7. fejezet

* Rukia… - suttogta r�m�lten Ichigo.

Rukia m�lyen a hollow szem�be n�zett, mintha csak a tekintet�vel akarta volna �zenni, hogy „Gyere, t�madj!”. A hollow viszont csak �llt, �s kaj�n vigyor �lt ki arc�ra.

* M�g hogy sz�nalmas? Ugyan m�r, kisl�ny. Ez a sz�nalmas csap�s majdnem az �letedbe ker�lt. Csak az�rt nem halt�l meg, mert �N nem akartam, hogy meghalj! – nevetett a hollow.
* Most h�l�snak k�ne lennem, ami�rt megk�m�lted az �letem? Hmm, milyen kedves gesztus t�led – mosolygott Rukia szemles�tve, legbel�l viszont remegett az indulatt�l �s a f�lelemt�l. Tudta, a hollow csak akkor fogja �t komolyan venni, ha bebizony�tja, hogy � igenis talpraesett, �s k�pes Ichigo egyen�rt�k� partnerek�nt harcolni. Ennek a legjobb m�dja az, hogy feld�h�ti, �s addig ideges�ti, am�g r� nem t�mad.
* Ugyan. T�ny, hogy tudok kedves is lenni, hiszen hagytam, hogy elb�cs�zzatok egym�st�l; de nem az�rt tettem. Mint m�r eml�tettem a kis bar�todnak, csup�n egy okb�l hagytalak �letben.

Rukia v�rta, hogy a hollow folytassa mondat�t, de nem tette. Csup�n �llt vigyorogva, �s n�zte a l�nyt, akinek arc�ra ki�lt a v�rakoz�s, �s a k�v�ncsis�g.

* Mire f�l ez az �rtetlen tekintet, kisl�ny? Azt hittem m�r r�j�tt�l. De ha nem, nos rendben, elmondom neked, csak hogy l�sd, �s most m�r t�nyleg elhidd, mennyire kedves is tudok lenni – kacagott a hollow.

Ruki�nak m�r kezdett agy�ra menni ez az undor�t� l�ny, f�leg a nevet�se, �s az, hogy mindenen szem�t m�don vigyorog. De m�gis, k�v�ncsi volt a magyar�zat�ra.

* Nos teh�t, kisl�ny…
* Ne nevezz kisl�nynak! Nem vagyok KISL�NY! – sz�lt k�zbe inger�lten a l�ny.
* Oh, oh, ooh. Rendben. Bocs�nat. Bocs�nat. Akkor hogy sz�l�thatom kegyedet? – vigyorgott �jfent a ravaszk�p�.
* Nincs sz�ks�g arra, hogy ak�rhogy is sz�l�ts! Ellenfelek vagyunk, �s �ppen harcolunk, nem pedig bar�tkozunk!
* Nem… nem bar�tkozunk? Nee… - tettetett szomor�s�got a hollow, �s l�tv�nyosan lekonyult a sz�ja. – �n pedig azt hittem – mondta keseregve.
* Hagyd m�r abba! Vagy folytasd amit elkezdt�l, vagy harcoljunk v�gre! – ki�ltotta Rukia.
* Harcolni? �h, most nincs kedvem hozz�. M�g olyan gyerek az id�, majd esetleg k�s�bb… Most ink�bb, besz�lgess�nk – vigyorgott r� �jfent, majd r�n�zett Ichigora, aki eg�sz eddig csendben figyelt. Rukia csod�lta is, hogy nem sz�lt k�zbe, �s nem is ugrott a hollownak, de a fi� tal�n most meg�rezte, pontosabban tudta, hogy ez most a l�ny harca. Rukia nem engedte volna, hogy helyette harcoljon. A hollow �jra Ruki�ra emelte tekintet�t:
* Azt akarod tudni, mi�rt hagytalak �letben? Egyszer� a v�lasz. Ez a fi� – mutatott Ichigora – nagyon er�s. Er�s, de sajnos t�ls�gosan lobban�kony. Biztos vagyok benne, hogy ereje telj�ben le tudn� ig�zni az eg�sz vil�got. De ha csak egyetlen rossz inger is �ri: legyen az egy b�nt� sz�, egy er�teljes t�mad�s, vagy egy s�r�lt t�rs, m�ris meginog, �s k�telkedni kezd mag�ban. Igazam van, Ichigo? – n�zett az el�bb eml�tettre somolyogva a hollow.

