9. fejezet

- Hmm. Ezek szerint m�g �lek.

Rukia nagy neh�zs�gek �r�n fel�lt, �s annak ellen�re, hogy eg�sz test�ben er�s f�jdalmat �rzett – boldog volt. Eml�kezett r�, mi t�rt�nt vele, �s h�l�s volt a sorsnak, hogy �letben maradt. Egyenesen csod�nak tartotta, hogy itt lehet.

Ekkor gondolatmenet�t megzavarta egy hang, �s k�zeled� halk l�ptek zaja. Az ajt� nem volt teljesen elh�zva, �gy hallani lehetett, hogy az ismer�s hang azt mondja, szinte suttogva:

- Urahara, bemegyek hozz�.

- J�, de ne legyen bent sokat. Tudja, hogy pihennie kell – sz�lalt meg az eml�tett is.

- J�, tudom… - mondta duzzog� hanggal Ichigo, mik�zben halkan elh�zta a tol�ajt�t, �s bel�pett a szob�ba – de r�gt�n meg is t�ntorodott, amint megl�tta az �t d�bbenten figyel� Ruki�t; majd aggodalmas arc�n egy mosoly ter�lt el. Megfordult, beh�zta maga ut�n az ajt�t, odament lassan a l�nyhoz, �s let�rdelt a fekhelye mell�.

- Rukia… - sz�lalt meg halkan Ichigo, mik�zben v�gig a t�rd�n pihen� �k�lbe szor�tott kezeit n�zte. - V�gre fel�bredt�l. Tudod, m�r 2 napja fek�dt�l eszm�letlen�l. M�r azt hittem, hogy sosem �bredsz fel. Annyira f�ltem, hogy miattam… hogy miattam… - mondta d�h�sen, �s arc�ra v�gtelen harag �s szomor�s�g �lt ki: lehunyta szemit, megragadta nadr�gj�t, �s ez�ttal �gy szor�totta �k�lbe kezeit, mintha le akarn� t�pni mag�r�l, �s remegett az indulatt�l. A tehetetlen indulatt�l. –Annyira f�ltettelek! – ki�ltotta, �s mag�hoz szor�totta a l�nyt.

Eg�sz val�j�val mag�hoz �lelte, szorosan, annyira szorosan, hogy a l�ny alig kapott leveg�t – de �t ez nem zavarta. Az els� d�bbenet ut�n beleolvadt az �lel�sbe, �s fej�t Ichigo mellkas�ra d�nt�tte. �rezte a fi� heves sz�vdobog�s�t – ami az �v�vel egy �temre vert. Nem akarta, hogy valaha is elengedje, mert itt biztons�gban �rezte mag�t. �rezte a meleg testet, az er�s karokat, a fi� �des illat�t, amit annyira szeretett; �rezte, ahogy Ichigo fej�t az �v�re hajtja, �s halkan a nev�t suttogja. �rezte Ichigot. �rezte a f�lt�st, �s a szomor�s�got a t�rt�ntek miatt, m�gis a boldogs�got, ami�rt �l. Tudta, hogy Ichigo boldog, �s sz�m�ra ez volt a legfontosabb. Majd enyh�lt a szor�t�s, �s Ichigo gyeng�den eltolta mag�t t�le:

- Nem akarlak hal�lra szor�tani – mondta egy fanyar mosollyal, �s enyh�n kipirult arc�t elford�totta.

- H�t t�ny, hogy m�r kezdtem k�k�lni, de ennyit az�rt m�g t�l�lek – mondta mosolyogva a l�ny, mire Ichigo r�n�zett, �s viszonozta a gesztust.

Ezut�n a fi� le�lt a l�ny mell� t�r�k�l�sbe, �s cs�nd ereszkedett a szob�ra. Meghitt csend. Rukia kin�zett az ablakon, �s a k�zeli f�n �l� madarat figyelte. Mosolyogva n�zte a kis l�nyt, ami p�r pillanat m�lva tov�bb rep�lt egy k�zeli �gra, a p�rja mell�. Rukia r�n�zett ekkor Ichigora, aki �t n�zte. Val�sz�n� m�r percek �ta. M�gis, norm�l esetben r�kiab�lt volna egy „Mit b�mulsz, idi�ta? – t”, de most nem volt d�h�s r�. R�mosolygott a fi�ra, aki kiss� szomor� tekintettel n�zte �t, ugyanakkor a szemei mosolyogtak. Boldog volt, hogy Ichigo mellette van. Val�sz�n�, Ichigo ugyan�gy �rez vele kapcsolatban.

