K�z�mb�s

Aaaaah… micsoda nap volt a mai. Annyi minden t�rt�nt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a t�preng�st. B�r lehet, hogy a t�l sok gondolkod�s meg�rt, nem? Hehe, lehet. De nem tudom kiverni a fejemb�l Kurosaki-kunt… az arc�t, ahogy Kuchiki-sant n�zte… �k ketten…

Nem is tudom, mikor vettem �szre el�sz�r. Tal�n m�r az els� pillanatban, amikor egy�tt l�ttam �ket. Igaz�b�l nem tudom megmagyar�zni, mit �reztem akkor, de azt hiszem, m�r az els� perct�l tudtam, hogy az � kapcsolatuk nem egy �tlagos bar�ts�g, s�t, nem egy �tlagos fi�-l�ny kapcsolat. Ann�l sokkal t�bb. �k ketten, az �letet �s hal�lt egyes�tett�k egy olyan k�tel�kben, amit semmi �s senki sem tudna megt�rni.

Mindig volt k�zt�k ez a l�thatatlan kapocs, ami �sszek�t�tte �ket. K�zben pedig… az �n kapcsolatom Kurosaki-kunnal… �ssze sem hasonl�that� Kuchiki-sannal val� kapcsolat�hoz. Sz�m�ra �n csak egy bar�t vagyok, semmi t�bb. Egy t�rs, akire sz�m�that a harcban. Vagyis… szeretn�m, hogy �gy legyen, de eddig mindig kudarcot vallottam ilyen t�ren. Er�s akartam lenni, hogy vele egy�tt harcolhassak, �s m�gis… amikor legnagyobb sz�ks�ge lett volna r�m, �n cserbenhagytam, �s a legrosszabbat hoztam ki bel�le. Sz� szerint… Nem tudtam neki seg�teni… �pp ellenkez�leg. �n t�maszkodtam r�, ahogy mindig is… �gy �reztem, mint harcos t�rs, �s mint bar�t, megbuktam. Hiszen… megijedtem t�le. Amikor a saj�t test�vel v�dett meg egy csap�st�l, �n nem l�ttam m�st, csak a hollow-maszkj�t… �s f�ltem t�le. Att�l, akit szeretek… megr�m�ltem. Pedig… � ugyanaz a h�s volt, akibe szerelmes vagyok. �s m�gis… kudarcot vallottam.

Nem tudtam betartani a magamnak tett �g�retem sem.

Nem tudtam vele egyen�rt�k�k�nt harcolni, �s azt hiszem, ez a legnagyobb k�l�nbs�g Kuchiki-san �s k�ztem: Kurosaki-kun �t mindig a t�rs�nak fogja tekinteni, akire t�maszkodhat, aki megv�di �t, ha kell, �s Kurosaki-kun ugyanezt megteszi �rte. Minden�ron megv�di �t. Mert fontos sz�m�ra… tal�n nem is tudja, mennyire. Egy�tt k�pesek voltak legy�zni Kurosaki-kun hollowj�t, mert Kuchiki-san nem r�m�lt meg t�le, ahogy �n tettem. � l�tta Kurosaki Ichigot a maszk m�g�tt… Nem �gy, mint �n.

Ez�rt is… m�r egy ideje biztos vagyok benne, hogy Kurosaki-kun sz�m�ra Kuchiki-san a legfontosabb ember a vil�gon, akit minden�ron meg akar v�deni. Hiszen � az, aki megv�ltoztatta a vil�g�t.

Mindezek ellen�re… �n ugyan�gy rem�nykedtem tov�bb, hogy Kurosaki-kun egyszer majd tal�n viszonozza az �rz�seimet. Egy kis halv�ny rem�nysug�r mindig azt s�gta, ne add fel Orihime, nem tudhatod, mit �rez ir�ntad, hisz mindig megv�dett t�ged, ha kellett, �s ut�nad ment Hueco Mundoba, hogy megmentsen. �s �n elhittem, amit s�gott, �s tal�n picit �r�ltem is neki. Annak ellen�re, hogy l�ttam, mi zajlik a szemeim el�tt.

Visszat�rt�nk Karakura v�rosba, miut�n Aizennel �s az arrankarokkal k�z�s harc v�get �rt. Szerencs�re Aizen hal�l�val �rt v�get a h�bor�. Hihetetlen puszt�t�st v�geztek, �s nem maradt ut�nuk m�s csak romok �s sebes�ltek.

Igyekeztem seg�teni a sebes�lteken… tulajdonk�ppen ez volt az egyetlen, amit tehettem. Bel�ttam, hogy az �n k�pess�gem nem arra val�, hogy harcoljak, �gy gy�gy�tottam. V�g�l is, �r�l�k, hogy legal�bb seg�thettem valamiben a t�bbieknek. Rengeteg embert kellett ell�tni, �s sajnos sz�mos olyan shinigami volt, akiken m�r nem lehetett seg�teni. Minden nap h�l�t adok az �gnek, hogy azok, akik kock�ztatt�k �rtem az �let�ket, akiket a legjobban szeretek, mind visszat�rtek velem egy�tt, �s nem esett komolyabb bajuk. Testileg. Viszont lelkileg… mindenkit megviselt ez a harc.

