hogy nem tudom, ki volt az! A r*hadt �letbe!!! – kiab�lja mag�b�l kikelve.

-Kurosaki-kun j�l vagy?

Ichigora r�j�tt a sz�vbaj. „M�gis mikor j�tt ide Orihime? �szre sem vettem �t…”

-Nincs semmi baj, Orihime. Csak egy kicsit f�radt vagyok. – mondja er�ltetett mosollyal az arc�n.

-Mehet�nk egy�tt a suliba? – k�rdezi Orihime.

-Menj�nk... – egyezett bele Ichi. „Tal�n � lehet az a szem�ly, aki fontos volt nekem”
…..„Tal�n”…..

-suliban-

Ichigo �pp fejbe v�gta Keigot – mivel a fi� megint meg�r�lt, hogy l�thatja a h�n szeretett bar�tj�t – amikor elment valaki mellette. Hirtelen ledermedt. Nagyokat pislogott.

„-Mi t�rt�nt? Mi van velem?” –hirtelen h�trafordult. „- Nem hiszem el! �n t�nyleg meg�r�ltem! Esk�sz�m, hogy valaki elment mellettem, de h�t nincs ott senki… �gy �rtem vannak a folyos�n, de senki sincs, aki �pp most ment volna el mellettem.”

- Mi a baj Kurosaki-kun?

-Semmi baj, Orihime. Csak k�pzel�dtem. Siess�nk, vagy elk�s�nk az �r�r�l.

A m�sik sarokban ott �llt egy �j di�k…

-teremben-

-Gyerekek �ljetek m�r le! Az isten szerelm�re! Viselkedjetek m�r! – a tan�rn� hi�ba kiab�lt, nem hallgattak r� az oszt�lya. –Na j�… Aki most nem fogja be az itt marad a suli ut�n szemetet szedni!!!

A v�gsz�ra a di�kok le�ltek gyorsan a hely�kre.

-Na v�gre! �gy l�tszik, ez kell nektek! Egy kis feny�t�s! –mondta – Van egy j� h�rem, de meg sem �rdemlitek �t… �gy �rtem van egy �j oszt�lyt�rsatok. Kuchiki-san, k�rlek, gyere be.

Ekkor kiny�lt az ajt� �s bel�pett rajta…

Ichigo amikor megl�tta az �j di�kot, ledermedt…

„-Nem hiszem el! Hiszen… hiszen… � volt az, aki elment mellettem a folyos�n!!!”