�rul�s

Rukia leszegett fejjel s�t�lt v�gig a Seireitei n�ptelen utc�in. Sz�gyellte mag�t. F�leg az�rt, mert nem mondta el Ichig�nak a teljes igazs�got. Mert akkor �t is belekevern�, amit semmik�ppen sem akart. A harmadik lehet�s�g rosszabb lenne, mint az el�z� kett�. De ez a kisebbik rossz. �s k�sz.
- L�tom ide�rt�l – hallott egy ismer�s hangot. Feln�zett, �s Byakuy�t l�tta maga el�tt, m�g�tte Yamamot�val. Meghajolt el�tt�k, majd amikor �k elindultak, k�vette �ket. Egyik�k sem sz�lt hozz�, � sem kezdem�nyezett besz�lget�st. K�nnyeket se hullatott. Semmit nem lehetett.
Mert � a Soul Society v�lasztottja. De semmi k�l�nleges nem j�r ezzel.
Csak s�t�ts�gbe tasz�t�s.

(egy h�ttel k�s�bb)
- Good Morning, Ichigo!
Sz�lt a v�gsz�, �s a r�pafej� az utols� ut�ni pillanatban t�rt ki apja l�b�nak szagos csap�sa el�l, �s leszor�totta �t a f�ldre.
- Fater, musz�j ezt minden reggel elj�tszanod?!
- De h�t �n csak j� sz�l� m�dj�ra fel�bresztem kedves gyermeket, nehogy elk�ssen az iskol�b�l!
- Hagyj m�r! – morgott, majd kirugdosta Isshint a mag�nszf�r�j�b�l. M�g�tte az ajt�t kulcsra z�rta, majd lesz�gezte mag�ban, ezent�l m�r este megteszi ezt.
�lt�zk�d�s k�zben vetett egy pillant�st a szekr�ny�re. A r�g esti harag megenyh�lt, mivel csak h�rtelen felindults�gb�l, �s �nz�sb�l keletkezett. Logikusan v�giggondolva Rukia helyesen cselekedett. Csak id� kellett, hogy elfogadja, � volt megint sz�nalmas.
Odal�pett a l�ny egykori fekhely�hez, �s kinyitotta azzal az apr� rem�nysug�rral, hogy tan�n ez csak egy nagyon rossz �lom volt, �s Rukia ott alszik a r�zsasz�n nyuszis pizsam�j�ban. De nem. Csak Kon volt ott �sszeg�mb�ly�dve.
A helyettes shinigami elkomorodott, majd les�t�lt a l�pcs�n. �tk�zben felkapta mindennapi terh�t, azt a nyomorult iskolat�sk�t. A l�pcs� tetej�n azonban egyik h�ga, Yuzu v�rta.
- Ichi-nii, k�t alak v�r t�ged odalent.
- Biztos csak Keigo �s Mizuiro. Mindig itt eszi �ket a fene – morgott.
- Nem, ez k�t idegen, �s biztos nem a sulib�l. �s �gy t�nik, ismerik az ap�t.
- Remek… vajon megint egy volt oszt�lyt�rsa k�lyk�re kell vigy�znom? – s�hajtott, majd lecaplatott a l�pcs�n. K�zelebbr�l m�r felt�nt neki ez ismer�s reiatsu… nem is egy, kett�!
- Ez nem lehet… mit keresn�nek ezek itt? – t�sk�j�t ledobva rontott be a nappaliba, �s sejt�se beigazol�dott. K�t, �ltala ismert shinigami �lt a kanap�n, persze emberi testben. �s Isshinnel besz�lgettek.
- �, Ichigo-kun! �dv! �ppen r�lad besz�lt�nk!
Azt sejtettem, gondolta.
- Ukitake-san? Kyoraku-san? H�t ti meg...? - �rtetlenkedett.
- Megbesz�lnival�nk lenne veled. Fontos. – sz�lalt meg a feh�r haj�, igen komoly arccal.

(�t nappal ezel�tt)
- �gy ni, k�sz is van! – mosolygott Ruki�ra egy id�s h�lgy. A l�ny feh�r esk�v�t kimon�ban �llt egy hatalmas t�k�r el�tt. De arca nem arr�l �rulkodott, hogy annyira boldog lenne.
- Mennyi az id�, Fumie-sama?
- Lassan d�l. Mindj�rt kezd�dik a szertart�s.