Janu�r v�g�n befejez�d�tt a harc, �s azut�n minden visszat�rt a r�gi ker�kv�g�sba. Egy ideig – p�r h�tig – nem ment�nk suliba, de azt�n musz�j volt. Tal�n jobb is… addig sem voltam otthon, egyed�l, a zavar� gondolataimmal. Az iskol�ban nem voltam mag�nyos: mellettem volt Tatsuki-chan, aki m�r tudja az igazs�got, �s mell�nk �llt. Ennek nagyon �r�l�k. V�gre megbesz�lhettem vele azokat a dolgokat, amiket eddig titkolnom kellett. Mikor el�sz�r besz�lt�nk r�la, �s elmes�ltem neki hogyan ismertem fel az er�met, r�gt�n sz�ba ker�lt Kurosaki-kun is, �s nem tagadhattam tov�bb el�tte sem: bevallottam Tatsuki-channak, mit �rzek ir�nta. Persze, egyb�l azt mondta, hogy gondolta, �s sz�m�ra mindig is nyilv�nval� volt.

- R�d van �rva – nevette el mag�t Tatsuki-chan az �gy�n �lve, �s felh�zta t�r�k�l�sbe a l�bait.

- Neeeee, az nem leheeet – ki�ltottam, �s �reztem, hogy teljesen elv�r�s�dtem. – Ez annyira k�nos Tatsuki-chaan. Mi van, ha m�r m�s is �szrevette?

- Ki m�s? P�ld�ul Ichigo? – somolygott r�m.

El�sz�r zavarba j�ttem, majd eszembe jutott a v�lasz, �s elszomorodtam. Kurosaki-kun? Nem, � biztos nem tud r�la. Eddig semmi jel�t nem mutatta annak, hogy tudna az �rz�seimr�l. Igaz�b�l mindig is �gy �reztem, hogy nem vagyunk olyan szoros kapcsolatban, hogy meg�rts�k egym�s �rz�seit. Mintha Kurosaki-kun �s �n… nem ismern�nk teljesen a m�sikat. Mintha nem ismern�m teljesen �t… csak a felsz�nt s�rolom…

– T�nyleg, bevallottad m�r neki, hogy mit �rzel? – k�rdezte hirtelen Tatsuki-chan l�tva mennyire elgondolkodtam.

- H�t… - �s nekem r�gvest eszembe jutott az a sz�nalmas szerelmi vallom�som, amit akkor mondtam neki, amikor � eszm�letlen�l fek�dt az �gy�ban. Es�ly sem volt r�, hogy tud r�la. – Mondjuk… - mondtam szemles�tve.

- Mondjuk? Ez meg mit jelent Orihime? – k�rdezte d�bbenten Tatsuki-chan, �s �n r�n�ztem:

- H�t… nem tud r�la. �s ez jobb is �gy…

- Mi�rt?

Nem akartam elmondani neki, hogy sok ok miatt… de a legf�bb ok Kuchiki-san volt.

- Mit sz�ln�l, ha ink�bb mes�ln�k? Annyi mindenr�l nem tudsz m�g Tatsuki-chan– mondtam boldogan, �s felpattantam, hogy lend�letesebben tudjam el�adni a t�rt�nteket: kezdve a ment�akci�t�l, amikor Kurosaki-kun Kuchiki-san kiv�gz�s�t akarta megakad�lyozni eg�szen a Hueco Mundoban t�rt�ntekig, az �n megment�semig, majd v�g�l a nagy decemberi csat�val befejeztem hossz�ra sikeredett mondand�m. Tatsuki-chan remek hallgat�s�g volt, m�g ma is elnevetem magam ha r�gondolok, milyen arcokat v�gott n�ha. Miut�n befejeztem a mes�l�st, �s a f�radts�gt�l meg�hezve bekanalaztam egy nagy adag �desbabkr�mes j�gkr�met, Tatsuki-chan n�ha-n�ha visszak�rdezett r�szletekre. De ami a legjobban megmaradt bennem:

- Sz�val Rukia… �miatta van ez az eg�sz? – k�rdezte bizonytalanul.

- Micsoda? – k�rdeztem meglepetten, mik�zben az �gyon �lve h�trad�ltem a falnak.

- Ez az eg�sz. Ha � nem tal�lkozik Ichigoval, akkor ez a sok sz�rny�s�g nem t�rt�nik meg. Ha � nem keveri bele ebbe a hal�listen-dologba, akkor nem kellett volna ennyit szenvednie! �s neked sem!– emelete fel a hangj�t k�ts�gbeesetten, �s m�lyen a szemembe n�zett. R�gt�n l�tta, hogy megr�m�ltem att�l, amit mondott.

- Tatsuki… ne mondj ilyet… nem mondhatod ezt. H�t nem �rted? Kuchiki-san volt az, aki �rtelmet adott Kurosaki-kun �let�nek. � volt az, aki megv�ltoztatta a vil�g�t, �s nem csak az �v�t, az eny�met is! Mindig ki�llt mellettem, �s b�tor�tott, amikor legnagyobb sz�ks�gem volt r�, �s ut�nam j�tt Hueco Mundoba hogy megmentsen! �s ut�na is, mindig mellettem �llt a harcokban! � sz�momra egy nagyon fontos bar�t – mondtam v�g�l, �s igyekeztem lehiggadni az el�bbi kirohan�som ut�n. Tatsuki-chan csak b�mult r�m, majd v�g�l lehunyta szemeit. Tal�n meg�rtette, hogy nem hib�ztathatja Kuchiki-sant a t�rt�ntek miatt.

�szrevettem, hogy ez ut�n a besz�lget�s ut�n Tatsuki-chan m�s szemmel n�zett Kurosaki-kunre �s Kuchiki-sanra. Figyelte minden mozdulatukat, pillant�sukat, amiket v�ltottak, minden reakci�jukat. V�g�l, egy h�t ut�n ez abbamaradt. Tal�n r�j�tt arra, amire �n m�r sokkal kor�bban r�j�ttem.

