Flashback - Our loving memories

- Kurosaki-kun...
A helyettes hal�listent egy v�konyka hang z�kkentette ki a gondolataib�l.
Ichigo azonnal felpattant a d�v�nyr�l, ahol eddig mag�ba roskadva �cs�rg�tt, �s egyre csak a t�rt�nteken r�g�dott.
- Ugye j�l van?! Ugye nem halt meg?! Inoue mondj m�r valamit!
- �n... att�l tartok, hogy s�lyos a s�r�l�se. - Orihime egy darabig
hallgatott, majd hozz�tette - Az a Cero majdnem a sz�v�t tal�lta el.
- De nem fog meghalni, ugye? - k�rdezte Ichigo.
A 'hal�l' sz�ra a hideg r�zta ki �t. Soha nem �rezte m�g ennyire k�zel
mag�hoz a hal�lt, pedig nap, mint nap az �let�t kock�ztatja, amikor
lid�rcekkel sz�ll szembe.
- Mindent megteszek, Kurosaki-kun, de tal�n jobb lenne, ha most hazamenn�l, �s pihenn�l egy kicsit...
- Nem megyek sehova. - tiltakozott a sr�c - J�l vagyok, itt akarok maradni.
- De eg�sz �jjel fenn volt�l, �s...
- Majd m�skor pihenek! - szak�tott f�lbe a l�nyt bossz�san, de a hangja
azonnal megv�ltozott - Most nem lehet...
A tekintet�t elsz�ntan f�rta Inoue szemeibe.
- Hadd menjek be hozz�. K�rlek...
Orihime nem sz�lt semmit, csak b�lintott egyet, �s felk�s�rte �t a szob�ba.
- Legy�l nagyon csendben... - suttogta, ahogy beengedte a helyettest az
ajt�n.
Rukia aludt. B�k�snek t�nt, tal�n t�ls�gosan is. Szemeit vastag, feh�r k�t�s fedte, test�n pedig egy-k�t helyen m�g sebek �ktelenkedtek, a nagyobb
s�r�l�seket, mint azt a lyukat is a sz�v�n�l, Inoue m�r ell�tta.
- Mi t�rt�nt a szemeivel? - k�rdezte Ichigo halkan.
- A Cero er�s f�ny�t�l megs�r�lt a szeme is. - a l�ny nagyot nyelt - A
k�nnyei v�resek voltak.
- De ugye nem vakult meg?!
- Halkabban Kurosaki-kun! - pir�tott r� a sr�cra Orihime - Sajnos nem tudok semmi biztosat mondani addig, am�g fel�bred. - a hangja a mondat v�g�re eg�sz elhalkult.
- H�l�s vagyok, hogy megmenteted �t... - mondta Ichigo n�mi hallgat�s ut�n.
- Nincs mi�rt, Kurosaki-kun. Kuchiki-san mindannyiunk sz�m�ra egy nagyon fontos ember. - Inoue halv�nyan elmosolyodott.
- Egyed�l hagyn�l vele egy picit? - k�rdezte hirtelen a shinigami - Esk�sz�m, csak egy perc lesz az eg�sz.
Orihime csak kiment a szob�b�l, �s �vatosan becsukta maga m�g�tt az ajt�t.
Ichigo le�lt az �gy sz�l�re, �s csak n�zte a hal�listenn�t. Arra gondolt, ha a l�ny nem �ll a Cero el�, most � lenne az, aki �pol�sra szorul, ha
egy�ltal�n t�l�lte volna a csap�st.
- M�r megint megmentett�l... - suttogta - Hogyan fogom ezt visszafizetni
neked?

- Hey Ichigo! Az mi? - k�rdezte Rukia, ahogy a v�rosban s�t�lgattak, �s
r�mutatott egy vattacukrot �rus�t� standra.
- Vattacukor. - j�tt a v�lasz, �s Ichigo ezzel le is tudta a dolgot.
Rukia azonban lec�vekelt a stand el�tt.
- Ichigo, kaphatok vattacukrot?
- M�r megint meg akarsz vetetni valamit? - s�hajtott fel a sr�c, mik�zben el�kotorta a p�nzt�rc�j�t - De ha nem eszed meg, �n esk�sz�m, hogy bel�d t�m�m.
A l�ny azonban el�gedetten majszolta a vattacukrot.
- Te nem k�rsz? - k�rdezte mosolyogva.
- K�sz nem. Ut�lom a vattacukrot.
- Pedig isteni! Ugye legk�zelebb is veszel nekem?
- M�g mit nem! - csattant fel Ichigo - Lassan de biztosan kisemmizel! Am�gy
is, ideje megtanulnod, hogy nem kaphatsz meg mindig mindent, amit a kicsi
szemed, kicsi sz�d megk�v�n!
- Most meg mi�rt vagy ilyen morcos?! Igaz�n laz�thatn�l n�ha! - kezdte a
visszav�g�st Rukia, �m a hangja hirtelen elakadt, ahogy megint megpillantott
valami �rdekeset. Azon nyomban megtorpant, �s a lufi �rusra mutatott.
- Ichigo, �s ez mi?
- Ez?! Semmi! Most pedig indul�s! - azzal az alkalmi sz�ll�sad� megragadta
a l�ny kez�t, �s vonszolni kezdte mag ut�n.
- Most meg mi bajod van?! - k�rdezte a szekr�nylak� d�h�sen, majd a
tekintete a kez�re t�vedt Ichigo kez�ben.
A szor�t�s enyh�lt, Ichigo m�r nem h�zta maga ut�n, egyszer�en csak fogta a kez�t. �s nem engedte el.

Most is Rukia kez�t szor�tja, �s k�pes lenne addig szorongatni, m�g a l�ny fel nem riad, �s le nem �v�lti a fej�t, hogy ez m�r f�j neki. De az nem
mozdul, a k�z a kez�ben pedig most annyira kicsinek �s t�r�kenynek t�nik, mint m�g soha.