13. fejezet

Sors vs. akarat

Melyik lesz a gy�ztes?

- Biztos, hogy elb�rsz vele?
- M�g sz�p. V�ge lesz.
Nuru v�ll�ra vette Rukia-t �s fut�snak eredt.
- Na, gyere te mocsok! Mindkett�nknek ez lesz az utols� harca.
Ichigo nem t�tov�zott, r�gt�n bankai-al �s Hollow maszkkal t�madt az ellens�gre. Hamar t�l akart esni rajta, de nem akarta egyszer�en meg�letni mag�t, hogy azt�n a Menos ottmaradjon �s tov�bb fenyegesse a v�rost. Meg akarta �lni, miel�tt az � �let�nek is v�ge szakad. A sz�rnyeteg er�s volt, �s b�r a Menos-ok lass�ak, j�l t�rik a csap�sokat �s �t�seik a m�ret�kn�l fogva f�jdalmasak. A Shinigami daikou minden erej�vel harcolt. Ha m�r ez az utols�, adja bele a maximumot. Mint amikor egy el�ad� az utols� el�ad�s�n teljes�t a legjobban. A t�mad�sok k�zepette a fi� mindenre visszaeml�kezett. A csal�dj�ra, bar�taira, az ellens�geire, a sz�mtalan megv�vott csat�ra. Legt�bbsz�r � ker�lt ki gy�ztesen, de egyvalami m�gis er�sebb n�la. A sors, ami el�l senki nem menek�lhet, b�rmennyire pr�b�lkozik.
Ez alatt, Nuru rohant l�lekszakadva, v�ll�n a m�g sz�delg� Rukia-val. A Shinigami feleszm�lt �s azonnal meg�lljt parancsolt a Quincy-nek, aki k�nytelen volt teljes�teni azt.
- Mi folyik itt? - k�rdezte Rukia.
- Tov�bb kell menn�nk, m�g nem vagyunk el�g messze - v�laszolt Nuru.
- De h�t mi�rt futunk el? Ichigo m�g mindig ott harcol! Seg�ten�nk kell neki!
- Nem mehet�nk oda!
- Mi�rt?
- Ez is miattad van!
- Hogy?
- Ha nem akarna ennyire megmenteni t�ged, nem lenne vesz�lyben! Mi�rt szeret ennyire?
- k�rdezte Nuru m�r s�rva.
- Valami �r�lts�gre k�sz�l… - Rukia fogta mag�t �s a park fel� rohant.
- V�rj! Ichigo d�h�s lesz, ha visszam�sz!
- �s ez engem hol �rdekel? - k�rdezte visszan�zve.
- Igaz, engem se nagyon, v�rj meg! - ki�ltotta �s ut�na rohant. - H�! Ichi �pp az�rt k�ld�tt el, hogy ne essen bajod! Ha megs�r�lsz, �rtelm�t veszti mindaz, amin kereszt�l ment�nk!
- Alig v�rom, hogy megmagyar�zz�tok, mi folyik itt!
- Hossz� story, majd � elmes�li, van egy olyan sejt�sem, hogy t�bbet tud, mint �n!
Milyen igaza volt Nuru-nek, ugyanis � csak az els� id�utaz�snak volt r�sztvev�je, a t�bbit nem �lte �t. Sok minden nem t�rt�nt meg. P�ld�ul a fegyveres fick�val sem tal�lkoztak, vagy nem kelt �letre Ichigo f�lelme �s nem sebezte meg Rukia-t. Mivel most megint ezen a bizonyos szombati napon voltak. K�l�n�s. Ichigo m�r annyiszor �t�lte ezt a napot, m�gsem fogja meg�lni a holnapot. Pedig milyen sz�p lett volna, b�k�sen a foly�parton t�lteni a vas�rnapot. Csak a fi� eml�kezett mindenre �s �gy gondolta, jobb is, ha a t�bbiek nem tudnak r�la. M�g �k is elk�vetn�k ugyanazt a hib�t, hogy megpr�b�lj�k �tverni az �let k�rforg�s�t. Ilyenek �s m�g milli�nyi gondolat sz�guldozott Ichi fej�ben, mik�zben harcolt. Szeretett volna egyetemre menni, orvosnak tanulni, hogy k�s�bb azt tudja mondani apj�nak „jobb vagyok n�lad �reg”. Tov�bb akart Shinigami lenni, hogy seg�thessen. L�tni szerette volna a h�gait feln�ni. Tal�n �jra karat�zni tanult volna, �s… azzal a l�nnyal lett volna �r�kre, akit szeret. Ez nem igazs�g! Mi�rt kell meghalnia? Mi rosszat tett, ami�rt ezt �rdemli? Egyre d�h�sebb lett ett�l a gondolatt�l, �s Zangetsu-t is egyre hevesebben forgatta. �gy t�nt a v�g�t j�rja, hiszen t�bb s�lyos sebb�l v�rzett, de nem hagyta abba. A Menos megpr�b�lt elmenek�lni, de Ichigo az �tj�t �llta �s les�jtott. �jra �s �jra. A sz�rnyetegnek m�r nem volt ereje, a folyamatos, v�gel�thatatlan t�mad�sok m�r az �letenergi�j�t csapolt�k. A Shinigami daikou tudta, hogy gy�z�tt, nem kell t�bb csap�s, a Lid�rc-nek v�ge. M�r csak egy t�mad�sra k�pes, � viszont teljesen kimer�lt. Most j�tt el az id�. A Menos, �sszeszedve marad�k reiatsu-j�t, egy cero-t kezdett k�pezni sz�j�ban. Megjelent a f�nyes g�mb. Ichigo t�rdre esett, szemeit becsukva mosolygott, s v�rta a f�jdalmat, amit m�r r�g �reznie kellett volna.