Kuchiki-san is iskol�ba j�r vel�nk, aminek nagyon �r�l�k. Mikor el�sz�r j�tt�nk suliba az �sszecsap�sok ut�n, akkor � m�g nem volt itt, Soul Societyben maradt, de azt�n 2 h�t ut�n ism�t megjelent. Legjobbkor… mert Kurosaki-kun teljesen le volt t�rve, �s csak � volt r� k�pes, hogy helyre tegye. Pont, mint legut�bb, �s ugyan�gy, ahogy el�z� alkalmakkor is. Visszat�rt, �s l�ttam a csillog�st Kurosaki-kun szem�ben. Nem voltam ott, mikor tal�lkoztak, �s nem tudom, mit tett Kuchiki-san, de a v�geredm�nyt l�ttam: boldogs�got azokban a szeretett barna szemekben.

�n ism�t nem voltam k�pes semmit sem tenni. Ha visszagondolok az elrabl�som ut�ni id�re, amikor visszat�rt�nk… azut�n csak annyit tettem, hogy megk�sz�ntem Kurosaki-kunnak ami�rt ut�nam j�tt hogy megmentsen, �s bocs�natot k�rtem minden gond�rt, amit okoztam… de csak ennyit tudtam mondani. Tudtam, hogy nem tehetem j�v� a hib�imat, sem sz�val, sem tettekkel. Hallottam p�r semmitmond� szav�t, l�ttam a szomor�s�got a szemeiben, �s a halv�ny mosolyt az arc�n, de nem tettem sz�v�, csak magamban ism�teltem hogy ne, ne n�zz �gy r�m, �s ne mosolyogj, mikor cseppet sem vagy boldog. Ha l�tn�d, milyen �resek a szemeid…

Tudtam, hogy nem �n vagyok az, aki ezekben a neh�z percekben el�rheti Kurosaki-kun sz�v�t.

A harcok �ta 4 h�nap telt el. M�jus van, �s tavaszhoz k�pest nagyon meleg. Lassan v�ge a sulinak, aminek nagyon �r�l�k. Alig v�rom a nyarat, rengeteg tervem van m�r most! Tatsuki-channal m�r eltervezt�k, hogy elmegy�nk a tengerpartra, �s el akarjuk h�vni a t�bbieket is. Olyan j� lenne, ha mind egy�tt t�lthetn�nk egy hetet a tengern�l! Aaaaah, rem�lem addig semmi rossz nem t�rt�nik. Ebben a f�l �vben nem t�rt�nt komolyabb �ssze�tk�z�s. N�ha egy-egy numeros m�g el�ker�lt, de azokat nagyobb neh�zs�gek n�lk�l meg�lte Kurosaki-kun �s Kuchiki-san. Hmhm, az elv�laszthatatlan p�ros.

Aaah, a mai nap… sz�val suli ut�n s�t�ltunk haza, Kurosaki-kun, Kuchiki-san, Sado-kun, �s j�magam. Ishida-kun �s Tatsuki-chan az iskol�ban maradtak, �gy nem tudtak vel�nk tartani. �pp a v�ros f�ter�re �rt�nk, mikor l�ttuk, hogy sok ember �lldog�l egy �zlet el�tt.

- Mi van ott? – k�rdezte Kuchiki-san.

�s nekem eszembe jutott, amit Tatsuki-chan mondott nekem d�lel�tt:

„- T�nyleg, Orihime, ma ny�lik az az �j cukr�szda a f�t�ren, majd holnap elmehetn�nk kipr�b�lni, nem? �ll�t�lag nagyon j� lesz.”

- Haa, ez az a cukr�szda! – ki�ltottam a n�zel�d� bar�taimnak. – Ma ny�lt meg. Nem megy�nk be egyet fagyizni?– k�rdeztem vid�man.

- De, ez remek�l hangzik Inoue! – mondta boldogan Kuchiki-san, �s m�r indult volna, mikor Kurosaki-kun kiny�jtotta el� a karj�t.

- H�, nem m�sz te sehova - mondta neki szinte parancsol�an a szok�sos morcos arckifejez�ssel.

- Micsoda? Ki vagy te, hogy megmondd, mit csin�ljak? Igenis fagyizni fogok. Gyere Inoue, menj�nk – jelentette ki Kurosaki-kunnek, �s magabiztosan elindult, �n pedig t�tov�n k�vettem. Majd h�tran�ztem, �s l�ttam, hogy Kurosaki-kun �s Sado-kun j�n ut�nunk. Kuchiki-san fittyet h�nyva a sorban �ll�kra el�re t�rt, mire Kurosaki-kun hirtelen visszah�zta �t a t�sk�j�n�l fogva.

- H�, te idi�ta! Nem s�t�lhatsz be csak �gy! Mivel sokan vannak, ez�rt sorba kell �llni, viszont csak �gy k�zl�m, hogy �n nem fogok �r�kat v�rni egy h�lye sorban egy h�lye fagyi�rt a t�z� napon, �gyhogy hazamegy�nk!

Nem hallottam Kuchiki-san v�lasz�t, mert hirtelen annyira meglep�dtem azon, amit Kurosaki-kun mondott. „Hazamegy�nk”… ahogy mondta, mintha csak term�szetes lenne, hogy Kuchiki-san vele egy�tt megy az otthon�ba. Igen, sz�m�ra ez term�szetes. Az m�r az � otthonuk.

- Gyer�nk m�r Ichigo, egy kis sorban �ll�sba nem halsz bele – �rvelt Kuchiki-san, �s k�zben karba fonta kezeit.

