10. fejezet

Élj!

Halj meg!

Másnap, vagyis néhány órával a buli után, a nap már magasan járt az égen. Ichigo ébredezni kezdett. Kinyitotta álmos szemeit, s mosolyogva a mellette fekvő lányra nézett. Kezével végig simított arcán, mire Rukia felébredt.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni - mondta.
- Semmi baj - nyugtatta meg, közben visszamosolygott. - Jobb így ébredni, mint akkor, amikor már nem vagy itt.
- Én mindig itt leszek.
- Teszek róla, hogy így legyen.
Ichi közelebb hajolt, hogy megcsókolja, ám ekkor…
- Ichigo! Kelj fel, nem aludhatsz örökké! - dörömbölt húga az ajtón. - Gyere le, kész az ebéd! Ez neked is szól Rukia!
A szobában lévők meglepődtek.
- Igen, tudom, hogy te is ott vagy! Na, mozgás és ajánlom, hogy egyetek, mert Yuzu sokat fáradozott!
A pár nevetni kezdett.
- Jobb lesz, ha tényleg lemegyünk - mondta Rukia.
- Menjünk - helyeselt Ichi és kiugrottak az ágyból.
Szép vasárnap volt. A kis csapat délután piknikezni ment a folyópartra. Ott folytatták az összejövetelt, ahol hajnalban abbahagyták, bár Ishida nem nagyon tudott figyelni másnapossága miatt, de azért ott volt, hogy növelje a létszámot. Nuru azon fáradozott, hogy poénból kijózanítja a folyó hideg vize által. Lilin és Kon szurkoltak neki, aztán kisebb bunyó alakult ki a két Quincy között, amit nem lehetett nevetés nélkül megállni. Chad és Nova csak csendben üldögéltek pár méterrel odébb, párocskánk pedig egymás karjaiban élvezték a napsütést és a kellemes szellőt. Hírtelen egy sikításra lettek figyelmesek.
- Ááá, segítség! Ichigo! Uryuu-t elsodorta a víz, gyorsan hozd ki! - kiabálta Nurunuru.
A fiú otthagyta szerelmét, hogy barátja segítségére legyen.
- Nem kéne neked is menni? - kérdezte Nova Sadou-tól.
- Ichigo megoldja - felelte. Amíg folyt az életmentés, Rukia egyedül maradt, így a Quincy lány leült mellé.
- Szia - köszönt neki.
- Szia.
- Mi még nem is igazán ismerjük egymást. Szeretném, ha barátok lennénk.
- Persze, ennek semmi akadálya. Még nem is köszöntem meg amit értem és Ichigo-ért tettél. Nagy segítségére voltál.
- Ugyan, minden közeli barát ezt tette volna.
- Közeli?
- Igen. Tudod, mi nagyon jó barátok voltunk. Igaz, régen találkoztunk, de addig is minden nap éreztem, hogy velem van. Akkor is velem volt. A labirintusban. Ő segített elnyerni az erőmet. Örültem, hogy meg tudom védeni magam. Sose bocsátanám meg, ha miattam kéne aggódnia, vagy megsérülne. Tudom, ott van a telekinézis, de az nem mindig…
Rukia csak hallgatta a lány szavait és szinte gyötörte a lelkiismeret, hogy társa, őmiatta viszont mindig is aggódni fog és aligha nem még jó pár sérülést fog szerezni. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem mindig tudja megvédeni magát, s ezért Ichigo-ra támaszkodik. Bűnösnek érezte magát és elszomorodott. Nuru szeme sarkából figyelte reakcióit és látta, hogy beszéde megtette hatását. Ekkor Ichi visszajött.
- Hát ezt megúsztuk. Szó szerint. Igaz Ishida! - kiáltotta oda a földön fekvő Quincy-nek, akiben csak annyi élet volt, hogy egyik kezét felemelve jelezze, még él. - Mit csináltok?
- Csak beszélgettünk - mondta vidáman Nuru.
- Ez remek - mondta és közéjük ült. - Na és miről?
- Arról, hogy ha szeretünk valakit, annak a legjobbat akarjuk. Igaz, Rukia?
