9. fejezet

Déjá Vue

S eljön a pillanat

Ichigo gondolkodott, próbált kiutat keresni, de nem járt sikerrel.
- A francba! Akkor sem adom fel! Hogyan lehet innen meglépni!? - tanakodott. Aztán eszébe jutott valami. Ránézett kezére, és kinyitotta tenyerét.
- Talán nem is kell kijutnom innen. Erre készülök már mióta. A megoldás végig itt volt a kezemben, hamarabb is eszembe juthatott volna. Vajon hogyan kell használni?
Nuru, lebegve a térben megpillantotta a fiút.
- Ichigo! - kiáltott utána. Közelebb úszott hozzá. Ekkor viszont egy nagy, fényes villanást észlelt

Napsütötte reggel köszöntött Karakura városra. Az ég tiszta, a tavaszi szellő körbejárta egy mélyen alvó fiú kicsi szobáját. Ichigo horpasztott még mindig, pedig már jócskán elmúlt délelőtt tíz óra is. A nap kezdett besütni ablakán, s ez megzavarta álmát. Lassan kinyitotta szemeit, felült az ágyon és egy nagyot nyújtózott.
- Hm… furcsát álmodtam az éjjel, de már nem sokra emlékszem - állapította meg. Körbenézett a szobában. Senki nem volt ott, így lement a nappaliba. Ott volt Karin és a fater, éppen a tévé távirányítóért bunyóztak. Ichi éhes volt, így benézett a konyhába is. Ott találta Yuzu-t, aki éppen mosogatott.
- Á, felébredtél? Jó reggelt Ichigo - mondta.
- Reggelt - válaszolt álmosan. - Van még kaja?
- Persze, félreraktuk neked.
A kislány, bátyja elé rakott egy tányért, rajta néhány szelet pirítóssal. Ekkor hallották, amint a bejárati ajtó kinyílik.
- Áá, Rukia-chan! Hol voltál? Korán mehettél el, nem láttunk felkelni sem - intett a lány felé Kurosakipapa a mutatóujjával.
- Csak elszaladtam egy osztálytársamhoz kölcsönkérni egy könyvet, hogy Ichigo-val tudjunk tanulni - válaszolt nagy mosollyal Rukia. Ichigo meghallotta a hangját, ránézett és álmának minden részlete eszébe jutott.
- Nagyon helyes kislány, első a tanulás! - mondta Isshin. Rukia elindult, hogy felmegy a szobába.
- Jó reggelt Ichigo, hajlandó voltál végre felkelni? - kérdezte tőle csípőre tett kézzel. Ichi csak nézte őt rendületlenül. Rukia elpirult és csak annyit mondott…
- Látom, még mindig alszol - és felment a lépcsőn. Ichigo utána ment. A lány, éppen táskájában keresett valamit.
- Mi az? - kérdezte mikor ránézett, de szobatársa most sem válaszolt. - Mit bámulsz idióta? Szólalj már meg!
- Csak… rosszat álmodtam éjszaka és… bocs, csak jó volt téged látni, ennyi.
Rukia meglepődött.
- Hát… jó, de az csak egy álom volt, amit el kell felejteni.
- Igazad van - mosolygott. - Hol voltál?
- Korán mentem egy közeli üzletbe, mert ma jelent meg a kedvenc magazinom új száma és már nyitásra ott akartam lenni, nehogy elfogyjon - mesélte Rukia és közben előkotorta az újságot táskájából. - Aztán riasztás jött. Feltűnt egy Hollow, pont a közelben voltam, így odamentem és csak nemrég végeztem. Tessék, ez a cikk a fiú és a lány közötti helyes viselkedésről szól, ajánlatos elolvasnod! - adta a fiú kezébe az olvasmányt.
- Mintha ezt már tegnap is megvetted volna.
- Az lehetetlen, mondtam, hogy csak ma jelent meg.
Ichigo gondolkodóba esett, majd pár pillanat múlva Rukia kivette kezéből az újságot és lefeküdt az ágyra olvasgatni.
- Esküszöm, mintha ez már megtörtént volna. Azt a cikket is olvastam már egyszer
- mondta magában. Aztán ismerős zajokra lett figyelmes.
- Fater hagyd már abba, nem vagyok kislány! Szálj le rólam! - kiabálta Karin.
- Nem hagyom, hogy magányosak legyenek a lányaim! Tudom, hogy sokat dolgozom, de rátok mindig lesz időm! - fogadkozott Isshin. - Jaj, jaj!