- �n megyek – sz�lalt meg az eddig cs�ndben figyel� Sado-kun, - m�g van egy kis dolgom otthon.

- O-ok�. Akkor majd holnap, Sado-kun – integettem neki, �s m�r el is t�nt.

A shinigami p�ros nem vette �szre, hogy elment, annyira el voltak foglalva magukkal. V�g�l hallottam, ahogy Kurosaki-kun felki�lt:

- Ok�! Te nyert�l! Vedd meg magadnak a h�lye fagyidat – mondta, majd karba fonta karjait, �s m�g mindig duzzogva be�llt a sorba.

Kuchiki-san egy �r�mteli „Yosssh!” – sal k�vette �t, v�g�l �n is be�lltam mell�j�k. El�sz�r furcsa volt sz�momra, hogy egy pillanatra sem jutott esz�kbe, hogy k�l�nv�ljanak. De azt�n r�juk n�ztem: Kurosaki-kun megszokott morcos arckifejez�se, Kuchiki-san izgatott vigyora, minden olyan megszokott volt. �s a l�gk�r minden vita ellen�re kellemes volt.

Csak �n �reztem magam k�v�l�ll�nak, hirtelen azt sem tudtam, merre n�zzek, vagy mit csin�ljak. V�g�l a tekintetem Kurosaki-kunre esett, �s persze… ott is ragadt.

A d�lut�ni meleg szell� finoman meglengette a fi� narancss�rga tincseit, �s a nap ragyog� f�nyei m�g �l�nkebbre festett�k a hal�listen k�cos haj�t. Az arc�n pedig a megszokott morcos kifejez�ssel n�zte az el�tte lassan halad� sort, �s n�ha le-len�zett Kuchiki-sanra. �n csak �lltam, �s �h�tattal n�ztem �t; ez a fi� mindig kit�nt a t�megb�l, mind a megjelen�s�vel, mind a viselked�s�vel, de �n mindig is csod�ltam �t… �s ebben a v�gtelen pillanatban azt hiszem, �jra beleszerettem.

M�r mindegy, gondoltam, m�r t�l messze vagyok ahhoz, hogy elfeledjem �t. Ann�l sokkal er�sebbek az �rz�seim, hogy csak �gy feladjam, �s f�lredobjak mindent. Viszont… � nem tudja, hogy mit �rzek. Sosem volt b�tors�gom, hogy elmondjam neki. Vagyis… csak mikor aludt. De… k�pes lenn�k neki elmondani akkor, amikor �bren van? Vajon mit sz�lna? Tudni akarom, mit �rez.

- Na, m�r bent is vagyunk – mondta izgatottan Kuchiki-san Kurosaki-kunnek.

- Cah, ideje volt. M�r �r�k �ta kint �csorogtunk!

- Ne morogj m�r – vigyorgott Kuchiki-san szemles�tve. – Csak 10 perc telt el. �gy t�nik, bajok vannak az id��rz�keddel Ichigo – n�zett r� kaj�nul mosolyogva.

- Teee! – emelte fel az �kl�t Kurosaki-kun, �s hirtelen megijedtem, hova fog vezetni a vit�juk, de hamar leeresztette a kez�t, �s r�j�ttem, hogy nincs okom agg�dni. Ez csak a szok�sos. – Egyszer�bb lett volna, ha hazafel� beugrunk egy boltba, �s vesz�nk valami j�gkr�met, �s akkor nem kell �r�kat h�lye sorokba �llni.

- Hagyd m�r abba a morg�st – sz�lt r� Kuchiki-san, majd elmosolyodott. – Hidd el, ez sokkal jobb lesz.

- Honnan veszed? – n�zett m�lyen Kuchiki-san szem�be.

- Mit parancsol, Uram? – k�rdezte vid�man a pultn�l �ll� copfos fiatal l�ny amikor oda�rtek, �s felv�ltva n�zett Kurosaki-kunre �s a pultot �pphogy fel�r� Kuchiki-sanra.

- �hm, nekem csokit – b�kte ki lassan.

- �s a bar�tja? – n�zett Kuchiki-sanra, aki t�gra ny�lt szemekkel n�zte a v�laszt�kot.

- H�, Rukia, mit k�rsz? – n�zett le a l�nyra, aki m�g mindig a pult tartalm�t b�multa, �s hossz� m�sodpercek teltek el �gy. - M�g ma - vicsorogta neki.

- J�l van m�r! Ne siettess! Epret.

- C�h… Egy epret – morogta Kurosaki-kun a pultos l�nynak, majd len�zve tal�lkozott a tekintete a kaj�nul vigyorg� hal�listennel.

- Oh, nagyon k�sz�n�m, Kurosaki - kun – mosolygott r� �desen Kuchiki-san, a j�l ismert „iskol�s-l�ny” st�lus�ban.

- Idi�ta… - morogta Kurosaki-kun, majd elkezdett kutatni a p�nzt�rc�j�ban, �s hirtelen megsz�lalt. - Oh, h�! Inoue! – n�zett r�m a h�ta m�g�. – Te milyent k�rsz?

- O-oh… nekem nem, nem kell, k-k�sz�n�m – mondtam meglepetten neki, er�sen hadon�szva, �s �reztem, hogy f�lig pirultam. – Hoztam p�nzt magammal. Nem kell…

- Ne agg�dj, Inoue. Ruki��t is �n fizetem, �s �t egy�ltal�n nem zavarja, hogy az �n p�nzemen �l�sk�dik – mondta s�t�t oldalpillant�st vetve az alacsony hal�listenre.

- Mit mondt�l? – k�rdezte t�le Kuchiki-san d�h�sen.