- �rtem. Magamra hagyna egy ideig?
- Persze, asszonyom! – hajolt meg az �regl�ny, �s kiment a szob�b�l.
Amikor a csoszog�s elhalt, Rukia le�lt egy sz�kre.
- Sz�val… - suttogta mag�nak – ez a sorsom. Nem is baj, ha az az idi�ta haragszik r�m. Jobb �gy. Akkor a k�vetkez� p�rsz�z �vben ebben a hatalmas nagy vityill�ban dekkolhatok, �s mint j� feles�ge egy elmebeteg �r�ltnek, nyelhetek le mindent. – fels�hajt, majd ablakhoz s�t�lt. Lent m�r sz�lling�znak az emberek az el�k�sz�tett padokhoz. �szreveszi Byakuy�t, Renjt, Yamamot�t, �s m�g p�r ismer�s arcot is a t�megben. De narancss�rga hajkorona nincs a t�megben, szerencs�re.
A mag�nyos percek gyorsan telnek, � pedig er�vel nem gondol az elm�lt h�napokra, ami tal�n az egy �vet is b�ven t�ll�pte. Nem sz�molta. Hisz egy hal�listen sz�m�ra az id� nem jelent semmit. Csak van.
Az �ra f�l egyet �t, � pedig nagy leveg�t v�ve kil�pett a szob�b�l, hogy kimondja a sz�m�ra nem �ppen boldog�t� igent. Most nincs, aki megmentse. Pedig rosszabb, mintha kiv�gezn�k. De nem!, r�zta meg a fej�t. Ez az �letem, �s ez �gy… j�. Mindenkinek.
A padok el�tt j�vend�belije v�rta. Amint megpillantotta, kiszor�tott minden m�st a fej�b�l, �s csak arra t�rekedett, hogy min�l kedvesebben, �s �szint�bbnek l�tsz�an mosolyogjon.
A f�rfi ugyan j�l n�zett ki, nagyj�b�l sz�zhatvan, �s sz�zhatvan�t centi k�z�tt lehetett, f�nyes fekete haja, �s ragyog� z�ld szemei voltak, amihez �polt k�ls� t�rsult, de a l�ny m�r tal�lkozott a legr�mesebb �rnyoldal�val. M�g a h�bor�s id�kben.
De h�bor�ban mindenki m�shogy viselkedik, ezzel nyugtatta mag�t. Tal�n megtal�lja a boldogs�got, �s p�rsz�z �v alatt bele is szerethet ebbe a fick�ba. Valami ilyesmiben rem�nykedett. Mert akkor kiz�rhatja azt a rossz �rz�st, amely v�gig ott motoszk�lt benne, valahol nagyon m�lyen.
- Minden rendben? Idegesnek l�tszol. – ny�jtotta a kez�t Yuuma.
- Igen, minden a legnagyobb rendben – mosolyodott el, nem teljesen �szint�n. Az �ljenz�s k�zben egy hangtalan s�hajjal l�pett r� az �tra, ami r� v�rt.
A fel�re oda se figyelt. Unalmas volt. Tekintet�vel felt�n�s n�lk�l f�rk�szett k�rbe, kiket ismerhet. Byakuya a szok�sos fagyott fapof�j�val meredt ki a fej�b�l, Renji viszont idegesnek t�nt. Yama… a szeme csukva volt, Rukia nem tudta eld�nteni, alszik-e, vagy csak f�lel. A t�bbi Soul Society k�ld�tt lelkesen figyelte �t. A kapit�ny�t sehol nem l�tta. Elvileg neki is el kellett volna j�nnie, de biztos lebetegedett megint szeg�ny. P�thadnagyi kett�se viszont ott toporgott az els� sorban. Hadnagy…
V�g�l is, a csigal�b� id� elm�szott a cerem�nia f�nypontj�ig, �s a gy�r�k is felker�ltek. �s a cs�k… Yuuma hajolt oda, Rukia pedig behunyta a szem�t.
Az esem�ny ut�ni kis buli ink�bb a birodalom hagyom�nyait k�vette. Nem olyan volt, mint egy�bk�nt. Mikor Rukia kell�k�pp belemer�lt a t�rsalg�sba, �jdons�lt f�rje elsietett a helysz�nr�l, egyenesen a katonai parancsnoks�g legf�bb f�n�k�hez.
- Uram? – hajolt meg, amint �szrevette a –most m�r- uralkod�t.
