Felkapta kab�tj�t, �s kirohant az �jszak�ba, hiszen id�k�zben m�r 11 is elm�lt. J�ghideg volt a leveg�, de Ichigo nem �rezte. Csak rohant. Tudta, hogy Rukia hozz�juk megy. Ahhoz t�l hideg volt, hogy kinn l�fr�ljon, �s am�gy sem ismeri ezt a k�rny�ket. Biztosan m�r szedegeti �ssze a cuccait, hogy ut�na visszat�rjen a Lelkek Vil�g�ba. De ezt mindenk�ppen megakad�lyozza!

„- Ok�, meg�rdemeltem. Szinte v�rtam, hogy meg�ss. De hidd el, komolyan, nem akartalak megb�ntani. Csak… magam sem tudom mi �t�tt bel�m. Egyszer�en elborult az agyam. Mindent elrontottam. Csak azt akartam, hogy egy felejthetetlen aj�nd�kot kapj, egy est�t a bar�tainkkal egy�tt, amit sose felejtesz el… �n meg mindent t�nkretettem. A fen�be! T�nyleg egy seggfej vagyok! Egy seggfej!! M�g csak bocs�natot se k�rtem rendesen. Annyit nem tudta kiny�gni, hogy ne haragudj! Rukia… csak most utolj�ra, utolj�ra bocs�ss meg nekem, �s meg�g�rem, hogy soha t�bbet nem adok r� alkalmat, hogy megut�lj �s elhagyj!

 … Neki mi�rt nem tudok ilyet mondani? Mikor ott �llt velem szemben �s v�rakozva n�zett r�m, hogy besz�ljek, akkor mi�rt nem tudtam ezt mondani neki? Akkor semmi sem jutott eszembe… csak egy fura �rz�s ker�tett hatalm�ba, hogy mindj�rt felrobbanok… de, nem �rtem… Rukia! Rem�lem m�g ott leszel!”

Ichigo �szre sem vette, hogy jutott ilyen r�vid id� alatt haza. Mindent automatikusan csin�lt: kirohant az �llom�sra, ott felsz�llt az els� vonatra, ami j�tt, �s 5 perc ut�n meg is �rkezett a lesz�ll�hoz. Eddig annyira elmer�lt a gondolataiban, hogy m�r azt is csod�nak tartotta, hogy a helyes ir�nyba ment. Meg�rkezett a Kurosaki Mag�nklinik�hoz. Vill�mgyorsan felt�pte az ajt�t, berohant, de r�gvest meg is torpant. Csak most vette �szre, pontosabban most �rz�kelte, hogy egy ismer�s l�lekenergia egyre t�volodik. Az az ismer�s l�lekenergia term�szetesen Ruki�� volt, �s �rezte, hogy m�r �gy is j�csk�n t�vol van az � h�zukt�l.

- Jaj ne… - suttogta k�ts�gbeesve Ichigo, majd megfordult, �s kirohant a s�t�t �jszak�ba. Az ajt� hangos puffan�ssal z�rult m�g�tte.

Rohant, k�vetve Rukia l�lekenergi�j�t, k�zben pedig egyre r�miszt�bb k�pek jelentek meg lelki szemei el�tt. Persze, nem sz� szerint kell �rteni, hogy „r�miszt�”. M�snak tal�n semmit sem jelentenek - egy arc n�lk�li karakurai v�roslak�nak - de Kurosaki Ichigonak nagyon is sokat. Ha elk�pzeli, hogy az a fekete haj� kis t�rpe l�ny futva meg�rkezik Urahar�hoz, �s k�ri, hogy nyisson neki kaput a Lelkek Vil�g�ba, �s k�zben elb�cs�zik t�le, mondv�n „- Soha t�bbet j�v�k ide vissza. �g �ldja, Urahara.”, �s az �rtetlen boltos sem tudn� �t feltart�ztatni, mert ha Rukia egyszer a fej�be vesz valamit… Ichigo elmosolyodott a gondolaton.

