A terv

Bukás vagy siker?

Napsütéses kora reggel van távol Seireitei-től. Ichigo, Hanatarou jóvoltából teljesen felépült sérüléseiből. A távolba bámult és újra felidézte, miért is vágott bele ebbe a kalandba.
- Akkor folytassuk… - mondta elszántan.
Valaki a háta mögé lépett.
- Ichigo, én is menni szeretnék - mondta egy hang. Ichigo hátrafordult.
- Hanatarou! Nem kérhetem, hogy kockáztasd az életed.
- Nem kell kérned semmire. Jól tudom mi történt, és hogy mire készülsz. Segíteni szeretnék.
- Ha már így állunk, akkor engem se hagyjatok ki! - mondta még valaki.
- Yoruichi!
- Rólam se feledkezzetek meg! - tűnt fel a semmiből egy óriás, dörmögő hanggal.
- Kenpachi! - Ichi arcáról megint patakzott a verejték. - Biztos, hogy harcra készen állsz?
- Talán bebizonyítsam? - kérdezte.
- Nem, nem… Isten ments! - kezdett el bőszen kapálózni.
Aztán még sokan tűntek fel a kis csapatban. Megérkezett Hitsugaya kapitány és Matsumoto hadnagy, Hinamori, Kuukaku és Ganju, Renji és Ukitake kapitány is, Kiyone és Sentarou és mindenki meglepetésére Kuchiki taichou is tiszteletét tette.
- Ti mind segíteni jöttetek? - Ichi elmosolyodott. - Rukia örülne, ha látna titeket.
- Mi mind megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy a terv sikeres legyen - mondta Toushiro.
- Közösen egyeztünk meg, hogy segítünk, de sikerülnie kell, mert ha nem, mindent elveszítünk - folytatta Byakuya.
- Ha sikerül visszahozni Rukia-t, ez az egész meg sem fog történni és minden újra a legnagyobb rendben lesz - közölte Renji.
- Mindannyian vállaljuk a kockázatot! - kiáltott fel Kuukaku. - Igaz Ganju? - és hátba vágta öccsét.
- J… ja.
A kisebb tömeg közepéről valaki próbál utat törni magának Ichi elé.
- Sokan vannak, akik támogatnak. Én is ezt fogom tenni. Bár a teljes erőmet nem tudom használni, remélem, mégis hasznodra lehetek, Ichigo - mondta Nuru.
- Köszönöm Nurunuru. Mindenkinek köszönöm. És most kell egy terv!
Leültek megbeszélni a haditervet. Hitsugaya kapitány elárulta, hova rejtették a pecsétet. Matsumoto korábban elcsente a páncélterem kulcsát, hogy ne kelljen feltörni. Byakuya, Ukitake és Kenpachi az odajutásért felelősek. Nem számított most már semmi, csak hogy a terv beváljon. Kuukaku és Ganju figyelemelterelők lesznek, hoztak magukkal pár láda tűzijátékot. Hanatarou mindenkit gyógyít, ha valaki megsérül, beleértve a többi Shinigami-t is. Hinamori segít Nuru-nek, ha valami baj lenne. Yoruichi, gyorsaságával ment ahol tud. Renji figyel minden váratlan támadásra, Kiyone és Sentarou pedig segítenek megkeresni a pecsétet.
- Miért kell megkeresni? - kérdezte Ichigo? - Csak kinyitjuk a páncéltermet és ott van, nem?
- A terem hatalmas - válaszolt Toushiro. - Egy bonyolult labirintus. Ha valaki nem ismeri az utat, könnyen eltéved, és soha többé nem kerül elő. Ezért kell, hogy segítsenek.
- Igen, mi kívülről ismerjük a labirintust, velünk nem fogtok eltévedni - mondta Kiyone.
- Talán kívülről-belülről - mordult rá Sentarou.
- De hát én is ezt mondtam! - vicsorítottak egymásra.
- Nem is igaz! Ha csak kívülről ismernénk, az fabatkát sem érne! Tanulj meg beszélni te nyavalyás!
- Ne merj engem így hívni te paraszt vagy bezúzom a fejed!
