I.
„Volt egy különös álmom… Nem is álom… Olyan volt mintha a valóságban lennék, de mégsem…
Valakivel beszélgetek… Olyannal, akit tisztelek, kedvelek, sőt szeretem, de ez a személynek nem mondtam el.
Veszekedünk… nagyon sokáig kiabálunk egymással…
Csúnya szavakat vágok a fejéhez… Látom rajta, hogy az utolsó mondatom volt az, ami szíven ütötte. Teljesen összetört a mondat miatt. Végül kiszalad a szobából… Sír… Én utána akarok menni, bocsánatot kérni, hogy nem gondoltam komolyan, de annyira haragszok rá, hogy most nem lennék képes megvigasztalni. „Majd később” gondolom magamban. Ledőlök az ágyamra, és mélyen elalszok.”

Kurosaki Ichigo ezen gondolkozva megy az iskolába. Nem érti, hogy ki lehet az a személy, aki ilyen fontos volt neki... Hirtelen dühös lesz.

-Áh a francba!!! Annyira idegesít, hogy nem tudom, ki volt az! A r*hadt életbe!!! – kiabálja magából kikelve.

-Kurosaki-kun jól vagy?

Ichigora rájött a szívbaj. „Mégis mikor jött ide Orihime? Észre sem vettem őt…”

-Nincs semmi baj, Orihime. Csak egy kicsit fáradt vagyok. – mondja erőltetett mosollyal az arcán.

-Mehetünk együtt a suliba? – kérdezi Orihime.

-Menjünk... – egyezett bele Ichi. „Talán ő lehet az a személy, aki fontos volt nekem”
…..„Talán”…..

-suliban-

Ichigo épp fejbe vágta Keigot – mivel a fiú megint megőrült, hogy láthatja a hőn szeretett barátját – amikor elment valaki mellette. Hirtelen ledermedt. Nagyokat pislogott.

„-Mi történt? Mi van velem?” –hirtelen hátrafordult. „- Nem hiszem el! Én tényleg megőrültem! Esküszöm, hogy valaki elment mellettem, de hát nincs ott senki… Úgy értem vannak a folyosón, de senki sincs, aki épp most ment volna el mellettem.”

- Mi a baj Kurosaki-kun?

-Semmi baj, Orihime. Csak képzelődtem. Siessünk, vagy elkésünk az óráról.

A másik sarokban ott állt egy új diák…

-teremben-

-Gyerekek üljetek már le! Az isten szerelmére! Viselkedjetek már! – a tanárnő hiába kiabált, nem hallgattak rá az osztálya. –Na jó… Aki most nem fogja be az itt marad a suli után szemetet szedni!!!

A végszóra a diákok leültek gyorsan a helyükre.

-Na végre! Úgy látszik, ez kell nektek! Egy kis fenyítés! –mondta – Van egy jó hírem, de meg sem érdemlitek őt… Úgy értem van egy új osztálytársatok. Kuchiki-san, kérlek, gyere be.

Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta…

Ichigo amikor meglátta az új diákot, ledermedt…

„-Nem hiszem el! Hiszen… hiszen… ő volt az, aki elment mellettem a folyosón!!!”