Ichigo csak rohant �s rohant egy sz�k utc�ban, �szre sem v�ve a fel� k�zeled� alakot.
- H�, Kurosaki! - Renji volt az.
Eper lef�kezett.
- Te meg mit keresel itt?
- Ezt �n is k�rdezhetn�m. Na ki vele �regem, mi sz�l hozott erre?
- Rukia elt�nt. Nincs az �n vil�gomban sem, �s itt sem �rzem a reiatsuj�t - hajtotta le fej�t.
- MICSODA? Nem volt�l k�pes vigy�zni r�? - a hadnagy keze m�r lend�lt, h�s�nk azonban h�r�totta az �t�st.
- Ha csak egy hajsz�la is g�rb�l, �n… �n…
- Kuss, �s gyer�nk! - emelte fel hangj�t - El�sz�r Rukongait f�s�lj�k �t!
Tekintete l�ngolt az elsz�nts�gt�l, �s az aggodalomt�l.
- Ehh… Nekem a hadnagyi gy�l�sen k�ne lennem - t�tov�zott Abarai.
- Akkor menj �s gy�l�sezz, ut�na keresd Seireteiben. Byakuy�nak ne sz�lj, mert megeteti velem a Senbonzakura �sszes szirm�t.
- Ok�. De…
- Kuss m�r! Igyekezz!
Ichigo m�r futott volna, de…
N�h�ny l�p�s ut�n meg�rezte Renji kez�t a v�ll�n.
- Tal�ld meg �t. K�rlek.

- Nyugi - eresztett meg egy biztat� mosolyt - Meg fogom.
- K�sz�n�m - tetk�sunk m�r szaladt is.
N�h�ny vill�ml�p�ssel Ichigo imm�r sz�z m�teres magass�gb�l f�rk�szte a n�ptelen utc�kat.
„Peremvid�kinek lenni j� m�ka volt - hallotta egyszer Ruki�t�l - Szeg�nys�gben is �sszetartottunk, �s olyann� v�ltunk, amilyenek most vagyunk.”
 Lusta, d�lut�ni szell� lebegtette meg a helyettes kimon�j�t.
„Rukia… tarts ki! Megtal�llak, �s megv�delek! Nem hagyom, hogy bajod essen!”
Szemeit aranybarn�ra sz�nezte a lenyugv� nap. M�g egyszer v�gign�zett a messziben elter�l� Rukongaion, majd hatalmasakat ugorva p�szt�zni kezdte a m�lys�get.
 Seiretei k�ls� r�sz�n semmit sem l�tott p�r r�szeg, sak�s�veget himb�l� hal�listenen k�v�l. Egy v�r�s hajkoron�n akadt meg a szeme. Matsumoto is a r�szeg t�rsas�gban heher�szett, �gy t�nt, nem veszi �t �szre.
 Milyen j� lenne, ha Rukia itt volna vele! Igaz, v�gigveszekedn�k az utat, de legal�bb maga mellett tudhatn�, a legnagyobb biztons�gban. Tal�n m�g abba a kis fogad�ba is bet�rhetn�nek kettesben…
 A v�rosr�szeket elv�laszt� fal tetej�n �llt.
B�rmit megadna az�rt, hogy megtal�lja a l�nyt. B�rmit. Rukia t�bb sz�m�ra mint bar�t, ez a kezdetekt�l fogva vil�gosan l�tszott. Akkor m�g elhessegette ezt a gondolatot. Ugyan m�r, Kurosaki! M�g hogy te, �s az a gy�ny�r�, ny�lm�ni�s idi�ta… Mi? Gy�ny�r�?
 Igen, az.
Els� tal�lkoz�suk alkalm�val sem ker�lte el figyelm�t Kuchiki k�l�nleges b�ja. Alacsony �s lapos, de m�gis van benne valami t�lvil�gi sz�ps�g. Holl�fekete haja, feh�r b�re, �s szinte eg�sz arc�t ural�, hatalmas k�k szemei megbabon�zt�k Ichigot.
Megborzongott.
�pp id�ben ocs�dott fel. Ha nem teszi, nem hallotta volna a v�kony gyerekhangot.

- Narancss�rga haj� b�csi! Hah�! - egy barna haj�, ugyanilyen szemsz�n� kisfi� kiab�lt odalentr�l, a fal t�loldal�r�l. Egy k�z�pkor� n� �llt mellette.
Epr�nk leereszkedett el�.
- Szia! Mondd, mit szeretn�l?
- Nem eml�kszel r�m, b�csi? �n vagyok Shibata Yuuichi, aki a papag�j test�ben volt! � pedig az anyuk�m! K�pzeld, siker�lt megtal�lnom!
Ichigo sz�ve pedig f�jdalmasan dobbant egyet.
A papag�jos eset! Amikor m�g beteg h�g�val karjaiban sem akarta mag�ra hagynia Ruki�t. De mennie kellett, Karint haza kellett vigye. Mire vissza�rt, t�rsa m�r t�bb sebb�l v�rzett, �s sarokba volt szor�tva. Elb�nt a hollowwal, hal�listenn�nk megmenek�lt. De legal�bb t�l�lte... Ez a mostani helyzet m�s… A reiatsuj�t se �rzi. Lehet, hogy m�r nem is �l. Nem, az lehetetlen. Nem halhatott meg!
 �s ebben a pillanatban zuhant r� ism�t a k�nz� hi�ny�rzet tudata. F�jdalmasabban, kiv�dhetetlenebb�l, mint eddig b�rmikor. Eml�kk�pek p�r�gtek lelki szemei el�tt, eg�sz bens�j�t mardosta a f�lelem.
 Igen. Kurosaki Ichigo, a nagyh�r� hal�listen-helyettes f�lt. F�lt, hogy elvesz�theti a l�nyt, aki mindenn�l fontosabb neki, aki ir�nt gyeng�d �rzelmeket t�pl�l.
- B�csi, ne tess�k bambulni!
- H�h? - Eperke megr�zta mag�t - Mi… ja, iz�… Yuuichi!
- Mit tetszik keresni, b�csi? - k�rdezte a kisfi�.     
- Kuchiki Ruki�t.
- Kit?

