A heves csata

Lefogadom a nyulakról fog mesélni …~ - Morfondirozott az eper, majd ő is követte társát a terembe. Leült majd megszólalt a csengő. A gyerekek csak úgy özönlöttek be a becsengetés hallatán. Orihime és Tatsuki mintha meg se hallották volna a csengőt folytatták a pletyizést az édes babkrémes peperonis aranygaluskáról… (10 perccel később, Ichigo….)

Egész matekon azon tűnődött vajon ma lesz rá alkalom, megmeri e tenni, hogy mondja el…stb-n. Rukia eközben álmodozott … miről ? Hát…inkább kiről. Természetesen egy makacs, aggódó, és édes pasiról. Aki mellesleg mellette ül minden órán. Gondolom most már könnyű kitalálni. Valahol elég irónikus, hogy azok ketten folyamatosan egymást bámulják, és mégse mondják ki azt az egy szót ami hiányzik a kapcsolatukból, azt az egyszerű de nagy jelentésű szót, azt hogy „ szeretlek”.

- Reménytelen… - suttogta maga elé Rukia.

- Nem szeret. – mormogta Ichigo.

Csing ling ling !!! Kicsengettek. Az osztály csak úgy elviharzott mint a sivatagban lévő homok, amit egy nagy szél ide oda fújdogál. Eper és a nyúlmániás szótlanul rótta az utcákat. Gondolataik merész fordulatokat vettek… „ mi lenne ha kimondanám ? maximum kiröhög és elküld a francba…ááá ő sose lenne erre képes… csak a tudomásomra adná, hogy másért dobog a szive. Nem a világvége kibirom…valahogy… Mi közben a halálistenek siri csöndben méláztak Rukia telefonjára parancs érkezett.

- Ichigo !

- Tudom…Merre van ? – kérdezte a répafej morcosan.

- A parkban, a pláza közelében. – hadarta a szederhajú.

Rügtön cselekedni kellett. Kiváltak testükből, majd a Hollow irányába futni kezdtek. Hamar odaértek mert Ichigo felkapta Rukiát majd villámlépéssel elviharzott.

- Te jó ég ! Ez… ez…nem lehet...ez egy Menos Grande. – kiáltott fel Kuchiki.

- Már csak ez hiányzott. Na mind egy. Essünk neki. - S, azzal Ichigo nekiesett megnyirni a behatoló fejét.

A csapás sikertelen volt. Ez a szörnyeteg sokkal erősebb, és nagyobb mint a megszokottak. Majd Rukia is megpróbált sebet ejteni rajta, de hiába. Ezt a monstrumot nagyon nehéz lesz legyőzni.

- Ichigoooooooo !!!! Mögötted ! – üvöltötte a lány.

A tüske böki szerencse időben kapcsolt és elugrott előle.

- Mi a franc ! már kettő van… - mérgelődött a gimnazista.

- Hát jó. Tied a ball enyém a jobb. - Osztotta el Rukia.

Nagy összecsapás, vérfürdő keletkezett. Már hőseink nagyon elfáradtak, s arcukon kis patakokba csörgedezett a vér. Már majdnem veszni látszott minden mikor Ichi levágta a Menos kezét. De ekkor váratlan fordulat történt. Ichigo mögött felbukkant egy harmadik Menos Grande. Rukia a rémülettől meg se birt szólalni hisz az ellenség Ichigót hátulról támadta. Csak annyi ideje maradt, hogy társát félrelökje a végzetes csapás elől.

- Rukiaaaaaaa !! Neeeeeeee ….

Felemelte az alig lélegző lányt és megpróbált menekülni vele. Sikeresen biztonságba helyezte egy fa alatt, majd könnyekkel küszköde megcsókolta és ezt mondta neki: Rukia ! Tarts ki .. Nem engedem, hogy bajod essen ! Megvédelek az életem árán is, mert szeretlek.

Rukia minden egyes szót hallott és gyenge kis kezeivel megfogta Ichigóét. Ez valami afféle válasz lehetett, hogy menjen, ő már csak azért sem hal meg mert sosem hallotta még igy beszélni a szive választottját. Ichi visszasietett a harctérre és fájdalommal a szivén, erős dühtől késztetve nekiugrott az egyik ellenségnek. Már ereje fogytán volt, és hát három hegy nagyságú Menos Grandet lehetetlenség legyőzni egy kapitánynak is, vagyis komoly fizikai munka és koncentrálóképesség kell ahhoz. Szerencse az utolsó reménysugár az volt, hogy felbukkant Ishida, Chad, és Inoue.