Valentin nap

Karakura városában a boldogság, a szeretet, és a szerelem napja köszöntött be. Ichigo zsörtölődve kelt fel az ágyából, mivel ő kimondottan utálja ezt a napot. Utálja amikor a szerelmesek kézen fogva sétálnak, és, hogy az osztályba a fiúk csak úgy nyiltan felvállalják az érzéseiket. Igy vigasztalta magát „talán az idén más lesz”. Ezzel ellentétben Rukia széles vigyorral a képén készülődött az órákra. Na ettől aztán Ichigo még rosszabbul érezte magát.

- Rukia ha hazaszeretnél ma menni és az ottani barátaiddal ünnepelni a Valentin napot akkor, majd én szólok a suliba, hogy lebetegedtél – mondta az eper.

- Köszi de inkább nem. S, mosolyogva ugrott ki az ablakon.

Majd Ichi levánszorgott a lépcsőn, megfogott két piritóst és ezzel a mondattal indult útjára „elmentem! Majd jövök.”

- Tessék!- adta oda az egyik piritóst a lánynak aki a kapu előtt várta.

Egész úton szótlanul sétáltak, egyszer csak a nyúlimádó törte meg a csendet.

- Ichigo…te ..kivel ünnepled a szerelmesek napját ?

- Senkivel! Szerinted, van nekem erre időm ? A suli és a halálisten meló is le fáraszt...na meg persze még egy hisztis csaj kellene mi ? Aztán megállás nélkül nyafogna nekem. Elég nővel vagyok körülvéve. Te, Yuzu, és Karin. – válaszolta a tüske böki.

- Szóval azt mondod elég neked a családod és én ? – faggatózott tovább a lány.

- Pontosan. De néha nem elég hanem kicsit sok is. – mondta Kurosaki és a mondat befejeztével kiöltötte a nyelvét.

Rukia elmosolyodott, majd szaporábban lépett nehogy elkéssenek. Mikor beértek az iskolába Keiko már javába csapta a szelet a lányoknak.

- Á Rukiácskám ! Mit csinálsz ma ? – célozgatott Keiko.

- Hát….őszintén szólva..hát…. – dadogta a lány.

- Erről lecsúsztál Keiko. – vigyorgott gúnyosan a narancssárga hajú.

- Mi..miért ? – nézett döbbenten.

- Mert én úgy halottam, hogy Kuchiki a pasijával tölti az estét.

Rukia és Keiko döbbent arckifejezésüket leplezni se tudták. Csak bámulták Ichigót aki ezzel a hihetetlenül hamis történettel akarta levakarni a perverz haverját a shinigamiról.

- Ó nem is tudtam, hogy van barátod. Elnézést. És ki az a szerencsés ? Fogadok, hogy Ichigo. A vén kujon magának akar mi ? Azért öregem ez nem semmi. Ki nem néztem volna belőled, hogy ennyire érzelgős vagy. Végülis amilyen bájos kis cukorfalat ez a Rukiácska elhiszem, hogy kispécizted magadnak…- de az Asano fiú nem tudta befejezni a mondókáját mert Ichi egy szép rúgással beküldte az osztályterembe.

- Ichigo…mi ez az egész ? Mit csinálok én este ? – kérdezősködött a nyúlfangirl.

- Öööö passz. Csak gondoltam segitek lekoptatni Keikot. – válaszolta a fiú.

- Áhhh…sejthettem volna ! Mi van te féltékeny vagy ? – nyilt tágra Rukia csodaszép lila szeme.

- Én ? Ugyan már … én soha ! – hebegte Ichigo belepirulva.

- Tudod hazudni nem szép dolog. Főleg nem a legjobb barátodnak. Ezt veheted célzásnak. Hehe. Nos, mit csinálunk este ? – kérdezte gonosz mosollyal az arcán.

- Cöhh….semmit. Hazaérünk, vacsorázunk, majd alszunk. – mondta zavarában a helyettes shinigami.

- Aha…oké...és ezeket mind közösen ? Úgy értem azt mondtad: alszunk. Ez többes számba van…szóval most aztán magyarázkodhatsz Ichigo. – s, kajánul felnevetett. Majd sarkon fordult és bement órára.

~ Csúcs ez a csaj. Hát ebből tényleg nem jövök ki jól. Most majd egész este Rukia nyaggat. Mondjuk ez nem is annyira rossz… Úristen ! Már megint milyen buta érzések kavarognak a fejemben. Na persze ez az este olyan lesz mintha a húgaimra kéne vigyáznom.