- Az igazat! – hajolt le hozz�, �s beleki�ltotta az arc�ba.

- Ok�, ok�! – ki�ltottam k�zbe, miel�tt elfajuln�nak a dolgok. – Akkor egy fokhagym�s csokit k�rek – mondtam boldogan, mert m�r r�gen ki akartam pr�b�lni ezt az �zt. Am�g Kurosaki-kun Kuchiki-sannal megvitatta, milyen �z�t k�r, addig volt id�m k�rben�zni az �zletben, �s rendesen felm�rtem a v�laszt�kot, ami szerencs�re nagyon sz�les volt. A megszokott �zek mellett voltak nekem val�ak is. Mindenestre nem csod�lkoztam, amikor l�ttam, hogy Kurosaki-kun arcizmai �sszer�ndulnak a k�r�sem hallat�n, de ut�na v�g�l is leadta a rendel�st a pultos l�nynak.

Miut�n megkaptuk a kis t�lk�inkban olvadoz� fagyinkat �s Kurosaki-kun fizetett, elindultunk �res helyet keresni. A legt�bb asztal 2 szem�lyes volt, de volt 4-4 boksz a bej�rati ajt� 2 oldal�n, �gy be�lt�nk azok egyik�be. Egyik oldalra �lt Kuchiki-san �s Kurosaki-kun, a m�sik oldalra pedig �n. Miut�n le�lt�nk, hozz� is l�ttunk a fagyinkhoz. Mondanom sem kell, az eny�m valami isteni volt! El is d�nt�ttem, hogy biztos gyakran elj�v�k ide, �s kipr�b�lok mindenf�le �zt.

- Hmm, ez valami isteni! – sz�lalt meg egy r�vid id� ut�n Kuchiki-san, �s gyorsan kanalazta a fagyij�t.

Kurosaki-kun r�n�zett, v�laszul csak morgott egyet, �s unalmasan kanalazta tov�bb a saj�tj�t, n�ha-n�ha oldalpillant�sokat vetve Kuchiki-sanra. Mindig ezt csin�lja… gondoltam Kurosaki-kunt b�mulva. Tal�n teljesen �ntudatlanul, de n�zi Kuchiki-sant, figyeli minden mozdulat�t… �s n�ha hosszabban elid�z, mint kellene. Tekintetem �tsiklott Kuchiki-sanra, aki vid�man ette a fagyij�t. Nem csoda, hogy Kurosaki-kun ennyire szereti, hiszen � nem csak kedves �s b�tor, de tiszta �s gy�ny�r� is. Egy pillanatig sem csod�lkoztam, amikor el�sz�r megl�ttam a kardj�t, a h�feh�r Sode no Shirayukit. A legszebb kard eg�sz Soul Societyben. Egy ilyen tiszta l�leknek nem is lehet m�s kardja. �s nem v�letlen, hogy csak � volt k�pes seg�teni Kurosaki-kunnek legy�zni a hollowj�t.

- Ichigo. A tied is j�l n�z ki. Megk�stolha… - �s Kuchiki-san m�r ny�lt is Kurosaki-kun fagyi��rt, de az hamar elr�ntotta el�le az ellenkez� ir�nyba.

- M�g mit nem! Ott a saj�tod – ki�ltotta Kurosaki-kun, h�t�val v�dve a fagyij�t, k�zben jobb kez�vel igyekezett t�vol tartani mag�t�l Kuchiki-sant, aki a jobb t�mad�s �rdek�ben m�r fel is �llt hely�r�l.

- De meg akarom k�stolni!

�s ez �gy folytat�dott egy ideig; Kuchiki-san er�sk�d�tt, Kurosaki-kun pedig nem gy�zte visszafogni. Ja �s persze a sz�p�rbaj.

�n csak �ltem, �s nem gy�ztem csod�lkozni, hogy milyen k�nnyen �ssze tudnak veszni b�rmin… �s ennek ellen�re, sohasem t�nnek igaz�n m�rgesnek. �pp az ellenkez�je…

A heves vit�juknak egy s�pol� hang vetett v�get, mire Kuchiki-san kivette t�sk�j�b�l a telefonj�t, majd megsz�lalt Kurosaki-kun helyettesi jelv�nye is.

- Egy hollow – mondta komolyan Kuchiki-san, telefonj�t n�zve. – K�zel van.

Kurosaki-kun m�r ny�lt a jelv�ny��rt, mikor hirtelen egy k�z meg�ll�totta.

- �n megyek – mosolygott elsz�ntan Kuchiki-san.

L�ttam Kurosaki-kun d�bbent arc�t, ahogy r�n�zett Kuchiki-san kez�re, ami az �v�t fogta, majd r�emelte k�rd� tekintet�t:

- Rukia… - n�zett m�lyen a szem�be.

- Most nincs n�lad Kon, �n pedig nem akarom a halott tested hurcol�szni - mosolygott m�g sz�lesebben Kuchiki-san.

- De…

- Ne agg�dj – l�ttam, ahogy megszor�totta Kurosaki-kun kez�t, - ez csak egy egyszer� hollow. El tudok b�nni vele.

Kurosaki-kun agg�d� arccal ugyan, de b�lintott, Kuchiki-san pedig el is viharzott, maga ut�n hagyva a marad�k eperfagyij�t.

- Nem lesz semmi baja, Kurosaki-kun – pr�b�ltam nyugtatni �t, mert m�g mindig l�ttam, mennyire agg�d� arcot v�g. – Kuchiki-san er�s, egy hollow nem fog ki rajta – mosolyogtam r� b�ztat�an.

