12. fejezet

Félni

És félni hagyni

- Nyugodj meg Lilin, már nincs semmi baj - nyugtatta meg Ichigo.
- Nem fogadom el, hogy te vagy mellette, Rukia. Tudd meg, hogy sosem fogsz legyőzni - fenyegetőzött a kis mesterséges lélek.
- Lilin, kérlek, ne kezd te is, a hócipőm is tele van Ichigo veszélyes hódolóival.
Ahogy ezt kimondta, eszméletlenül esett az ágyra.
- Rukia! - kiáltotta Ichi és odahajolt a lányhoz, hogy megnézze mi a baj.
- Mi van vele? - kérdezte Ishida.
- Mi történt? - Rukia köré gyűltek.
- Magas láza van - felelte Ichigo. - Itt valami nincs rendben. Már jobban kéne lennie, de e-helyett csak egyre rosszabb.
- Lehet, hogy a gigai nem úgy reagál a gyógyszerekre, mint ahogy egy természetes test - vetette fel az ötletet Nova.
Néhány perccel később Ichigo már Shinigami alakban, karjaiban Rukia-val száguldott. Villámlépést használva gyorsan megérkezett céljához, az Urahara Shouten-hez.
- Hm… azt mondja egyre betegebb? - kérdezte Kisuke a lányt vizsgálva.
- Igen, tegnap este óta - válaszolta az aggódó kedves.
- Ühüm… érdekes, pedig tökéletesre terveztem a póttestet. Akkor vajon mitől… Nahát, ez meg mi? - kérdezte és a Rukia jobb karján lévő karcolásra mutatott.
- Tegnap este szerezte, amikor valaki megtámadott minket. Valószínűleg egy Quincy nyíllal, de akkor Halálisten alakjában volt. Miért látható a gigai-n?
- Ez egy igen fontos kérdés Kurosaki úr. A válasz pedig még fontosabb.
- Na és mi a válasz Urahara-san?
- A válasz… hogy fogalmam sincs. Vagy mégis? - tette fel magának a kérdést Kisuke, és elővette Benihime-t. A kard hüvelyének végén található jel segítségével elválasztotta Rukia lelkét a póttesttől.
- Ahogy gondoltam - mondta, mikor a test hőmérsékletét megmérte. - A gigai-nak semmi baja.
- Ezt hogy érti? - kérdezte Ichigo.
- Nézze - mutatta a nyíl által okozott karcolást, ami szép lassan, de eltűnt. - Akármi a baja a kisasszonynak, a lelke beteg és nem a teste. Látja? A póttestről eltűnt a karcolás, ahogy a láz is, Kuchiki-ről azonban nem. Ez a sérülés okozhatja a tüneteket. Szükség van pár vizsgálatra.
- Csinálja - mondta Ichi, Urahara bólintott és hívta is Tessai-t és a gyerekeket, hogy segítsenek neki. Míg a vizsgálat tartott, Shinigami daikou-nk a kis ház előtt várakozott. Gondolkodott. Biztos volt benne, hogy Nuru lőtte ki azt a nyilat, hogy Rukia-t eltávolítsa mellőle. Ha barátnője tényleg ettől beteg, nem áll jót magáért. Nem érdekli, hogy miért tette, meg kell büntetni, különben másra is veszélyes lehet. Pár perc múlva észrevette, hogy barátaik közelednek az üzlet felé.
- Mi a helyzet? - kérdezte Uryuu.
- Nee-san! Hogy van Nee-san? - esett Ichigo-nak Kon, aki a fiú testében volt és minden áron be akart menni a házba.
- Fogd vissza magad, Kon - mordult rá Ichi és visszarántotta. - Urahara-san éppen vizsgálja. Tatsuki hazament?
- Igen, üzeni, hogy reméli minden rendben lesz - válaszolta Chad.
Ekkor az ajtó kinyílt és kijött Kisuke.
- Kurosaki-san, a tárgy, ami a kisasszony sérülését okozta, valószínűleg… mérgezett volt.
A hír mindenkit meglepett. Szólni sem tudtak. Egy valaki mégis megszólalt a kis csapat háta mögött.
