8.fejezet
Úton a cél felé-Az utolsó akadály

Nuru még egy utolsó őrt a levegőbe küldött és szaladt barátja után. Ichigo, Nuru, Sentarou és Kiyone bejutottak a kapun és bezárták maguk mögött. Ami eléjük tárult, egy hatalmas alagút. Fényt csak néhány fáklya adott.
- Mindenki jól van? - kérdezte Ichigo.
- Jól vagyunk Ichi - felelte Nuru. - Remélem a többiekkel sem lesz baj.
- Értük ne aggódj, Ukitake kapitány elintézi őket - mondta Sentarou.
- Naná, halálra untatja őket - gúnyolódott a Quincy lány.
- Inkább induljunk - vetette fel az ötletet a Helyettes Halálisten és el is indult.
Mindegyikőjük vett a kezébe egy-egy fáklyát, hogy legalább azt lássák, ami az orruk előtt van. Mint ahogy Matsumoto hadnagy meghagyta nekik, egyenesen mentek néhány száz métert, majd a sötétben kirajzolódott egy magas, arannyal díszített ajtó.
- Itt is vagyunk - mondta Nuru, megfogta a kilincset és készült benyitni.
- Nehogy kinyisd! - kiáltotta a háta mögül Kiyone és gyorsan rácsapott egy nagyot a lány kezére.
- Aú, ezt miért kaptam? - kérdezte.
- Nem emlékszel, mit mondott Rangiku? - kérdezte tőle Ichigo. - Ez egy csapda.
- Igenis, emlékszem, csak kíváncsi voltam, hogy rajtam kívül is emlékszik-e még valaki
- mondta gúnyolódva, keresztbefont karokkal.
- Na persze - hitetlenkedett a fiú és odébbállt. Pár méterre a nagy ajtótól balra lévő hadnagyokhoz ment, akik érdeklődve piszkáltak valamit.
- Mi a helyzet, ez lesz az? - kérdezte tőlük.
- Igen, ez a bejárat a labirintushoz. Már csak ki kell nyitni a kulccsal - mutatta fel az eszközt Kotetsu hadnagy.
- Akkor mire vársz? Tapsra? Nyisd már! - folytatta a sértő hangnemet Nurunuru, Kiyone engedelmeskedve, de fintorgó arccal elkezdte kinyitni az egyszerű vasajtót.
- Mi a fene bajod van? - kérdezte Nuru-tól barátja. A lány nagyot sóhajtott.
- Semmi, csak… félek - válaszolt.      
- Nincs okod félni, amíg melletted vagyok - próbálta nyugtatni. - Nem lesz semmi baj.
- Megígéred?
- Hát persze. Meglátod, Te, Rukia és én nemsokára nevetni fogunk az egészen - mondta Ichi mosolyogva.
- Rukia és Te… - suttogta a lány.
- Há, sikerült. A zár egy kicsit régi és rozsdás, de sikerült kinyitni - örült sikerélményének Kiyone.
- Én már sokkal hamarabb kinyitottam volna - morgolódott Sentarou, de erre társa csak egy nyelvöltéssel válaszolt. Nagy nyikorgás közepette kitárult az ajtó és alig, hogy átlépték a küszöböt, az, eltűnt mögöttük, csak a sötétség vette őket körül. Előttük pedig ott volt az a híres labirintus, amit már oly sokszor emlegettek. Falai kőből voltak, szinte égig értek és több bejárata volt.
- Ez nem semmi - jegyezte meg a Shinigami daikou. - Na és hol menjünk be?
- Öt bejárata van. mindegyik tele veszéllyel. Kivéve egyet. Az egyik út csapdamentes. Ha eltaláljuk pont azt az egyet, minden gond nélkül juthatunk el a pecséthez. - mondta Sentarou.
- Arról volt szó, hogy ti ismeritek. Akkor tudnotok kéne melyik az - észrevételezte Nuru.
- Tudjuk az utat, csak a csapdák helyét nem - vágott vissza Kiyone.
- Akkor induljunk ezen - mutatott Ichigo a vele szemben lévő bejáratra.
- Miért pont ezen? - kérdezték mindannyian.
