11. fejezet

Szenvedő szerkezet

Bűnös vagy sem?

- Ichigo az enyém - gondolkodott Nuru. - Miért nem maradt Rukia halott? Bármit megteszek, hogy szétválasszam őket, de nem akarom, hogy gyanút fogjanak. Akkor sosem bocsátana meg nekem. Ma este… vége lesz…
Bíp, bíp, bíp. Szólalt meg a veszélyt jelző készülék. Párocskánk komor ábrázattal tekintett egymásra, majd felpattantak, hogy újra leverjék a szellemet. Ichigo, Kon-t már jóval a jelzés előtt magához láncolta, hogy ne tudjon kereket oldani, így egy sikeres nyelőcsőműtét után, a mesterséges lélek már a fiú testében ébredt fel kicsivel később.
- Mi folyik itt? - kérdezte, mikor megpillantotta a többieket. - Hol van Ichigo és Nee-san?
- Dolguk van - felelte Chad és bőszen pakolászott, ahogy mindenki.
- Hazamegyünk?
- Igen. Kezd lehűlni a levegő. Valószínűleg esni is fog - mondta Nuru. Így összepakoltak és mindenki ment a maga útjára. Miután Ichi és Rukia végeztek a szellemmel, egyenesen hazaindultak, hiszen Ichigo tudta, hogy már senki nincs a folyóparton. Ugyanazon az úton mentek, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy most egyiküket sem látta senki. Egy idő után elérkeztek oda, ahonnan már látni lehetett a részeg férfit. Az úton dülöngélt, puskája kabátja alá volt rejtve.
- Rukia, te maradj itt - tanácsolta Ichi a lánynak, és közelebb ment. Úgy száz méter után a férfi mellé ért. Először kardjáért nyúlt, szemöldökét összevonta. Belül dühöngött, bosszút akart állni. Aztán kezét mégis maga mellé engedte és felsóhajtott. Majd akkorát húzott be a pasas gyomrába, hogy az abban a pillanatban elterült a földön. Élt, de ezt a kínzó érzést sosem fogja elfelejteni, és még azt sem fogja tudni kitől és miért kapta, de nem baj. Biztos követett már el több csúnya dolgot, amiért megérdemelte. Ichi fogta a fegyvert és ripityára törte.
- Na, most dumálj te mocsok! - mondta mutatóujját rászegezve, homlokán lüktető érrel. - Gyere, most legyél olyan nagy legény! Nem bírsz mozdulni mi? Te nyavalyás részeg disznó!
A háttérből nevetés hallatszott. A fiú odapillantott, Rukia nevetett, mert hát elég fura helyzet volt és nem bírta megállni. Csak nézte és ő is mosolyogni kezdett. Boldog volt, hogy ismét sikerrel járt, de szívében ott volt a kétség és a félelem, hogy vajon mi lesz holnap. Ha ez az egész újra és újra megtörténik, ő pedig tehetetlen lesz, mit fog csinálni? Ekkor esni kezdett, így hazasiettek. Megérkezve, otthon találták a két jómadarat, Kon-t és Chappy-t, így birtokba vették testüket. Rukia zuhanyozni ment, míg Ichi összeütött valami vacsorát. Pontosabban megmelegítette azt, amit Yuzu korábban félrerakott nekik, mert már elég késő volt. Gondolt is Ichigo arra, hogy holnap reggel szép kis ébresztőre számíthat apjától azért, hogy nem ért haza időben. Bezzeg a kis Rukia-cskát biztos nem torkollja le ennyire. A Kurosaki házban mindig is a nők uralkodtak és ez így lesz ezen túl is. Gondolatmenetét megszakította, hogy kopogtattak az ajtón. Odament és kinyitotta.
- Nurunuru? Te mit keresel itt, ilyen későn? - kérdezte, de a lány nem válaszolt, csak lehajtott fejjel állt az ajtóban. - Gyere be, csurom vizes vagy.
Nuru megállt a nappali közepén, Ichi pedig odadobott neki egy törölközőt.
- Ichi, én…
- Hé, nem vagy éhes? Még van kaja.
- Nem, köszönöm. Csak szeretnék valamit mondani.
- A délutánról van szó?
- Tessék?
- Tudom mit mondtál Rukia-nak a parton. Mit akarsz ezzel elérni?