- Idi�ta… - suttogta az �jszaka csendj�be. Csak a saj�t rohan� l�pteinek zaj�t hallotta tov�bbra is. �rezte, hogy egyre k�zeledik a l�nyhoz – legnagyobb �r�m�re, ugyanis m�r kezdett nagyon f�radt lenni. K�s� �jszaka volt, �s � m�r szinte egy teljes Maratoni t�vot lefutott a l�nyt hajkur�szva. Befordult egy �jabb sarkon, amikor hirtelen egy hollow �v�lt�s�t hallotta meg. Abban a pillanatban a jelv�nye is megsz�lalt „Hollow, Hollow!”

- A francba! – ki�ltotta, mik�zben megtorpant, �s figyelt. Rukia l�lekenergi�j�t �s a hollowot ugyanazon helyr�l �rezte. – Rukia! A francba! – morogta megint, majd el�kapta helyettesi jelv�ny�t, �s egy szempillant�s alatt fel is vette hal�listen alakj�t. Test�t beh�zta egy sz�lmentes sik�torba, rem�lve, hogy nem fagy meg, mire vissza�r, majd vill�ml�p�st haszn�lva elrohant Rukia �s a hollow ut�n.

Fej�t ism�t meglept�k zavar� gondolatok, de igyekezett csak a c�lpontra figyelni.

- Mindj�rt… - mondta, nem is ink�bb mag�nak, hanem Ruki�nak, mert biztos volt benne, hogy a l�nyt most k�sz�l felfalni vagy csak egyszer�en darabokra szaggatni a hollow. – Mindj�rt, Rukia… tarts ki!

�s ebben a pillanatban v�gre meg�rkezett. Egy nagyobb k�zt�r macskak�ves �tj�n f�kezett le sz�lsebesen, �s gyorsan k�rbetekintett. Kev�s l�mpa vil�g�totta meg a teret, �gy alig lehetett valamit is l�tni.

- RUKIAAA! – n�zett jobbra-balra k�ts�gbeesetten, amikor is megpillantotta a hatalmas hollowot – amint semmiv� v�lik.

Az els� reakci�ja vagy az volt, hogy t�gra ny�ltak szemei �gy, hogy kis h�j�n ki is estek hely�kr�l, vagy pedig egy nagyon bamba „H�h”… ezt neh�z eld�nteni. Minden esetre nagyon megd�bbent. A hollow semmiv� v�lt, �s nem maradt m�s Ichigon k�v�l a t�ren, csak Rukia. A l�ny – arc�n diadal ittas mosollyal, egy karcol�s n�lk�l - nem messze a „p�r pillanata m�g ott �v�lt�z�” hollow el�tt �llt, �s kardj�t �pp abban a pillanatban engedte le, amikor meghallotta t�rs�nak jellegzetes ki�lt�s�t.

- Ichigo – b�kte ki a m�g mindig bamb�n �ll� fi� fel� fordulva. – H�t te?

- �hm…

- Hogy ker�lt�l ide? – k�rdezte t�le m�rgesen.

- H�t �hm… �reztem a hollowot �s… j�ttem hogy… �s te hogy ker�lsz ide? – kapott �szbe Ichigo, �s az utols� mondat�t m�r megszokott „Ichig�s” flegma st�lusban mondta.

- H�t ugyan �gy, ahogy te. Idi�ta, m�gis hogy m�shogy?

- Azt hittem, �pp sz�k�s k�zben kapott el az a d�g, �s nem b�rsz vele, �s…

- Mi az, hogy nem b�rok vele?! – ki�ltott r� Rukia. – Annyira az�rt nem vagyok gyenge, hogy egy ilyen kis senki hollowot ne gy�zzek le egyed�l!

- J�l van m�r! Tudom, hogy nem vagy gyenge! Csak… - Ichigo a hirtelen zavart�l tark�j�hoz kapott – mondtam m�r, hogy azt hittem elsz�kt�l, mert �reztem, hogy otthonr�l t�volodsz, �s hirtelen… nem tudtam, mi t�rt�nhetett. Azt hittem, elkapott, �s ez�rt ut�nad rohantam. 

- Ichigo… - d�bbent meg Rukia. „Te… ut�nam j�tt�l?” – gondolta mag�ban.

�m hamar �szbekapott, �s vissza is t�rt megszokott �nmag�hoz. – Ha tudni akarod, ez m�r a 2. hollow volt, ami megjelent ma �jszaka. Az els� is tal�n 10 perce t�nt el, �s szinte azonnal j�tt a m�sik. El�g furcsa, hogy ilyen s�r�n t�nnek fel – esett gondolkod�ba Rukia.