- Ichigo! - ki�ltotta Rukia oda�rve, s fel� szaladt. Azonban t�l messze volt, az ellens�g els�t�tte fegyver�t, ami hatalmas er�vel csapott le a fi�ra �s k�rnyezet�re, a f�ldre k�nyszer�tve a k�t l�nyt. A Cero ut�n, a Menos l�lekr�szecsk�kre bomlott, s elt�nt e vil�gr�l. Mikor Rukia feleszm�lt, m�g s�r� porfelh� lepte el a k�rny�ket. T�rs�t kereste, sz�l�totta, de nem kapott v�laszt. K�rbe-k�rbe n�zel�dve, �szrevett egy f�nyl� pontot.
- Te vagy az, Ichigo? - k�rdezte rem�nykedve, hogy meghallja a fi� hangj�t, de nem �gy t�rt�nt. Ez�rt csak ment a f�ny ut�n, h�tha vezet valahov�. N�h�ny m�ter ut�n a k�p tisztulni l�tszott, s egy alakot vett �szre heverni a f�ld�n. Odarohant hozz�, megtal�lta a keresett szem�lyt.
- Ichigo, �bredj! - k�rte �t. - Mi lesz m�r, kellj fel!
A test nem mozdult, s a l�ny �szlelte, se l�gz�se, se pulzusa, se sz�vver�se nincs. Meghalt.
- Ne, ne tedd ezt velem, k�rlek! Nem hagyhatsz itt! - gy�gy�tani pr�b�lta, de legbel�l tudta, m�r nem mentheti meg. A porfelh� elt�nt, a Quincy l�ny is mag�hoz t�rt. Nem sz�lt semmit, csak n�zte a Hal�listen szenved�s�t, �s csendben s�rt. Rukia, Ichigo mellkas�ra borulva siratta �t. H�rtelen, a fi� sz�ve f�l�tt a kimon� alatt, �jra megl�tta a f�nyes pontot, ami id�ig vezette. Meg�rintette, majd el�vette a t�rgyat, s l�tta, a kir�ly pecs�tje az.
- Hogy ker�lt ez ide? - k�rdezte, majd esz�be jutottak a sz�besz�dek arr�l, milyen ereje van. Rem�lni kezdett, hogy a szent t�rgy tal�n m�g seg�thet. Mellkas�hoz szor�totta, szemeit becsukta �s im�dkozni kezdett.
- Te, ki a mindenhat� �r nev�t viseled, k�rlek, hozd �t vissza. Sz�ks�ge van r� a vil�gnak, annyi j�t tehetne m�g �l� emberk�nt. Ne hagyd, hogy egy egyszer� l�lek sors�ra jusson. Adj m�g neki id�t. Uram, ne vedd el �t t�lem, k�rlek!
K�nnyei k�zben el�ztatt�k a kez�ben l�v� t�rgyat, majd amikor im�ja ut�n nem t�rt�nt semmi, Rukia csal�dottan engedte le kez�t Ichigo mellkas�ra.
- Szeretlek, Ichigo - mondta, f�l� hajolt �s megcs�kolta. Ekkor a pecs�t a fi� sz�ve f�l�tt felragyogott, mint m�g soha �s szinte az eg�sz v�rost bebor�totta f�ny�vel. F�nyesebb volt a napn�l, s aki csak l�tta, k�nytelen volt szem�t eltakarni. A ragyog�s addig tartott, m�g a cs�k, s ahogy az v�get �rt, a f�ny is tovat�nt, mintha nem is lett volna. A Shinigami l�ny tov�bb s�rt, kez�vel eltakarta szem�t.
