8. fejezet

- RUKIA! M�g�tted!!!

Rukia megfordult, majd feln�zett, �s a hollow gy�zelemittas tekintet�vel tal�lta mag�t szembe. A k�vetkez� pillanatban egy suhint�st hallott, �s �rezte, hogy er�s f�jdalom has�t a jobb v�ll�ba. A csap�st�l f�ldre ker�lt, de legnagyobb meglepet�s�re �rezte: szinte alig f�jt. Csak egy kisebb t�mad�s �rte �t… ism�t.

Mi a hollow c�lja? Azt mondta, meg akarja �lni �t. Csak j�tszik vele? Val�sz�n�…

Fel�llt, �s l�tta, hogy Ichigo ism�t a hollowwal k�zd.

- Sz�llj le Ruki�r�l! �n vagyok a c�lpontod, nem? Akkor �t hagyd! – ki�ltott r� Ichigo, k�zben egy �jabb csap�st k�ld�tt r� a kardj�val.

- M�g mit nem… - nevetett a hollow. – �n nagyon �lvezem, hogy b�nthatom a kis angyalk�dat. De mondtam, a c�lpontom te vagy! – Azzal a hollow ism�t semmiv� v�lt.

Ichigo k�rbe - k�rbe forgol�dott, keresve az ellens�get, de sehol sem l�tta, �gy kihaszn�lta az alkalmat, �s mit sem t�r�dve a hollowwal, elindult Rukia fel�.

- J�l vagy? – k�rdezte t�le agg�d� tekintettel.

- Ah – b�lintott a l�ny, mikor m�r majdnem oda�rt a fi�. – �s te?

- Jah, fogjuk r… - de Ichigo nem tudta befejezni mondat�t, mert megl�tta Rukia ki�lt�sra emelt sz�j�t, r�m�lt tekintet�t, majd a k�vetkez� pillanatban a l�ny fel� rohan� alakj�t.

Egy pillanat m�lva m�r a f�ld�n fek�dt. Ekkor egy nehezebb s�lyt �rzett mag�ra esni.

Kinyitotta szemeit, majd fel�lt, m�r amennyire az a s�ly a test�n engedte, s ekkor l�tta meg: Rukia fek�dt rajta – kit�rt, tehetetlen karokkal �s l�bakkal. R�m�lt tekintete a l�ny h�t�ra v�ndorolt: egy hatalmas lyuk t�tongott a l�ny v�konyka h�t�n, s �ml�tt bel�le a v�r. Rukia lassan felemelte fej�t, ami Ichigo has�n pihent, �s a fi� r�m�lett�l t�gra ny�lt szemeibe n�zett. R�mosolygott.

- Ichi… go… nem volt… id�m… sz�lni…

Nem volt ereje befejezni a mondat�t. A f�jdalomt�l, ami eg�sz test�t �tj�rta, nem b�rta tartani a fej�t sem. �rezte, hogy egy meleg k�z �rinti meg az arc�t, s ugyanez a k�z tartja is azt, �gy el�rve, hogy a l�ny az �v�t l�ssa.

Ichigo…

Ichigo�t. Akit megmentett. Megmentette, mert t�ls�gosan szerette �t ahhoz, hogy elviselje, hogy a szeme l�tt�ra meg�lik.

�s most �t n�zi. L�tja a fi� k�nnyes szemeit.

Ichigo, m�g sosem l�ttalak s�rni…

Hallja, ahogy alig hallhat�an belesuttogja az �jszak�ba:

- Rukia… ne…

Ez volt az utols� dolog, amit hallott. Egy leg�rd�l� k�nnycsepp, amit utolj�ra l�tott. Egy meleg k�z szor�t�sa az arc�n, amit utolj�ra �rzett.

Majd minden els�t�t�lt.

***

- Hol vagyok? – n�zett k�rbe Rukia.

D�bbentett tekintgetett jobbra – balra, de semmit sem l�tott maga k�r�l, csak s�t�ts�get. Len�zett mag�ra, de a saj�t test�t sem l�tta tiszt�n. Meg�rintette a has�t, �s �rezte, hogy a b�r�t tapintja.

- Nincs rajtam ruha? – pirult el, �s egy gyors mozdulattal keresztbe tette kezeit a mellkasa el�tt. Azt�n hirtelen esz�be jutott, hogy mivel a saj�t test�t nem l�tja, ez�rt val�sz�n� m�s sem l�thatja �t. De van itt egy�ltal�n valaki m�s rajta k�v�l? Leeresztette kezeit.

- Mi ez a hely? – k�rdezte, �s csak most vette �szre, hogy enyh�n visszhangzik a hangja. – �s hogy ker�ltem ide? Ah, nem eml�kszem semmire… - kapott a fej�hez sut�n. - Itt nincs semmi. Hogyan lehetne innen kijutni? Merre lehetne innen indulni? Semmit sem lehet l�tni… vagyis…

Ahogy balra n�zett, l�tott egy halv�ny f�nypontot. Jobbra ford�totta tekintet�t, �s ott is megjelent egy f�nypont, de az er�sebben vil�g�tott.