- De h�t… �n csak egy riaszt�st kaptam – Ichigo el�vette jelv�ny�t, �s n�zegetni kezdte – csak nem elromlott?

- Idi�ta, m�gis hogy romolhatna el? – esett neki Rukia. – Sokkal pontosabb �rz�kel�i vannak, mint… - de Ichigo m�r nem hallotta a mondat v�g�t, mert ekkor j�tt r�, mi t�rt�nhetett: 10 perce m�g �pp a vonatr�l sz�guldott le, �s rohant az otthona fel�, ez�rt egyszer�en annyira elmer�lt a gondolataiba, hogy nem hallotta meg a riaszt�st. „- Te j� �g… - gondolta mag�ban – ez m�r vesz�lyes…”

- Ichigo! – �bredt fel a l�ny ki�lt�s�ra. – Hallod amit mondok? Ah, mindegy is – mondta Rukia, azzal elindult a fi� fel�. – Megyek a cuccaim�rt.

- H�? Hogy… mi? – suttogta halkan a fi�, amikor eljutottak a tudat�ig a l�ny szavai. – De… Rukia…

- Semmi de, Ichigo – mondta neki ellentmond�st nem t�r� hangon a l�ny, mikor elhaladt mellette, �s r� sem n�zve tov�bb ment. – Mondtam, hogy v�geztem.

Azzal vill�ml�p�ssel m�r r�p�lt is, otthagyva a d�bbent arc� Ichigot. Gyorsan �szbe kapott, �s k�vette �t.

- Rukiaaaa! – ki�ltott r�, mire a l�ny h�tran�zett, �s m�g gyorsabb temp�ra v�ltott. 

A l�ny hihetetlen gyors volt, ez most el�sz�r t�nt fel Ichigonak. M�r j�csk�n elh�zott t�le a l�ny, mire esz�be jutott, hogy a teste egy sik�torban v�r r�.

- Francba – szidta mag�t, majd vett egy gyors balkanyart, �s elillant a teste ut�n. Hamar megtal�lta, de nem t�rt m�g bele vissza, gondolta vill�ml�p�ssel hamarabb haza�r. �gy h�t h�t�ra vette test�t, �s elsz�kkent Rukia ut�n. Pillanatok alatt haza�rt, �s mivel az ablaka z�rva volt, az ajt�n kellett bemennie.

- Francba – szidta megint mag�t, amikor csak neh�zkesen siker�lt visszab�jnia test�be, de v�gre siker�lt, �s m�r rontott is be a h�zba, fel a l�pcs�n, be a szob�j�ba: amit �resen tal�lt.

D�bbentett tekintett k�rbe, mivel pakol�sz� Ruki�ra sz�m�tott, �s helyette csak a nagy �ress�get tal�lta csak. M�rhetetlen f�jdalom nehezedett r�.

Elk�sett. M�r nem �rdemes ut�na mennie. Semmi �rtelme, hiszen �gy sem v�ltoztatna a t�rt�nteken.

Mag�ba zuhanva le�lt �gy�ra, �s h�tra t�masztotta kezeit, mikor is �rezte, hogy valamit megmarkolt. Az a valami Chappy volt.

- H�h? Chappy? De akkor, m�g itt kell lennie. Vagy v�letlen�l hagyta itt? – �s tekintete automatikusan a szekr�nyre v�ndorolt, ahol Rukia mostan�ban �jra aludt (mert Kurosaki�khoz most m�r csak tanulni j�rt �t Rukia, azt viszont minden nap – legal�bb is Isshin papa �s az ikrek �gy tudt�k).

Mintha meg�rtett volna mindent – �s k�zben �tkozta mag�t, hogy csak most j�tt r� – fel�llt, odas�t�lt a szekr�nyhez, elh�zta ajtaj�t, �s ahogy v�rta, Rukia ott gubbasztott, megt�m�tt t�sk�j�val egyetemben. A lebukottak b�nb�n� arc�val n�zett fel Ichigora.

- T�l hamar haza�rt�l – morogta neki v�g�l.