- Hát mert… csak - válaszolt kimerítően a fiú. Mindenki egyetértve, mert hát most minek vitázzanak, úgy sem tudják biztosra, lehet, hogy pont az a jó bejárat, elindultak. Lassan, lépésről lépésre haladtak, fejüket forgatva jobbra, balra, szemükkel mozgást keresve. Már egy jó ideje jöttek, egyik sarkon balra, másikon jobbra fordultak, aztán megint jobbra és sokáig egyenesen. Csapdának se hírét se hamvát nem észlelték. Szótlanul mentek, elöl a két hadnagy, hátuk mögött pedig kedvenc Shinigami-nk és társa.
Egyszer csak Ichigo nagy vigyorral az arcán meggyőződve jelenti ki…
- Ez volt a biztonságos út. Sehol… - ebben a pillanatban egy fejsze süvített el arca előtt és belevágódott a mellette lévő falba. - Veszély!
Még több fejsze repült el előttük, mellettük, alattuk, felettük, mindenhol, arra sarkalva őket, hogy futásnak eredjenek. Sikongatások között ugráltak el a repülő éles tárgyak elől és futottak, még több csapdát beindítva. Voltak energiagömbök, a talajból felemelkedve dárdák, vízszintesen valami pörgő, kerek, igen éles tárgyak. Tapasztalták milyen éles, ugyanis többször megvágta őket, de nem súlyosan. A nyílvesszőzápor egyik tagja viszont ideális helyet talált magának Ichigo vállában. Aztán egyik percről a másikra a veszély elmúlt és kis csapatunk nekidőlve a falnak vagy a földön fetrengve lihegett.
- Úgy… tűnik… mégsem… ez… volt… a… jó… út - próbált beszélni a sebesült.
- Ichigo, megsérültél! - lépett hozzá Nuru.
- Semmiség - mondta és kirántotta a nyilat vérző vállából. - Ti jól vagytok?
- Még élünk - jelentette ki Sentarou.
- Csak a… magad nevében… beszélj idióta! - lihegte Kiyone, bár most nem volt ereje veszekedni sem.         
- Te vagy… az idióta - lihegte vissza társa.
- Akkor menjünk tovább - mondta Ichi és újra nekiindultak. Nem telt bele néhány percbe és egy hatalmas szörnyeteg tűnt fel a semmiből előttük.
- Á, mi a fene ez? - rémüldözött Nurunuru.
- Váá! Váá! - üvöltött rájuk a Hollowmaszkos, óriásbogárra hasonlító dög.
- Ez egy Hollow? - kérdezte Ichigo. - Hogy kerül ide?
 - Ez nem Hollow - válaszolta Kotetsu. - Már hallottam róla, de nem gondoltam, hogy igaz.
- Mi? - tudakolta Ichi, közben a szörnyeteg közelített, ezért hátráltak.
- A pletyka szerint Kurotsuchi kapitány készítette, hogy őrizze a pecsétet.
- Ennek roppantul örülök!
- Na és most mit csinálunk? - kérdezte Nuru.
- Elállja az utat, csak arra jutunk át - tájékoztatta a csapatot Sentarou.
- Akkor arra megyünk tovább - mondta nagy szemöldökráncolás közepette Ichigo és előhúzta Zangetsu-t. - Nurunuru, állj hátrébb.
A dögnek rontott. Vágta, ahol érte, de az erős volt. Nem számított, hány sebet szerzett már, a lény ereje nem csökkent. A rémült Nurunuru a földön guggolva összekuporodott, fülét kezével befogta. Nagyon félt. Gyerekkorára gondolt vissza, amikor apjával vitatkozott. Próbálta őt meggyőzni, hogy erejével szeretné megvédeni az embereket és ezért szeretné megtanulni a Quincy nyíl használatát, de nem hallgatta meg. Sokáig próbálkozott, míg végül feladta. Ezután Ishida-ra gondolt, arra a napra, amikor találkoztak. Uryuu rögtönzött neki egy kis bemutatót, hogy szemléltesse, mi a Quincy-k feladata. Persze, nem öltek rögtön Hollow-t, ahhoz kicsik voltak és Ishida sem volt még gyakorlott, de ez elég volt a lánynak, hogy felkeltse az érdeklődését.

- Ahhoz, hogy erős Quincy legyél, kell valami, vagy valaki, akit meg szeretnél védeni
- mondta Uryuu. - Ezt a Nagypapa mondta. Én még nem tudom mi az, de egyszer én leszek a legerősebb. Te pedig utánam leszel a legerősebb, jó?