- Arra lehet a ki�t? De… melyik a helyes ir�ny? Melyiket v�lasszam… - tette fel mag�nak a k�rd�st, de mag�ban m�r tudta, jobbra kell elindulnia. Csak �gy… �rezte.

Elindult, k�vetve a f�nypontot, azt a csek�ly vil�goss�got, amit l�tni lehetett a hatalmas s�t�ts�gben. K�zeledett, m�gis �gy �rezte, semmit sem halad. Csak ment, ment, de a f�nypont ugyan�gy t�volinak t�nt. Ahogy haladt a f�ny ir�ny�ba, �szrevett egy v�r�ses cs�kot maga el�tt. M�r l�tta a saj�t test�t is, ahogy lepillantott mag�ra. �gy t�nt, mintha a l�b�n�l, a f�ld�n hevert volna az a v�r�s, tekerg� anyag, de ahogy k�zel �rt hozz�, l�tta, hogy a talpa alatt h�z�dott, �s egyenesen a f�ny ir�ny�ba mutatott.

K�vette a v�r�s szalagot.

�s most m�r �rezte: k�zeledik. Egyre vil�gosabb lett, �s egyre nagyobbnak l�tszott a f�nypont. Szinte a tork�ban �rezte sz�ve heves dobog�s�t, v�rta, hogy v�gre el�rje a f�nyt, �s �tl�pjen rajta. Mi fog akkor t�rt�nni? Hova jut? Mindj�rt… mindj�rt… M�r csak p�r l�p�s…

Tekintet�t elvak�totta az er�s f�ny, ez�rt le kellett hunynia szemeit. M�g �gy is vak�t� volt ez a vil�goss�g. Azt�n hirtelen, elt�nt a vak�t� f�ny, �s Rukia kinyitotta szemeit.

Ism�t egy furcsa helyre ker�lt. Furcsa, �s h�v�s. Egy nagyobb sz�lfuvallat s�p�rt �t a ter�leten, �s Ruki�t kir�zta a hideg.

- De hideg van… - vacogta, majd egy k�zmozdulat alatt felfigyelt r�, hogy van rajta ruha: valamif�le narancss�rga kab�t volt rajta, ami a t�rd�ig �rt. L�bait t�rdhossz�s�g� fekete csizma fedte, kez�ben pedig egy hossz�, piros eserny� volt. Feln�zett, �s l�tta, hogy el is k�l az eserny�, mert esett.

Kijjebb s�t�lt, hogy jobban k�rben�zhessen. Furcsa hely volt, m�sodj�ra is ez jutott el�sz�r esz�be. A szakad� es�ben ugyan nem l�tszott tiszt�n minden, de azt l�tta, hogy a h�zak n�hol rendesen �lltak, n�hol viszont v�zszintesen fek�dtek, megint m�shol pedig fejjel lefel� kapaszkodtak a f�ldbe. Volt, hogy n�h�ny h�znak nem is volt meg minden oldala, csup�n egy – egy led�lt fala. Nem messze a h�zakt�l pedig, egy erd� volt. Egy s�r� erd�, amit egy �sv�ny szelt kett�.

Annak ellen�re, hogy Rukia el�sz�r j�rt ezen a helyen, m�gsem �rezte mag�t idegennek itt. Tetszett neki ez a fura hely, valami�rt ismer�snek �rezte. Nem eml�kezett r�, hogy m�r j�rt volna itt, de nem �rezte ismeretlennek.

Ekkor vette �szre, hogy valaki �l egy led�lt, r�gi fat�rzs�n, �s �t n�zi mereven.

„- Micsoda furcsa alak…” – gondolta mag�ban a l�ny, �s halv�nyan elmosolyodott.

Val�ban, egy fi� �lt ott; fekete kab�tot viselt, hozz� egy egyszer� k�k farmert, �s sportcip�t. De ami t�nyleg furcsa volt rajta, az az �ssze - vissza �ll� t�si v�r�s haja, �s a nagyon mogorva arca. �gy meredt Ruki�ra, mintha valami betolakod� lenne, szinte meg�lte a szemeivel. A fi�, annak ellen�re, hogy szakadt az es�, nem viselt csukly�t, �s eserny� sem volt n�la. Csak �lt, �s b�multa a l�nyt. Ruki�t ez valami�rt legkev�sb� sem zavarta, s�t, kuncogni kezdett.

- Mi olyan vicces? – sz�lalt meg v�g�l a fi�.

- Semmi – mosolygott a l�ny. – Csak ez a hely, �s te… - de nem tudta befejezni a mondat�t, mert felt�rt bel�le a nevet�s.

- Mi olyan vicces?! – ki�ltotta a fi� m�rgesen. – Am�gy meg te ki a fene vagy? Mi�rt j�tt�l ide? Ha nem tudn�d, ez az �n ter�letem!

- A te ter�leted? - d�bbent meg a l�ny.

