Vallomás
Összeszedtem minden bátorságomat és megtettem. Ő éppen tanult. Én mögé
léptem és megtettem.
- Ichigo, én azt hiszem, szeretlek! - suttogtam el a vallomásomat. Azt
hittem ettől minden megváltozik, azt hittem hirtelen egy pár leszünk, de te
meg se mozdultál. Mint aki nem hallotta mit mondok
- Ichigo! - mondtam kicsit hangosabban
Ijedten fordultál hátra
- Jaj Rukia megijesztettél - és kivetted a füledből a fülhallgatót
- Mondtál valamit?
- Nem, semmit…
- Jó! - rám vigyorogtál és visszatetted fülhallgatódat
Én csak figyelem ahogy tanulsz. A szívem csak úgy kalapál, mint mindig ha a
közelemben tudlak.
Hirtelen felállsz
- Fáradt vagyok, megyek zuhanyozni! - aztán kiviharzol
Én csalódottan bebújtam a szekrényemben, hisz a zuhanyzással már rég
megvoltam.
Csak csendben vártam, hogy vissza gyere. Be is jöttél nagy ásítozás
közepette.
Nem szóltál semmit, talán azt hitted már alszom. Bebújtál az ágyadba és
leoltottad a lámpát.
Csak figyeltelek és végül döntöttem
- Szeretlek… - suttogtam a sötétbe, de te már aludtál
Feladtam a mai napra és lehunytam a szememet. Álmomban te is szerettél.
Reggel késében voltunk, nem volt lehetőségem, hogy elmondjam, mit érzek.
A szünetekben a barátainkkal voltunk, nem tudtam elmondani.
Már hazafelé tartottunk. Csak ketten. Neked jókedved volt. Mosolyogtál és
rám nevettél.
- Ichigo figyelsz rám?
- Persze mit szeretnél?
- Én szere…
- Ichigo! - szakított félbe egy hang
- Á Inoue! - Rámosolyogtál, és én jelentéktelennek éreztem magam
Orihime hazáig kísért minket. Te kedves voltál vele. El is feledkeztél
arról, hogy mondani akartam valamit. Dühös lettem.
Bementünk a szobádba én duzzogtam, de te észre sem vetted. Megint leültél
tanulni
- Ichigo! - léptem eléd dühösen
Vigyorogva fordultál meg
- Igen?
- Én csak azt akartam… - elbizonytalanodtam
- Mit? - Úgy vigyorogtál, mint a tejbe tök
Nem értettem mitől van ilyen jókedved. Talán Orihimétől?
- Hát, hogy én…
- Ichigo, vacsora! - újra félbe vágtak, ezúttal Karin hangja
Még vidámabban mentél le enni. Nekem kezdett betelni a pohár.
Mikor visszajöttél, hoztál nekem enni. Farkas éhes voltam, szóval azonnal
rávetettem magam. Amíg ettünk, te továbbra is vigyorogtál. Ilyen vidámnak
életemben nem láttalak.
- Mi történt? - kérdeztem
- Csak jó kedvem van - mosolyogtál rám, amitől hevesebben vert a
szívem
- Elmondhatok valamit?
- Persze! - várakozóan néztél rám
Épp kinyitottam a számat, mikor hirtelen elment a villany
- A francba! Ki ment a biztosíték! - ezt is vigyorogva mondtad, majd
kimentél a szobából
Úgy gondoltam ezek mind jelek voltak, hogy mégse mondjam meg neked.
Visszahátráltam. Úgy éreztem rossz ötlet volt. Hirtelen megijedtem és térre
volt szükségem.
Kiugrottam az ablakon és azon tűnődtem, hogy talán az egész egy hatalmas
tévedés volt.
Te is kint voltál. Próbáltad visszakapcsolni az áramot. Úgy döntöttem ezt
is jelnek vehetem és még egy próbát teszek. Egy utolsót. Mielőtt bármit is
tehettem volna, sikerült megcsinálnod, és bementél úgy, hogy észre sem
vettél.
Sarkon fordultam és elmentem sétálni. Már messze lehettem, mikor
meghallottam a hangod
- Rukia! - a jókedvednek már nyoma sem volt. Kétségbeesett voltál
Dühös voltam. Rád, az égi jelekre és a sikertelenségemre. Sehogy sem tudtam
elmondani neked, ami számomra a legfontosabb volt, és ez dühített
- Hova mész? - ijedt voltál
- Semmi közöd hozzá - nem akartam goromba lenni, csak csalódott
voltam
- Mi a baj?
- Tudni akarod?! Jó rendben! Szeretlek!
Nem lepődtél meg.
- Tudom - én viszont igen
- Te-tessék?
- Hallottam, mikor először mondtad a szobámban - újra jókedved volt
- hallottam amikor belesuttogtad az éjszakába, halottam, amikor
hazafelé Orihime félbevágott, amikor este Karin,és amikor elment az áram.
Az összest hallottam - kedvesen rámosolyogtál, de én lesokkoltam
- Ha-hallottad? Akkor miért nem mondtál valamit? Miért hagytad, hogy
szenvedjek.
- Kíváncsi voltam, hányszor mondod el - vontad meg a vállad, és
közben édesen mosolyogtál
- Hogy lehetsz ilyen szem… - az ujjadat a számra tetted. Még mondani
akartál valamit
- Megfogadtam, hogy akárhányszor mondod, hogy szeretsz, én duplán annyiszor
mondom - elnevetted maga -Kuchiki Rukia. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek.