13 fejezet
A kérő
Az esküvő előkészületei


- Tessék ? - kerekedtek ki Rukia szemei. - Én nem fo -
- A témát lezártam, ez az utolsó szavam, távozhatsz - mondta kimérten
Byakuya.
Rukianak nem volt választása, nem szegülhetett ellen bátyjának. Tudta, hogy
egyszer eljön az a nap amikor férjhez kell menjen, de nem hitt volna, hogy
ennyire. Pár másodpercig még figyelte Byakuya szemeit, mint azt már
megszokhatta, semmit nem lehetett belőle kiolvasni. Életében először,
mérges volta bátyjára, legszívesebben pofon vágta volna, hisz nem
rendelkezhet csak úgy az élete felett, ő szeret valakit, és neki nem kell
senki más csak az ő kis morcos, önfejű, makacs, narancssárga fajú
védelmezője. Úgy érezte már nem sokáig bír uralkodni feltörő mérgén, így
egy hirtelen mozdulattal felállt, és az ajtóhoz siettet, megfogta a szélét,
kilépett rajta, majd erélyesen berántotta maga után. Byakuya kicsit
meglepődött ezen a reakción, számított valami ilyesmire, de nem gondolta
volna, hogy húga ennyire felbőszül. Tudta, hogy vonzódik ehhez a \"
Kurosaki Ichigo-hoz\" épp ezért szeretett volna minél hamarabb egy férjet
találni. És hogyha belegondolt, hogy ez az ember akár egy újjal is hozzáért
Rukiához, akkor el0nt0tte a méreg. Ezért úgy döntött a legjobb, ha minél
hamarabb, megszabadulnak tőle. Eközben Rukia dühösen bevágtatott a
szobájába, lepattant az ágyára, és valami terven tanakodott, muszáj volt
kibúvót találni az esküvő alól.
\" - Humh... szükségem lesz egy jó tervre, én biztos nem megyek hozzá
valami szatír, kiéhezett, egoista baromhoz \" - dühöngött magában. \" -
Nekem csak az én édes, cuki, makacs, narancs hajú bohócom kell, senki más.
És ezért bármiin áldozatra képes vagyok \" - ahogy Ichigóra gondolt a
szívét boldogság öntötte el, majd egy hirtelen mozdulattal, felpattant
baldachinos ágyára, és egy kispárnát szorongatva magához, aludt el.

\" Álmában gyönyörű fehér, váll nélküli ruhában, és ugyancsak fehér, tűsarkúban

állt a tükör előtt, ahol szolgák hada igazgatta a ruháját, és a
kontyát. Aztán a kezébe adtak egy csokor virágot, amit maga elé tartva
lépett be a templomba, az oltárnál már ott állt narancs hajó kedvese. Halk
zene szólalt meg, ő pedig az oltárhoz lépkedett. A pap elmondta szokásos,
ideg tépő, unalmas monológját, majd házas társakká nyilvánította őket,
ekkor következett a csók, Ichigo felhajtotta kedvese fátylát, amely
akadályozta ajkaik érintkezését, mikor a fátyolt felhajtotta, Rukia
kedvesen mosolygott rá. Ezt látva Ichi is elmosolyodott, ami pár másodperc
után egy gonosz vigyorrá vált, ekkor egy szőke hajú, kék szemű, férfi állt
vele szemben és a következőket suttogta :
- Ichigo meghalt, és mostantól az enyém vagy hahaha - nevetett az idegen
férfi ördögien. Ekkor Rukia meglátta Ichigo vérben úszó testét, ahogy
egyre csak suttogja :
- Mentsd meg, ments meg, ments, meg, ments meg... kérlek Rukia ments meg -
suttogta Ichigo. Ekkor egy óra elkezdett kalimpálni bimm - bamm, bimm-
bamm, és ekkor Ichigo meghalt. \"