- Ichigo, én szeretlek! Már gyerekkorunk óta csak téged! Megesküdtünk annak idején, hogy mindig együtt leszünk! Vártam a pillanatot, hogy újra lássalak, és hogy többé egy percre se kelljen elválnunk! Nem bírom látni, hogy mással vagy! Miért nem vártál rám?
- Ne kiabálj, felébred az egész ház. Még kicsik voltunk, évek teltek el az óta és minden megváltozott. Egy barát vagy semmi több. Sajnálom, de ez van.
- A korom a gond?
- Mi?
- Csak két évvel vagyok idősebb. Ez a baj?
- Ugyan, dehogy. Ez butaság.
- De hát kitudja, Rukia hány éves! Tízszer annyi, mint te! Mit számít akkor két év?
- Mondtam már, hogy nem ez a baj. Nincs is semmi baj, egyszerűen nem úgy érzek, ahogy te. Ennyi az egész. Szeretem Rukia-t és ez nem fog megváltozni.
- Bármire hajlandó vagyok!
- Nurunuru, fejezd be!
- Rendben, megértettem - nyújtotta a fiú felé jobb kezét. - Akkor barátok?
- Barátok - fogott vele kezet Ichigo. Ekkor a lány nagyot rántott rajta, magához húzta és megcsókolta.
- I…chigo… - szólította Rukia kétségbeesett hangon. Ichi ellökte magától Nuru-t és szerelme felé fordult, aki könnyes szemekkel nézett rá.
- Rukia, megmagyarázom… - mondta a fiú.
- Azért élek, hogy ezt lássam? - sírva rohant ki a házból, és csak futott.
- Ichi, nagyon sajnálom, ezt nem akartam - magyarázkodott a Quincy lány.
- Hagyj most békén - mondta Ichigo és Rukia után szaladt. Nuru a házban maradt, száját mosolyra húzta.
- Ez volt az első lépés. Egy csatát megnyertem, de a háború még hátra van. Ezen túl nem fog annyira megbízni benne - mondta.
Rukia eszét vesztve futott, könnyeit elmosta az eső. Nem tudta merre megy, csak el innen, ahol senki sem ismeri, és ahol nem okoz neki fájdalmat egy általa szeretett személy. Gondolataiban többször lejátszódott a pár perccel ezelőtti esemény. Egy világ dőlt össze benne. Ennyire félreismerte volna? Valami megváltozott? Mit rontott el? Száguldoztak fejében a kérdések, melyekre nem tudta a választ, de talán nem is akarta megtudni, mert biztos fájdalmas lenne. Még ennél is fájdalmasabb. Más látni és más hallani. Elég volt látni ahhoz, hogy tudja, mit mondana neki legközelebb, de ha nem hagyja, hogy elmondja, talán nem az jutna eszébe róla, akárhányszor rá gondol. Érti ezt valaki? A lány teljesen összezavarodott és már saját gondolatait sem értette. Végül megállt egy bevásárlóközpont előtt. Az eső még mindig esett, úgy tűnt, egyhamar nem is áll el. Ki tudja, mióta menekül, nem is csoda, hogy elfáradt. Póttestben egyébként is fáradékonyabb. Mivel csak egy nyuszis pizsama volt rajta, fázott is. Aztán meleget érzett jobb karján. Nem tudta mi az, így megérintette. Egy kéz volt. Rukia megfordult, és felemelve fejét egy barna szempárral találta magát szembe. Ez a szempár volt az utolsó, amit most látni akart, de mégis megnyugodott. Hát legyen. Mondja ki, amit szeretne. Most már elkerülhetetlen. Legalább biztos lesz benne és lezárhatja ezt a történetet. Mondja ki, hogy nem szereti.
- Szeretlek, Rukia - bökte ki végre Ichigo. A lány meglepődött. Azok után, amit látott, nem erre számított. Sőt, pont az ellenkezőjére.
- Akkor miért? - kérdezte szipogva.
- Az a csaj őrült. Minden érzelmet egy évekkel ezelőtti gyerekes ígéretre alapozott. Nem tudta elfogadni, hogy csak barát és hisztiből nekem ugrott. Sajnálom, hogy látnod kellett.
- Biztos, hogy csak erről van szó?
- Mindent tudsz rólam. Senkiben nem bízom meg annyira, mint benned. Hát ilyennek ismersz, mond!
