5.A bál
Másnap az iskolában a tanárnő vígan lépett be.
- Jó reggelt gyerekek.
- Jó reggelt tanárnő - köszönt vissza az osztály együttesen.
- Ma jó hírem van számotokra. 1 hónapja összeült az osztályelnökség és kitaláltak valamit, ami mindenkinek tetszeni fog. A diákelnökség megszavazta, hogy rendezzünk egy bált.
- Micsoda? - hangzott a sustorgás.
- Igen és a város szélén lévő nagy épületben lesz tartva-mosolygott az osztályfőnök. Mindenkit nagyon meglepett a hír. Főleg az, hogy az-az épület a város szélén van és egy hatalmas kert félesége van, ami miatt távolabb van a ház az úttól is. Sőt egy jó ideje nem is jár arra senki és 1 hónap alatt megcsinálták ez hihetetlen.
- A bál holnap után lesz megtartva, úgyhogy készüljetek. - kacsintott az osztályára.
- De tanárnő, ha már egy hónapja tervezik, akkor mért nem mondta előbb? - kérdezett rá az egyik diák.
- Hát azért mert elfelejtettem. - mosolygott tovább a tanárnő. Erre minden diák jajongni vagy a padba kezdte verni a fejét.
Másnap minden lány párja keresésén fáradozott kivéve Rukia aki tudta, hogy szobatársa úgy se akar menni, ezért nem is fárasztotta ezzel magát. Mikor haza értek Ichigót egyből letámadta apja.
- Jaj fiam hallottam, hogy holnap bál lesz. Na, kit viszel? Mond meg. - könyörgött az apja, amit a fiú úgy viszonzott, hogy pofán rúgta.
- Nem mindegy az. Különben ha annyira tudni akarod Rukiával megyek.
Az említet, aki minden apja fia verekedést a háttérből nézett nevetve most eléggé elcsodálkozó képet vágott. Mikor felmentek a szobába Rukia faggatni kezdte a fiút.
- Mért pont én? Mért nem Inoue vagy Ai? - értetlenkedett a lány.
- Azért mert Orihime Ishidával megy Aival meg soha nem mennék sehova.
- Én azt hittem nem is akarsz menni.
- Először így volt aztán Ai mondta, hogy elképzelhető a bálon a gyilkos is ott lesz.
- És ezt honnan tudod? Lehet ott se lesz.
- Igen lehetséges, de nem hiszem mivel aznap nem lesz iskola, így ha valami beidegződése van, hogy naponta gyilkolnia kell, akkor ezt a bálon fogja megtenni.
- Lehetséges de... - ekkor Yuzu lépett be az ajtón.
- Gyere Rukia találtam neked egy remek ruhát a bálra! - vonszolta maga után a lányt. - Ichi-nii te meg gyere enni hamarosan kész a vacsora. - fordult még vissza a lány aztán elhagyták a szobát.
Eljött a bál napja. Ichigo egy fehér ingben rajta pedig fekete öltöny és egy hozzá illő nadrágban várta, hogy Rukia végre lejöjjön az emeletről. Apja a falnál kiütve feküdt. A fiú akkorát húzott be neki a perverzkedése miatt, hogy azóta meg se mozdult.
- Rukia gyere már! Így soha nem érünk oda.
- Fogd be! Hozzánk közelebb van, mint bárki máshoz, úgyhogy nem kell sietni. - kiabált le az emeletről.
- Rendben, de ennyi idő alatt ne mond, hogy nem... - ekkor pillantotta meg a lépcső tetején erőlködő Yuzut és Karint, akik valamit éppen húztak. Nem mást, mint Rukiát aki nem nagyon akart a fiú előtt mutatkozni. A lányok végül elérték céljukat és Rukiácskát a lépcsőhöz húzták, aki dühösen, de lemasírozott a lépcsőn.
- Na, most boldog vagy? - nézett Ichire aki szótlanul állt előtte. Rukia gyönyörűen nézett ki és magasabb is volt a magas sarkú miatt. Hosszú fekete pántos, egybe részes szoknyát viselt mintha csak kimonója lett volna átszabva. Haja fel volt tűzve. Vállán pedig fekete kendő mivel még elég hideg van odakint.
- Ichigo jól vagy? - lengette az eper szeme előtt kezét, aki erre végre adott valami életjelet.
- P-Persze nagyon jól nézel ki. - mosolyodott el.
- Ennek örülök, indulhatnánk végre?
- Ideje lenne. - azzal elindultak.