- Karin a végén megfullad! Hagyjátok abba! - próbálta őket leállítani Yuzu.
Ichi-nek egyre világosabb volt minden. Ekkor Kon érkezett meg az ablakon keresztül.
- Hali mindenki! - nagyot ásított. - Állva is elaludnék, egész éjjel annál a kis szöszinél voltam. Öregem, micsoda nő! Drága egyetlen nee-san, ugye megengeded, hogy a legszeretetreméltóbb és legpuhább plüsscica istennőjének dőlve szenderedjen álomba?
- fordult Rukia-hoz.
- Ha bármivel is próbálkozol, lehúzlak a vécén!
- Igenis! - mondta és a lány hátára feküdt.
- Ichigo, neked nem kéne tanulnod? - kérdezte a póttestbe zárt Shinigami.
Ichi összeráncolta szemöldökét.
- Rukia, milyen nap van ma? Kérlek, mond, hogy vasárnap.
- Nem, ma szombat van. Furcsa vagy. Minden rendben?
Ichigo belenyúlt nadrágzsebébe. Maga elé tartotta remegő kezét és kinyitotta tenyerét.
- Nem, semmi sincs rendben - mondta, mikor meglátta a Király Pecsétjét. Nem álom volt. Minden igaz volt. Valóság. Hogy Rukia-t megölte egy Hollow, tűzön-vízen átment, hogy megszerezzen egy tárgyat, amivel visszautazhat az időben. Hogy rabul ejtette egy dimenzió, ahonnan nincs menekvés. Most mégis itt van. Ugyanazon a napon, ugyanazok az események, amiket már átélt egyszer, és ott van a lány, akiért küzdött. Élt és mit sem tudott arról, mi fog történni nem sokára. Senki sem tudja, csak ő. Ő az egyetlen aki…
- Ne öltöztess be tengerparti Barbinak! - kiáltotta hírtelen Kon álmából felkelve, pont úgy ahogy Ichigo emlékezett rá, de most nem ijedt meg. Rukia viszont újból leesett az ágyról.
- Te mit keresel a földön nee-san? - kérdezte Kon. Ichi megfogta és kihajította a szobából. Majd lehajolt Rukia-hoz.
- Jól vagy? - kérdezte tőle, kezét kinyújtotta felé.
- Persze, csak megijedtem - mondta és elfogadta a segítséget. Felálltak a földről és Ichigo újra csak őt nézte. Most már biztos volt abban, hogy napok óta nem látta a lányt. Halott volt, most pedig itt áll előtte. Nem érdekelte a cikkben leírt helyes viselkedés, vagy, hogy kaphat egy nyaklevest, hírtelen szorosan megölelte Rukia-t, aki túl meglepett volt ahhoz, hogy bármit tegyen. Éppen emelte kezeit, hogy visszaöleli őt, amikor csengőszót hallottak. Hírtelen szétrebbentek.
- Jaj, ne - kezdte a fiú, tudta ki csengetett és gyorsan lement. Rukia értetlenül, de utána ment.
- Hogyhogy visszajöttetek Amerikából? - kérdezte Isshin a jövevényt. - Azt hiszem, oda költöztetek!
Ekkorra Ichi-ék leértek a lépcsőn.
- Nézd fiam, ki jött látogatóba!
- Szia Nurunuru.
- Szia Ichigo.
- Ki jött apa? - kérdezte a két kislány.
- Nuru-chan az! - a lányok odaszaladtak és üdvözölték.
- Sziasztok. Hogy vagytok?
- Ichigo, ő meg kicsoda? - kérdezte Rukia.
- Nuru egy régi barátom - felelte.
- Igen, így igaz.
- Én Kuchiki Rukia vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek - hajolt meg.
Ekkor érkezett Yuzu az ebédmeghívással.
- Ó, sajnálom Yuzu, de tudod, van néhány nagyon fontos dolgom, amit el kell intéznem. Ígérem, hogy legközelebb maradok - felelte neki Nuru. Ichigo-nak szemet szúrt, hogy a lány korábban igent mondott az ebédre, ebből gondolta, hogy Nuru is a jövőből jöhetett vissza.
- Nuru-chan olyan régen láttalak, had öleljelek meg még egyszer!! - kiáltotta Kurosakipapa. Fia, megelőzve húgát kiütötte a túl lelkes rajongót
- Beszélnünk kell Nurunuru - mondta.
- Igen, szerintem is.
- Látom, sok megbeszélni valótok van, nem szeretnék zavarni, addig sétálok egyet odakint.
- mondta Rukia.
