Ichigo nagy nehezen hazavánszorgott. Szörnyen ideges volt, egyfolytában csak Rukia járt a fejében. Szeretett volna még maradni nála, de igazat adott Inoue-nak abban, hogy a lánynak pihennie kell. Talán jobb is volt így. Minél tovább figyelte volna Rukia rezzenéstelen arcát, annál inkább felemésztette volna a bűntudata.
Amikor hazaért, beállt a zuhany alá, és csak folyatta magára a vizet. Ahogy elsétált a tükör előtt, észrevette, hogy ő is rendesen megsérült. Orihime felajánlotta neki, hogy meggyógyítja, de végül nem hozta fel neki a dolgot. Előkotorta az elsősegélydobozt.
- Marad a jó öreg módszer... - sóhajtott fel.
Megint eszébe jutott egy emlék.
- Mutasd már! Hadd nézzem! - Rukia maga felé fordította Ichigo arcát. A srác homlokából rendesen folyt a vér.
- Nem olyan vészes, ereszd már el a fejem! - mondta erre Ichigo idegesen.
Mindketten az ágyon ültek, és Rukia már jó ideje azon fáradozott, hogy összefoltozza valahogy Ichigo-t.
- Még hogy nem vészes! Kérem a fertőtlenítőt! - förmedt rá Rukia.
Ichigo inkább engedelmeskedett, mert attól tartott, ha felhúzza a szekrénylakót, a végén csak még több ellátandó sérüléssel gyarapodik.
- Ne mozgasd a fejed! - a halálistennő közelebbről is szemügyre vette a sebet. - Ez elég csúnya...
- Ezt valahogy én is sejtettem... Basszus ez rohadtul csíííííp!!!
- Mert fertőtlenít, te hülye! Azt ne mondd, hogy Menos Grandékat fél kézzel terítesz le, de egy üveg lötty kifog rajtad! - ecsetelte Rukia, miközben bekötötte Ichigo homlokát.
- Inkább hallgass... - dünnyögte az.
- Túléled. - vetett még oda ennyit a lány, amikor végzett.
- Kösszépen... - duzzogott továbbra is Ichigo.
Aztán a tekintete megakadt egy nagyobbacska vágáson Rukia vállán. A lánynak még nem is volt ideje ellátni a saját sérüléseit, azonnal Ichigo bajával kezdett törődni, ahogy hazaértek.
- Te meg mit művelsz?! - kérdezte tőle Rukia meglepetten, amikor a srác szinte belenyomta az arcát a vállába.
- Megnézem, milyen mély a seb a válladon.
- Te csak ne törődj vele!
- Mutasd csak, bekötöm. - ajánlotta fel hirtelen Ichigo.
- Majd én megcsinálom magamnak, tényleg. - válaszolta a lány, de Ichigo elorozta előle a fertőtlenítőt.
- Hagyd csak. Ennyivel tartozom neked.
Rukia arcára halvány pír ült ki.
- Köszönöm... - felelte zavartan.
A lány szó nélkül tűrte, hogy Ichigo ellássa őt. Még akkor sem ordított, amikor a srác óvatlanul majdnem egy fél üveg fertőtlenítőt öntött a vállára, és azt hitte, ott örül meg, annyira csípett. Ennyit arról, hogy egy orvos fia örökli az apja szakértelmét...
- Kész is van.
" Hála az égnek... ha tovább kínoz, esküszöm, elbőgöm magam... " lélegzett fel Rukia a hír hallatán.
- Kösz még egyszer.
- Amiért ilyen jól viselkedtél, itt egy gyógy puszi, hogy hamarabb meggyógyuljon.
Azzal Ichigo egy csókot nyomott a lány vállára. Annak azonnal vörös lett az arca. A szíve dobogását a füleiben hallotta, úgy érezte, mindene zsibbad, ahogy ha csak egy pillanatra is, de a bőrén érezte Ichigo ajkát. |