- Igen - mondta szomorúan. A fiú ezt észrevette és Nuru felé fordult.
- Nurunuru?
- Igen?
- Nincs valahol máshol dolgod?
A lány csak pislogott, aztán durcásan távozott.
- Mit mondott? - kérdezte Rukia-t.
- Csak az igazat - felelte. - Hogy őt nem félted, mert erős. Nem okoz neked gondot.
- Mert te gyenge vagy és csak a probléma van veled, igaz? Butaság, ha ezt gondolod.
- De hát igaz.
- Nem az. Ne figyelj rá, én Nurunuru-ért is aggódom, bármilyen erős is, hiszen a barátom. Az igaz, hogy téged jobban féltelek, mint bárki mást, de nem azért mert nem tudnál boldogulni egyedül, hanem mert…
- Miért?
- Öö… Hát mert... mert szeretlek - Rukia könnyes szemmel nézett rá. - Na, ezt se mondtam még anyámon kívül senkinek. Miért sír? Akkor most boldog vagy szomorú?
- kérdezte magában. Ekkor a lány elmosolyodott.
- Én is szeretlek, Ichigo - mondta, s újból tettek egy próbát, hátha most nem zavarja meg őket senki és végre megcsókolhatják egymást. Ám ez most sem sikerült. Rukia telefonja veszélyt jelzett. Erre a hangra Kon rögvest kereket oldott, mert tudta, ha marad, kínzó pillanatokat fog átélni, amikor gazdája lenyúl a torkán.
- A fenébe, ez lelépett - mondta Ichigo a plüss után keletkezett porfelhőt nézve.
- Semmi gond, itt van ez - mutatta fel „kesztyűs kezét” Rukia és egyetlen csapással kikényszerítette a fiú lelkét testéből, ami összeesett.
- Jajajaj… lehetnél finomabb is… - kérlelte szerelme az arcát dörzsölve. Ez alatt Rukia is átváltozott.
- Siessünk! - mondta és elindultak. Ichigo még megállt és hátrakiáltott.
- Nurunuru, te nem jössz?
- Én… mindjárt utánatok megyek!
- Jó - és futott tovább a veszély felé.
- Nem kéne neked is menni? - kérdezte Nova újra gazdáját.
- Ichigo megoldja - felelte ismételten Chad.
Az ellenség egy helyhez kötött szellem volt, ami megkezdte átalakulását Hollow-vá. Egy étterem egykori szakácsának szelleme élt ott eddig békében, de egyre durvább csínytevéseket kezdett elkövetni. Először csak az ételekbe kontárkodott bele, aztán a vendégekre borította, vagy a pincéreket ijesztgette. Átváltozása során viszont az összes vendéget és a személyzetet is megrémisztette. Iszonyúan üvöltött, bár ezt kevesen hallották. Asztalokat borongatott, ablakokat tört be és egyre jobban hasonlított egy lidérchez. Mire a két Shinigami odaért, az étteremtől mindenki jó messzire menekült, a lélek átalakulása pedig csaknem végbement.
- Most mit csináljunk, Rukia? - kérdezte Ichigo. - Várjuk meg, amíg teljesen átalakul?
- Nem, most még átküldhetjük Soul Society-be, de sietnünk kell! - felelte a Shinigamilány. - Mai, Sode No Shirayuki! - húzta elő Zanpakutou-ját. - Some No Mai, Tsuki Shiro!
A már jól ismert jégoszlop emelkedett a magasba, befagyasztva ezzel a dühöngő lelket.
- Gyorsan Ichigo, nem tart ki sokáig!
Helyettes Halálistenünk Zangetsu-val a kezében elszántan nekirontott az ellenségnek. A levegőbe ugrott, s Zanpakutou-ja markolatát belevágta a tömör jégbe. A jel érintette a szellem homlokát a fagyott vízen keresztül, így a lélek szertefoszlott, megüdvözült.
- Szép munka Rukia - mondta Ichi.
- Még szép, hogy az - tette el kardját. - Menjünk vissza.
Visszaérve a folyópartra, senkit sem találtak ott.
- Hova tűnhettek? - kérdezte a Shinigami daikou.