- Tudod, azt a fekete haj� l�nyt, aki mindig velem volt. „�s nem tudom, l�thatom-e m�g valaha.”
- M�r eml�kszem! - csillant fel a k�ly�k szeme - Mi t�rt�nt a n�nivel?
- Elt�nt - h�s�nk le�lt a f�lre, tenyer�be temette arc�t.
Nem s�rt, hisz sosem szokott. Elrejtette a keser� kifejez�st, ami arc�ra �lt ki.
 Yuuichi nagyon megsajn�lta. Leguggolt mell�, vigasztalni pr�b�lta.
- Ne legyen szomor�, b�csi! A n�ni m�g �l! - suttogta.
Ichigo talpra ugrott.
- �l? - k�rdezte gyorsan - Honnan tudod?
- H�t, el�g hossz� t�rt�net. Ha elj�ssz hozz�nk, elmes�lem.

 

 

Beesteledett, mire el�rt�k az erd�sz�li h�zat. A hold felh� m�g� rejt�z�tt, s csillagokat se lehetett l�tni. Er�s sz�l f�jt, megt�p�zva a jajong� f�kat. K�zeledett a vihar.
- Ez Rukongai m�sodik ker�lete - magyar�zta Yuuichi - Mint l�tod, itt mindenki j�l �l.
�s val�ban. Ahogy bel�ptek az �p�letbe �s �thaladtak az el�szob�n, Ichigo vethetett egy pillant�st a sz�p, �zl�ses b�torzatra. M�dos ember lakja a h�zat, ez nem vit�s.
- Foglalj helyet, Ichigo - az asszony, aki eddig sz�tlanul l�pkedett m�g�tt�k, most a konyh�ba sietett.
H�sz perc sem telt bele, �s m�r h�rom b�gre forr� tea g�z�lg�tt a nappali kis asztal�n.
- Eln�z�st. Honnan tudja a nevem?
- Mindenki ismer t�ged - mosolyodott el a n� - Hatalmas h�rn�vre tett�l szert, mikor megmentetted Kuchikit. A Lelkek Vil�ga neked k�sz�nheti, hogy nem pusztult el.
- �hm… h�t v�g�l is… igen.
Cs�ndben kortyolgatt�k tov�bb a forr� italt.
Mennyd�rg�s hallatszott, sz�l s�v�tett.

- Eln�z�st asszonyom! �nt hogy h�vj�k?

- Shibata Yumi vagyok.

- �rtem. Sz�val �n…

- Az anyuk�m! - rikkantott a kisfi� - De most m�r elmes�lem, amit meg�g�rtem.

- Sz�val ma hajnalban t�rt�nt az eg�sz. �ppen s�t�ltam az erd�ben, gomb�t kerestem. Tal�ltam is, �s akkor meghallottam az a furcsa hangot. Mintha sistergett volna valami. K�zelebb mentem, �s megl�ttam azt a furcsa, k�k sapk�s alakot. Magas volt �s izmos, barna hajjal. H�ttal �llt nekem, �gy az arc�t nem l�thattam. Olyan ruh�t viselt, amilyet az emberi vil�gban szok�s. A hang megsz�nt, ember�nk megfordult. Tenyereiben egy halom feh�r pirul�t tartott,

�s besz�lni kezdett. Azt mondta, nem �li meg Kuchiki Ruki�t addig, m�g Kurosaki nincs a F�ld�n. Ut�na pedig eldobta az �sszes drazs�t vagy miket. Ha j�l l�ttam, morzsol�dni kezdtek.

H�s�nk d�bbenett�l t�togva szorongatta pohar�t.

„M�r megint a k�k sapk�s? Ki a franc lehet az? Na �s sz�tm�ll� feh�r pirul�k?”

Ekkor has�tott bel� a felismer�s.

- NE! - pattant f�l, kibor�tva te�j�nak marad�k�t. Kir�zta a hideg, megremegett.

- Mi a gond, b�csi?
Hatalmas bajban vannak. Tal�n nagyobban, mint eddig b�rmikor.
�jabb �gd�rg�s hallatszott.

Yumi Ichigora emelte �zbarna szemeit. Szavak n�lk�l is �rtett�k, mire gondol a m�sik. Az asszony j�l tudta, mik azok a pirul�k.

- Anya, mik…
- Csss, kisfiam!
D�b�rg� hangok vert�k fel a fesz�lt cs�ndet. Mindh�rman az utc�ra szaladtak.

Az erd� s�t�t hom�ly�b�l el� is t�nt a zaj okoz�ja.
Nagydarab vaddiszn� rohant fel�j�k s�r�ny�ben masnival, h�t�n egy r�gi j� ismer�st hozva.
- H����, Bonnie-chan! - Shiba Ganju pr�b�lta f�kezni az �llatot.
Bonnie lef�kezett t�skeb�kink el�tt, �gy gazd�ja leesett r�la, �s cs�szott p�r m�tert.