- Igen - válaszolt Nuru. - Figyelembe véve azt, hogy mi vagyunk a két utolsó.
- Ez igaz - nevetgéltek.
Aztán a vidám emlék eltűnt és újra tompa csatazajok hallatszottak. A lány felemelte fejét és a harcot nézte.
- Megvédeni valakit. Megvédeni valakit. Megvédeni valakit - egyre erősebben járt az agya ezen a gondolaton.
Ichigo már fáradt. Sok volt a halálos sebek száma, amit a szörnyeteg szerzett, de mégis talpon maradt, mintha csak legyőzhetetlen lenne. A Shinigami daikou már bankai-t használt és egy fekete Getsuga Tenshou-t küldött ellensége felé. A por belepte a szörnyet, már-már azt lehetett hinni, vége, mikor előugrott és egyenesen a fiú felé tartott. Nagy száját, melyben több száz borotvaéles fog volt található, kitátotta.
- Ichi, bukj le! - kiáltotta egy hang a fiú mögött. Hátrafordult.
- Mi van!? - kérdezte. Nuru állt mögötte, aki előhozta Quincy nyilát és épp lőni készült. Illetve abban a percben el is lőtte. Barátja nem követte utasítását, így a fényes, nagy erővel bíró nyíl az orra előtt repült el, megrémítve ezzel szegényt. A nyíl eltalálta az ellenséget, ami pár pillanat múlva lélekrészecskékké bomlott és eltűnt a föld színéről.
- A franca Nurunuru, óvatosabban használd azt az izét, nem játékszer!... - szidta le Ichigo. - …Használtad az erődet?
- Igen, használtam és megmondtam neked, hogy bukj le, de te rám se bagóztál!
   - válaszolt a lány. - Persze, Nuru a kolonc, lóg mindenki nyakán, csak jajveszékelni tud, na meg néha repülőleckéket ad a rosszfiúknak, komoly csatában mégsem tud részt venni, mert beijed. Most viszont elnyertem Quincy erőmet, csodálkozzatok! Mostantól én fogok mindenkit kihúzni a bajból! Én! Hamachi Nurunuru, a világ második legerősebb Quincy-je! Hallod ezt Ishida?!

Az emberi világban Ishida és Chad a suli tetején ebédelnek. Uryuu fura képet vág.
- Valami baj van Ishida? - kérdezte Chad.
- Csak kirázott a hideg - válaszolta.

Visszatérve a labirintusba, a csapat még mindig nem tudott feleszmélni Nuru cseppet sem bizalomgerjesztő beszéde után. Vártak, hátha még folytatja és kicsit messzebb húzódtak tőle. A lány rájuk nézett.
- Mi az? - csak néztek rá. - Nem kéne ilyen butaságokkal pazarolnotok az időt.
Továbbment, a többiek pedig követték. Kis idő és még néhány csapda után fényt észleltek néhányszáz méterre előttük.  
- Mi lehet az? - kérdezte Ichigo. - Újabb meglepetés?
- Szerintem az út vége - válaszolta Kiyone.
- Akkor mire várunk!? - mondta és futni kezdtek. A hadnagynak igaza volt, kiérve a labirintusból egy nagy, oszlopos teremben találták magukat, aminek a közepén, egy emelvényen fényárban úszva, ott volt a pecsét. Az a kicsi, de annál hatalmasabb szerkezet, amiért jöttek, és ami megmentheti egy lány életét. Ichigo szíve megtelt boldogsággal, hogy végre kezébe veheti, és ezzel együtt a sorsot is és visszahozhatja szerelmét. Semmivel nem törődve, örömtől fűtve rohant oda a színarany tribünhöz. Társai a környezet szépségével voltak elfoglalva, Ichi-re nem figyeltek. A fiú előrenyújtotta kezét és leemelte a pecsétet a neki szánt párnáról.
- Ne Ichigo! Ez… - kiáltotta Sentarou. Abban a percben az emelvény alatti csapda működésbe lépett és a föld megremegett. Az oszlopok sorra dőltek el, a talaj megrepedt.
