Fejezet/1, Elv�l�s, tal�n v�gleg
 

- Ichigo! M�g�tted!
Egy narancss�rga haj�, fekete kimon�s fi� erre a sz�ra h�rtelen megfordult, �s hatalmas, fura kardj�t egy sz�rnybe m�lyesztette. Annak maszkja megrepedt, majd v�rfagyaszt� �v�lt�s k�s�ret�ben elt�nt… De ennyivel nem volt v�ge ennek a majdnem mindennapi kalandnak, egy k�vetkez�, az el�z�h�z nagyon hasonl� form�j� l�ny k�zeledett az el�z� kiv�gz�je ir�ny�ba.
- Remek –mordult fel a fekete ruh�s- el�sz�r egy h�ll�, most meg egy sz�zl�b�? Nevetnem kell! Azt hiszik ezek a barmok, hogy ennyivel le tudnak gy�zni? – azzal m�r lend�tette is fegyver�t, �s �jabb lid�rcet �rhatott fel az eddig is nagyon n�pes, kiv�gzettek list�j�ra. Ami ugyan nem l�tezik, csak Kurosaki Ichigo kem�ny kobakj�ban, de att�l m�g nagyon sz�pen hangzik.
- Kicsit nagyk�p� vagy, nem gondolod? – vetette oda neki szemreh�ny�an alacsony t�rsa, a fekete haj� Kuchiki Rukia.
- T�vedsz – h�zta el a sz�j�t. Azut�n meg belekiab�lt az �jf�li s�t�ts�gbe: - Esetleg m�g valaki? Most gyertek, ha meg akartok halni, mert ha lefekszem aludni, v�rnotok kell holnapig!
- Idi�ta… - fogta a fej�t Rukia.
Mivel nem �rkezett v�lasz, Ichigo �nk�nyesen �gy d�nt�tt, hogy elindul hazafele, term�szetesen a legr�videbb �ton, hogy min�l el�bb haza�rhessen, �s lefek�dhessen aludni. L�ptei hossz�ak �s gyorsak voltak, majdnem hogy futott. T�rsa alig b�rt l�p�st tartani vele. De mikor be�rte, elkapta annak kimon�ujj�t, �s megr�ngatta, jelezve, hogy „�llj m�r meg, te vadbarom!”
- Mi van?
- Olyan sz�p az �jszaka, s�t�ljunk egyet! – javasolta a l�ny.
- Meg majd a nagy j� fen�t. �lmos vagyok!
- K�rlek sz�pen, Ichigo!
- Nem!
- Na!
- A nem azt jelenti, hogy nem!
- Akkor majd megeml�tem a b�ty�mnak, hogy senkinek veszel, �s akkor nagyon… de nagyon m�rges lesz r�d… �s akkor biztos idej�n, �s elmondja, hogyan is kell b�nni velem… - veti be egyik legf�bb �t�k�rty�j�t, hogy az legyen ezen az est�n, amit � szeretne.
Ichigo elkezd morogni. Fen�be… a francba! Mi�ta megmentettem, a b�tyja kincsk�nt vigy�z r�, �nr�m bezzeg f�j, mint a m�rges macska, akit�l elveszik az eger�t! �s ez az idi�ta ki is haszn�lja a helyzet�t!
- Na, elmegy�nk s�t�lni? – k�rdezi, imm�r gonoszkod�, gy�zedelmes mosollyal az arc�n.
- Mivel m�s v�laszt�som �gy sincs… - ny�g�tt – �s merre k�v�n menni a fens�ges �rh�lgy?
- A vas�tn�l! S�t�lni szeretn�k a s�neken!
Teh�t Ichigo nagyot s�hajtva elindul kolonc�val a p�lyaudvar ir�ny�ba. El�sz�r k�t t�maz�r� az iskol�ban, azt�n maszkab�lt tartottak a lid�rcek, mint ad Isten, pont Karakur�ban! �s most m�g ez is… egy lassan sz�z �ves gyerekes idi�t�z� t�pszlivel kell s�t�lgatnia az �jszaka kell�s k�zep�n, k�l�nben az any�s st�lus� b�tyja kitekeri szeg�ny eper nyak�t! Mi�rt is any�s? Mert �gy f�j Ichigo-ra, mint az any�s szokott a „behozott rokonra”. Pedig semmi olyat nem tett, s�t, �k ketten nincsenek is olyan kapcsolatban! Ezt kik�rte mag�nak! De mivel a szavakat nem lehet t�lc�n kik�rni, ez�rt ezt is f�jhatja.
