Ichigo, mielőtt még lefeküdt volna aludni, bevett valami gyógyszert, mert szörnyen hasogatott a feje. Nem is aludt, nem is evett már jó ideje, ráadásul még ideges is volt, így nem csoda, ha ramatyul érezte magát.
Nagy nehezen bedőlt az ágyba. Tekintete elidőzött a szekrényen, ami most üresen tátongott. Mintha nemcsak az a gardrób, hanem az egész világ üres lett volna most, hogy Rukia nem volt vele.
Ichigo becsukta a szemét. Végre volt némi ideje, hogy rendezze a fejében kavargó gondolatokat. Meg kell jegyezni, elég nagy zűrzavar volt odabenn.

- E-egy Menos Grande?! - Rukia elsápadva olvasta a parancsot, amit a telefonjára kapott.
Nem hitte el, amit látott, ám hirtelen mindkettőjüket megcsapta a Menos Grande eszméletlen mennyiségű szellemi energiája.
" A fenébe! Pont most?! " gondolta magában Ichigo feszülten.
Hát igen, ennél alkalmatlanabb pillanatban nem kaphattak volna üzenetet Soul Societyből.
- Ha visszajövök, befejezzük! - mondta a helyettes, és már meg is szabadult a póttestétől.
- Hé várj meg! - kiáltott utána Rukia. - Én is megyek!
- Te itt maradsz! Ez túl veszélyes! - szögezte le Ichigo, és már mászott is kifelé az ablakon, a szekrénylakó azonban megragadta a ruháját.
- Ha azt mondtam, menni akarok, akkor megyek is! Nem kell aggódnod miattam!
- Erre most nincs idő! Ha hazajöttem, annyit ordíthatsz velem, amennyit csak akarsz! - Ichigo lefejtette a ruhájáról Rukia ujjait. - Sietek vissza!
- De...
Mire a lány utána szólhatott volna, a helyettes már messze járt.
Innentől kezdve minden olyan zavarosnak tűnt. Ichigo emlékezetében csak pár emlékfoszlány maradt az éjszaka hátralévő részéből. Harcol a Menosszal, aztán hirtelen egy pillanatra elsötétül előtte a világ. Aztán rájön, hogy azért, mert a földbe csapódott a szörny egyik támadásától. A sötétséget vörös fény világítja be. Egy Cero...
Ichigo menekülne, de egyszerűen nem tud mozdulni, teljesen lebénult. Már túl késő bárhová is menekülnie, mire visszanyeri a lélekjelenlétét. Már-már beletörődik a sorsába, amikor egy fekete árny jelenik meg előtte. Rukia...
- Rukia!!!
A lány térdre roskad előtte, vére patakokban folyik.
- Te hülye... - suttogja elhalóan, mielőtt még eszméletlen esik össze.
Arról, hogy Ichigo hogyan győzte le a Menos-t, semmi nem maradt meg a helyettes emlékezetében. A következő kép, ami bevillan neki, hogy Rukiával a karjaiban rohan, ahogyan csak tud.
- Nehogy meghalj nekem, hallod? - zihálja, miközben még erősebben szorítja magához a lányt.
Ennél a pontnál a shinigami nyugtalan, de mély álomba merült.

Napok teltek el, tele hallgatással, mire megcsörrent a telefon. Inoue volt az.
- Mi van Rukiával?! - támadta le a lányt Ichigo, mikor az bemutatkozott neki a telefonban, még azt sem hagyta, hogy Orihime végigmondja, amit akart. - Ugye jól van?!
- Erről akartam beszélni veled! Kuchiki-san tegnap este felébredt!
- Fe-felébredt?! - mintha egy mázsás kőtömb zuhant volna le Ichigo szívéről.
- Gondoltam, biztos szívesen meglátogatnád...
- Azonnal ott vagyok! - csapta le a telefont a helyettes, és úgy rohant Orihiméhez, ahogy csak a lába bírta.