Áramszünet

A házban lévő csöndet az ablakon kopogó esőcseppek zavarták.
-A faternak is jókor jönnek az ötletei, hogy elmenjen Yuzuval és Karinnal a nagyihoz. Pont ilyen nagy viharban. - ült fel ágyán Ichigo.
- Ne izgulj biztos oda értek a vihar előtt. - vetette oda Rukia fejét nem mozdítva olvasmányából közben lábait lóbálva a szekrény hátuljának dőlve.
- Én ugyan nem izgulok a miatt a lökött miatt. - fordította el sértődötten fejét.
- Ha te mondod.
Ekkor egy hatalmas villámcsapás hallatszott. Rukia úgy megijedt, hogy kezéből kirepült könyve és egyúttal a világítás is kiment.
-A fene. - szólalt meg Icihgo a sötétben.
- Ichigo hol vagy? Nem látok semmit. - kapálódzott kezeivel a shinigami lány.
- Nyugi itt vagyok az ágyamon.
- És hol van az ágy... - majd egy nagy puffanást lehetet hallani a sötétségben.
- Rukia jól vagy? - pattant fel ágyáról a helyettes.
- Igen csak kiestem. Na de most már kapcsold vissza a villanyt. - bosszankodott a földön ülő.
- Nem tudom.
- És mért nem? - kérdezett vissza flegmán a lány.
- Mert talán kiment az egész városba az áram? - válaszolt ugyan olyan flegmán.
- Áram? - értetlenkedet a kékszemű.
- Igen, amivel világítanak itthon a lámpák.
- Akkor keres valamit, amivel tudunk világítani áram nélkül. - morgolódott tovább a feketehajú.
- Mindjárt keresek zseblámpát vagy gyertyákat. - majd ismét egy puffanást hallatszott.
- Ichigo egyben vagy még? - kuncogott Rukia.
- Átkozott könyvek. - és ezek után már csak az ajtó nyikorgását lehetet hallani.
- Hé Ichigo hova lettél?
- Eddig se láttál...de ne mozdulj, mert még elesel valamiben. - A szavakat halk nyikorgás követe, ahogy lefelé ment a lépcsőn. Rukia összerezzent majd felállt és megpróbált eljutni a lépcsőig.
- Ichigo várj... - majd ismét hatalmas dörgés és vakítófény szűrődött be az ablakon. Ahogy Ichigo hátranézett látta a lány körvonalait és azt is, hogy felé zuhan. Mivel Kuchiki kisasszony inkább az ablakbejárásban volt ismeretes a ház ezen részét nem ismerte így persze, hogy már az első lépcsőfoknál félrelépett és egyenesen eprünkre esett.
Mikor Ichi kinyitotta szemeit még mindig nem látott semmit, de érezte valami van rajta.
- Rukia te vagy az? - tapogatta meg a mellkasán lévő fejet. Ismét hangos és fényes villámlás hallatszott így a fiú láthatta az erősen belékapaszkodó vékonyka kezeket és az erősen a mellkasához tapadó Rukia feje tetejét. Érezte, ahogy a kis test megremeg.
- Rukia te félsz a villámlástól? - húzódott arcára a gúnymosoly a narancshajúnak, hiszen nem hitte volna, hogy az, aki megmentette az életét és szörnyek ellen harcol félhet a villámlástól.
- Én nem... - és ismételten összerezzent a lány a következő villámcsapásnál.
- Ki hitte volna, hogy egy shinigami félhet a villámlástól. - gúnyolódott a helyettes shinigami.
- Fogd be! - majd még erősebben megszorította Ichigo pólóját.
- Na gyere keresünk valamit amivel világíthatunk. - javasolta Ichi.
- Nem megy.
- Mért?
- Mert szerintem meghúztam a bokám. - emelte fel arcát a pólóból a nyúlmániás.
- Hát még ez is... Na, gyere, segítek. - azzal felkelt a lány alól és karját átemelte nyaka felett majd lassan odabicegtek a konyhába.
- Végre. - sóhajtott fel Rukia.
- És most meg kellene nézni mi, lehet a lábaddal. - kapta fel Kuchikit és felrakta a pultra. Egy ideig csak nézegette az aprócska lábat, amibe a feketehajú kicsit belepirult. - Te maradj itt. Mindjárt hozok valami kenőcsöt és kötszert. - azzal eltűnt a lámpafénnyel együtt. Rukia kicsit félt ott egyedül a sötétbe, de valahogy biztonságban érezte magát. Mintha a lába sem fájt volna már annyira. Kis Idő után vissza is tért a helyettes egy kis doboz kenőccsel és egy fáslival a kezében majd a feketehajú kezébe nyomta a lámpát és szépen ellátta a bokáját. - Kész is. - válaszolt örömteljesen. - De jobb lenne, ha nem állnál most rá.
- Ichigo te honnan tudsz ilyeneket?
- Az apám megtanított pár dologra.
- Nem hittem volna, hogy tudsz ilyeneket is. - kuncogott a shinigami.