- Am�gy mi olyan �lvezetes abban, ha s�neken s�t�lsz, Rukia?
- H�t, nem is tudom… ha �ppen nincs vonat, akkor messze van a zajt�l, �s a lakott ter�lett�l. P�lyaudvaron k�v�l nincs vil�g�t�s, sz�val teljesen nyugalomban lehet az ember…
- Te ilyenre is k�pes vagy?
- K�pzeld el, igen! – sziszegte d�h�sen. Mindig ut�lta, ha kifigur�zta, vagy kics�folta �t a sz�ll�sad�ja, de valahol legbel�l tal�n azt k�v�nta, b�rcsak sosem �rne ez v�get. Ami sajnos hamarosan…
- Na, �s most mit szeretn�l? – k�rdezte a r�pafej�, amikor m�r oda�rtek.
- V�gigs�t�lni a s�neken…
R�hagyta, ink�bb nem fejtette ki v�lem�ny�t arr�l, hogy ez szerinte mennyire… gyerekes.
A v�ros ter�let�t m�r vagy �t perce elhagyt�k, addig sz�tlanul s�t�lgattak. Ichigo elgondolkozott, mi�rt is szerethette volna pont ezt csin�lni a l�ny? Tal�n az�rt, gondolta, mert erre neki nem volt az �letben lehet�s�ge. De mi�rt �ppen egy ilyen jelent�ktelen dolgot szeretne? K�rhetett volna m�st is… mondjuk elmenni a vid�mparkba. Esetleg valami k�l�nleges helyre. Akkor mi�rt egy ilyen kihalt, cs�ndes helyre akart j�nni?
Azon kapta mag�t, hogy Rukia lemarad m�g�tte. H�t h�tran�zett, hogy hol maradt?
- �hm… Ichigo, seg�ten�l?
- Mi t�rt�nt? – k�rdezett vissza, mik�zben visszasietett oda, ahol t�rsa �llt.
- Beragadt a l�bam egy reped�sbe…
- Remek – s�hajtott fel, majd lehajolt, �s megpr�b�lta �vatosan kimozd�tani a l�b�t onnan. M�r kezdett ideges lenni, amikor nem is olyan messze t�l�k felt�nt a hajnali f�l kettes gyorsvonat. Gyorsan �tp�rg�tt a fi� agy�n, mi is a helyzet. Mivel shinigami testben vannak, a vezet� nem l�thatja �ket! Ennek a vonatnak a sebess�ge pedig akkora, hogy ha itt maradnak, akkor bizony a maradv�nyaik egy gyuf�sdobozt se t�ltenek meg!
- Ajaj…
- Ichigo! Ne ajajozz, hanem csin�lj m�r valamit! – s�rgette idegesen Rukia.
- Tudom-tudom!
De se sz�p sz�val, se �vatos pr�b�lkoz�ssal nem siker�lt onnan kiszedni a l�b�t.
- Hogy a franca ragadt�l be ide?!
- Fogalmam sincs! Egyszer csak nem mozdult a l�ban!
- Ez�rt vesz�lyes s�t�tben itt m�szk�lni! Mell� a vonaton l�v�k k�z�l kicsi az es�lye hogy valaki is megl�t, f�leg a vezet�f�lk�ben!
Igen, �s a vonat m�r itt van a nyakunkban! M�gis mi a fen�t tudn�k csin�lni?! Egyetlen megold�s van, de az Ruki�nak nem lesz f�jdalommentes, mell� m�g f�lre�rthet� is! De nem �rdekel… nagy pofont kapok m�g ez�rt…
- Bocs�ss meg, Rukia…
Amint ezt hallotta, egy pillanat alatt h�romszor fordult meg vele a vil�g. Hogy �rti ezt? Itt hagyja… meghalni?
- Mi… Ichigo… te…?