El�sz�r d�bbenten r�m n�zett, majd:

- Igazad van – mondta egy ugyanolyan f�radt mosollyal, mint nem sokkal el�tte, �s elkezdte kanalazni olvadt fagyij�t.

�n is k�vettem a p�ld�j�t. Tudtam, hogy val�j�ban minden gondolata Kuchiki-san k�r�l fog… el�g volt csak r�n�znem az arc�ra. Aggodalom, v�rakoz�s, haboz�s, indulat, f�lt�s… mind ki�ltek az arc�ra. Az egyik keze – amit el�z�leg Kuchiki-san megfogott, folyamatosan j�rt, az ujjaival dobolt az asztalon. Az az �rint�s… biztos voltam benne, hogy minden sz�n�l t�bbet jelentett Kurosaki-kunnek. Neki, aki nem fogad el senkit�l �rint�st an�lk�l, hogy ne n�zne vissza haragosan…

Biztos voltam benne, hogy Kurosaki-kun figyel. Minden �rz�k�vel figyeli Kuchiki-san l�lek-energi�j�t; mivel val�ban a k�zelben harcoltak, j�l lehetett �rz�kelni a reiatsuj�t. �rezhet� volt, hogy id�nk�nt mennyire megemelkedik… tal�n nem is olyan egyszer� legy�zni azt a hollowt? �n is elkezdtem agg�dni Kuchiki-san miatt, de nem mutathattam Kurosaki-kun el�tt, nehogy m�g jobban r�ijesszek.

- Inoue, milyen a fagyid? Nem �zlik? – k�rdezte Kurosaki-kun, mivel l�tta, hogy annyira elbambultam, hogy elfelejtettem enni a fagyim, �s az elkezdett olvadni. Val�sz�n� a gondolataim is ki�ltek arcomra, de szerintem ezt Kurosaki-kun nem vette �szre…

- Ja ja deee, dehogynem – ki�ltotta vid�man, �s gyorsan elkezdtem kanalazni. – Ez valami isteni! Biztosan visszaj�v�k m�g ide, hogy kipr�b�ljak mindent! M�ltkor egy m�sik helyen, nem is tudom mi volt a neve, azt hiszem B31, vagy Batu31… nem tudom, ����… na mindegy, ott is rengeteg f�le fagyi van, �s �n kipr�b�ltam az �sszeset – nevettem hangosan. – Persze, nagyot n�ztek, mikor oda�lltam a pulthoz, �s mondtam Batto b�csinak, akit m�r r�gebbr�l ismerek, hogy „mindenb�l k�rek”, de m�r r�g�ta ez volt az egyik k�v�ns�gom, �s kaptam �rengedm�nyt ami�rt…

- K�sz, Inoue – sz�lt k�zbe gyeng�den Kurosaki-kun, majd elmosolyodott.

Elpirultam. �gy l�tszik, Kurosak-kun r�j�tt, hogy az�rt sz�vegeltem ennyit, hogy eltereljem a gondolatait. Ezek szerint siker�lt, �s ennek nagyon �r�ltem.

- �h, �hm, nincs mit, Kurosaki-kun – mosolyogtam vissza m�g mindig pirulva.

Ism�t cs�nd telepedett az asztalunkra. M�r majdnem elfogyott a fagyink, �s nekem nem ment ki a fejemb�l, hogy az im�nt milyen kedves �s gyeng�d volt Kurosaki-kun. Ritk�n l�tom �t mosolyogni, �s igaz�b�l m�r mosolygott r�m �gy… �s ilyenkor mindig felcsillan bennem a rem�ny. De az el�bb… olyan gyeng�d �s �szinte volt… mint m�g soha. Tal�n m�gis? Lenne es�ly, hogy valamit �rez ir�ntam? Most itt vagyunk, kettesben… meg kell pr�b�lnom… most vagy soha.

- Ku-kurosaki-kun – kezdtem b�tortalanul, �s mikor r�m emelte tekintet�t, r�gt�n elpirultam, �s len�ztem az asztalra.

- Igen?

- �hm, �n… azt akarom mondani, hogy �n… �n…

De nem tudtam befejezni a mondatom, mert hirtelen �reztem, pontosabban �rezt�k, hogy a hollow hihetetlen mennyis�g� reiatsut bocs�t ki, a k�vetkez� pillanatban pedig Kuchiki-san l�lek-enegi�ja nagyon lecs�kken, �s folyamatosan zuhan.

Kurosaki-kun dermedten n�zett a szemembe, majd hirtelen mag�hoz t�rt, �s felpattant:

- Inoue! – n�zett r�m riadt tekintettel.

V�laszul b�lintottam.

- Menj!

Azzal Kurosaki-kun elrohant.

Mikor futva meg�rkeztem a harc helysz�n�re, egy k�zeli parkba, m�r v�ge volt a k�zdelemnek. Csak Kurosaki-kunt �s Kuchiki-sant tal�ltam ott, �s hirtelen megakadt a l�legzetem att�l, amit l�ttam: Kurosaki-kun a f�ld�n t�rdel, �s a karjaiban tartja az eszm�letlen Kuchiki-sant, aki csupa v�r. L�ttam, hogy Kurosaki-kunnek mozog a sz�ja, de nem hallottam, mit mond. Hirtelen f�ldbe gy�kerezett a l�bam, �s csak egy gondolat j�rt a fejemben: „Ugye nem… ugye nem halt meg?... Nem, az nem lehet…” De hirtelen magamhoz t�rtem, �s elindultam fel�j�k. Tudtam, most nincs id� buta nyavalyg�sra, lehet, hogy ezen a p�r pillanaton m�lik egy t�rsam �lete. Ahogy k�zelebb �rtem, m�r hallottam Kurosaki-kun szavait.

