A bűntudatos halálisten 
Az esküvő projekt 
 
 
- Sajnos rossz hírt kell közölnöm - mondta az orvos. Mikor ezt meghallották, mindenki ijedt szemekkel meredt az orvosra. 
- De ugye azért Rukia jól van ? - kérdezte Ichigo. 
- És a gyerek is !? - tette hozzá Renji. 
- Sajnálom de.. Kuchiki kisasszony, nagyon sok vért vesztett, jelenleg válságos állapotban van és sajnálatos módon, elvesztette a babát - magyarázta a doki. 
- Tessék ? - kezdett rémüldözni mindenki. 
- De ugye azért Rukia jól van ? És meg fog gyógyulni ? már tudja, hogy elvesztette a gyereket ? most ébren van ? - támadták le a kérdésekkel a dokit. 
- Kérem nyugodjanak meg és -  
- Nyugodjunk meg ? - kérdezte Ichigo. - Hogy nyugodjak meg, mikor a barát nőm most vesztette el a gyerekét, és élet - halál között van ? - förmedt rá még jobban a dokira. 
- Na de Kurosaki úr - fogta meg az eper vállát Urahara. 
- Elnézést... csak ideges vagyok - mondta Ichi. - Lehet még Rukianak gyereke valaha ? -tette fel az oldalát bökdöső kérdést. 
- Talán furcsán fog hangzani, de kisasszonynak szerencséje volt. Igaz a gyerek elment, de a különböző szervek nem sérültek. Tehát a kérdésére a válaszom igen. Sajnos az állapota még nem stabilizálódott teljesen, de nagy esély van a felépülésére. Ha óhajtanak bemehetnek, de csak egyenként. Nem szabad stressz érje - mondta kedvesen a doktor. 
- És tudja mér, hogy a gyerek ? - kérdezte ég mindig letörten Eper. 
- Nem még nem, gondoltuk jobb lenne, ha önök mondanák el - tette hozzá az orvos. - Be szeretnének menni hozzá ? - kérdezte. Mindenki bólintott egyet, és egymásra néztek, hogy ki menjen be először. Végül Ichigo mellett döntöttek, de meg kell mondani Renji nem örült ennek. Ichigo lassan elindult abba a szobába, hol Rukia volt. Lassan benyitotta az ajtót, az ajtóval szemben volt egy ágy. Azon feküdt a sápadt Rukia, a fiú kicsit megijedt a sok gép láttán, amire a lány " fel volt szerelve ". Látott már ilyet, de most mégis megijedt. Aztán oda ballagott az ágy mellé, majd leült egy székre. Pár percig csak bámulta az alvó lányt, majd arcát kezeibe temette, és szeméből könnyek gördültek ki. Nem volt sírós típus, hisz mindig próbálta a macsót játszani, de most mégis fájt a szíve. Úgy érezte mindenről ő tehet, hogy minden az ő hibája, legszívesebben vissza forgatta volna az idő kerekét, és mindent másképp csinált volna. Rukianak szeretetre, megértésre és segítségre lett volna szüksége. És ő ehelyett mit tett, megvetette, elutasította, megbántotta és azt éreztette, hogy már nem szereti. Pedig a lány nem tudta mit tesz, hisz Aizen irányítása alatt volt. 
- Bocsáss meg... kérlek bocsásd meg, hogy ezt tettem veled. Ha vissza forgathatnám az időt, mindent másképp csinálnék - suttogta Ichigo, majd oda hajolt Rukiahoz, és egy puszit nyomott a homlokára. Majd visszaült és megfogta a lány kezét. - Bocsáss meg - mondta még egyszer, de hírtelen úgy érezte mintha valaki megszorította volna a kezét. Rá nézett a mellette fekvőre, és örömmel látta, hogy Rukia lassan kinyitja a szemét. 
- I... chi... go - suttogta és a fiúra nézett. - Kérlek bocsáss meg - suttogta Rukia. 
- Nem, kérlek te bocsáss meg, hülye voltam nem kellett volna úgy beszélnem veled hisz, Aizen irányított - mondta kedvesen Ichigo. 
- Ez esetben köszönöm. 
- Ugyan, nem kell megköszönnöd hisz én voltam a bunkó, az a leg kevesebb, hogy bocsánatot kérek, hisz szeretlek. 
- Én is szeretlek... de a gyerek.. jól van ? - kérdezte rémült tekintettel Rukia, de Ichigo nem válaszolt, csak lehajtotta fejét. - Kérlek.. mond, hogy jól van.. hisz mégis csak az enyém volt - nézett szomorú tekintette a lány. 
- Sajnálom de a gyereket... elvesztetted - mondta szomorúan Ichi. 
- Nem, ez nem lehet, nem, nem. 
- Sajnálom - ekkor Rukia hangos zokogásban tört ki, és átkarolta Ichi nyakát, aki ugyanígy tett a lány derekával, és szomorúan puszilgatta, és vigasztalta, a zokogó lányt. 
" - Ez is az én hibám, soha nem bocsájtok meg magamnak. " 
 