- Ne! - kiáltottak rá mindketten.
- Inkább mi megyünk el, te maradj itthon, jó? Nem leszünk sokáig - mondta Ichi.
- J… jól van, akkor fenn leszek - egyezett bele és felment a lépcsőn.
Ichigo és Nuru kimentek a parkba, ahol a Hollow később felbukkan. Egy fa mellett beszélgettek.
- Mi történt? - kérdezte a lány.
- Pontosan én sem tudom. Arra emlékszem, hogy csapdába estem, aztán elővettem a pecsétet és itthon ébredtem fel. Sokáig azt hittem álom volt az egész, de most, hogy itt vagy és te is emlékszel, már biztos, hogy valóság volt. Te hogy kerülsz ide? Úgy tudtam, csak engem nyelt el a dimenzió.
- Hát… sokáig kapaszkodtam valamibe, de aztán engem is beszippantott. Ott benn megláttalak és próbáltam közelebb kerülni. Aztán csak a fényre emlékszem és én is otthon találtam magam reggel. Valahogy működésbe hoztad a pecsétet.
- Valószínű, de ez volt a cél. Most nincs több dolgom, csakhogy megöljem a Lidércet.
- És mi lesz utána?
- Hogy mi?
- Miután megölted, Rukia pedig életben marad. Mit fogsz csinálni utána?
- Hát, nem is tudom. Gondolom, minden megy tovább, ahogy eddig.
- Nem mondod meg neki?
- Mit?
- Hogy szereted. Nem meséled el, mit tettél érte?
- … Nem tudom.
Közben otthon Rukia az ágyon feküdt. Előtte volt a magazin, de nem arra figyelt. Gondolkodott.
- Régi barátok. Évek óta nem látták egymást. Biztos szeretnének együtt lenni. Ááá! Miért érdekel ez az idióta! Azzal van, akivel akar.
Ekkor pittyegni kezdett valami a szekrényben. Kon ugrott elő, kezében tartva a lány telefonját, ami ellenséget jelzett.
- Nee-san! Menj gyorsan Ichigo után, hollow van a közelben! - kiáltotta. Rukia felpattant, átváltozott és már ott sem volt. Csak Chappy-t hagyta maga után.
A parkban a két fiatal is észlelte a szörnyeteget. Hősünk immár Shinigami daikou-ként harcolt, és társa is előhívta Quincy nyilát. Sorra jöttek a Menosok, akárcsak akkor. Pár perc múlva Rukia is megérkezett a színhelyre.
- Rukia! Te mit keresel itt? - kérdezte kiabálva Ichigo.
- Hogy-hogy mit te ostoba! Jelzett a telefon hogy baj van és tudtam, hogy te meg az a lány is itt vagytok!
- Menj el, nem kell segítség!
- Dehogy megyek! Megőrültél?
Telt az idő, a Hollow-k fogyatkoztak. Gyorsabban ment, mint korábban, Nuru-nek köszönhetően. Ügyesen használta erejét. Délután volt, mikorra már csak az a bizonyos Menos maradt. Ami tönkretett mindent. Ami elvette egy fiútól a legfontosabb embert. Ichigo koncentrált, hogy semmi ne vonhassa el figyelmét a szörnyetegről. Csak arra gondolt, hogy hamarosan itt a pillanat. Az a másodperc, amikor megváltoztathatja a sorsot. Amikor… átírhatja a végzetet.
- Figyelj Ichigo - mondta magának. - Mindjárt. Rukia elengedi Zanpakutou-ját és ez a mocsok megpróbálja megütni. Nem hagyhatom. Mindjárt... Mindjárt... Csak pár másodperc… Egy csapás... még egy csapás… Most! A lány leengedte kardját, s a Menos karja már lendült is. De nem érte el Rukia-t, valami megállította.
- Te? - kérdezte a Shinigami meglepetten a mellette néhány méterre állótól.
- Igen. Ki hitte volna, hogy végül én leszek, aki megment és nem ez a vakegér Ichigo - felelte Nuru.
- Tessék? Ezt meg hogy érted? - kérdezett vissza értetlenül Rukia. - Aki végül megment?
Ichi örömmel látta, hogy társai jól vannak. Az ellenség viszont még mindig fenyegetést jelent számukra. Gyorsan le akarta tudni, ezért…
- BAN-KAI! - kiáltotta és már támadt is. - Getsuga Tenshou!
