Reggel volt...

Ichigo még aludt, kipihente a tegnap este történt balhéját. Ekkor már Rukia
épp segített Yuzunak a reggeli elkészítésében.

~ Karin hol van? - kérdezte Rukia
~ Azthiszem, hogy fociedzése van. - válaszolta mosolyogva Yuzu

Ebben a pillanatban ugrott be az ajtón Isshin papa, és vetődött volna a
segítőkész Rukiára. De egy váratlan mozdulat: puuff. (Hallatszott fel
Ichigo szobájába, erre ő hirtelen felugrik).

~ Mit csinál? - kérdezte Rukia
~ Jaj, kicsi Rukiácska, olyan szép vagy ma reggel!

~ Fater, kussolj. - mormogta oda neki Ichigo
~ De hát miért? - kérdezősködött Ichigo apja (közben vetődik)
~ Mondom, hagyd Rukiát! Nem értesz a szóból? - szól vissza neki idegesen a
tüskeböki (és ver be neki egy szép nagyot)

~ Jóreggelt, Ichigo! Épp most lett kész a reggeli, kérsz belőle? - kérdezte
a kis Yuzu
~ Bocs, de most mennünk kell. Ja igen, Rukia a telefonod. (dobta oda neki)
Mennünk kell, sürgős ügy. - válaszolt hirtelen a narancssárga hajú
~ Jaj, biztos randizni mentek, mi? Azért nem akarsz jóllakni, a kis drága
Yuzu reggeliétől. - kérdezte az izgatott és perverz Isshin
~ Fater, kussolj! Mondtam már... (ebben a pillanatban egy
forgópörgőrúgással a falhoz \"pattant\" az öreg Kurosaki papa)

Már félúton jártak a Kurosaki háztól, erre Ichigo...

~ Rukia, lenne egy kérdésem. - kérdezi félénken a helyettes halálisten
~ Igen? akkor mondd.
~ Mikor kell visszamenned a Lelkek világába?
~ Még nem kaptam meg az üzenetet Ukitake kapitánytól
~ Szerintem ez az. Ezért csipogott ez a nyavajás telefon. Ezért hívtalak
el. - válaszolt szomorúan a tüskeböki
~ Tényleg ez az! De azt írja, hogy még 1 hónapig itt kell tartózkodnom az
Emberek világában

Erre Ichigo csak úgy megölelte az epermániákust.

~ I..Ichigo...
~ Ja, bocs véletlen volt... - nyögte ki az eper
~ Te idióta! (ütötte le a földre a tüskéshajút)

~ Szerintem hívjuk el a többieket és menjünk el a partra. Már ma úgysem
lesz semmi dolgunk.

Szavai után megcsörrent a telefon. ~ Egy lidérc! - sipákolt fel Rukia
Ekkor már Ichigo készen állt.

~ Hol van?
~ A ...

Erre előttük megjelent egy Menos Grande

~ Te hülye, nem azt mondtad hogy egy lidérc?

De már nem volt idő a veszekedésre, rohant nehogy kilőjön egy Cero-t.

~ BAN-KAI! ~ ordított fel Ichigo
...

Sikeresen legyőzte a Menost, így végre mehettek volna a partra..

~ Ichigo... menjünk haza - vágja oda epernek a nyuszika
~ Hé, arról volt szó hogy elmegyünk a partra.. De ha te akarod, akkor menj
haza, majd megyek én is. - bökte oda az eper
~ J...jó menjünk akkor oda.. - válaszolt a kis törpilla

Mire odaértek, szép és fényes naplemente volt...

~ Ez de romantikus! - motyogta halkan a kis nyuszi
~ Ha? Mitmondtál törpi? - szivatta a narancshajú

Abban a pillanatban, Rukia megütötte a kötekedőt.

~ Hé, csak viccelek te hülye! Nem kéne állandóan ütni! - mondta a tüskeböki
~ Te meg ne törpizz! - szólt vissza nevetve a nyuszi
~ Most meg min nevetsz? - kérdezte az epermániást
~ Csak azon, hogy már mióta ismerjük egymá...
...miközben mondta volna tovább a fekete (vagy inkább kék?) hajú hölgy, egy
váratlan meglepetés érte...

Ichigo megcsókolta.

~ I..Ichigo. Mi volt ez? - örült magában a kis eperbolond
~ Ez is csak véletlen volt. - mosolyodott el a tüskeböki

Ekkor Rukia a földreborította a kötekedő Ichigo-t, majd lassan a szájához
közeledett
...mikor már ajkaik egymáshoz értek volna, egy hangos lidérc \"ordítást\"
hallottak...