- Te meg jobb helyen is elb�jhatt�l volna – mondta halkan Ichigo, �s el�llt az �tb�l, hogy Rukia kim�szhasson. �jra le�lt �gy�ra, �s n�zte, ahogy a l�ny el�l�p a rejtek�b�l. Rukia meg�llt el�tte, �s szomor�an lehajtotta fej�t. Csak a hold vil�g�totta meg �t, �s Ichigo m�st m�r nem l�tott rajta k�v�l.

M�g mindig abban a ruh�j�ban volt, amiben eg�sz este, haja is m�g fel volt t�zve, �s m�g rajta volt sminkje is – szerencs�re nem volt ideje �t�lt�zni �s lemosakodni. Szerencs�re, gondolta Ichigo. Akkor most nem l�thatn� �t �gy. Mint egy… angyalt.

Amikor ma el�sz�r megpillantotta �t, akkor is ez volt az els� gondolata. De nem b�rt sz�lni… nem tudta neki mondani, hogy „Sz�p vagy”… ez �gyis csak hazugs�g, elv�gre � nem sz�p. Gy�ny�r�.

De Renji mondta neki helyette. � mosolygott r� helyette… �gyhogy mindegy. � �gyis csak elsz�rt mindent, azzal az idi�ta dallal… ami az�rt �nekelt, mert l�tta, Renji hogyan n�z r�, �s l�tta, Rukia hogyan mosolyog vissza…

- Ichigo – sz�lalt meg v�g�l Rukia.

- Ne haragudj – mondta Ichigo a padl�nak. – Ne haragudj Rukia. Ha kell, elmondom sz�zszor, ezerszer, csak… bocs�ss meg – n�zett fel a l�nyra v�g�l, �s szomor�s�gt�l csillog� szemekkel tal�lkozott.

- Ichigo… Mi�rt tetted? Nem �rdekel, ha cs�ny�nak tartasz, meg semmi, ami abban a h�lye dalban volt, de mi�rt al�zt�l meg mindenki el�tt? Azt hittem, te ilyet…

- Soha nem tudn�k tenni! �n is azt hittem! – pattant fel hirtelen. - De egyszer�en… elborult az agyam. Semmire sem tudtam gondolni, csak r�d �s Renjire, ahogy eg�sze este elvoltatok, �s �tkoztalak, ami�rt ilyen sz�p vagy, mert le sem vette r�lad a szem�t, �rted m�r? – ki�ltotta a l�nynak, aki d�bbenten hallgatta a fi� �szinte szavait. – �s… ut�nad j�ttem, mert nem hagyhattam, hogy elmenj an�lk�l, hogy ezt oda ne adn�m. – Azzal odas�t�lt �r�asztal�hoz, kih�zta egyik fi�kj�t, �s kivett bel�le egy kis pap�rba csomagolt dobozt. – Tess�k. – ny�jtotta �t a l�nynak, aki meglepetten vette kez�be. – Ez m�g a ti�d. Rem�lem, tetszeni fog. Boldog sz�linapot, Rukia.

Azzal odas�t�lt az ablakhoz, �s h�tat ford�tva a holdnak n�zte, ahogy a l�ny kinyitja aj�nd�k�t, �s csod�lkozva kez�be veszi a kis ez�st nyakl�ncot, amin egy sz�v volt, amit k�t kis nyuszi �lel �t k�t oldalr�l.

- Te idi�ta… - suttogta meghatottan Rukia a nyakl�nc�t n�zve – Tudom, hogy sokszor nagyon h�lye tudsz lenni, de ma t�ll�tt�l a c�lon – n�zett a fi�ra elt�k�lten, mik�zben kiemelte a nyakl�ncot a dobozb�l. – Most meg mit �llsz ott? Seg�tsd feltenni - sz�lt a megszeppent fi�ra, aki lassan odal�pett m�g�, s m�g Rukia a haj�t oldalra fogta, � a nyakl�ncot feltette a l�ny nyak�ra, s mikor v�gzett, nem b�rta ki, hogy finoman ne �rjen hozz� a h�feh�r b�rh�z.

- Rukia. Legal�bb holnapig m�g maradj – mondta szomor� hangon Ichigo. – Fater�k szeretn�nek m�g meglepni egy kisebb �nneps�ggel. Ha j�l tudom, Yuzu s�t neked tort�t, meg lehet, hogy holnap is �tj�nnek Orihime �s a t�bbiek, sz�val lesz egy kisebb buli. Ez�rt k�rlek, holnap m�g maradj, azut�n… meg�rtem, ha el akarsz menni.