Ichigo nem sz�lt semmit, csak az arc�ra �lt ki indulata. Tudta, hogy igaza van.

* H�t persze, hogy igazam van – mosolygott t�nd�rien az ellenf�l. – Amikor azt a szem�veges fi�t �s azt a t�ndib�ndi kisl�nyt t�madtam, akkor is m�rges lett a v�r�s haj� bar�tunk, de nem annyira, mint mikor azt mondtam, hogy v�gezni fogok veled. Majdnem leesett az �llam, annyira meglep�dtem a hirtelen kirohan�s�t�l! De h�t… egy b�nt� sz�, �s a h�s�nk m�r meg is inog, nemde? M�r ekkor tudtam, hogy meg�t�ttem veled a f�nyerem�nyt, Angyalka – kacagott a hollow Ruki�ra.
* Tee… ne nevezz…
* Ugyan m�r! Ez t�k�letesen illik r�d. Hiszen olyan vagy, mint egy Angyal. Egy �rangyal, nem de, Kurosaki? – n�zett ez�ttal Ichigora, akinek r�m�lettel vegyes d�bbenet �lt ki arc�ra.
* Miket besz�lsz? – k�rdezte Rukia.
* Az igazat. Mint egy �rangyal, �gy v�delmezed ezt a fi�t, de teljesen felesleges, hiszen �gyis v�gezni fogok vele. � a c�lpontom, nem pedig te! – nevetett ism�t a gonosz. – De arra t�k�letesen megfelelsz, hogy legyeng�tsem veled ezt a hal�listent. Mert TE vagy ennek a fi�nak a gyenge pontja.

Arc�n sz�les vigyorral n�zte a l�ny d�bbent arc�t a hollow.

„ Igen, valami r�mlik, hogy miut�n megt�madott, ezeket a szavakat mondta Ichigonak is, de igaz�n csak most fogtam fel, mit is mond.”

* Mi a baj Angyalka? Ennyire meglep ez a h�r? Az nem leheeet… - nevetett kaj�nul a hollow. – Pedig ez nyilv�nval�. Ha te megs�r�lsz, � elveszti maga felett a kontrollt, �s eszeveszett, rem�nytelen harcba kezd. Nem �rdeklik a k�vetkezm�nyek, csak �lni akar. Meg�lni azt, aki b�ntani mer�szelte az � szeretett t�rs�t. El�g, ha csak megsebes�telek, �s neki v�ge. Elveszett.

�rted m�r, Angyalka?

Ha t�ged g�nyollak ki, az neki ugyan�gy f�j.

Ha t�ged sebes�telek meg, azzal �t is megsebzem.

Ha t�ged �llek meg, azzal �t is… meg�l�m!

A hollow a mondat v�g�n eszeveszett nevet�sbe kezdett, �s nem vette �szre, hogy Ichigo �s Rukia ellenkez� ir�nyb�l egyszerre rohannak fel�. Mindketten magasra emelt karddal felpattantak a leveg�be, �s nekit�madtak a hollownak – aki pillanatok alatt �szrevette �ket, �s semmiv� v�lt. A k�t hal�listen amint �szrevette, hogy elt�nt, gyorsan lef�keztek, nehogy egym�snak essenek.

- Hov� t�nt m�r megint? – k�rdezte Rukia, m�r a f�ld�n.

- Rukia… - Ichigo k�ts�gbeesve n�zett r�. – Menj el am�g nem k�s�!