- Rukia… Rukia, tudom, hogy hallasz. Nehogy feladd, meg�rtetted? Ne mer�szelj itt hagyni… Ne mer�szelj…

Mikor oda�rtem hozz�juk, let�rdeltem Kurosaki-kun mell�, aki csak akkor vett �szre. Amikor r�m emelte tekintet�t… ahogy megl�ttam az arc�t… szinte k�nnyek sz�ktek a szemembe.

- Inoue, k�rlek…

Gyorsan b�lintottam. Kurosaki-kun letette a f�ldre Kuchiki-sant, �s akkor l�ttam, hogy m�g l�legzik. Megk�nnyebb�ltem, de tudtam, hogy a neheze m�g h�travan. A mellkasa k�zep�n egy hatalmas seb t�tongott, amib�l �ml�tt a v�r. �ssze kell szednem magam!

- Shun’ou, Ayame. Souten Kisshun. Elutas�tom! – ki�ltottam, �s kezemet a fekv� test f�l� emeltem, mire megjelent az aranysz�n� f�nypajzs. Minden er�mmel a gy�gy�t�sra koncentr�ltam, mert tudtam, hogy ezzel nem csak Kuchiki-sanon seg�tek, nem csak az � �let�t mentem meg, hanem Kurosaki-kun�t is.

A szemem sark�b�l n�ztem �t. Ezt a tekintetet… amit szavakkal nem is tudn�k le�rni… l�ttam m�r. Azok a szemek, amik az el�ttem fekv�re szegez�dnek, mindent el�rulnak. Mindent, amit eddig nem vettem �szre, vagy csak egyszer�en nem mertem beismerni, �s buta m�don tagadtam. Minden titkot el�rulnak azok a szemek, amikben a saj�t �rz�seimet l�tom t�kr�z�dni.

Tiszta, �szinte szerelmet.

Nem. Ez nem is �gy van. Tal�n tiszt�bb, �s �szint�bb, mint amit �n valaha is �reztem, vagy �rzek ir�nta. Az �v�k olyan szerelem, ami a hal�lt is k�pes lenne legy�zni. H�t persze… a hal�l sem �llhat k�z�j�k.

Szinte felt�rt bel�lem egy keser� nevet�s de visszafojtottam. Ahogy a k�nnyeimet is. Nem hittem, hogy ennyire fog f�jni… a felismer�s. Mintha nem tudtam volna… Hiszen l�ttam, mindent l�ttam. Csak egy bolond nem venn� �szre a k�zt�k l�v� k�tel�ket. Egy bolond… amilyen �n is voltam.

Kuchiki-san lassan elkezdett �bredezni – f�radtan kinyitotta szemeit. Leeresztettem kezeimet, �s csak most vettem �szre, mennyire kimer�ltem. De �r�ltem, hogy Kuchiki-san j�l van. De jobban �r�lt az a szem�ly, aki mellettem t�rdelt. Az el�bb m�g f�lt� �s agg�d� szemek most boldog csillog�ssal teltek meg.

- Ah, k�sz�n�m, Inoue – mosolygott r�m Kuchiki-san, majd lassan fel�lt, �s �pp fel�llt volna, mikor Kurosaki-kun hirtelen felemelte �t a karjaiba.

- Ichigo…? - n�zett fel meglepetten r�, miut�n Kurosaki-kun fel�llt.

- Fogd be. Pihenj. Hazamegy�nk – mondta neki v�laszul r� sem n�zve, �s Kuchiki-san ez�ttal nem ellenkezett. Megmarkolta Kurosaki-kun ruh�j�t, mellkas�nak d�ntve a fej�t lehunyta szemeit, �s egy halv�ny mosollyal arc�n el is aludt.

Kurosaki-kun pedig sz� n�lk�l els�t�lt vele.

M�g most is f�j, ha r�gondolok. �s m�g most is folynak a k�nnyeim, mint eg�sz �ton hazafele. De m�r csak a magam butas�ga miatt s�rok. �gy ut�lag �r�l�k, hogy nem tudtam bevallani Kurosaki-kunnek, mit �rzek. Val�j�ban, szerintem nem is lett volna hozz� b�tors�gom. De t�nyleg nem baj. �gy is tudom, mit mondott volna. Tudom, most m�r, tudom… �s ha ennyire f�j, mi�rt mosolygok m�gis?...

***

P�ntek van. V�gre! M�r v�rtam a h�tv�g�t, �s a mai napot is, hiszen ma megy�nk Tatsuki-channal abba a cukr�szd�ba. Rem�lem, a tegnapi eml�kek nem fogj�k elrontani a kedvem. Majd igyekszek j�l �rezni magam, m�r amennyire tudom.

M�g van 10 perc �rakezd�sig, addig Tatsuki-channal �s Michiru-channal besz�lget�nk az �v v�gi felm�r�kr�l. Ez�rt nem szeretem az �v v�g�t… az a sok doga…

Mik�zben �k besz�ltek, �n k�rben�ztem a teremben. M�r majdnem mindenki itt volt, �s csak p�r sz�k volt �res - k�zt�k Kuchiki-san�. N�h�ny sz�t besz�ltem reggel Kurosaki-kunnel, megk�rdezni mi�rt nem j�tt be Kuchiki-san, de azt mondta, � sem tudja hol van, mert m�r reggel sem volt otthon. �gyhogy, �rthet� ez a lehangolt tekintet. Kurosaki-kun eg�sz reggel csak b�mult ki az ablakon, �s �pp csak p�r sz�t besz�lt a bar�taival. Nem tehetek r�la, ilyenkor �n is mindig elszomorodok, amikor �t ilyennek l�tom. De tudom, hogy nem �n vagyok az, aki felvid�thatja. �s ek�zben, odakint eleredt az es�.

