3. fejezet

Am�g a fi�k az asztaln�l veszekedtek, addig a k�t le�nyz�, Rukia �s Orihime a mosd�ban vitatt�k meg a t�rt�nteket.

- El sem tudom k�pzelni, mi�rt mondott ilyet Ichigo – mondta Orihime elgondolkodva, aki az ajt�n�l v�rta Ruki�t.

- Ugyan m�r. Ez nem �jdons�g. Szeret piszk�lni, �s ma m�g csak ez volt az els� alkalom. Gondolom m�r nem b�rta befogni azt a nagy sz�j�t – mondta Rukia az ajt� m�g�l.

- De ez akkor is… szem�t volt t�le – b�kte ki v�g�l Orihime.

- Nem �rdekel – mondta a s�rtett, majd miut�n leh�zta a wc-t, m�r meg is jelent az ajt�ban (igaz, csak m�sodszorra siker�lt kinyitnia azt, mert el�sz�r befel� akarta nyitni az am�gy kifel� ny�l� ajt�t).

- Dehogyis nem �rdekel Rukia. L�tni rajtad, hogy mennyire b�nt, amit mondott – mondta szomor�an Orihime.

- De ha �gy is van, mit tudok tenni ellene? Semmit. – Rukia fel sem n�zett, mik�zben mosta a kezeit (csoda, hogy nem lett csurom vizes, mert olyan h�vvel nyitotta meg a csapot, hogy �mleni kezdett bel�le a v�z, �s szanasz�t spriccelt). – �s igaza van. Rajtad biztos jobban �llna ez a ruha – mondta Orihim�nek szemles�tve.

- De Rukia… - kezdte a magasabbik l�ny. – Te nagyon csinos vagy! �s hidd el, ezt mindenki �gy gondolja.

- H�t persze – mondta Rukia lehangoltan, mik�zben a kezeit t�r�lte.

- �s… szerintem Ichigo is �gy van ezzel, csak �pp nem meri kimondani. Tudod, milyen… ink�bb cukkol, �s az ellenkez�j�t mondja annak, amit val�j�ban �rez, vagy gondol. – Orihime nem messze �llt Ruki�t�l, szavait a l�ny t�k�rk�p�hez int�zte, mivel a p�tt�m l�ny h�ttal �llt neki leborult tekintettel, �gy az nem l�thatta, milyen meggy�z�d�ssel besz�lt neki a bar�tn�je.

- Ha nem csal az eml�kezetem, egy sz�val sem mondta, hogy j�l n�zek, vagy n�z�nk ki. Rajta k�v�l mindenki megdics�rt minket, egyed�l � nem mondott semmit. Pedig… mennyi ruh�t felpr�b�ltunk, mire megtal�ltuk a t�k�letes darabokat. De mindegy… mehet�nk? – k�rdezte m�r a kilincset markolva Rukia.

- Oh… igen.

- M�r itt is vagyunk.

- Remek. Ichigo mondani akar neked valamit Rukia – mondta nagy h�vvel Ishida (hiszen mindig �lvezte, ha „Kurosaki” �pp valamilyen ciki helyzetbe ker�l, �s mert meg akarta torolni a kapott �t�seket – amikt�l m�g mindig sajgott a b�b a fej�n).

- Mi?! – k�rdezte megd�bbenve az eml�tett szem�ly.

- Oh, igen? – n�zett r� tettetett csod�lkoz�ssal Rukia (igaz, ez Ichigon k�v�l mindenkinek felt�nt). - �s mit?

- Azt, hogy bocs – motyogta Ichigo a vele szemben fekv� men�k�rty�nak.

- Ugyan, semmis�g. Megszoktam – felelte Rukia, el�v�ve a „cuki” �nj�t. – Komolyan.

- Akkor j� – n�zett r� mosolyogva a fi�.

- Oh, �s Ichigo. Hova szeretn�d, hogy �ljek? Tudod, nem akarlak a l�tv�nyommal zavarni. A h�tad m�g�tt l�t�t�vols�gon k�v�l vagyok, nem? – k�rdezte �desen mosolyogva Rukia.

- �h… - ny�gte Ichigo, �s nagyon bamba kifejez�ssel b�mult a l�nyra.

- Rukia… – Orihime is csak ennyit tudott mondani.

Az asztaln�l �l�k d�bbent arckifejez�ssel meredtek a l�nyra, majd Renji t�rte meg a csendet:

- Rukia, �lj m�r le oda, ahol eddig �lt�l. Nem kell ez a cirkusz.

- Ez nem cirkusz! – ki�ltott r� a l�ny. – De ez a barom nekem ne sz�ljon m�g egyszer, mert meg�l�m! – az „ez a barom” szavak kiejt�sekor pedig Ichigora mutatott. Rukia most igaz�n, tal�n az eddigiekn�l is d�h�sebbnek t�nt.

- Tudod kit nevezz te baromnak, te deszka!