- A közeli barátnőd biztos mindenkit vízbe fojtott - válaszolta gúnyosan Rukia.
- Csak egy régi barát, semmi… te féltékeny vagy?
- Ugyan dehogy - hátat fordított, hogy társa ne lássa, mennyire elpirult, ekkor észrevett valamit. - Ichigo, ott van a tested.
A fiú visszabújt bőrébe, de mivel Chappy ugyanúgy lelépett, mint a többiek, Rukia Shinigami alakjában kellett, hogy maradjon. Esteledett. A két fiatal hazafelé sétált. Nem siettek, hiszen ráértek, és addig is kettesben lehettek. Megfeledkezve arról, hogy a legtöbb ember nm látja Rukia-t, végig beszélgettek, s így a többi ember számára furcsa látványt nyújtott egy magában beszélő, nevetgélő srác, de betudták annak, hogy furcsa világban élnek. Viszont vannak, akik szívesen belekötnek egy fába is, ha az máshogy lengeti leveleit, mint szokta. Ez Ichigo esetében naponta előfordult és ez alól az az este sem volt kivétel…
- Mi van öcsi, annyira becsavarodtál, hogy magadban beszélsz? - kérdezte egy rossz kinézetű, részeg fiatal férfi a szokatlan viselkedésű fiút. - Az ilyen fazonokat be kéne zárni.
- Nekem beszélsz nyavalyás?
- Talán olyan jól el vagy foglalva magaddal, hogy meg se hallasz?
- Ó, ne haragudj, az olcsó alkohol szaga, ami belőled árad elvonta a figyelmem.
- Vigyázz a szádra te pimasz, vagy lenyeletem veled ezt! - kabátja alól egy hatalmas puskát vett elő.
- Azt hiszed, megijesztesz? Úgysem mered használni, gyáva alak.
- Ichigo, ne bosszantsd fel még jobban!
- Hogy mit mondtál kölyök? Ki a gyáva? - kibiztosította a fegyvert, ujját a ravaszra helyezte. Rukia előhúzta Zanpakutou-ját, villámgyorsan ott termett és levágta a puska csövét.
- Nahát, ezt a pechet, most másik játékszert kell keresned - vigyorgott rá Ichi.
- Mi… mi… mi ez?! - csodálkozott remegve a férfi. - De hát mi történt?
Rukia a fegyverért nyúlt, hogy kivegye kezéből. A rosszfiú megérezte érintését és megijedt. Hírtelen az érintés irányába fordította a gyilkoló szerszámot, meghúzta a ravaszt és a puska elsült. A lányt közvetlen közelről érte a találat a szívébe, hatalmas pusztítást okozva.
- Rukia! - kiáltotta Ichigo. A fickó remegve és kiáltozva eldobta a fegyvert és elrohant. Ichigo halálsápadtan nézte szerelmét, fel sem fogta mi történt. Aztán odalépett hozzá és látta, hogy valószínűleg a lövés pillanatában meghalt. A puskagolyó nagy lyukat ütött mellkasába, majd a hátán távozott. Egy Shinigami se élné túl. Újrakezdődött a fájdalom, a bűntudat. Az eső is esni kezdett, mintha az ég is siratná. Rukia ismét eltűnt, hogy lélekrészecskéi Soul Society-t gazdagítsák, Ichi pedig felüvöltött, hogy még odaát is hallották. A vértől vöröslő földön heverve zokogott órákig. Újra megtörtént, és megint az ő hibájából. Ha nem bosszantja fel a fickót, nem lett volna semmi baj. Elviselhetetlen volt a fájdalom Ichigo szívében. Mindenkinek jobb lett volna, ha ő meg sem születik.
- Valaki öljön meg! Kérem! Nem akarok élni! Rukia! - kiáltozta, de kérését senki sem hallgatta meg. Egy fényes pont vakítóan kezdett világítani tőle pár centire. Könnyei és az esőcseppek egyaránt eláztatták szemeit, de ezt a fényt még ő is látta. Kezébe vette a tárgyat, amiben felismerte a Király Pecsétjét. Úgy érezte, nyugtatóan hat rá, a sírást is abbahagyta.