- Igen, te meg csak �gy bet�rt�l ide, idi�ta – morogta a v�r�s haj� fi�.

- Te vagy az idi�ta, bleee – tolta ki r� a nyelv�t a l�ny. Valami�rt nagyon sz�rakoztat�nak tal�lta ezt a furcsa helyzetet. Most azon nevetett j�t, hogy megl�tta a d�ht�l kipirult arc�t a fi�nak. – Am�gy, �n Rukia vagyok. Te ki vagy?

- Ichigo – v�laszolt flegm�n a fi�.

- Ichigo? Az nem egy l�nyn�v ink�bb? – vigyorgott kaj�nul a l�ny.

- Nem! Ha tudni akarod, az Ichigo n�v azt jelenti, hogy megv�deni… �h! Minek j�rtatom a sz�mat, nem tartozik r�d �s k�sz – d�h�ng�tt a fi�. – Ink�bb azt mond meg, mi�rt vagy te itt?

- Nem tudom. Csak �gy… ide lyukadtam ki. De tetszik ez a hely – mosolygott a l�ny.

Ichigo mereven b�multa a l�nyt, aki ez�ttal feln�zett az �gre, de azonnal le is hunyta hatalmas tengerk�k szemeit, mert az arc�ra hull� es� nem engedte neki nyitva tartani.

- Csurom v�z vagy, pedig ott az eserny� a kezedben – sz�lt hozz� len�z�en a v�r�s haj�.

- Te is csurom v�z vagy, idi�ta – v�gott vissza Rukia, �s gy�zedelmes mosollyal figyelte a fi� d�bbent reakci�j�t. A legkev�sb� sem zavarta, hogy el�zott.– Itt gyakran esik?

- Jah, egy ideje megint szakad. Egy j� ideje.

- Ah.

Rukia elindult, mert szinte cs�b�totta az el�tte fekv� s�r� erd�. L�bai szinte elmer�ltek a s�rban, de nem zavarta. Tudni akarta, mit rejt az erd� legbelseje. Amint elindult, a v�r�s haj� megsz�lalt.

- H�! Oda nem mehetsz!

- Mi�rt?

- Csak… - morogta Ichigo les�t�tt szemekkel. – Am�gy is, mi�rt akarsz es�ben s�t�lni?

- Idi�ta… Tudod mit? – mosolygott r� elsz�ntan Rukia. - Egyezz�nk meg. Majd ha el�ll az es�, megmutatod az erd�t, �n pedig cser�be, megosztom veled az eserny�m.

Ichigo r�emelte barna szemeit, �s b�lintott.

- Ok�. Ha ennyire �rdekel… fel�lem. Idi�ta.

Azzal Rukia kinyitotta erny�j�t, odas�t�lt vele a fi� mell�, le�lt annak jobb oldal�ra, �s fej�k f�l� tartotta az eserny�t.

Csend volt… �s meleg. Rukia �rezte, itt, az erny� alatt sokkal melegebb volt, mint azon k�v�l. R�n�zett a v�r�s haj�ra �s csak figyelte �t: a merev von�sait, az arc�t, ahogyan a haj�r�l lehull� es�cseppek v�gigfolytak feh�r b�r�n, a melegs�get �raszt� barna szemeit, amik most a t�jat k�mlelt�k, az ismer�s, m�gis ismeretlen v�r�s tincseket. Rukia mosolyogva, kiss� zavartan les�t�tte szemeit.

Csendben eltelt p�r pillanat ut�n �szrevette, hogy Ichigo �t n�zi.

- Mi van, idi�ta?

- Meddig akarsz itt maradni?

- Nem tudom. Nekem j� itt – mosolygott r� a l�ny, mire Ichigo kiss� kipirulva elford�totta fej�t. Rukia k�zben elkezdett a csizm�ja orr�val rajzolgatni a s�rba, �s gyermeki lelkesed�ssel n�zte, ahogy az es� �jra �s �jra elmossa a rajzait.

- Furcsa vagy – �llap�totta meg Ichigo, miut�n m�r vagy 5 perce csak �t n�zte.

- Te is, te idi�ta.

- Nem is!

- De! �gyhogy ezek ut�n, legy�nk egy�tt furcs�k – nevetett Rukia Ichigora, aki az els� d�bbenete ut�n nem b�rta ki, hogy ne eresszen meg egy mosolyt.

K�zben, az es� csillapodott, �s m�r a felh�k is kezdtek oszladozni.

- Tal�n, most m�r el�ll az es� – hallotta Ichigo szavait, majd a fi� szemeibe n�zve els�t�t�lt minden.

Rukia kinyitotta szemeit. K�rbej�ratta tekintet�t a szob�ban, de nem j�tt r�, hol van. Egyszer� b�toroz�s� helyis�g volt. � egy egyszer�, a padl�n �sszek�sz�tett �gyban fek�dt. Ahogy megmoccant, er�s f�jdalom has�tott a test�be, de � ennek ellen�re elmosolyodott.

- Hmm. Ezek szerint m�g �lek.