- J�l vagy? – k�rdezte f�l�nken Ichigo.

- Ah, persze – mosolygott r� a l�ny. Nem akarta elmondani a fi�nak, hogy m�g el�gg� f�j mindene, azzal csak m�g t�bb aggodalmat okozna neki. De Ichigo �gyis tudta, hogy csak megj�tssza mag�t.

- Rukia… - sz�lalt meg v�g�l a fi�. – Mi�rt tetted?

- Mit mi�rt tettem? – n�zett r� komolyan Rukia.

- H�t, mi�rt ugrott�l a csap�s el�? Ha nem tetted volna, akkor most nem k�ne itt fek�dn�d s�r�lten! Mi�rt csin�lt�l ekkora h�lyes�get? – emelte fel hangj�t a fi�.

- Mert… meg akartalak v�deni. L�ttam, ahogy a hollow oldalr�l k�zel�t fel�d, abban a pillanatban t�nt fel, �s nem volt id�m sz�lni. Azt tettem, ami eszembe jutott. Meg akartalak menteni – mondta halkan a l�ny.

- Te idi�ta. Bolond! – ki�ltott r� Ichigo. – Soha t�bbet ne mer�szelj ilyet csin�lni, meg�rtetted?!

- H-hogy mi? Ezt meg m�gis hogy k�p…

- �gy k�pzelem, hogyha legk�zelebb ilyet csin�lsz, a hajadn�l fogva r�ngatlak el a csatat�rr�l! Meg�rtetted??

- Chh, m�gis mif�le hangnem ez? Egy beteggel nem illik �gy besz�lni – mondta karba font kezekkel, fennk�lten Rukia.

- Ha a sz�p sz�ra nem hallgatsz… idi�ta. Gondolhatn�l n�ha magadra is. Mindig bajba sodrod magad, nem is t�r�dve a k�vetkezm�nyekkel, �s azzal, hogy ez nek�nk hogy esik. Tudod, mennyire agg�dott miattad mindenki? – n�zett r� k�ts�gbeesett arccal Ichigo.

Rukia ez�ttal komolyan n�zett r�. Tudta, hogy a fi�nak igaza van. De akkor is, nem n�zhette sz� n�lk�l, hogy a szeme l�tt�ra meg�lik �t.

- �s Ichigo… mi t�rt�nt, miut�n el�jultam? – k�rdezte Rukia.

Ichigo vett egy nagy leveg�t.

- Orihime a marad�k erej�vel elkezdett gy�gy�tani. Az az igazs�g, hogy amikor odavittelek… - Ichigo itt sz�netet tartott, tal�n hogy ki tudja mondani a k�vetkez� szavakat – akkor m�r nem volt pulzusod. De nem hagyhattalak ott. Szerencs�re, Orihime ereje arra m�r valamelyest visszat�rt, �s tudott rajtad seg�teni. �n ek�zben legy�ztem a hollowt. Megbosszultalak – n�zett r� elsz�ntan a d�bbenten hallgat� Ruki�ra. – Ezut�n idehoztunk, �s Hanataro m�r itt volt. Kider�lt, hogy Ukitake el�re k�ldte. Miut�n te elment�l a Lelkek Vil�g�b�l, Ukitake �rezve, hogy baj lesz, iderendelte Hanatarot. H�la az �gnek, hogy itt volt. Minden erej�t elhaszn�lta, de meggy�gy�tott. Azt mondta, a t�bbi rajtad �ll, �s hogy ak�r hetek is eltelhetnek, am�g magadhoz t�rsz. De, 2 nap telt el. Mindenki nagyon agg�dott �rted. M�g a b�ty�d is elj�tt, Renjivel �s Ukitak�val egy�tt. Tegnap d�lut�n voltak itt, de m�r visszamentek. Sz�lni k�ne nekik, hogy magadhoz t�rt�l.