De a k�vetkez� pillanatban m�r �rezte, ahogy a h�nalja alatt �tfogja �t a r�pafej�, �s teljes erej�b�l r�nt rajta egy hatalmasat. A bok�ja reccsent, val�sz�n�leg el is t�rt. De kiemelkedett a reped�s szor�t�s�b�l, �s �rezte, ahogy el�sz�r emelkedik, azt�n zuhan el�re. L�ba v�g�vel m�g �rezte a vonatot, ahogy elhalad m�g�tte, majd Ichigo-ra zuhanva landolt a f�ld�n. Borzalmas f�jdalom hatolt a bok�j�ba, egy szisszen�s hagyta el az ajk�t, szem�t �sszeszor�totta. A szerelv�ny majdnem sz�z kocsija mind elhalad m�g�tt�k, majd zaja beleveszik a csendbe. Ichigo �vatosan �lt fel, �s seg�tett a rajta fekv�nek is k�zben biztos talajt fogni.
- Na, �lsz m�g? Idi�ta…
- K�szi, de… te teljesen meghibbant�l?! Hal�lra r�m�tett�l a „bocs�ss meg”-eddel! M�r… m�r komolyan azt hittem, ott fogsz hagyni…
- H�lye! Tudod mikor hagyn�lak ott! Egy, a b�ty�d elevenen megny�zna! Kett�, hogyan tudn�k elsz�molni a lelkiismeretemmel, ha otthagyn�lak? Gondolkozz m�r! – hadarta idegesen, majd kicsit k�s�bb, imm�r lenyugodva folytatta – nagyon f�j a l�bad?
- T�l�lem… de hogy haza tudjunk menni, kicsit pihennem k�ne… - azzal h�trafek�dt – N�zd, de sz�pen l�tszanak a csillagok! Sokkal szebb, mint bent Karakur�ban!
- Persze, mert nincs f�l�sleges f�ny, ami miatt ne l�tsz�dn�nak.
Egy darabig csak sz�tlanul b�mult�k a felett�k elter�l�, csill�mporos feketes�get. Az egyik ugyan csak f�l pillanatra jelet meg, de addig f�nyes cs�kot h�zott maga ut�n.
- N�zd Ichigo! Hull�csillag!
- K�v�nj valamit!
A l�ny lehunyta a szem�t, �s er�sen gondolt a k�v�ns�g�ra. A kez�n �rezte Ichigo kez�nek meleg�t.
- Iz�… te meg…?
- Csak j� tudni, hogy itt vagy, mivel nem l�tlak a s�t�tben – nevetett.
- Nem eg�szen �rtelek… - tettette a tudatlant, de igaz�b�l h�l�t adott a s�t�ts�g takar�s�nak. A fi� egy s�haj ut�n folytatta.
- Tudod, nem a b�ty�d volt az els�dleges szempont… t�ged jobban f�ltettelek… - megszor�totta a kez�t – �s nagyon f�ltem, hogy nem tudlak onnan kih�zni. A m�ltkor azt mondtad, hogy egy huzamosabb ideig visszam�sz a Seireiteibe… Csak szeretn�m tudni, nem-e t�l vesz�lyes…
- Ichigo… ez a sz�veg nagyon nem illik hozz�d – ny�gte ki egy elfojtott nevet�s t�rsas�g�ban.
- H�, �n nagyon is komolyan besz�ltem!
De Rukia m�r csak nevetett. Nagyon hamar val�ra v�lt a k�v�ns�gom egyik fele…
�gy kett� t�jban megsz�lalt a telefonja. Gyorsan odakapott �rte, �s r�n�zett. Az �r�m a szem�b�l egy csap�sra elt�nt.
- Mi t�rt�nt? Egy lid�rc?
- Nem… - tette el a k�ty�t – van valami, amit nem mondtam el neked. A… azzal kapcsolatban, hogy visszamegyek… az az igazs�g, hogy nem hiszem, hogy vissza tudn�k j�nni…
- Mi�rt? – d�bbent le.
- Mert… h�t… tudod, a b�ty�m az�rt k�ld�tt ide, mert h�bor� t�rt ki a Soul Society, �s egy m�sik hatalom k�z�tt. �s annyira komolyra fordult, hogy nem kock�ztatott, idek�ld�tt. Persze szigor�an megtiltotta, hogy ezt elmondjam neked. De m�gis �gy �rzem, tudnod kell az igazs�got.