- Mi�rt s�rsz Rukia? - k�rdezte t�le egy hang, amit annyira szeretett volna hallani. Egy m�sodpercig azt hitte, k�pzel�dik, �gy f�lve vette el kez�t arca el�l. Tekintete �jra tal�lkozott a szeretett barna szemp�rral, s mosolyg�s arccal.
- Ez lehetetlen… - mondta m�g mindig s�rva a l�ny. Ichigo fel�lt, mag�ra n�zett, kimon�ja kiss� hi�nyos volt, itt-ott meg�gett.
- T�nyleg az - mondta, ahogy visszagondolt c�lj�ra. - Meg kellett volna halnom. Vagy… Rukia, j�l vagy? Megs�r�lt�l? Ugye nincs semmi bajod!
- �n… j�l vagyok. Ichigo… - Ichi nyak�ba borult, �s szorosan �lelte. A fi� vissza�lelt.
- Most m�r nincs semmi baj - mondta, ekkor megpillantotta a pecs�tet a f�ld�n. - H�t ez?
Elengedt�k egym�st.
- A kimon�d alatt volt, f�nyesen vil�g�tott. Idevezetett �s im�dkoztam hozz�, hogy mentsen meg t�ged - magyar�zta Rukia.
- �rtem.
Az �letment� eszk�z ekkor lassan, f�nyben �szva elt�nt Ichigo tenyer�r�l.
- Hov� t�nt? - k�rdezte Rukia.
- Oda, ahov� tartozik. Ja, igen… bocsi a pofon�rt.
- Azt nevezed te pofonnak? Meg se �reztem.
- Ichigo! - futott hozz�juk Nuru.
- Nurunuru! J�l vagy? - k�rdezte Ichi.
- Semmi bajom - mondta. - �s nektek?
- J�l vagyunk - v�laszolt Rukia �s mosolyogva Ichigo-ra n�zett, aki ezt viszonozta.
- Szerintem menj�nk innen - javasolta a fi�. Rukia seg�tett neki felkelni a f�ldr�l.
- Hol hagytad a tested? - k�rdezte.
- Nem igaz�n eml�kszem - v�laszolta.
- Hogy lehet ilyet elfelejteni?
- Mikor volt az m�r…
- �n tudom, hol van - mondta Nuru.
A Quincyl�ny elvezette �ket Ichi test�nek rejtekhely�hez. K�s� d�lut�n a Shinigami daikou, �gy�ban pihent. M�r nem f�lt, tudta, a vesz�ly elm�lt. Az, hogy l�tta a pecs�tet elt�nni, egy�rtelm� bizony�t�k, hogy megtette a dolg�t. Azonban, volt m�g egy dolog, pontosabban kett�, amit m�g meg kellett tennie. Ez�rt felpattant �s lement a nappaliba. Meglepet�s�re mindenki ott volt. Ishida, Chad, Lilin, Nova �s m�g Kon is. Term�szetesen ott volt Rukia �s Nuru is. Yuzu mindenkit vend�g�l l�tott egy kis uzsonn�val, Isshin papa pedig ism�t indult taperolni a l�nyokat.
- H�, mindenki itt van? - k�rdezte a t�megt�l Ichigo. - Mi a helyzet Ishida? - csapott bar�tja h�t�ra, aki ett�l f�lrenyelte az �telt �s k�h�gni kezdett.
- Te marha, meg akarsz �lni?
- Ez az, ezt m�r szeretem - mondta vigyorogva �s tov�bb ment.
- Ebbe meg mi �t�tt? Tal�n ivott? - k�rdezte Uryuu.
Ichigo �r�lt, hogy az a sajn�latos eset, amikor fojtogatta Nuru-t, nem t�rt�nt meg �s �gy Ishida nem haragudott r�. Soha sem vallotta volna be mag�nak, de Uryuu-t j� bar�tj�nak tekintette. Azt�n Nuru fel� ment, kimentette apja karmai k�z�l. K�zben vetett egy pillant�st a szenved� Rukia-ra is, aki Kurosaki-san szor�t� �lel�s�b�l csak egy „engem itt hagysz?” �zenetet tudott k�ldeni tekintet�n kereszt�l. Ichigo �s Nuru f�lrevonultak, ahol besz�lhettek.
- Nurunuru, neked is tartozom egy bocs�natk�r�ssel.
- Nekem? Ugyan mi�rt?
- Cs�ny�n b�ntam veled. Ne haragudj. Tudom, v�rtad, hogy �jra tal�lkozzunk �s bev�ltsam a neked tett �g�retemet, de…
- Szereted Rukia-t. Tudod, t�bbsz�r gondoltam arra, hogy valahogy sz�tv�lasztalak titeket. Tal�n, hogy let�madlak el�tte, vagy ilyesmi, de nem tenn�m meg!