- Bocs�natot kell k�rnem mindenkit�l – n�zett maga el� Rukia, - ami�rt ennyi aggodalmat okoztam.

- Ne besz�lj m�r h�lyes�geket, Rukia! – korholta Ichigo – Senki nem neheztel r�d az�rt, ami t�rt�nt. Mindenki �r�lni fog, hogy magadhoz t�rt�l �s j�l vagy.

- K�sz�n�m, Ichigo – n�zett r� kedvesen Rukia. – K�sz�n�m, hogy itt vagy, �s v�gig… kitartott�l mellettem. Sohasem fogom tudni megh�l�lni…

- Nincs mit megh�l�lnod, te idi�ta. Nekem el�g, ha itt vagy, velem. – Ichigo m�lyen a l�ny szem�be n�zett. – Ezt az�rt is mondom, hogy eml�keztesselek, hogy t�bbet nem engedlek vissza a Lelkek Vil�g�ba. Ez az egy h�nap, am�g k�l�n voltunk, ilyen… -

De nem tudta befejezni mondat�t, mert ekkor valaki elh�zta a tol�ajt�t, �s betoppant Urahara:

- Rukia kisasszony! H�t v�gre mag�hoz t�rt!

***

Rukia mag�hoz t�rt�r�l azonnal �rtes�tettek mindenkit. Urahara azonnal elrendelte, hogy k�sz�tsenek neki �telt, f�rd�t, �s bevetetett vele vagy 5 f�le er�s�t� pirul�t. Ichigo eg�sz d�lut�n a l�ny mellett maradt. Miut�n �rtes�tett�k a bar�tait, �s a Lelkek Vil�g�t is, nem sokkal ut�na mindenki meg�rkezett. Byakuya �s Renji j�ttek els�k�nt. Rukia legnagyobb meglepet�s�re m�g b�tyja is elmosolyodott, amikor megl�tta �t. Renji, Ishida, Orihime �s Chad is term�szetesen nagyon �r�ltek neki (Chad a maga visszafogott morg�s m�dj�n). Rukia nagyon j�l �rezte mag�t: mindenki, aki fontos volt neki �s akit szeretett, itt volt vele, k�rbe�lt�k �t, �s mindenr�l besz�ltek, csak a szomor� esetr�l nem. Vagyis, nem a szomor� pillanatr�l. Renji elmondta, hogy a hollowr�l nem sok minden der�lt ki. Annyit tudnak, hogy a mag�t Aogozennak nevez� hollow 2 hollow egyes�l�s�b�l j�hetett l�tre, �s az elmondottak alapj�n k�pes volt test�t v�zr�szecsk�kk� alak�tani, ez�rt t�nt �gy, mintha id�nk�nt semmiv� v�lt volna, �s ez�rt �lte t�l Rukia Tsuki Shiroj�t: a j�gben a teste elvegy�lt a v�zr�szecsk�kkel, �s �gy k�nnyen ki tudott szabadulni. V�g�l k�s� d�lut�nig t�rgyalt�k az esetet: val�sz�n�nek tartott�k, hogy ezek ut�n t�bb ilyen mut�ns hollow faj is megjelenhet. Este fele Renji �s Byakuya t�voztak, majd Ishida �s Chad is. Orihime m�g egy picit maradt Ruki�val besz�lni. A l�nyb�l csak �gy d�lt a sz�: elmondta, mennyire agg�dott �rte, �s csak miatta tudta �sszeszedni marad�k erej�t, a bar�ts�guk adott neki er�t, hogy meggy�gy�tsa. Rukia v�g�l t�le tudta meg, hogy Ichigo hollow alakban gy�zte le Aogozent. Ezt a t�m�t l�that�an ker�lte mindenki, de Orihime az�rt mondta el neki, mert „tudnia kell r�la”. Elmes�lte a beteg bar�tn�j�nek, hogy Ichigo s�rva k�ny�rg�tt neki, ord�tva k�rlelte, hogy mentse �t meg, �s miut�n �tadta neki Ruki�t, � nekirontott a hollownak, majd � maga is �talakult. Rukia d�bbenten hallgatta ezeket a szavakat – Ichigo �r�lt m�dj�ra harcolt ellenfel�vel, �s r�vid id� alatt meg�lte. Orihime arc�n is l�that� volt a r�m�let, amikor Ichigor�l mes�lt.