Rukia megrázta fejét és elmosolyodott. Hát nem ismerte félre, nem változott semmi és nem rontott el semmit. Megkapta a válaszokat, melyeket annyira rettegett hallani, és boldog volt, hogy mégis hagyta neki elmondani. A központ, ami előtt álltak, hirtelen fényárban kezdett úszni. Megvilágította az esőcseppeket és arcuk körvonalát. Ichigo megérintette Rukia hideg arcát, lehajolt és végre megcsókolhatta azt a lányt, akit szívből szeret. Abban a csókban benne volt minden. Találkozásuk első percétől kezdve, barátságukon keresztül, szerelmük felismeréséig és addig az érzésig újra átéltek mindent. Szorosan ölelték egymást, ajkuk felmelegedett, már nem fáztak annyira. Csak percekkel később váltak szét.
- Mindketten bőrig áztunk. Bírsz még futni? - kérdezte Ichi.
- Naná - felelte Rukia és rohanni kezdtek.
Hétfő reggel van. A diákok újra korán kelnek és suliba indulnak, vagy a mellé. Ichi megkapta a neki szánt ébresztőt, de Kurosakipapa egész meglepődött azon, amit látott és elhatározta, mostantól éjszakai őrjáratot fog tartani fia szobájában. Később, hőseink szinkronban ásítoztak a matekórán, egy cseppet sem érdekelte őket az algebra, ahogy senki mást sem, de a tanár csak mondta és mondta. Ichigo és Rukia próbálták kerülni a feltűnést, de nem bírták ki, hogy ne egymás kezét fogva lazítsanak a szünetben, így mindenki látta őket és tudták, hogy mi a helyzet. Záporoztak is a kérdések. Hogy történt? Mikor jöttetek össze? Csókot kérünk! A párnak nem volt ellenére a sok kérdés és a bemutató sem, így mindenki elégedetten ment tovább. Unalmas, tanulással eltelt nap volt, de élvezték. Barátaikkal ebédelhettek és hétköznapi dolgokról beszélgettek Ishida-t bosszantották és a táskából előkerült Kon is, aki hozta a formáját és a jó hangulatot is. Ichigo-nak viszont gyakran eszébe jutott, hogy vajon mit tartogat számukra a jövő. Mi lesz holnap, vagy a következő percben. Többször körülnézett, van-e ellenség a közelben, aki árthat nekik, nem tudta kiverni fejéből a gondolatot. Iskolából hazafelé találkoztak Nuru-vel.
- Sziasztok - köszöntötte őket.
- Szia - mondta Ichi. - Jó, hogy találkoztunk. Beszédem van veled.
- Én csak… szeretnék…
- Tudnom kell valamit. Te csináltad?
- Hogy? Mit?
- Szét akarsz választani minket, nem igaz? Azt mondtad, bármit megteszel.
- Nem értem.
- Te akartad megölni Rukia-t?
- Hogy mi?
- Ichigo… - szólt közbe az említett, de nem figyeltek rá.
- Hogy gondolod? Mégis hogy csináltam volna? Szörnyeket irányítok, hogy megöljék őt?
- Nem tudhatom, milyen erőket rejtegetsz. Talán képes vagy rá. Egész nap ellenséget kerestem. Lehet, hogy te vagy az?
- Sok mindent megtennék, hogy visszakapjalak, de nem vagyok gyilkos! Ha az lennék, nem mentettem volna meg a Menos-tól! Ez a te műved, igaz? Te ribanc?
- Hé, álljon meg a menet! Minek neveztél? - kérdezte Rukia.
- Biztos te tömted tele a fejét azzal, hogy az életedre török, hogy végleg elszakíts tőle! Hát nem fog sikerülni!
Ezzel elfutott, forrt a dühtől.
- Ez teljesen becsavarodott - állapította meg Ichigo.
- De ugye nem gondoltad komolyan, hogy ő áll a háttérben? - kérdezte Rukia.
- Nem tudom, de nem árt odafigyelni rá.
- Én sajnálom. Ennyire elveszítenie önmagát csak akkor lehet, ha valóban szenved.
- Megértem, de nem tudunk segíteni rajta, ha nem hagyja.
A fiú kézen fogta barátnőjét és elindultak. Estére meg lett az eredménye az előző napi esőben rohangálászásnak, mindketten alaposan megfáztak és már nem ásítoztak, hanem tüsszentettek sorozatban. A két kis nővér leápolta őket, majd Isshin vert tábort a szobában. Ennek a két fiatal roppantul örült, mivel fél éjszakán keresztül hallgathatták, a vén nőcsábász horkolását. Kicsivel később, Ichigo már mélyen aludt. Rukia-nak nem jött álom a szemére, így csak bámulta a plafont. Hírtelen megérzett valamit. Valami furcsa reiatsu-t, ami közeledik. Felült az ágyon és kezét a mellette fekvő fiú homlokára tette.