Kurosaki-kun hirtelen az ajt� fel� ford�totta tekintet�t, �s elmosolyodott; �n is abba az ir�nyba n�ztem, de tudtam, kinek sz�l az a mosoly – az, amelyiket csak egyetlen szem�ly kaphat meg, mintha csak neki tartogatn�. Kuchiki-san kiss� f�radtnak t�nt, �s ki-be kapkodta a leveg�t – gondolom id�ig futott -, de ennek ellen�re eg�szs�gesnek t�nt, �s ugyanazzal a ritka, �szinte mosollyal n�zett vissza t�rs�ra. Lassan odas�t�lt hely�re.

- Azt hittem m�r nem is j�ssz – k�sz�nt�tte Kurosaki-kun kiss� megrov�an, de k�zben igyekezett elfojtani egy mosolyt.

- Neked is j� reggelt, Kurosaki-kun – mondta Kuchiki-san „iskol�s-l�ny” st�lusban, mik�zben �pp le�lt.

Kurosaki-kun v�laszul csak megforgatta szemeit, majd bal kez�t felrakta a sz�k h�tt�ml�j�ra, hogy k�nyelmesebben elhelyezkedjen. Kuchiki-san el�pakolta a f�zet�t �s a tolltart�j�t, majd Kurosaki-kun fel� fordult.

- El kellett mennem Urahar�hoz, hogy megvizsg�lja a gigaiomat. Nagyobb s�r�l�sek ut�n mindig megn�zi. Ne agg�dj – mondta mosolyogva, l�tva, hogy Kurosaki-kun k�zbe akar sz�lni �s picit elkomorodik -, nincs semmi bajom. Ez csak rutinvizsg�lat volt.

- A tegnapi ut�n nem k�rheted, hogy ne agg�djak. Tegnap is ezt mondtad, �s mi lett a v�ge…

- Ichigo, ezt m�r megbesz�lt�k. Az �n hib�m volt, hogy megs�r�ltem. Egy pillanatig nem figyeltem oda, �s bel�m d�fte a karj�t az a hollow. De tudod, hogy…

- Tudom – sz�lt k�zbe emeltebb hangon Kurosaki-kun, �s odafordult Kuchiki-sanhoz, m�lyen belen�zve a szem�be. – Tudom, hogy er�s vagy, �s meg tudod magad v�deni, de ezent�l akkor sem hagyom, hogy egyed�l harcolj.

Kurosaki-kun m�g k�zelebb hajolt Kuchiki-sanhoz, �s az arca ell�gyult.

- Nem akarom m�g egyszer l�tni, hogy megs�r�lsz…

Lehet, hogy m�g valamit akart mondani, de v�g�l nem mondta ki. Helyette csak m�lyen belen�zett az �t v�rakozva n�z� k�k szemekbe. A tekintet�k olyan m�lyen �sszekapcsol�dott, hogy tudtam, most szavak n�lk�l kommunik�lnak. Nincs sz�ks�g besz�dre, an�lk�l is �rtik egym�s minden pillant�s�t. �s tal�n, t�l er�s az �rz�s ahhoz, hogy egy�ltal�n szavakba lehessen �nteni. De �k �rtik, �k meg�rtik…

Nem tudom mi t�rt�nt volna, ha a tan�rn� abban a pillanatban nem l�p be az oszt�lyba. Tal�n jobb is, hogy nem tudtam meg. Mindenesetre, lesz min t�prengenem az elk�vetkez� napokban.

Mi m�st tehetn�k, mint hogy lemondok Kurosaki-kunr�l? Vagyis nem lemond�k r�la, ez �gy hangzik, mintha valaha is eny�m lett volna. Nem, elfelejtem. Legal�bb is, megpr�b�lom…

Furcsa, hogy nem tudok s�rni. Ink�bb csak nevetn�k… magamon. Hiszen v�gig tudtam, csak nem akartam �szrevenni. �s r�ad�sul, egyre jobban esik…

- Inoue-san – l�pett oda hozz�m eb�dn�l Ishida-kun, majd le�lt a mellettem l�v� sz�kre.

- Oh, Ishida-kun, hogy vagy? – k�rdeztem vid�man, mik�zben toltam magamba egy �desbabkr�mes-tonhalas szendvicset.

- �n j�l – mosolygott. - De te… eg�sz nap olyan lehangoltnak t�nsz. Csak nem b�nt valami?

- E-engem? Hehe – pirultam el, - nincs semmi bajom – mondtam neki mosolyogva olyan hihet�en, amennyire csak tudtam. – Csak tudod… esik, �s �gy volt, hogy d�lut�n elmegy�nk Tatsuki-channal cukr�szd�ba.

Lehunytam szemeim, tal�n hogy titkoljam, hogy hazudtam, hogy ne l�thassa a f�jdalmam, de �reztem, hogy Ishida-kun ennek ellen�re is n�z. Kinyitottam szemeim, �s csillog� k�k szemekbe n�ztem bele.

- Hmm – mosolygott. – Ne agg�dj, Inoue-san, ez csak egy tavaszi z�por. Biztos vagyok benne, hogy nem sok�ra elm�lik.

D�bbentem b�multam �t, majd Ishida-kun feln�zett, �s m�g sz�lesebben elmosolyodott. K�vettem a tekintet�t, �s azon a napon el�sz�r, �szint�n elmosolyodtam.

Igaza volt, m�r is csillapodott az es�…