*** 
 
Eközben befutott az ugyan nem kimutató, de ideges Byakuya, és a mögötte loholó Ikkaku és Yumichika. 
- Kuchiki kapitány - mondta Renji majd meghajolt, Matsumotoval együtt. 
- Nos, hogy van Rukia ? - kérdezte a szokottnál idegesebb hangon Byakuya. 
- Sajnos.. válságos állapotban... és elvesztette a babát - mondta Hitsugaya. 
- De ugye azért rendbe jön - kérdezte meg Ikkaku Byakuya helyett. 
- Az orvos szerint nyolcvan százalék az esély arra, hogy felépül - mondta Matsumoto. 
- És most ébren van ? - kérdezte a 6 osztag kapitánya. 
- Hát.. most Ichigo van nála - suttogta az " Ichigo " nevet Renji. 
- És ugyan ő mit akar itt ? - nézett hadnagyára szúrós szemekkel Kuchiki taichou. 
- Én is ezt kérdeztem, nem mintha nem minden az ő hibája lenne - nézett a többiekre szemrehányóan Renji, de ezzel csak annyit ért el, hogy Urahara alaposan fejbe kólintotta, jelezve, hogy ne öntsön olajat a tűzre. 
- Kurosaki - san nagyon aggódott a húgáért, magát hibáztatja a történtek miatt - bújt legyezője mögé. 
- Van is miért vádolnia magát CH - jelentette ki, Abarai hadnagy. 
- Szóval aggódik... - mondta flegmán Byakuya, majd elfordította a fejét. 
 
*** 
 
Közben a Heco Moundoban is tudomást szereztek Rukia " betegségéről ". 
- Elnézést a zavarásért Aizen - sama, de fontos híreket hoztam - jelentette illedelmesen Ulqiora. 
- Hát ha fontos akkor mond, hallgatlak - fordult a 4 - es felé. 
- Most kaptam a hírt, hogy Kuchiki kisasszony elmondta Ichigonak, hogy gyereket vár magától. Ő erre kiborult és elküldte Rukia kisasszonyt, aki a stressz hatására elájult. Sok vért vesztett... és a baba elment - mesélte fél térdre ereszkedve. 
" - Tessék ? Rukia elvetélt ? Ezért még meg fizetsz Kurosaki Ichigo " - Köszönöm az információt - fordult Ulqiora felé. 
 
*** 
 
Eközben a kórházban váratlan dolog történt. 
- Jó napot, meghoztam Kuchiki Rukia leleteit - érkezett egy ápoló nő, és ekkor mindenki ránézet. - A kisasszonynak javult az állapota, tehát ha ilyen szépen halad, három - négy napon belül haza mehet - közölte a hölgy, majd távozott. A négy nap nagyon hamar eltelt, közben Rukiat rohamozták a látogatók. Ez alatt értem az állandó virrasztókat Kurosaki Ichigot, és Abarai Renjit, na meg a többieket : Orihimet, Ishidat, Sadot, Matsumotot, Hinamorit, Kirat, Shuuheit, Ukitaket, Sentarot és Kiyonet, meg még egy jó pár embert. De furcsa módon egy valaki nem volt a látogatók közt, méghozzá az akire Rukia legjobban számított. Igen ez a valaki Byakuya volt. Ezért mikor a haza menetre került a sor, Rukia kicsit szomorú volt, mert tudta, hogy bátyját nem érdekli mi van vele. Így nagy meglepetés volt számára, amikor a kórház bejáratánál, meglátó az immáron halálisten alakban levő Byakuyat. Örűlt a férfinek de kicsit félt is attól, hogy Byakuyaval beszéljen. Nem tudta, hogy ezek után mi róla a bátyja véleménye. A 6 osztag kapitánya csak rendületlenül állt, nem beszélt, nem mozdult csak nézte Rukiat. Hirtelen feszült csend lett, amit Renji tört meg. 
- Nos akkor... indulhatunk Kuchiki kapitány ? - kérdezte Renji, és közben megvakarta a tarkóját. Byakuya nem mondott semmit, csak bólintott, aztán megnyitott egy átjárót, és mind a hárman átmentek Soul Society - be. Pont a Kuchiki birtoknál értek földet, ahol természetesen szolgák fogadták őket. De amint beértek a nappaliba még valakik feltűntek. Név szerint : Ikkaku, Yumichika, Kira, Hinamori, Matsumoto, Shuuhei, Ukitake, Sentaro , Kiyone, Hitsugaya, Yachiru... Miután mindenki elvonult már olyan 9 óra volt. Rukia úgy döntött, hogy elmegy lefürödni, aztán pedig lefeküdni. A fürdőszobába menet közben, összetalálkozott az épp őt kereső Byakuyaval. 
- Rukia - mondta Byakuya. 
- Tessék Nii - sama ? - mondta kicsit félénken. 
- Kérlek gyere a dolgozó szobámba - mondta flegmán, és tovább is ment. A lány kicsit meg volt rémülve, tudta, hogy bátyja akkor hívja a dolgozó szobájába, ha valami fontosat akar mondani. Nagyot nyelt majd elindult, a bátyja szobája felé. Mikor az ajtóhoz ért bekopogott. 
- Gyere be - halladszódott az ajtó mögül Byakuya hangja. Rukia benyitott, bátyja épp ez íróasztalánál ült. " Leültette " a lányt majd belekezdett. 
- Jól figyel, mert csak egyszer mondom el. Amint tudod, már beszéltünk arról, hogy pár év múlva, mihelyt találok egy megfelelő kérőt hozzáadlak. Nos nem kellet éveket várni, ugyanis már megtaláltam. Biztos vagyok benne, hogy mellette boldog leszel. Kedves, figyelmes, gazdag és egy igazi úriember. Szeretném ha holnap megismerkednél vele, és ha minden jól megy, két hét múlva, megtartjuk az esküvőt. 
- Tessék ? - kerekedtek ki Rukia szemei. - Én nem fo -  
- A témát lezártam, ez az utolsó szavam, távozhatsz. 
 
Folytatjuk