- De Ichigo…

- Nem hallottad, mit mondott? Meg fog �lni! Menj, menj el! Menek�lj! MENJ!!! – �v�lt�tt r� torkaszakadt�b�l Ichigo.

Rukia m�r nem tudott reag�lni a szavaira, mert ekkor a semmib�l megsz�lalt a hollow hangja - �s egy�ltal�n nem a megszokott m�don csengett. A csendes parkban szinte visszhangoztak a szavai:

* Fogadd meg a tan�cs�t Angyalka. Menj, am�g nem k�s�, k�l�nben v�ged. Addig foglak k�nozni, am�g te is �s a bar�tod is belehaltok! H�hh��hh���…- a hahot�z�sa k�zben pedig megjelent: Rukia h�ta m�g�tt t�nt fel.

Ichigo gyorsan reag�lt, �s ler�ntotta a vele szemben �ll� l�nyt, �gy �t �rte a hollow Ceroja. A kardj�val valamennyire fel tudta fogni a l�v�st, �gy a t�mad�s nagy r�sze a semmibe sz�tsz�r�dott. Ichigo ezut�n ism�t nekirontott a hollownak, �s ugyan�gy csapkodott, t�madott, mint el�z� alkalommal, de nem tudta megsebezni ellenfel�t.

Rukia ek�zben arr�bbk�szott, majd fel�llt, hogy felvegye a kardja Shikai form�j�t:

* Sode no Shirayuki.

Ichigo meghallotta Rukia ki�lt�s�t, majd r�n�zett a l�nyra. Egy pillanatig m�lyen egym�s szem�be n�ztek. Olyan m�lys�gekre hatoltak ezzel a tekintettel, ahol csak �k j�rtak eddig. M�s ezt nem �rthetn�…

V�g�l Ichigo b�lintott.

Ism�t lecsapott a hollowra, �s miut�n ez is sikertelen volt, h�traugrott, �gy a hollow egyed�l maradt.

Rukia pontosan erre v�rt. Ott termett a hollow el�tt, �s elki�ltotta mag�t.

* 2. t�nc: Some no Mai – Tsuki Shiro!

Kardj�val suhintott egyet, �s a k�vetkez� pillanatban a d�bbent hollow l�b�t meglepte a j�g. De itt nem volt v�ge, tov�bb fagyott a hollow, a j�gp�nc�l haladt felfel�, m�g v�g�l teljesen bebor�totta az ellenfelet.

Rukia a sikeres csap�sa ut�n r�n�zett a kicsit t�volabb �ll� Ichigora, �s fel� k�ld�tt egy nagy mosolyt.

* Nah, �gy kell ezt csin�lni. Ichigo, k�ldj r� egy Getsuga Tenshout.
* Felesleges – mosolygott elismer�sen a v�r�s haj�. – Rendesen elint�zted, mindj�rt darabokra t�rik mag�t�l is. – Ichigo arc�r�l leolvadt a mosoly. – Rukia, annak ellen�re, hogy siker�lt elint�zn�nk, rem�lem tudod, hogy h�lyes�g volt idej�nn�d �s harcolnod.
* Hogy mi?! M�gis mi�rt volt h�lyes�g??
* Mert majdnem meg�lt! �s ha m�sk�pp s�l el a dolog, �s siker�l meg�lnie? Idi�ta! Legk�zelebb, ha nem hallgatsz r�m, a hajadn�l fogva r�ncig�llak el a harct�rr�l, meg�rtetted??? – ki�ltott r� d�h�sen Ichigo, idi�t�n l�b�lva hozz� kardj�t.
* H-hogy mi?? Neked elment az eszed? M�gis hogy… -

De nem tudta befejezni mondat�t, mert ekkor megl�tta Ichigo r�m�lt tekintet�t, a k�vetkez� pillanatban pedig a fi� szavai zengt�k be a csendes parkot:

- RUKIA! M�g�tted!!!