- Én meg azt nem hogy félsz a villámlástól. - húzta száját nevetésre a fiú.
- De most hogy jutok fel a lépcsőn? - esett mély gondolkodásba a Kuchiki lány.
- Az nem gond. - még ő töprengett Ichi a karjaiba vette amitől Rukia egyből feleszmélt gondolataiból és rendesen elpirult. â013 Na, induljunk.
Így szép lassan feljutottak a szobába, de mire felértek a lámpából kifogyott az elem.
- Hát ilyen nincs. - sóhajtozott a barnaszemű a szobában állva. - Még jó hogy tudom hol az ágyam. - tette le ágyára a lányt.
- Ichigo nem látom hol a szekrény.
- Én se az a gond. - vakarta meg feje hátulját. Ismét egy villámcsapás hallatszott. Ahogy Ichigo a remegő shinigamira nézett felsóhajtott. - Nincs mit tenni velem kell aludnod.
- Micsoda? - tágultak ki Rukia szemei.
- Tőlem aludhatsz a földön is.
- Mért nem alszol ott te?
- Mert ez az én szobám nehogy már én aludjak a földön.
- Én biztos nem alszok ott. - húzta magára a takarót és készült aludni a nyúlmániás.
- Akkor... - mászott be a lány mellé - együtt kell aludnunk.
- Mért nem mész és tapogatod ki hol a szekrény? - húzta le társáról a takarót.
- Mert ha meg is találnám, sérült lábbal különben sem tudnál bemászni. - húzta vissza magára takaróját.
- De... - mondatát egy villám hangja és fénye szakította meg így Rukiácska gyorsan fejére húzta a takarót.
- Hidd el jobb lesz így. - emelte fel a takarót Ichigo és biztatóan mosolygott rá.
- Rendben. - adta meg magát a shinigami.
- De még mindig ott a föld is.
- Nem. Jó ez így. - majd befordult a fal felé.
- Nekem is. - fordult hátára az eper.
Kis idő múlva a kisebbik shinigami hallani vélte társa szuszogását így megfordult lássa tényleg ilyen hamar elaludt-e. Nem tévedett a magasabbik már aludt. Rukia halványan elmosolyodott. Villámlás világította be a sötét szobát. A kékszemű összerezzent. Nagy meglepetésére Ichi felemelte karját átölelte majd magához szorította.
- Próbálj meg aludni... - mondta elhalkulóan és ismét elaludt.
A lány felnézett a narancshajúra majd ismét elmosolyodott és belefúrta arcát a fiú mellkasába.
Reggel nagy ricsajra keltek.
- Jaj de jó itthon! - hallatszott a földszintről.
- Fater veled egy nap is sok. - lépet be Karin a házba.
- Jaj, ne mondj már ilyet Karin. - lépett be Yuzu is táskáját húzva maga után.
-A fene ilyen korán hazajöttek? - ébredt fel teljesen Ichigo majd összenézett a mellette ülő Rukiával. Gyorsan felkapta és bedobta a szekrénybe. Apja éppen akkor lépet be mikor a szekrény ajtaját csukta elég érdekes pózban. Isshin végignézet rajta majd nagy mosolyra húzódott szája.
- Ez az fiam reggeli torna remek ötlet. - futott ki a szobából - Yuzu Karin gyertek, mozgassuk meg egy kicsit mi is az izmainkat.
- Neked teljesen elment az eszed. - rúgta hátba apját Karin.
Ichigo sóhajtott egyet majd követte apját a földszintre.
A szekrénylakó most már teljesen felébredt. Köszönhetően a sajgólábának, amit bevert miközben a szekrénybe dobta a fiú. De mégis miközben simogatta bekötött fájó lábát elmosolyodott. Megismerhette Ichigo megértő oldalát persze a csipkelődés sem maradhatott el. Hiszen ő ilyen...és...ez így jó.
"Egy teljes nap kettesben Ichigoval...Érdekes volt."ahogy ez a gondolat végigfutott az agyán arca teljesen elvörösödött. Még jobban elvörösödött, ahogy eszébe jutott, hogy a fiúval aludt ráadásul egymás karjaiban. A feje színe már a cékláéval vetekedett.
- Fater fogd már fel nem fogunk reggeli tornát tartani. - hallatszott odalentről Ichi ordibálása.
- De mint orvos, és mint az apátok kijelentem, hogy remek ötlet tehát egy kettő...
- Itt az egyetlen jó ötlet, hogy csöndben maradsz. - Karin mondatát egy hatalmas puffanás követte még a szekrény falai is beleremegtek.
- Ez...biztos nem volt kellemes. - vágott ijedt fejet a szekrényben kuporgó. Jól érezte magát itt. Még ha a nap nagy részét a szekrényben kellet töltenie, akkor is itt lehetett...Ichigoval és a családjával, akiken azért néha jókat nevetett. De tudta egy nap el kell mennie és ilyenkor...mindig elszomorodott.

Vége