Útközben nem szóltak egymáshoz. Csak Rukia cipőjének sarka kopogott.
- Szerinted tényleg ott lesz? - törte meg a csendet a nyúlmániás.
- Nem tudom.
- Biztos, hogy jó ez a ruha, olyan mintha temetésre mennék? - nézett magára a lány.
- Szerintem gyönyörű ez a ruha nincs miért aggódnod. - mosolygott rá a fiú.
- De azért te is rendesen kiöltöztél. - bökte meg a lány.
- Csak felkaptam valamit magamra. Nézd ide értünk. - mutatott egy hatalmas épületre.
- Ez lenne az? - csodálkozott.
- Tényleg hatalmas a kertje. - nézett az előttük lévő hosszú útra, amely a házhoz vezetett. Mikor beértek ott már javában ment a bál. A terem közepén nagyban ment a keringő még mások a teraszon vagy bent beszélgettek.
- Hihetetlenül nagy még belül is. - nézett körbe a lány.
- Igen mert ezt a helyet régen direkt ilyen alkalmakra építették. - magyarázta Ichi.
- Szerinted itt vannak Ishidáék?- nézett a hatalmas tömegre a feketehajú.
- Biztos itt vannak valahol. - vakarta meg feje hátulját.
- Ennyi ember jár az iskola felső tagozatára? - kérdezősködött tovább Rukia.
- Nem csak meghívtak egy másik iskola felső tagozatot is.
- Felkérhetem egy táncra. - hajolt meg Rukia előtt egy fiú.
- Hát én...
- Bocs, de ő most velem táncol. - húzta maga után a lányt Ichigo ezzel nagy meglepődést okozva neki.
- Hé Ichigo mit csinálsz?
- Csak gyere. - húzta át a tömegen a lányt egyenesen a táncolók közé.
- Ugye nem akarsz...
- Készülj.
- Várj én nem... - De már nem tudta folytatni. Ichigo megfogat a kezét és bekapcsolódott a táncba. Rukia meglepődött. Ő nem nagyon tudott táncolni, de ahogy Ichigo irányította mintha csak ezt csinálta volna mindig.
- Ichigo nem is tudtam, hogy te tudsz táncolni. - mosolygott a lány.
- Hát mik ki nem derülnek. - nevetett a fiú. Teljesen megfeledkeztek arról, amiért eredetileg jöttek. Csak nevettek és táncoltak. Hosszú idő után végül a kerti teraszon kötöttek ki. Már senki nem volt kint a hideg miatt csak ők ketten.
- Hát ez nagyon jó volt. - jegyezte meg Rukia.
- Igen. Gyönyörű ez az éjszaka. - nézett Rukiára aki ezt eléggé kérdő tekintettel viszonozta.
- Mi van ma veled? Te nem szoktál ennyit mosolyogni. - mosolygott a lány.
- Nem tudom...Talán csak jól érzem magam. - tekintett az égre. - Gyönyörű nem?
- De. - nézett a kékszemű is az égre.
- Pont, mint te... - így érte el, hogy Rukia piros arccal, de a szemébe nézzen. Lassan közeledett arcuk egymáshoz. Már ajkaik is majdnem összeértek mikor megérezték egy hollow jelenlétét.
- Te is érzed? - nézett Rukia a fiúra.
- Igen, de a hollow jel...
- A táskában van, letettem egy székre mindjárt bemegyek érte.
- Rendben addig én előre megyek.
- Ichigo...
- Ne félts, nálam van ez. - húzta elő zsebéből a helyettesi jelvényt majd át ugrott a terasz korlátján és futásnak eredt.
Rukia belevetette magát a tömegbe, hogy átvergődjön készülékért.
Ichigo végre kikecmergett a kertből az utcára.
- Hol lehet... - de ekkor lépések hangját hallotta közeledni. De megnyugodott mikor látta, hogy csak Ai az.
- Szia, te meg hogy-hogy nem bent vagy? - nézett Ichigo Aira.
- Nem szeretem az ilyen bulikat. - nézett oldalra a lány.
- Akkor mért jöttél ide?
Rukia megtalálta végre táskáját és benne a csipogó telefont.
- A fenébe itt van a ház előtt. - állapította meg a készülékről. Már indult volna tovább, de ekkor oda lépett hozzá Ishida Orihimét húzva maga után.
- Na, végre meg vagy Kuchiki beszélnem kell veled. - nézett rá komolyan a szemüveges.
Ai tett egy lépést közelebb majd felnézett.
- Érted.