4. Váratlan események
Már kint rég besötétedett. Hideg szél fújdogálta a hiányos lombozatú fákat. A legtöbben aludtak. Csak egy-egy házban világított még a lámpa. Azonban az egyik háztetőn egy álmatlan shinigami figyelte vacogva a környéket. Kezeit összefonva próbálta magát melegen tartani.
- 2 hete...már két hete eltűnt... - lehelete látszódott a hideg levegőben.
- Nee-san nem kéne már bejönnöd? - kukkantott ki az ablakon egy oroszlán plüss.
- De mindjárt... - suttogta maga elé. - Hol lehet?
2 héttel ezelőtt...
Az Urahara vegyesboltból hangos ordítozás volt hallható. Matsumoto vitatkozott éppen Ikkakuval, aki indult volna a furcsa jelenség kutatására.
- Én elmegyek, megkeresem azokat a furcsa szerzeteket és Ichigot!
- Nem mész te sehova igaz kapitány?
- Ikkaku maradj a seggeden, azt se tudjuk mivel állunk szemben vagy, hogy hova tűnt Kurosaki. Na és most meséld el Kuchiki hogyan is történt?
- Hát...mikor felkeltem csak azt vettem észre, hogy a testét hátrahagyta és egy szó nélkül elment majd megszűnt a reiatsuja.
- És előtte nem viselkedett furcsán? - kérdezet rá Hisagi.
- De meglehetősen...
- Mi lehet azzal az idiótával? - bosszankodott Renji.
- Szóval eltűnt egy szó nélkül... - gondolkodott el Hitsugaya.
- Nem baj Rukia, biztos csak magánakcióba kezdett. - ült le mellé a vörös hajú.
- Meglehet...
Hajnalodott. A nap fénye lassan megvilágította a fázó Rukia arcát. Ismét kimászott, hiába gondolta végig több ezerszer a történteket nem hagyta nyugodni az a nap. Az eltelt két hét alatt többször kint maradt hátha pont most meglátja ismét azt rég látott narancs hajat közeledni felé. De nem így volt. Már éppen mászott volna vissza a tetőről, nehogy még valaki észrevegye mikor furcsa reiatsura lett figyelmes. Amilyen gyorsan tudott lemászott és be az ablakon. Még Kon is csak annyit látott, hogy valami bejött és Chappy van már az ő Nee-sana testében.
Közben Uraharánál is érezte a különleges társaság, akik mire a lány odaért már rég keresték a furcsa történtek okozóját.
- Ott! - mutatott egy pontra az égen Kira. Abban a pillanatban kettényílt az ég.
Három arrancar majd a 10-es és 6-os espada lépet ki rajta utánuk pedig egy igen ismerős maszkos személy Ichimaruval az oldalán.
Az átjáró lassan bezárult. A harcra éhes tekintetek csodálkozóvá váltak. De nem sok idejük maradt a meglepődésre. A 3 arrancar egyből rátámadt kiszemeltjeire. Név szerint: Ikkakura, Yumichikára és Kirára. A 6-os persze egyből kiszemelte magának a kapitányt így a 10-esnek a maradék 2 hadnagy jutott. Már csak 2 ember maradt, akiknek még a szája tátva maradt.
- Na mi lesz, nem harcolsz? - nézet a mellette állóra mosolyogva Gin - Hiszen ezért jöttünk.
Majd akinek ezek a szavak szóltak el is tűnt és már emelte is kardját Rukiára. Szerencsére a lány gyorsan észbekapott és hárítani tudta.
- Neked meg mi bajod, mi a fenét művelsz? És egyáltalán, hogy kerülsz az ellenség oldalára Ichigo?! - ordítozott a lány miközben próbálta visszatartani ellenfele kardját. – Válaszolj, ha hozzád beszélek!
Ichigo mélyen a kék szemébe nézett.
- Nem tudom, hogy ki vagy és miről beszélsz. - ezután jó messzire lökte magától a nyúlmániást. Rukia sokáig repült majd felébredve az előbbi szavak után megállt a levegőben.
- Te meg mit képzelsz? - támadta hátba Renji a narancshajút de az szépen hárította és egy hosszú párharcba kezdtek.
Egy idő után Gin hirtelen tapsolni kezdett.
- Jó ennyi mulatozás elég volt mára induljunk vissza a terv végrehajtva. - nyitotta meg közben a kaput.
A shinigamiknak szerencséje volt, hiszen már mind alig állt a lábán.
- Mi volt a tervetek... - kelt fel a földről Toshiro.
- Egyszerűen felmérni a képességeiteket. - mosolygott a kékhajú - De úgy látszik nincs mitől félnünk.
- Igyekezz Grimjoy a felderítés kész, indlhatunk. - szólt oda neki Yami.
- Ichigo...miért csinálod ezt? - zihálta a tetkós.
- Nem tudom, miről beszélsz. - majd elfordítva a fejét csatlakozott a kis csapathoz és elhagyták az emberi világot.
Az ottmaradtak is lassan összegyűltek. Egyedül Rukia hiányzott körükből, akit Renji észre is vett. Még mindig egy pontot figyelt. Azt a pontot ahol még nem rég Ichigo harcolt.
- Gyere Rukia. Te vagy az egyetlen, aki nem sérült meg, szerencséd volt. - sétált lassan oda a lányhoz közben megfigyelte azt az érdekes pontot - Hé ne is foglalkozz vele, majd helyreráz...
-Ő...
AJÁNLOM AZ OLDALT