~ Ó, istenem! (ekkor megcsörrent a telefon is) - mondta nyugtalanul Rukia

Futottak, és mint mindíg; legyőzték a \"félelmetes\" lidércet...

~ Hé, törpi! Menjünk haza, már kezdek álmos lenni... - szólt oda Ichigo
~ NEM VAGYOK TÖRPI! és egy váratlan mozdulat, Ichigo felordít.
~ Au, te hülye! Ez fáj! - jajgatva szól oda a nyuszinak
~ Csak menjünk már! - szól nyugtalanul vissza az eperbolond

Mikor már a ház elé értek, Ichigo egy váratlan dolgot kérdezett...

~ Szerinted mit szólna a fater, ha kézen fogva mennénk be a házba? - kis
kacaj közben tette fel a kérdést a tüskeböki
~ Fogalmam sincs, de szerintem még nem lenne jó ha előtte bármit is
csinálnánk... - mosolyodik fel a kis Rukia

~ Hé, sziasztok! Kész a vacsora! Kértek belőle? - tette fel a kérdést Yuzu
az ajtón belépő párnak
~ Aha, igen, köszi! - vakarja fejét Ichigo

..:Vacsora után Ichigo szobájában:..

~ Hé, akarsz valamit csinálni? - tette fel a kérdést az eper
~ Mit akarnál már ugyan? - kérdezi mormogó hangon a kis nyuszi
~ Szerintem az jó lenne, ami a parton is elkezdődött volna... - pirosodó
fejjel vakarja a haját a tüskeböki

Erre feláll és megsimítja a porcelánbaba arcú Rukiát ...

Csoda, nemcsoda. Ismételten megcsókolja a \"kis Rukiácskát\". Egyre
forróbban, hevesebben és hosszabban. Erre észrevesz valamit a sarokban.

~ NA ÚRISTEN!
~ Mi... miaz? - kérdezi meglepetten a kis nyuszi
~ Egy kamera! Fateeeeeeer! - ordít fel olyan hangosan ahogy csak tud.

..:Isshinnél:..

~ Hohóó! Na, tudtam én hogy nem csal a szemem! Ezek között mindíg volt
valami, még amikor nem is tudtuk hogy itt van nálunk!

Erre, Ichigo bejön és egy forgópörgőrúgással kiveti az ablakon hűn
szeretett édesapját.

~ Te megkergültél? Mit keres a szobámban egy kamera?! Te perverz! És mi
lett volna ha épp... - csuklott el a hangja a tüsinek
~ Ahha! Szóval azt lested volna ki!? Te mocsoook! - ütötte-vágta édesapját

~ Fiam, az úgy volt...
~ NEMÉRDEKEL! - ordította a fülébe a tüsi

Erre mindenki berohan az öreg szobájába..

~ Ichigo, állj le! - szól rá Rukia
~ De ez a mocsok, ez a perverz idegbeteg...

Majd Ichigo a földön találta magát...

~ Mondtam hogy hagyd abba! - ordít rá Rukia
~ De hát ez kileste volna min...

Ebben a percben Rukia rávetette magát és egy csókkal lepecsételte a tüsi
száját...

~ Engem nem érdekel hogy ki lát veled, vagy ki nem. Én csak azt tudom
mondani erre: hogy szerintem jobb ha mindenki a maga dolgával foglalkozik.

~ Milyen okos ez a Rukiácska, szép kis feleséged lesz neked, Ichigo! -
felkiáltott az öreg perverz

~ Te csak hallgass el! - szól rá Karin

~ Na mindegy, oszoljunk emberek, oszoljunk! - mondja a kis focibolond
(Karin)
~ Hagyjuk a fiatalokat kibontakozni! - húzta ki bolond apját és háziasszony
tesóját

~ Tudod, Ichigo.. én még sosem találkoztam ilyen pozitív emberrel, mint
te.. de tudod... nekem ott van a Lelkek világa, már biztos várnának vissza
Ukitake kapitányék...
~ És most vissza akarsz menni, mindezek után? Hogy balhéztam miattad? -
szól be neki a tüsi
~ SOSEM KÉRTEM HOGY ÁLLJ KI MELLETTEM! De tudd, hogy én mindíg is...
Szerettelek. - az utolsó szót halkan, és sírva kezdte el mondani...

Erre a tüskeböki megcsókolta, majd mondta:

Én még most is SZERETLEK!

To be continued...