- Sziasztok - köszönt rájuk. Hátrafordultak, Ichigo szeme azonnal fellángolt, ahogy meglátta ki az.
- Nurunuru - mondta ki a nevét és villámgyorsan emelte kezét. Ujjai a lány nyaka köré fonódtak, testét pedig háttal hozzányomta egy falnak.
- Most megfizetsz - fenyegette, közben egyre erősebben szorította a nyakát. A többiek utána szaladtak, s próbálták megállítani a fiút.
- Ichigo, fejezd be, ez nem megoldás - próbálta jobb belátásra téríteni barátját Sado.
- Igaza van, Kurosaki - folytatta Ishida. - Értelmes emberek vagytok, nem állatok.
- Ez az „értelmes ember” megtámadta Rukia-t! Arra használta Quincy erejét, hogy megölje! Mondjátok, hogy ti nem állnátok bosszút! - kiáltozott Ichigo.
- De hát… én nem… - próbált Nuru kinyögni pár szót, sikertelenül.
- Ennek semmi értelme! Nem támadhatta meg Rukia-t egy Quincy! A mi nyilaink nem mérgezettek! - érvelt Uryuu és a dühös Shinigami szorítása meglazult.
- Kér… lek… - mondta suttogva a lány, könnyei patakokban hullott arcára. Ichigo feleszmélt és elengedte. Nuru a földre zuhant, levegő után kapkodott, arca vörös volt, szédült, vérnyomása magasra kúszott. Uryuu volt mellette.
- Te jó ég, mit művelek? - kérdezte magától Ichi. - Majdnem megöltem. Ishida-nak igaza van, nem lehetett ő. Vagy mégis? Nem tudom!
- Hé! Jól vagy Ichigo? - hallotta Kon hangját.
- Ichigo! Mi van veled, Ichigo? - szólalt meg Lilin is, de a fiú ugyanolyan rosszul érezte magát, mint az előbb fojtogatott lány. Csak, mikor szédülése elmúlt tudott válaszolni a kérdésekre.
- Jól vagyok - mondta és odament Nuru-hoz. Ekkor már a lány is jobban volt. Ichi a szemébe nézett.
- Nurunuru, tényleg nem te voltál?
- Nem. Ichi, tényleg szét akartalak választani titeket. Megcsókoltalak előtte, hogy ne bízzon benned úgy, mint rég és csapdát akartam állítani neki, hogy te is elveszítsd a bizalmadat, de nem vagyok gyilkos. Nem vagyok… - felelte sírva.
- Bocsáss meg. Minden az én hibám. Ha nem félnék ennyire…
- Most már hagyd, Kurosaki - mondta morcosan Ishida. - Eleget szenvedett. Hazaviszem.
- Ishida…
- Meg kell tanulnod uralkodni magadon, vagy egyszer még tényleg kárt teszel valamelyikünkben. Néhány napig ne lássalak!
- adta ki az utasítást a Quincy fiú és átkarolva a zokogó lányt elhagyták a helyszínt.
- Kurosaki-san - szólította Urahara. - Jobban tenné, ha Kuchiki kisasszonnyal foglalkozna. Magához tért, menjen be hozzá!
- Tud segíteni rajta? - kérdezte Ichi.
- Sajnálom, igen gyors lefolyású mérgezés. Nincs sok hátra. Ha lenne idő, nyitnék egy kaput, hogy átszállítsák Soul Society-be, de még a negyedik osztag se tudna érte tenni semmit.
A fiú bólintott és elindult a ház felé. A többiek követték, de nem mentek be vele. Kon-t muszáj volt kiütni és egy fához kötözni.
- Minden rendben lesz, Rukia - mondta a lánynak Ichi.
- Rosszul hazudsz, Ichigo.
- Nem hagyom, hogy újra…
- Meghaljak? Hanyaggyára is? Nincs értelme, legyen vége. Így neked a legrosszabb.
- Hogy kérheted?
- Figyelj rám! Ez a végzetem. Már rég halott vagyok, a sors csak befejezi, amit elkezdett. Tanultam valamit Nuru-tól. Azt, hogy ha szeretünk valakit, annak a legjobbat akarjuk.
- Azt hiszed az a legjobb nekem, ha te elmész?