- M�r megint vit�znaaaaaaak! – ki�ltotta izgatottan a mellett�k l�v� asztaln�l �l� �lt�ny�s, 30 �v k�r�li f�rfi, �s felpattant, mire a teremben mindenki k�vette a p�ld�j�t, �s egy emberk�nt drukkoltak, ujjongtak, biztatt�k �ket:

- Ezaaaz! Gyer���nk! – �s hasonl�k.

Rukia �s Ichigo annyira el voltak foglalva azzal, hogy egym�ssal farkasszemet n�zzenek, hogy �k ebb�l semmit nem vettek �szre.

- Hogy mi? Teee… idi�ta!

- Az te vagy! – ki�ltott r� Ichigo.

- Te vagy! Egy nagysz�j�, r�pafej�, bunk�, elviselhetetlen, mogorva, felfuvalkodott, ideges�t�, „�nvagyokalegjobb” nyakigl�b idi�ta! – ki�ltotta Rukia Ichigo arc�ba.

A fi� is felpattant:

- Te vagy egy haszontalan, arrog�ns, extradeszka, t�ndib�ndi hercegkisasszony, gyerekes, „mindentjobbantudok” ny�lim�d� idi�ta!

- Yeeeeeeeeeeeeeeeaaaaaaaaaah! Ez aaaaaaaaz! – ujjongott mindenki a teremben. - Csod�latooos! Remek el�ad�s!

Majd miut�n ilyen sz�pen kifejezt�k egym�s ir�nti �rz�seiket, mindketten csak �lltak �k�lbe szor�tott kezekkel, �s fujtattak, mintha kilom�tereket futottak volna.

- Sr�cok… - kezdte Ishida f�l�nken, de ink�bb nem folytatta, mert a k�t vit�z� egyszerre r�emelte tekintet�t, �s � jobbnak l�tta ink�bb az asztal al� s�llyedni.

Ezut�n ism�t egym�sra n�ztek, majd d�h�sen elford�tott�k tekintet�ket, �s le�ltek egym�snak h�ttal. Mint egym�s t�k�rk�pe, �gy n�ztek ki: mindketten �sszefont kezekkel �s l�bakkal, durc�s arckifejez�ssel �ltek.

Egy ideig n�ma csend volt az asztaln�l – a k�t vit�z�n k�v�l mindenki �szrevette a lelkes n�z�k�z�ns�get -, de a teremben m�r kezdett el�lni a zsivaj, hiszen l�tt�k, hogy a remek el�ad�snak v�ge szakadt. Mindenki vissza�lt az asztal�hoz, �s megt�rgyalt�k a t�rt�nteket, k�zben sanda pillant�sokat vetettek a veszeked�k fel�, h�tha �jra elkezdik.

- Most mindenki minket n�z – tekingetett k�rbe sz�gyenl�sen Ishida. – Ezt musz�j volt?

- Pofa be! – ki�ltott r� egyszerre Ichigo �s Rukia.

- Ne csin�lj�tok m�r sr�cok. Eddig olyan j� volt az este – mondta Orihime. – Szerintem itt az ideje, hogy egy kis �nekl�ssel feldobjuk a hangulatot. Na, mit sz�ltok? – k�rdezte vid�man.

Erre a k�rd�s�re senkit�l nem kapott v�laszt. Mindenkit kimer�tett az el�bbi veszeked�s, �s ett�l az asztalt�rsas�gra k�nos csend telepedett. Ichigo �s Rukia m�g mindig duzzogtak, Renji, Ishida �s Chad pedig nem mertek megsz�lalni… b�r lehet, hogy egyszer�en nem tudtak mit mondani, illetve hozz�f�zni az el�bbi esethez. Orihime csak pislogott k�rbe a t�bbiekre, majd l�tva, hogy neki sem siker�lt oldania a fesz�lt hangulatot, szomor�an lehajtotta fej�t.

10 perc telt el ilyen sz�tlans�gban, mikor is:

- Ok�, benne vagyok – sz�lalt meg hirtelen nagy-vid�man Ichigo.

- Mi? – k�rdezte egyszerre Ishida �s Renji.

- Komolyan? – kapta fel a fej�t boldogan Orihime.

- J�l hallott�tok. Ruki�nak �nekl�nk valamit, ok�?

- De… m�gis mit? – n�zett �rtetlen�l a quincy.

- Azt m�g megbesz�lj�k – mondta Ichigo, mik�zben fel�llt. – Rukia, te maradj csak itt.

A l�ny eddig megd�bbenve hallgatta az elhangzottakat, �s nem tudta mire v�lni Ichigo hirtelen kedvess�g�t.

- Na de Ichigo… - kezdte.

- Semmi de. Ne haragudj az el�bbi�rt. Ez a te sz�linapod, meg�rdemled, hogy j� kedved legyen, �s v�gre valah�ra j�l sz�rakozz. �s ha m�r egyszer itt vagyunk, mi�rt ne aj�nd�kozn�nk meg egy dallal? – mondta neki kedvesen mosolyogva a fi�.

- �gy van Rukia. Te maradj csak itt, �s hallgasd az aj�nd�kod – mondta neki vid�m mosollyal Orihime.

- O-Ok�. �s k�sz�n�m sr�cok – n�zett mindenkire a sz�linapos.