- Még mindig lázas - állapította meg. Bevizezte a törölközőt és ráhelyezte, hogy csillapítsa szerelme lázát. Majd csendben, Ichi helyettes jelvényét használva átváltozott és kiosont az ablakon, hogy megkeresse a lélekenergia tulajdonosát. Továbbra is észlelte a reiatsu-t, hol jobban, hol kevésbé, de nem talált senkit. Mikor érezte, hogy neki is megy fel a láza, úgy döntött hazamegy. Ekkor megjelent előtte Ichigo Shinigami-ként, mérges tekintettel.
- Te meg mit csinálsz ostoba? - kérdezte a lányt. - Majd szívbajt kaptam, mikor észrevettem, hogy nem vagy a testedben! Otthon kéne feküdnöd, hisz beteg vagy!
- Te is az vagy, ezért nem ébresztettelek fel. Valami furcsát éreztem a környéken, de semmi gyanúsat nem találtam.
- Biztos egy kóbor szellem volt. Megkeressük holnap.
- Jó.
Ekkor Rukia egy villanást vett észre Ichi háta mögött.
- Vigyázz, Ichigo! - kiáltotta el magát, megragadta és gyorsan helyet cserélt vele. Egy nyílvessző süvített el mellettük, alig karcolva a lány jobb karját. - Mi a fene volt ez?
Fájdalmat érezve karjában, odakapott.
- Rukia, megsérültél? - kérdezte aggódóan Ichigo.
- Semmi baj, csak egy karcolás, de mi volt ez?
- Ha jól láttam… egy nyílvessző. Méghozzá nem is akármilyen.
- Gondolod, hogy ő volt?
- Ki más akarna bántani?
- Akkor az a reiatsu, amit éreztem az övé lett volna? Eddig nem ilyen volt a lélekenergiája.
Rukia a mondat végén megszédült és ha Ichi nem kapja el összeesett volna.
- Hé - kezét a lány homlokára tette. - Felment a lázad, hazaviszlek.
Másnapra Ichigo jobban lett, Rukia viszont még beteg volt. Otthon maradtak és gyógyulni próbáltak, délután viszont fogadniuk kellett a vendégeket. Név szerint Chad és Nova, Uryuu, na meg Tatsuki is ellátogatott hozzájuk, és jött még Lilin is.
- Hello Ichigo na mizujs? - köszöntötte Tatsuki. - Te nőfaló. Nem esett az alma messze a fájától, mi? Alig akartam elhinni, hogy végre összejöttetek. Majd leestem a székről, mikor hallottam a suliban.
- Hello Tatsuki - köszönt vissza Ichi.
- Rukia, aztán vigyázz rá! Nem lesz vele sok gond, már előre megpuhítottam - és szegény fiú kapott egyet a vállába a karate bajnok lánytól.
- Hé, bármennyire is szeretnéd, nem fogok sírva fakadni - mondta a sérült.
- Azt remélem is, különben puhányabb lennél, mint gondoltam.
- Tatsuki, tudsz valamit Orihime-ről? - kérdezte Rukia.
- Igen, nemrég felhívott. Azt mondta jól van, még marad néhány napig azon az ínyenc kaja találkozón, vagy min.
- Legalább jól érzi magát - mondta Ishida.
- Á, na, mi az csak nem hiányzik neked?
- Hogy?... - feltolta szemüvegét orrán és elpirult. - Váltsunk témát.
- Jobban vagytok? - kérdezte Chad.
- Igen Ichigo! Ugye jobban vagy? Ugye már nem fáj semmi? Ugye? Ugye? - ugrott karjaiba Lilin.
- Nyugodj meg Lilin, már nincs semmi baj - nyugtatta meg Ichigo.
- Nem fogadom el, hogy te vagy mellette, Rukia. Tudd meg, hogy sosem fogsz legyőzni
- fenyegetőzött a kis mesterséges lélek.
- Lilin, kérlek, ne kezd te is, a hócipőm is tele van Ichigo veszélyes hódolóival.
Ahogy ezt kimondta, eszméletlenül esett az ágyra.
TO BE CONTINUED…