- Fussunk kifelé! - kiáltotta Nuru. Ichigo erősen tenyerébe fogta az életmentő eszközt és barátai után futott. Kifelé is a két hadnagy vezette őket. A mennyezet omlott, mintha fejükre szakadna az ég. Egyik oldalról a másikra ugrálva tértek ki az eldőlő falak elől, míg végre kiértek a labirintusból. A megpróbáltatások viszont folytatódtak. Az egész épület az összeomlás szélén állt, és ráadásul a nagy aranykapu is kinyílt, ami kezdett minden mozdíthatót beszívni a mögötte lévő dimenzióba. Meg tudtak kapaszkodni, de ekkor…
- Héj, hol van Ichigo!? - kérdezte Nuru.
- Az előbb pár méterrel mögöttünk volt! - válaszolt Kotetsu.
Abban a pillanatban az említett megjelent az ajtóban, mit sem sejtve arról, hogy mellette egy másik világ elpusztít mindent, ami nincs talajhoz rögzítve.
- Ti meg mi a fenét csináltok? - kérdezte őket mikor látta, hogy mindenki egy-egy nagyobb törmeléket ölelget. Mielőtt észrevehette volna, a kapu beszippantotta. Egykézzel megkapaszkodott az ajtófélfában, de csúszni kezdett.
- Ichi! Dobd el a pecsétet és kapaszkodj két kézzel! - kiabálta neki Nuru.
- Soha! Inkább belehalok, de nem engedem el!
- Haver légy eszednél! Foglyul fog ejteni a másik dimenzió! - próbálta meggyőzni Sentarou. Ichigo igyekezett, de nem tudta tovább tartani magát. Elnyelte a dimenzió, ami minden reiatsu-t kiszív áldozatából és fogva tartja örökre.
- Ne! Ichi! - kiáltott utána a lány, előtörtek belőle könnyei.
- Hát ennyi? Idáig jutottam? Talán Nurunuru-nek volt igaza, és el kellett volna fogadnom a helyzetet - gondolkodott a rabul ejtett, miközben a semmiben lebegett és a  szeretett lány arcát látta maga előtt. - Sose lettem volna képes téged elengedni, Rukia.
- Ehhez képest gyorsan feladtad - szólalt meg benne Hollow énje. - Inkább azon kellett volna elgondolkodnod, hogy szereted-e eléggé.
- Szeretem őt. Meghalnék érte.
- Úgy néz ki mégse. Könnyebb volt elengedni az ajtót, minthogy tovább küzdj. Gyáva vagy. Ha tudnálak, lecserélnélek egy másik Shinigami-ra, vagy inkább felfallak és kimegyek innen. Mit szólsz hozzá? Neked már úgy is mindegy. Meg kell hagyni, ez a Rukia jó csaj volt, elviseltem volna, de te voltál olyan béna, hogy hagytad meghalni. Gyáva vagy és gyenge.
- Nem vagyok gyáva, és gyenge sem. Nem hagylak fölém kerekedni, és kijutok innen bármi áron!
- Na, hiszem, ha látom. Ne feledd, ha feladod, én ott leszek és a lelked az enyém.
- Kuss legyen! Az erőm percről-percre kevesebb. Érzem, ahogy ez a világ kiszívja az összes lélekenergiámat. Gondolkodnom kell. Hogyan juthatok ki innen?

Közben a bejáratnál, a többiek még mindig életükért harcolva kapaszkodtak. Messzebb jutottak a kaputól, de az örvény még így is erős volt. Már nem volt semmi rajtuk kívül amit beszívhatott volna. A Quincy lány még mindig sírt. Hiába tanulta meg használni erejét, a legfontosabb személyt így sem tudta megmenteni. Végső elkeseredésében elengedte az oszlop maradványát, amibe kapaszkodott és csupán könnyeit hátrahagyva tűnt el arról a világról.
- Hamachi kisasszony! - kiáltottak utána a hadnagyok.

Ichigo gondolkodott, próbált kiutat keresni, de nem járt sikerrel.
- A francba! Akkor sem adom fel! Hogyan lehet innen meglépni!? - tanakodott. Aztán eszébe jutott valami. Ránézett kezére, és kinyitotta tenyerét.
- Talán nem is kell kijutnom innen. Erre készülök már mióta. A megoldás végig itt volt a kezemben, hamarabb is eszembe juthatott volna. Vajon hogyan kell használni?
Nuru, lebegve a térben megpillantotta a fiút.
- Ichigo! - kiáltott utána. Közelebb úszott hozzá. Ekkor viszont egy nagy, fényes villanást észlelt
                        TO BE CONTINUED…