- Idővel beletörődsz. Könnyebb lesz. Ez nem mehet így tovább. Én meghalok, te megmentesz, amíg világ a világ? Belefáradsz, és végül te veszel oda. Nem volt sok időnk, így együtt, de ez a pár nap többet jelentett nekem, mint az elmúlt 150 év.
- Több vagy nekem az életnél. De nélküled…
- Tudom… Szeretlek, Ichigo.
- Szeretlek Rukia.
Megölelték egymást, s csókot váltottak. A szorítás Ichigo karján lassan meggyengült, majd teljesen megszűnt, s a kar, mely átölelte, élettelenül esett le maga mellé. A fiú csak csendben sírt, még mindig ölelve a szeretett lányt. Nem sokkal később Ichigo elhagyta a házat. Az udvaron nem kérdeztek tőle semmit, így a fiú csak elsétált. Egy fa tövénél talált menedékre, s leült az árnyékba.
- Most mit fogsz tenni? - kérdezte tőle egy hang.
- Mi közöd hozzá? - kérdezett vissza Ichigo, ekkor megjelent előtte Hollow énje.
- Azt hittem mi egy lélek vagyunk. Miért vagy egyedül?
- Csak szeretnék egyedül lenni, de pechemre te is itt vagy.
- Én mindig itt vagyok. Hé! Legyél dühös. Harcoljunk egy kicsit!
- Nincs kedvem.
- Feladtad? Akkor felzabálhatom a lelked?
- Kuss legyen! Igen, feladtam, hogy megmentsem azt, akit szeretek, mert ő így akarta. Az életemet vagy a lelkemet viszont nem adom! Akkor értelmetlen lenne a halála.
- Na és a bosszú? Már nem érdekel?
- Ha tudnám, ki tette…
- A válasz ott van benned.
- Te most segíteni akarsz?
- Inkább bosszantani - mondta és leült Ichi mellé a földre.
- Hogy érted, hogy a válasz bennem van?
- Szerinted hogy értettem?
- Honnan tudjam! Talán tényleg a sors akarta így, és hiába próbáltam, nem változtathattam meg.
- Azt mondod eljött az ideje és meg kellett halnia?
- Talán.
- De talán nem.
- Te tényleg bosszantó vagy.
- Gondolj vissza, hogy történt először.
- Egy Cero elé állt, amit nekem szánt egy Menos.
- Na és másodjára?
- Lelőtte egy idegen, aki belém kötött. Tegnap este pedig… szólt, hogy vigyázzak, aztán elrántott onnan, ahol álltam és így őt találta el a nyíl.
- Mi a közös mindhárom esetben?
- Én… - Ichi felállt a fától és járkálni kezdett. - A francba, én vagyok a közös. Rukia végig engem védett. Azért halt meg, hogy megmentsen. Akkor… nem neki járt le az ideje, hanem… nekem. Ha nem hagyom, hogy segítsen, élni fog.
- Hát, kellett egy kis segítség és némi idő, hogy végre rájöjj - szólt egy ismeretlen hang a háta mögül. Ichigo megfordult és már nem Hollow alakja állt ott, hanem egy sötét alak, aminek nem volt arca, se teste, csak egy fekete energia lebegett előtte.
- Ki, vagy mi vagy te?- kérdezte Ichi.
- Mondtam már. A válasz benned van.
- Te támadtál ránk!
- Én lettem volna? Vagy inkább te magad voltál?
- Mi van? Azt mondod én sebeztem meg Rukia-t?
- Te, vagy én, egyre megy - suttogta az idegen, s közben körbe-körbejárta Ichigo-t.
- Hiszen belőled születtem. Egy elnyomott, sötét zugban, a lelked legmélyén. Én vagyok a félelmed. A félelem, hogy elveszíted a számodra fontos embereket. Ha egy ilyen érzés túl erős egy magadfajta emberben, könnyen megtestesülhet. Akkor pedig beteljesítem létezésem értelmét, és minden félelem megvalósul. Hahaha! Észre sem vetted mikor születtem, igaz? Nem hibáztatlak. Abban a percben történt. Amikor kétségbeestél, mi lesz, ha a kis barátnőd újra meghal és újra és újra, te pedig képtelen vagy megakadályozni, brühühü. És tudod, hogy mi a legszebb benne?