A csapás telibe találta a Menos-t, ami pillanatok múlva szertefoszlott. Elmaradt hát minden rossz. Nem csapták hősünket fának, Rukia-nak pedig nem kellett feláldoznia magát, hogy megmentse. Ehelyett szert tettek egy új barátra és egyben egy erős harcosra.
Este összegyűlt a kis csapat az Urahara Shouten-ben. Ichigo úgy döntött mindent elmesél, mert mindenkinek joga van tudni, mennyi jót tettek és Rukia-nak is biztos sokat számít, hogy Seireitei-ben milyen sokan álltak mellé. Elejétől a végéig elregéltek mindent. Mindenki síri csendben hallgatta végig a történetet, aztán jó néhány kérdés felmerült még. Az egész éjszakát végig beszélgették, ettek-ittak, jól érezték magukat. Már hajnalodott, amikor még mindig javában ment a buli. Ichigo észrevette, hogy Rukia szomorú.
- Mi a baj Rukia? - kérdezte.
- Semmi baj, jól vagyok - mondta. A fiú megfogta a kezét és kivonszolta a szobából, ki a bolt elé.
- Rukia. Ha valami bánt, kérlek, mond el.
- Jól vagyok. Élek, már amennyire élhetek, és ennek örülök.
- Csak?
- Csak… hahh. Már megint ez történt. Megint gyenge voltam és… megmentettél. Nem vagyok jó Shinigami. Szánalmas vagyok.
- Mond csak figyeltél arra, amit odabenn mondtam?! Az egész azzal kezdődött, hogy te mentettél meg engem! Nem kerültél volna bajba, ha hagysz meghalni! Ha még egyszer ilyen butaságot csinálsz én…!
- Mit? Mit fogsz tenni? Ha már erről van szó, te se ments meg többet!
- Jó! Nem is tudom, hogy juthatott eszembe!
Duzzogva fordítottak hátat egymásnak, majd néhány másodperc harag után Rukia megenyhült.
- Csak, nem szeretném, ha megint kockáztatnád az életed - mondta.
- Ahogy én sem, hogy bajod essen - felelte nyugodtan Ichigo.
- Ichigo.
- Rukia - visszafordultak egymással szembe, majd a lány megölelte megmentőjét, aki ezt viszonozta. A szorítás gyengült, de csak annyira, hogy egymás szemébe tudjanak nézni. Fürkészték tekintetüket. Jelet kerestek benne, amiből következtetni lehet érzelmeikre és vágyaikra. Úgy tűnt megtalálták azt a pici szikrát, melyből minden ki volt olvasható. Ichigo lehajolt, hogy megcsókolhassa Rukia-t. Ajkaik között már csak néhány centi volt, szemeiket lehunyták. Végre eljött az a pillanat, melyet mindketten olyan rég vártak, de egyikük sem beszélt róla a másiknak, mert túl makacsok voltak beismerni. Most viszont itt az alkalom, hogy vágyaik teljesüljenek…
- Hú, ez aztán jó buli volt! - kiáltotta Ishida ittasan, mikor egyszerre kicsődült a banda az üzlet elé, ezzel megzavarva a párt.
- Hé, valaki vigyázzon Ishida úrra, nem szeretném, ha tönkretenné a szép tiszta udvart
- figyelmeztetett mindenkit Urahara, aki szintén nem volt józan és utolsó szava után ő maga volt az, aki beadta a kulcsot. A Quincy lány is kilépett a házból és Ichi-ékre pillantva rögtön tudta, hogy történt valami.
- Haj, főnök, mondtam, hogy ne igyon olyan sokat - mondta Tessai, felkaparta Kisuke-t a földről és bevitte a házba - Kavarok magának valamit, amitől jobban lesz.
- Én hazaviszem Uryuu-t - mondta Nuru és segített megtámaszkodni gyerekkori barátjának.
- Segítek - ajánlotta fel Sadou és nyakába vette Ishi másik karját.
- Köszönöm Chad. Jó éjt Ichigo, Rukia - mondta válla fölött hátra nézve.
- Jó éjszakát! - köszöntek vissza neki.
- Talán nekünk is menni kéne - mondta Rukia. - Hosszú volt ez a nap.
- Nekem mondod? - nevetett Ichi, megfogta Rukia kezét és hazasétáltak. Az úton nem szóltak egymáshoz, nem volt rá szükség. Azt az éjszakát, vagyis amennyi maradt belőle, Rukia már nem a szekrényben töltötte. Egymás mellett aludtak, de csak aludtak. Mindketten kimerültek voltak, így csak összebújtak és máris boldogok voltak, hogy vannak egymásnak.
TO BE CONTINUED…