- Ja, persze - s�hajtott nagyot. - Sz�val, minden ok?
- Persze. Bar�tok? - ny�jtotta fel�je jobb kez�t. Ichigo f�lt, hogy �jra beles�t�l a l�ny csapd�j�ba, de m�gis elfogadta.
- Bar�tok - mondta �s szorosan kezet r�ztak.
- Uryuu! Holnap menj�nk el �szni a foly�partra! - otthagyva bar�tj�t kiab�lta
Ishida-nak.
- Majd ha meszet ettem! – j�tt a v�lasz a h�tt�rb�l.
- J�l van, egy kipip�lva - �llap�totta meg Ichi �s megkereste Rukia-t, aki akkor m�r Karin-nal csacsogott. Megfogta kez�t �s maga ut�n h�zta fel a l�pcs�n a szob�jukba, persze, annyira nem kellett vonszolni a l�nyt, ment � mag�t�l is. A fi� bez�rta az ajt�t maguk m�g�tt, majd elindult fel�je. Amikor m�r csak p�r centire voltak egym�st�l, Ichigo megcs�kolta Rukia-t, mintha m�g sosem tette volna meg. Bizonyos �rtelemben ez �gy is volt. A l�ny viszonozta a cs�kot, sok�ig tartott, m�g k�pesek voltak elv�lni.
- Szeretlek - mondta Rukia leveg� ut�n kapkodva.
- Tudom. �n is szeretlek.
- Ez furcsa.
- Micsoda?
- Nem eml�kszem, hogy valaha is hallottam volna t�led ezeket a szavakat, m�gis, mintha m�r mondtad volna ezt nekem.
- Nem is tudod, h�nyszor - mosolygott.
K�s�bb �jra elmondott mindenkinek mindent. �sszegy�ltek Urahara-n�l �s j�l �rezt�k magukat. Ichi ez�ttal nem hagyta, hogy Ishida t�l sokat igyon. A vas�rnap is j�l telt, boldogok voltak mindannyian. �gy l�tszott a k�t Quincy is megtal�lta a hely�t egym�s mellett. Ichigo adott n�h�ny j� tan�csot Uryuu-nek Nuru-vel kapcsolatban, a legfontosabb az volt, hogy j�l fontolja meg, mit �g�r a l�nynak, mert megj�rhatja. Eltelt a h�t �s vesz�lynek semmi nyom�t nem �szlelt�k. Ekkorra m�r mindenki term�szetesnek vette, hogy Ichigo �s Rukia v�gre j�rnak �s szeretik egym�st. P�ntek eb�d k�zben a suliba v�ratlan vend�gek �rkeztek.
- Sziasztok! Megj�ttem! - ki�ltotta Orihime, mikor megjelent el�tt�k a tet�n.
- Orihime! - ki�ltotta mindenki.
- Igen �n, �s hoztam magammal valakit - ekkor egy sr�c l�pett el�. - � itt Ryuu. A tal�lkoz�n ismert�k meg egym�st �s egy�tt nyert�k meg a legk�l�nlegesebb �tel versenyt. Olyan sok k�z�s van benn�nk - csillog� szemmel �radozott.
- Te nyert�l? - k�rdezt�k egyhang�an.
- Orihime, annyira �r�l�k, hogy hazaj�tt�l - �dv�z�lte Rukia egy �lel�ssel.
- Hello - k�sz�nt az �jfi�. - Hime dr�ga, megk�stolhatn�nk az �j recepted alapj�n k�sz�lt m�zes-hagym�s s�tit.
- Hogy ez milyen j� �tlet, m�r farkas �hes vagyok - helyeselt Orihime �s le�ltek a kis csapathoz. - Na �s t�rt�nt valami �rdekes, am�g nem voltam itthon?
- �, nem - v�laszoltak neki.
D�lut�n a Kurosaki h�zban, a m�r j�l ismert szob�ban a k�t fiatal volt elfoglalva egym�ssal. Egym�s karjaiban pihentek az �gyon.
- K�sz�n�m - mondta Rukia.
- Mit?
- Mindent. Ha te nem vagy, m�r semmilyen form�ban nem �ln�k.
- Ez k�lcs�n�s. Egyik�nk sem lenne a m�sik n�lk�l.
- Ez igaz. Na, most nem vagyok ciki, hogy ezt felhoztam?
- Te vagy az �n feh�r erd�m - mondta Ichi mosolyogva �s megcs�kolta bar�tn�j�t.
THE END…