Decisions

1.Felajánlás

Egy hűvös őszi napon a folyó melletti füvet lágyan fújdogálta a szél. Ezt a csendes napot egy hangos üvöltés zavarta meg. A lágyan fújdogált füvet pedig egy láb. Rukia lába, ahogy futott oldalán Ichigóval a hollow felé. Ichigo elővette helyettesi jelvényét és elvált testétől amit Rukia kapott el futtában. A shinigami előrántotta kardját és egyetlen csapással végzett a szörnyeteggel. Ruki kihasználta, hogy a helyettes hátal áll és neki lökte testét amiből az következett, hogy Ichi a földre került hátán testével.
- Hé, ez mire volt jó? - dühöngött a narancshajú.
- Nem tudnád legalább egyszer Kont használni? - vágta a fiú fejéhez a kis golyót.
- Ezt úgy is mondhattad volna, hogy nem vágod hozzám a testem. Idióta. - bújt vissza közben.
- Hogy mit mondtál? - kapott fejére egy ütést Kon testével mivel éppen rakta volna vissza bele a kis golyót és az volt a kezében.
- Te kis... - morgott Ichi az orra alatt.
- Inkább induljunk mielőtt Yuzu aggódni kezd, mert nem értünk haza ebédre. - hagyta ott a bosszankodó shinigamit.
- Hé, várj már! - rohant utána.
Otthon már Yuzu terítette az asztalt mikor belépett az ajtón a két shinigami.
- Na, végre hazaértetek. Már kezdtem aggódni. - püfögött Yuzu.
- Na, végre itt az én kicsi fiam. - futott felé a jó öreg Isshin papa.
- Jaja. - állt félre így "hőn szerettet" apja a zárt ajtónak csapódott.
- Egyre jobb és...jobb leszel. - nyögte miközben csúszott lefelé.
- Elég legyen már. Együnk végre. - állt föl az asztaltól most már Karin dühösen.
Természetesen Kurosaki papa nem felejtette el fia késését az ebédről és ezt közé is tette perverz gondolataival vegyítve, aminek persze az lett a vége, hogy a tüske böki tányérja landolt az arcában.
- Inkább felmegyek. - tolta vissza széket és megindult a lépcső felé.
- Na de Ichi-nii alig ettél! - szólt utána húga, de egy "kösz nem vagyok éhes" – el, folytatta útját.
- Én is jól laktam köszönöm szépen. - állt fel a kékszemű és társa után ment.
- Ez is a te hibád apa! - nézet könnyes szemekkel a megszólítottra.
- Na de mit tettem? - értetlenkedet a földön fekvő.
A rövid ebéd után csendben telt a nap további része. Egészen addig amíg Kon ki nem bújt a fiókból.
- Mennyi az idő? - dörzsölte meg szemét. Az eper megpróbálta visszacsapni rá a fiókot, de az gyorsan reagált és kiugrott.
- Ha, kifogtam rajtad. - nevetet nagyokat – Szóval, ha te már itthon vagy akkor... - fordult meg és vette észre azt ahova mindennél jobban vágyott - Neeee-saaan!!! - repült a végtelen lány felé, aki földön fekve tanult. De egy éppen arra repülő könyv megakadályozta tervét és a falnak csapódott.
- Kussolj már be Kon és ezt befejezhetnéd! - ordítozott vele répafej.
- Mért...Mért nem léphetek be a mennyországba? - sírta.
A feketehajú felkelt megfogta a plüsst és maga vágta a fiókba.
- Jobb volt még ott voltál. – morogta – Na, én végeztem megyek aludni.
- Ilyen korán?
- Nézd csak meg már elmúlt kilenc is és fáradt vagyok. - mutatta telefonján az időt majd elindult fürdeni.
- Én még nem vagyok kész majd később megyek. - azzal visszagörnyedt az asztal fölé.
Már éjfélhez közeledett mikor Ichi belépett szobájába vizes haját törölgetve. A lány már rég aludt, ahogy mindenki a házban. Már indult volna ő is ágyába, de egy tompa hangra lett figyelmes.
- Bípp Bípp Bípp.
- Mi ez? - ébredt fel Rukiácska. - Ichigo egy hollow. Gyerünk, intézzük elll. - ásította a szekrényből kikukucskáló.
- Hagyd csak egyedül is el tudom intézni. Aludj csak nyugodtan tovább. - kereste közben elő helyettesi jelvényét.
- Köszönöm. De Ichi...
- Nyugi visszajövök nem lesz semmi baj. - mosolygott majd kiugrott most már shinigami formájában és megindult a hollow felé.
Nem telt bele sok idő és meg is találta. De az valamiért futásnak indult egyenesen be egy sűrű erdőbe.
- Ezt nem hiszem el. - morogta és utána eredt. Csak haladt egyre beljebb, és beljebb míg nem a szörnyeteg megállt majd felé fordult. Támadni készült, de hősünk ezt nagyon jól tudta és egyetlen csapással elintézte.
- Na, ez is megvolt most már irány ha...
- Nagyon szép munka Ichigo-kun. - szólalt meg egy ismerős hang a fiú mögött. Egyszerre járta át a düh és a rémület testét a hang hallatán.
- Mit keresel itt Aizen? - nyúlt volna fegyveréért, de a fák hirtelen megrezzentek.
- Nem lenne okos dolog. Körbe vagy véve. - mosolygott Gin. Igaza volt Ichigo körbe pillantott és a körülötte lévő fákon egy-egy arrancar ült.
- Mit akarsz? - kérdezte elég dühösen.
- Lenne egy ajánlatom. - mosolyodott el - Csatlakozz hozzám.
- Már mért csatlakoznék hozzád, ennyire hülyének nézel?
- Gondoltam, hogy ezt mondod. Akkor másképp mondom. Ha nem csatlakozol hozzám Kuchiki Rukia meghal. - húzta száját még nagyobb mosolyra.
- Hogy mi...? - kerekedtek ki a helyettes szemei.
- Holnap ugyan itt ugyan ekkor találkozunk. Ennyi időt kapsz, hogy eldöntsd, mit választasz. Ha nem jössz el, azt nemnek vesszük. - majd eltűnt, úgy ahogy jött.
Ichi még állt egy ideig a földet nézve majd megindult haza. A szekrényben alvó az ablak csukódására ébredt.
- Mi tartott eddig? - húzta el dühösen a szekrény ajtaját.
- Lényeg, hogy elkaptam.
- Ichi... - az a pillantás oly zavarodott volt még a kékszeműt is megrémisztette. - Mi történt?
- Semmi csak szeretnék aludni. - vetette magát az ágyba.
- Ichigo. - mondta halkan és ő is visszafeküdt gondolataiba merülve.