Rukia rémülten, és verejtékes homlokkal ébredt fel, a szobában sötétség
honolt, tehát minden bizonnyal már este volt. Szaporán vette a levegőt, és
közben nyugtatni próbálta magát, hogy \" Nyugalom, ez csak egy álom volt.\"
mikor végre lenyugodott lehunyta szemeit, már nem volt álmos, de ekkor egy
jó ötlete támadt.
\" - Már tudom, hogy szabadulok meg a házasságomtól \" - pattant ki vidáman
az ágyból. Halkan kiosont szobájából, és a fürdőbe vette az irányt. a
fürdőben beállt a zuhany alá, és jó tíz percig folyatta magára a meleg
vizet, mikor ezzel kész volt, megtörölközött, majd megszárította fekete
haját. Egy törölközőt magára csavarva visszasétált a szabályába, felvette
shinigami alakját, majd kardját felkapva indult ki a Kuchiki birtokról.
Sikeresen kislisszant, senki nem vette észre, egy akadály leküzdve.
Figyelmesen, óvatosan sétált tovább, majd egyszer csak megtorpant, elővette
kardját, a \" levegőbe döfött \" vele, majd megnyitott egy kaput, és
átlépett rajta, pár perc gyaloglás után az átjáró végéhez ért. ott kilépett
, és örömmel tapasztalta, hogy az emberek már javában felkeltek, és
mindenki munkába, vagy suliba siet. Bár aki ilyenkor megy az már biztos
elkéset, hogy már fél kilenc van. Rukia villám lépét használva, megállt egy
butik élőt. Belépet rajta, természetesen senki nem látta őt, leakasztott az
egyik fogasról és piros, mélyen dekoltált, és térd felé érő nyári ruhát,
majd felpróbálta. Az üzletben sokan voltak, így senkinek nem tűnt fel, hogy
nem látták bejönni, gyorsan póttestébe bújt, és úgy lépett ki. Igen
megtalálta amit keresett. Odaballagott a rövidebbnél - rövided farmer
nadrágokhoz és választott egyet. Mérete vetekedett egy francia bugyiéval,
aztán még vett hozzá egy nyakban megkötős, mélyen dekoltált, toppot, és egy
arany színű magas sarkú szandált. Ki is fizette és ebben flangált tovább.
Mivel üzlet - üzletet ért, legalább 32 helyre betért. Minden honnan 3-4
zacskóval tért ki. vett hosszú, rövid és térd farmert. strand papucsot,
magas sarkú szandál, magas sarkú csizmát, és magad sarkú cipőt. nyakban
megkötős toppot, spagetti pántos toppot, fél vállas toppot, pánt nélküli
blúzt és spagetti pántos blúzt, farmer mini szoknyát, és másik színű mini
szoknyát. fehér csípő nadrágot, és még ki tudja mi mindent. Ahogy sétált a
városban, betért egy fodrász szalonba, ahol haját kisimíttatta és öt
vastagabb tincset vörösre festetett. Miután ezzel megvolt, betért a nem
messze levő pedikűr - manikűr szalonba. Hosszú vörös, mű körmöket tetetett
fel. Végre mindent elintézett, már épp hazafelé vette az irányt, mikor
meglátott pár helyes kis fürdő rucit, több se kellet, itt is vett egy fehér
bikinit, és egy vöröset. Már délután 4 óra fele lehetett, amikor kinyitotta
a kaput, felvette shinigami alakját, és átment Soul Society - be. Gondolom
nem kell mondanom, hogy Ukitake kapitány már lerágta mind a tíz körmét, és
már épp ott tartott, hogy leveszi \" cipőjét \" és lábujját kezdi el
megcsonkítani, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és Rukia lépett be rajta.
- Kuchiki, hol volt egész délelőtt ? - kérdezte értetlenkedve Ukitake.
- Elnézést Ukitake kapitány - hajlongott a lány. - De fontos elintézni
valóm volt, majd később mindent elmondok, de most kérnék egy nagy
szívességet, nem kaphatnám ki a mait szabad napnak ? - kérdezte lehajtott
fejjel a lány. Ukitake kicsit tétovázott, hisz megbízott a lányban, még
soha nem vágta át, úgy gondolta megteszi amit kér.
- Rendben... de legkésőbb holnap magyarázatot várok el - jelentette ki, de
aztán a szava is elállt, amikor meglátta a nő haját. - Kuchiki, mi történt
a hajaddal ? - kerekedtek ki a Jushiro szemei.
- Ukitake kapitány holnap, esküszöm, holnap mindent elmagyarázok, de most az
életem függ ezen a mai napon - hadarta, aztán meghajolt és mielőtt a
Jushiro bármit is mondhatott volna, villám lépést használva már ott sem
volt. Egyenesen a Kuchiki birtokra vette az irányt, már a kapunál megérezte