- Hogy mindjárt laposra verlek.
- Nem talált. Mindvégig attól féltél, hogy miattad esik baja és láss csodát, ez így is lett. Neked már nem az élők között lenne a helyed.
- Akkor jobb, ha felkészülsz, mert ha engem kinyírnak, te is megdöglesz.
- Csakhogy én ott vagyok minden ember szívében és csak az alkalomra várok, hogy kitörhessek. Nekem nincs veszteni valóm.
Ekkor Ichigo meglátott egy fényes pontot az előtte lévő fa egyik ágán. Odament és leemelte a számára már ismerős tárgyat. Kezében a pecséttel, gúnyos mosollyal az arcán fordult a sötét alak felé.
- Majd meglátjuk, kinek mennyi veszteni valója van - mondta, majd hátat fordított neki és elindult.
- Hiába teszel bármit is, én mindig létezni fogok! - kiáltotta utána az idegen, majd eltűnt.
Ichigo, újabb tervet forralt. Ha megakadályozza, hogy Rukia megmentse attól a Cero-tól, vége lesz. Beteljesedik sorsa és szerelme nem lesz veszélyben. Ez az utolsó próbálkozása. Az utolsó reménye. Ha most nem sikerül… Nem, erre nem szabad gondolnia sem. Csak meg kell halnia és kész. Mindenki biztonságban lesz. Egyszerű. Ha ez kell, nem tehet mást. Észre sem vette, hogy gondolkodás közben eljutott egy helyre. Ahol minden elkezdődött. Egy kis utca, ahol először látta meg a fekete kimono-s lányt, amint végez egy szörnyeteggel. Tudta, hogy már sosem lehetnek együtt, de mégis boldog volt. Ha terve sikerül, ő eltávozik, de egy másik élet folytatódik, ami sokkal fontosabb, mint az övé. Talán egyszer összefutnak Soul Society utcáin, vagy igazi Shinigami lesz. Vajon emlékezni fog életére? Vagy elfelejti, mint a legtöbb lélek? Nem számít. Újra előveszi a hatalmas erővel bíró apró tárgyat, hogy még egyszer, utoljára segítségére legyen. Szívéhez szorította, majd pár másodperc múlva egy halk kiáltást hallott. Ismerős hang volt.
- Ichigo, a hátad mögött! Ichigo! - a kiáltást egyre hangosabban hallotta, majd kinyitotta szemét, és rögtön kapott egy fülest. Elterült a földön, s mikor felkelt, csak akkor tisztult ki előtte a kép. Tucatnyi Hollow-t látott, Menos-okat. Újra itt, újra ekkor. Kezdi unni ezt a napot. Legalább most nem reggelre ment vissza. Túl szeretne lenni végre ezen az egészen.
- Én szóltam! Figyelj oda Ichigo! - kiáltotta neki Rukia és csak ekkor vette észre a lányt. Harcolt, ahogy Nuru is, de a fiúnak nem volt ideje elgondolkodni a történteken, cselekedni kellett, hiszen ez volt az utolsó lehetősége. Mikor újra csak az utolsó szörnyeteg maradt, Ichigo nem tétovázott. Mielőtt még a Hollow megüthette volna Rukia-t, ő a lány előtt termett, gyorsabban és elszántabban nézett a szemébe egy pillanatig, mint bármikor máskor.
- Ichigo… - nézett rá értetlenül a Shinigami lány.
- Bocsáss meg Rukia - mondta neki és leütötte. Rukia ájultan esett a földre.
- Mit művelsz Ichigo? - kérdezte Nuru. - Meg akarjuk menteni, nem lecsapni!?
- Nurunuru! Fogd őt és menjetek jó messzire innen!
- Nem hagylak magadra ezzel - mutatott a közeledő Menos-ra.
- Csak így menthetem meg őt.
- Honnan veszed?
- Hidd el, tudom. Menjetek, később találkozunk.
- Biztos, hogy elbírsz vele?
- Még szép. Vége lesz.
Nuru vállára vette Rukia-t és futásnak eredt.
- Na, gyere te mocsok! Mindkettőnknek ez lesz az utolsó harca!
TO BE CONTINUED…