- Rukia, ez nagyon komolyan hangzik. Rem�lem csak… ugratni akarsz…
- B�rcsak �gy lenne – nevetett fel keser�en – de a helyzet nagyon is komoly! B�k�t kell k�tnie a k�t f�lnek, k�l�nben felborulhat a vil�gok k�zti egyens�ly! A b�kek�t�s m�dj�t a m�sik hatalom adta meg. H�zass�g.
H�zass�g. Ez a sz� visszhangot vert Ichigo-ban. De miel�tt lett volna ideje k�rdezni, Rukia folytatta.
- A n�gy nemesi csal�d egyik�b�l. Ugyeb�r min�l magasabb rend� a csal�d, ann�l nagyobb a biztos�t�k, hogy megk�ttetik a b�ke. A legmagasabb rang a Kuchiki csal�d�.
Nem… Ichigo nem akarta elhinni, amiket hall. F�lt a befejez�st�l.
- Ennek a csal�dnak pedig �n vagyok az egyetlen, n�i lesz�rmazottja, ha nem is v�r szerint. A folytat�st te is tudod… - hajtotta a le a fej�t. Egy perc n�ma csend ut�n Ichigo elfojtott keser�s�ggel sz�lt a t�rs�hoz:
- �s ezt te akarod?
- A fen�be is, dehogy akarom!
- Akkor mi�rt nem mondod, hogy nem?!
- Azt hiszed nem pr�b�ltam?! De Yamamoto �s nii-sama hat�rozott parancs�val nem sz�llhatok szembe! Ha akarom, ha nem, meg kell tennem, k�l�nben elpusztul a Soul Society!
- Nincs m�s megold�s?
- Lenne… megsemmis�teni �ket, de azt nem tehetj�k meg…
- �s te fogod, �s ig�ba hajtod a fejed, csak mert nii-sama meg Yama b�’ azt parancsolta.
Felt�nt a ragyog� hold, kiemelte mindkett�j�k alakj�t. Rukia szem�ben megb�n�s �s szomor�s�g, Ichigo-�ban harag t�kr�z�d�tt.
- Nem �rted, hogy nem tehetek m�st?!
- Tehetn�l, csak nem akarsz! – �llt fel – nem ilyennek ismertelek meg. De l�tom, rosszul tettem. A soha viszont nem l�t�sra! – mondta, �s alakja beleveszett a s�t�ts�gbe, m�r a harmadik l�p�s ut�n.
- Ichigo! K�rlek… sajn�lom! �n nem �gy… k�rlekh… - a tork�t elszor�tott�k a felt�r� k�nnyek. M�g hallotta t�rsa l�pteit, de egyre… egyre halkabban, m�g v�g�l teljesen belevesztek az �jszak�ba.
K�nnyeivel k�szk�dve �llt neki l�ba meggy�gy�t�s�nak, hogy azt�n megnyissa a kaput, ami �r�kre elv�gja �t ett�l a vil�gt�l, azokt�l, akiket, �s amiket szeret. �r�kre elv�gja… az � idi�ta Ichigo-j�t�l.

A r�pafej� d�h�sen szedte ki a Kon nevezet� mesters�ges lelket a test�b�l, az Ukitake kapit�nyt�l kapott helyettes-hal�listen jelv�nnyel, �s �lt�tt �jra emberi testet, majd Konba is visszatette a l�lekcukork�t, majd fejjel el�re bed�lt az �gy�ba. Nem lehetett azonban nyugta, mert nagyj�b�l f�l perc m�lva m�sik szobat�rsa, a pl�sstest-bitorl� sz�mon k�rte �t.
- Ichigo! Merre van nee-san?!
- Nem itt, az biztos – h�zta el a sz�j�t.
- Az�rt k�rdezem, hol van?!
- Nem �rdekel! Val�sz�n�leg hazament! �s ez �gy j�! – v�gta a falhoz a pl�ssoroszl�nt.
- De h�t nee-san…
- Kon! Rukia… elhagyott minket. T�r�dj bele! Itt mi nem tehet�nk semmit!
- De Ichigo…!
- Hagyj m�r! – fakadt ki – Ne te mondd meg, mit tegyek, �s mit ne. J� �jszak�t!
Ahogy a l�nyra gondolt, keveredett benne a szeretet, �s a gy�l�let. Az �r�m, hogy ismerte, �s a megvet�s az�rt, amit csin�l. V�g�l a harag mindent elnyomott, �s nem is akart t�bbet r� gondolni.