Byakuya lélek energiáját, így gyorsan beszáguldott szobájába, az ajtót
pedig kulcsra zárta. Zacskóit ledobta a földre, ő pedig elterült az ágyon,
gondolta, hogy Byakuya észrevette, hogy eltűnt, de nem volt kedve
magyarázkodni, különösképp, hogy még valami hazugságot is ki kellett volna
találnia. Egyszer aztán halk kopogást hallott az ajtón, megőröltetve magát
kiszólt.
- Ki az ? - kérdezte még mindig az ágyon lustálkodva.
- Elnézést a zavarásért kisasszony, de Byakuya - sama üzeni, hogy várja önt
lett a nappaliban és, hogy a vőlegénye is itt van - mondta a szolgáló.
- Rendben köszönöm, mondja meg kérem, hogy tíz per és ott leszek -
kiáltotta ki. A szolgáló lány engedelmeskedett és elment. Rukia gyorsan
beszaladt a fürdőbe, letusolt, aztán új ruháihoz lépett, választása egy
farmer mini szoknyára, egy pánt nélküli, mélyen dekoltált, vörös
blúzra, és ugyancsak vörös, tű sarkú csizmára esett. és kiegészítésnek egy
tollhoz hasonló vörös fülbevalót.
\" - Tökéletes, nemhiába az első benyomás a leg fontosabb. Igaz ez a
szerelés nem az én stílusom, de ha meglát ebben biztos elkönyvel, hogy
holmi utca nőhöz hasonló könnyűvérű lány vagyok. Tökéletes, bár remélem, nem
szereti az ilyen típusú nőket \" - állt tükre elé Rukia, és elégedetten
nézett végig magán. Átszáguldott a hosszú folyosón, majd a nappaliba lépett
ahol Byakuya, a vőlegény Sasuke Uchiha és annak bátyja Itachi Uchiha
beszélgetett. Nem láthatták őt, hisz a kanapé háttal volt a folyosó
ajtajának. Beszélgetésüket Rukia hangja törte meg.
- Elnézést kérek amiért megvárattam önöket, de még volt pár...
elintéznivalóm - mondta kedvesen. A három férfi hátra nézett, gondolom nem
kell mondanom, hogy a két Uchihanak kikerekedtek a szemei, Byakuya azt
mondta, hogy az ő húga visszafogott és ártatlan, egy rózsaszín kimonós,
félénken mosolygós lányra számítottak. De ehelyett kaptak egy mini
szoknyás, tű sarkú csizmás, mell mutogatós, festett hajú, mű karmú, erősen
sminkelt nőt. Nem mintha nem tetszett volna a két Uchihanak, sőt szemeikben
enyhe vágy lobbant fel de ekkor Byakuya hangja kizökkentette őket.
- Rukia mégis mit jelentsen ez ? - kérdezte meghökkenten. - Honnan szedted
ezeket... a göncöket ? - Byakuya már kicsit idegesen, ami tőle, hát nem
megszokott volt.
- Ezt meg, hogy érted ? - mondta mézes - mázos hangon Rukia. - Úgy
döntöttem mostantól, ezt a stílust követem - ült le.
-..... bemutatom neked Sasuke Uchiha urat, ő a kérdőd - jelentett be
Byakuya.
- Nagyon örvendek kisasszony, már sokat hallottam önről - hajolt meg, és
csókolt kezet Sasuke.
- Ó remélem csak, szépet, és jót - hajolt meg Rukia is.
Ezek után megbeszélték az esküvőt, a vendégeket, a templomot, és az esküvő
napját amit, két hét múlva meg is tartanak. Rukia gyorsan felsurrant a
szobájába, és remélte, hogy nem kell bátyjával beszélnie. Ekkor kopogást
hallott az ajtón, rémülten szólalt meg :
- Ki az ? - kérdezte, és örömmel hallotta a választ.
- Én vagyok Renji - ekkor már megnyugodva, nyitott ajtót. Renji
kikerekedett szemekkel nézett végig a lányon, majd belépett a szobába.
- Rukia veled meg mi van ? - kérdezte még mindig barát nőjét bámulva. - Na
és az a hír terjeng, hogy férjhez mész - mondta kíváncsian.
- Igen férjhez megyek - felelte a fekete hajú.
- Á ha az a barom csak egy újjal is hozzád ér, én... én levágom a golyóit -
mérgelődött Renji.
- Nyugi, épp ez a tervem, elijesztem magamtól, gondolom ő sem akar holmi
könnyűvérű nőcskével élni - mosolygott ördögben a lány. - És különben is,
nekem csak az én kis narancs hajú, bohócom kell - mondta tovább.
- Ha meglátom veled az ő micsodáját is levágom, csak kapjam a kezem közé -
- Mármint a micsodáját ? - élcelődött Rukia, mikor kopogtatni kezdtek.
- Ki az ? - szólt ki ismét, el is felejtkezett bátyjáról, és lám emlegetett
szamár.
- Én vagyok, nyisd ki, beszédem van veled - mondta a túl oldalról Byakuya,
és hangja nem csengett túl biztatóan.

Folytatjuk