- Hogy került ez ide? Tényleg, tegnap reggel óta nem is láttam - gondolkodott. - Tegyek még egy próbát? Igen. Nem adom fel. Nem, amíg én élek. Lássuk csak, hogy is csináltam a múltkor?
Tenyerébe szorította és koncentrált feladatára, amit újból el kell végeznie. Szemeit behunyta, és az ismerős fény kigyulladt. Mikor újra feleszmélt, még mindig vakító fényt észlelt, de kinyitva szemeit rájött, hogy az csak a nap, mely hamarosan eléri a kék ég legmagasabb pontját. Egy pillanatig nem tudta hol és mikor van, de ekkor meglátta maga mellett a legszebb teremtményt, ami valaha született a földön. Nem bírt magával és felébresztette a lányt.
- Rukia, ébredj! Ébredj fel!
- Na…
- Hé, kelj fel!
- Jól van, fent vagyok - ránézett és ekkor látta meg, hogy társa mindjárt elbőgi magát. Ichi a vállára borult és erősen megszorította. Erősebben, mint legutóbb. Rukia nyugtatásul megsimította a hátát.
- Mi a baj Ichigo?
Elengedték egymást.
- Megint megtörtént.
- Mi?
- Elvesztettelek.
- Nem, hiszen itt vagyok. Csak rosszat álmodtál.
- Nem! Nem álom volt. Bebizonyítom. Pár másodperc múlva Karin kezd dörömbölni az ajtón, hogy ébredjünk fel és menjünk ebédelni!
- De hát Karin nem is tudja, hogy…
- Ichigo! Kelj fel, nem aludhatsz örökké! - jött meg az említett. - Gyere le, kész az ebéd! Ez neked is szól Rukia! Igen, tudom, hogy te is ott vagy! Na, mozgás és ajánlom, hogy egyetek, mert Yuzu sokat fáradozott!
- Na, érted már? - kérdezte Ichigo. - Megint vasárnap van. Ezt a napot is átéltem már egyszer, és este…
- Mi lesz? Mondj el mindent.
A délután sokáig úgy zajlott, ahogy eddig. A folyópart, a piknik. Ezúttal Nuru is a régi időben maradt. Ichigo és Rukia csak ültek egymás mellett, mint akiknek a világ összes gondja a vállukat terhelné. Valamiféleképpen, ez így is volt. A jövő mindenki számára rejtett, az emberek úgy élnek, hogy nem gondolnak arra, talán a következő pillanatban véget ér az életük. A két fiatal viszont tudta, mit hoz a jövő, és ez felért a világ gondjainak súlyával. Gondolataikból egy sikítás zökkentette ki őket.
- Ááá, segítség! Ichigo! Uryuu-t elsodorta a víz, gyorsan hozd ki! - kiabálta Nuru. Ichigo felállt a földről és ránézett Rukia-ra.
- Ne figyelj oda rá, ostobaságokat beszél - mondta és ment, hogy újra kimentse másnapos barátját. Beugrott a folyóba és Ishida után úszott, aki féleszméletlenül sodródott az árral. Majd sikerült utol érnie, felúsztak a felszínre és kikecmeregtek a partra.
- Bocs Ishida. Megakadályozhattam volna, hogy úszóleckét vegyél, de semmi nem ér fel ezzel a látvánnyal - mondta gonoszan Ichi a földön „haldokló” büszke Quincy-nek.
- Seggfej… - kimerítő hozzáfűzés Uryuu-től. A megmentő látta, hogy Nuru és Rukia beszélgetnek. Mint korábban, most is odament hozzájuk.
- Érdekes dologról beszélgethettek - mondta nekik.
- Igen. Arról, hogy ha szeretünk valakit, annak a legjobbat akarjuk. Igaz, Rukia?
A lány nem válaszolt.
- Nurunuru, hagyj minket magunkra - javasolta Ichi. Nuru durcásan távozott és megállt a víz mellett.
- Ichigo az enyém - gondolkodott. - Miért nem maradt Rukia halott? Bármit megteszek, hogy szétválasszam őket, de nem akarom, hogy gyanút fogjanak. Akkor sosem bocsátana meg nekem. Ma este… vége lesz…
TO BE CONTINUED…