Rukia v�gig h�ttal �llt Ichigonak, s amikor a fi� befejezte mondat�t, csak akkor fordult fel�. Ichigo d�bbenten l�tta, hogy a l�ny mosolyog.

- Ichigo. Te akkor egy idi�ta vagy.

Azzal Rukia hirtelen meg�lelte a fi�t. �tkarolta Ichigo derek�t (amit k�nnyed�n el�rt), �s odab�jt hozz�. Ichigo arc�ra a m�g nagyobb d�bbeneten k�v�l egy kis p�r is ki�lt. El�sz�r t�tov�n felemelte kez�t, majd v�g�l � is �t�lelte a l�nyt.

- Az idi�ta el�ad�sodt�l eltekintve, ez volt �letem legjobb sz�linapja. �s ezt neked k�sz�nhetem. Ichigo – suttogta halkan a l�ny, �s belef�rta arc�t Ichigo mellkas�ba – �gy nem l�thatta, hogy a mindig morcos hal�listen most nagyon is boldog.

- Akkor… maradsz? – k�rdezte t�tov�n Ichigo.

- Majd m�g megl�tom – mondta j�t�kos hangon Rukia, �s Ichigo b�r nem l�tta, de tudta, hogy a l�ny eg�szen biztosan mosolyog.

***

- Val�sz�n�, hogy �pp ezekben a percekben vallj�k be egym�snak, hogy az �let�k t�l unalmas lenne a m�sik h�lyes�ge n�lk�l - mondta Ishida, mik�zben Orihime, Chad �s Renji t�rsas�g�ban �pp elhagyt�k a vas�t�llom�st.

- Az�rt minden a terv szerint haladt – morogta Chad.

- Jah, h�la nekem – mutatott mag�ra b�szk�n Renji.

- �s nekem. Pont, ahogy gondoltam. Ha r�besz�lj�k Ruki�t, hogy h�vjon meg t�ged, akkor Kurosaki m�r a gondolatt�l is rosszul lesz, hogy te elj�ssz, hiszen esz�be sem jutott megh�vni t�ged. Azt�n hogy eg�sz este Rukia k�zel�ben leszel, �s le sem veszed r�la a szemed… hmm, zseni�lis terv volt r�szemr�l – mosolygott �nel�g�lten Ishida. – Csak id� k�rd�se volt, hogy Kurosaki r�j�jj�n mindenre. Ehhez persze kellett egy kis seg�ts�g, de nem baj. M�r untam n�zni, amit m�vel. Eml�keztek? M�r decemberben elkezdett k�rdezgetni minket, szerint�nk minek �r�lne Rukia… Persze, �rthet� volt ez a viselked�se, hiszen Rukia akkor m�g a Lelkek Vil�g�ban volt. Amikor nincs vele, Kurosaki teljesen megbolondul. Sz�nalmas volt. De h�la nekem… – kezdte ism�t, de Renji k�zbev�gott.

- Fejezd m�r be! M�g meddig akarod f�nyezni magad – kiab�lta le, mire szeg�ny Ishida pirulva feljebb tolta szem�veg�t, �s v�laszk�pp csak motyogott egy „J�l van na”- t.

- Oh, Renji, az�rt nem lehetett neked k�nny�. Elv�gre, le kellett mondanod Ruki�r�l – mondta neki szomor�an Orihime.

- Ugyan m�r. Nagyon j�l tudom, hogy Rukia mindig is azt a balf�ket szerette. �s nekem el�g a tudat, hogy Rukia boldog.

- Nah�t Renji, nem n�ztem volna ki bel�led, hogy ilyen b�lcs dolgokat is tudsz mondani – �lm�lkodott Ishida.

- Hogy mi? Ezzel azt akarod mondani, hogy t�k h�lye vagyok??

- Mii? �n n-neem – ki�ltotta neki kipirult arccal Ishida, �s rettegve a k�vetkezm�nyekt�l, vagyis Renji - az �v�n�l j�val er�sebb �kl�t�l, el�reszaladt, Renji pedig m�g mindig �tkozva �t ut�na rohant. Ki�lt�saik felr�ppentek a magasba, s e szavakat a telihold mellett m�r n�h�ny kis h�pehely is hallhatta.