- Mint aki elvesztette az esz�t… - mondta szomor�an Orihime. – Miut�n legy�zte, eml�kszem, fel�nk fordult, �s minket b�mult. Addig nem l�ttam a szem�n, hogy tudja, kik vagyunk, �s f�ltem is, hogy nek�nk ront. El sem tudod k�pzelni Rukia, mennyire meg voltunk ijedve. F�lt�nk, hogy minket is megt�mad. De azt�n, megl�tott t�ged, �s mintha esz�be jutott volna minden, mintha tudta volna, hogy te ki vagy, �s akkor a maszkj�hoz kapott, �s visszav�ltozott Ichigov�. �s amikor a hollownak rontott, mondott neki valamit, de nem �rtettem tiszt�n. De mintha azt ki�ltotta volna, hogy „Elvetted t�lem”… - mondta szomor�an, m�gis kedves mosollyal Orihime. – Rukia, ugye ezek ut�n nem t�rsz vissza a Lelkek Vil�g�ba? Mert… Ichigo azt nem �ln� t�l m�g egyszer. Am�g nem volt�l, csak �rny�ka volt �nmag�nak. Harcolni sem volt kedve, a legt�bbsz�r Ishida v�gezte el helyette a hollow irt�st. Vel�nk sem akart tal�lkozni. H�vtuk k�z�s nyaral�sra, de nem akart j�nni. Rukia – itt maradsz, ugye? – n�zett r� Orihime k�nnyes szemekkel. – Nagyon hi�nyozn�l mindannyiunknak.

- H�t… majd m�g meggondolom – mosolygott r� Rukia.

***

Este volt m�r, mikor mindenki elment. Csak Ichigo maradt vele. Rukia nagyon kimer�lt, hiszen mi�ta mag�hoz t�rt, az�ta �bren volt, �s csak j�ttek �s j�ttek az �jabb l�togat�k. Ichigo az ablakn�l �lt, �s olvasott valamit. Rukia m�r fek�dt, alv�sra k�szen.

- Ichigo, nem k�ne hazamenned? – n�zett oldalra a fi�ra.

Ichigot megvil�g�totta a hold f�nye.

- Megv�rom, am�g elalszol.

- Ah, ok�.

Rukia a plafonra emelte tekintet�t, amikor esz�be jutott valami.

- Ichigo. Amikor el�jultam, vagy nem is tudom, meghaltam, olyan k�l�n�s �lmom volt. Egy s�t�t helyen voltam, �s onnan elindultam egy kis f�ny fel�, �s kilyukadtam egy k�l�n�s helyen, ahol te volt�l. Hideg volt, �s esett az es�, te pedig ott �zt�l a zuhog� es�ben. Te azt mondtad, egy ideje megint esik. �s t�nyleg fura hely volt. Fejtet�n �lltak a h�zak, vagy v�zszintesen fek�dtek, �s volt egy erd� is. De te nem engedt�l be oda – n�zett nevetve a l�ny az elm�ly�lten hallgat� fi�ra, - azt mondtad, ez a te ter�leted. Bemutatkoztunk egym�snak, �s g�nyol�dtam rajtad. Megegyezt�nk, ha el�ll az es�, megmutatod az erd�t, �s �n cser�be megosztom veled az eserny�m. �s ott, az eserny� alatt meleg volt. �reztem a melegs�get. Te pedig azt mondtad, tal�n az es� is el�ll. Furcsa, nem? Lehet, hogy nem is �lom volt.

- Hmm – mosolyodott el Ichigo, majd lehunyta szem�t. – Lehet. B�r, az az �rz�sem, az�ta m�r biztosan el�llt.