Szeretlek
Történetünk egy napos szombat reggelén veszi kezdetét.
-GOOG MORNING! Ichigo!!!- Repült fia felé Isshin papa.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!- Riadt fel Ichigo. Éppen csak kitért apja bűzös támadása elől, ami történetesen a lába volt.
-Nincs jobb dolgod, mint hajnalok hajnalán megpróbálni kinyírni a fiad?!- Ordította le apja fejét a tüskeböki.
-De hát én csak rendes apa módjára felébresztem az egyetlen drága fiamat.- Húzta ki magát Kurosaki Isshin.
-És az abból áll, hogy terrorizálsz ráadásul a büdös lábaddal!?- Förmedt rá apjára Ichigo.
-De fiam csak azt akarom, hogy friss legyél.- Vágott vissza a perverz.
-Nem érdekel.- Akadt ki még jobban a narancshajú.
-Mi ez a lárma?!! Szerintetek, hogy lehet így aludni. Rontott be Kurosaki Karin Ichigo szobájába.
-Ó kislányom. Olyan boldog vagyok, hogy te is korán kelsz- Könnyezett Isshin papa örömében.
-Ne reménykedj fater. Csak felébredtem erre az ORBITÁLIS zajra- Üvöltötte le apja fejét Karin, és közben különösen ügyelt ara, hogy kellő képpen ki emelje az ORBITÁLIS szót.
-De hát… -Szontyolodott el Isshin.
-Elegem van!!- Vágott közbe Ichigo. –Húzzatok ki a szobámból!!- Tessékelte ki kissé durván családtagjait Ichigo. Karin csak lazán kiment bevágva maga után az ajtót.
-Te is!!- Nézett apjára a répafej. Isshin papa fülét farkát behúzva „menekült” ki a narancshajú szobájából.
-Na, végre- Higgadt le Ichigo majd visszadőlt az ágyába. Ezzel egy időben mocorgást vélt fel fedezni a szekrényből.
-Felébredtél?- Kérdezte már-már kedvesen Ichigo.
-Lehet mellettetek nem felébredni?!- Mondta Rukia miközben kikászálódott a szekrényből.
-Hát nem! -Mondta Ichigo.
-Fura családod van. -Mondta Rukia egy mosoly kíséretében.
-Tudom! -Vágta rá ösztönösen a narancshajú.
-Jó lehet, ha az embernek van családja. -Mondta Rukia szomorú arckifejezéssel.
-Rukia… Kerekedtek ki Ichigo szemei. –Úgy beszélsz, mintha nem lenne családod! Értetlenkedett a tüskeböki.
-Hát igazság szerint nincs.
-Mi van?- Akadt ki Ichigo.
-Az hogy engem… Örökbe fogadtak.- Mondta ki végül e fájdalmas szavakat.
-Ru-Rukia… -Döbbent le Ichigo.
-De ne is foglalkozunk ezzel.- Rukia érezte könnyek szántják fel arcát. Ezt Ichigo is észrevette elő vett egy zsepit, majd odasétált a lányhoz.
-Ne sírj. -Mondta a tüskeböki majd az előbb fogott zsepivel letörölte Rukia könnyeit.
-Ichigo…
-CSsss. -Csitította el a lányt. –Én mindig itt leszek neked.
-Ichigo.- Mondta Rukia zokogva majd szorosan átölelte az előtte álló fiút.
-Ru-kia… -Ichigo egy darabig azt se tudta mi van. 2 perccel később leesett neki, amitől hát ömm erősen elkezdett vörösödni. Ichigo kis tétovázás után visszaölelt.
Rukia megrezzent amikor Ichigo erős kezeit most hátán érezte.
-Ichigo szeretlek. Miért nem tudom ezt kimondani?!
-Nem kell kimondanod, tudom a nélkül is.- Mondta Ichigo majd még szorosabban megölelte az előtte lévő lányt.
-Szeretlek Rukia.
-Én is… Ichigo.
~OWARI~ |