- Enged�lyezem a t�mad�st a Soul Society ellen.
- De h�t a l�ny? Nem a b�ke �rdek�ben…?
- Az most a legkev�sb� sem sz�m�t. � �gy fogja tudni, hogy � t�madtak meg minket. Ez�rt �jszaka fogtok vonulni. M�ghozz� holnap �jjel. Rajta�t�s legyen, �s puszt�ts�tok el mind�r�kk�!
- �rtettem, Yuuma-sama!

(�jra a jelenben)
- Mi?! – h�borgott a r�pafej�.
- Sajnos �gy igaz. – hajtotta le a fej�t a sake-f�gg�, am�gy most teljesen j�zan kapit�ny.
- �s Rukia?
- Val�sz�n�, hogy nem tud m�g r�la. Mi nem ind�tottunk ellen�k egy sereget sem, hisz akkor �gy j�nne le, hogy mi vagyunk a kezdem�nyez�k.
- Szem�t diszn�k! M�gis hogy k�pzelik…
- Ichigo-kun, k�rlek figyelj ide. R�d is sz�ks�g�nk van. Az akad�mi�n most v�gzett, osztagba m�g be nem ker�lt shinigamik �l�re k�ne egy vezet�, akik a peremvid�ket �rzik, ker�letenk�nt. A sz�khelyen lenn�l te. Azon a helyen, ahova el�sz�r �rkeztetek amikor Kuchikit akartad megmenteni. Beleegyezel, hogy elj�ssz?
A fi� hallgatott. Apj�ra tekintett, de az meg se lep�d�tt a hallottakon. Ez viszont megd�bbentette. Tudta, hogy valami nincs vele rendben… de ink�bb nem k�rdezett, Biztos van oka r�, hogy nem sz�lt.
- Igen. Megyek.
Ekkor h�rtelen egy hatalmasat tapsolt az, akin az el�bb gondolkozott.
- Na v�rj csak egy percet, fiacsk�m! Azt k�pzeld, hogy itt hagyhatsz engem? He? Azt?!
- Nyugodj m�r le fater! Ez az �n dolgom!
- Te csak azt hiszed! Az ap�d vagyok, �s te m�g nem vagy nagykor�, sz�val a d�nt�s az �n felel�ss�gem!
- K�rlek, - s�hajtott fel Kyoraku – ne add itt a felel�ss�gteljes sz�l�t, mind tudjuk milyen forr� fej� vagy. Csoda hogy a fiad is ilyen?
Na itt valami t�nyleg nincs rendben… ezek NAGYON J�L ismerik egym�st… csak nem?
- Nem is k�rdezel, Ichigo-kun?
- Minek? Biztos volt oka, hogy elhalhassa. Engem nem �rdekelnek a dolgok. Most �ppen �lni akarok. Azt a n�ps�get, aki �tv�gott mindenkit.
- Lenne itt m�g valami. Kuchiki Rukia nem mondott el neked mindent.
- Hogy mi?!
- K�t lehet�s�gr�l besz�lt, ha j�l tudom. Lenne egy harmadik is. Azaz lett volna.
- �s mi lett volna az? –k�rdezte.
- Egy, a Soul Society osztagaihoz nem tartoz�, de az � hat�k�r�k alatt l�v� shinigami, �s annak egy ak�rmelyik osztagb�l l�v� t�rs�nak �tad�sa nekik.
- Ez mit takar?
- Tal�n k�vets�g. Esetleg helybeli b�kafenntart�k. De onnan soha nem j�hetne vissza az a k�t szem�ly.
- Az az idi�ta Rukia! M�rt nem mondta ezt el nekem?
Alighogy kimondta, m�r tudta is a v�laszt. Vele ellent�tben a l�ny nem volt �nz�, hisz akkor soha t�bb� nem j�hetett volna vissza a csal�dj�hoz, �s a bar�taihoz.
- Fater, �n elmegyek, ha akarod, ha nem.
- Kuchikit nem hozhatod vissza onnan.
- Tudom.
Az�rt haragszom Ruki�ra. Nem az�rt, amit tett, hanem az�rt, amit nem. Hisz elmondhatta volna, �s akkor most nem k�ne hazugs�gban �lnie. Tudhatta volna, hogy d�nt�k. De ez nem �rdekes. Az�rt haragszom, mert elhallgatta.