- Na igen, lássuk csak hogy csinálod? - verekedni kezdtek volna, de Ukitake egy nagyot köhintett, jelezve nekik, hogy hagyják abba.
- Jól van, folytassuk - mondta Byakuya, közben útitervet rajzolt a homokba.
- Mindannyian elmegyünk a kapuhoz, amit Jidanbou őriz. Kuukaku és Ganju átmennek és a tűzijátékkal felfordulást csinálnak. Elérve azt, hogy a legtöbben a károkkal és a tűzzel legyenek elfoglalva. Aztán Ukitake, Renji, Kenpachi és én előre megyünk, de nem sokkal, és ha valakinek nincs dolga arrafelé, majd mi adunk neki.
- Még szép, kifényesítheti a Zanpakutou-mat. Még mindig koszos - jegyezte meg Kenpachi.
- Kurosaki, a Quincy, Sentarou, Kiyone és Hinamori hadnagy pár méterrel mögöttünk lesznek - folytatta Byakuya. - Néha besegítenek tüzet oltani vagy bármit, hogy ne tűnjenek ki a tömegből. Közben szép lassan haladunk a cél felé. Ne keveredjünk felesleges harcba. Ne legyünk egymáshoz túl közel, mert úgy megint feltűnőek vagyunk, de ne veszítsük egymást szem elől. Yamada hetedik tiszt, te gyógyíts meg mindenkit, aki megsérül, kivétel nélkül. Menni fog?
- Igenis, menni fog Kuchiki taichou!
- Ha bárkinek bármiért hírtelen el kellene hagyni a terepet, csak hívjatok és rögtön ott termek - mondta Yoruichi.
- Jól van. A terem egy épületben van a város másik végén - folytatta Ukitake taichou.
- Rendkívül jól őrzik. Mivel észrevétlenül nem tudunk bejutni, javaslom, hogy rontsunk nekik. Elkerülhetetlen a harc. Byakuya, Zaraki és én fedezünk. Renji minden lesből támadókra figyelni fog. Hinamori, te figyelj a kisasszonyra, nehogy baja essen.
- Tudok magamra vigyázni! - mondta keresztbe font karokkal Nuru.
- Ne aggódj, csak akkor lépek közbe, ha látom, hogy nem boldogulsz. Majd vált-válnak vetve harcolunk - mondta mosolygósan Hinamori.
- Jól van - helyeselt a Quincy lány.
- Ha bejuttok az épületbe, sokáig menjetek előre - mutatta az irányt Rangiku. - Néhány száz méter után egy nagy kapuba botlottok.
- És azon kell bemenni, hogy a labirintushoz jussunk, igaz? - kérdezett közbe Ichigo.
- Eszetekbe ne jusson! Az egy csapda. Ahogy beléptek rajta, foglyul ejt egy másik dimenzió és örökre ott maradtok. Elszívja minden reiatsu-tokat és semmi esélyetek nem lenne a menekülésre.
- Az gáz lenne - állapította meg Nuru.
- A kapu mellett, pár lépésre lesz egy kis ajtó - folytatta Kiyone. - Azon kell bemennünk a kulcsot használva. Ahogy átlépjük a küszöböt, a labirintusban találjuk magunkat. Semmi esetre sem szabad szétválnunk. Ha átverekedjük magunkat rajta, egy emelvényen megtaláljuk a pecsétet.
- Mit jelent az, hogy „ha”? - kérdezte Ichigo.
- Sok a csapda. Bármelyik sarkon vagy egyenes úton lehet egy - válaszolt Toushiro.- Még én magam sem tudom, pontosan hol. Minden egyes lépésre vigyázzatok.
- De egyet biztosan tudok, hol helyezkedik el - folytatta Matsumoto. - Az emelvény alatt van. Azonnal működésbe lép, ha a pecsét megmozdul. Legyetek óvatosak vele.
- Sajnos mi nem tudunk veletek menni - vette vissza a szót Hitsugaya taichou. - Már így is sokan vagytok.
- Ne törődj vele Toushiro. Már eddig is sokat segítettetek. Nélkületek nem tudnánk megcsinálni, köszönjük - hálálkodott Ichi.
- Háhh… Sosem fogsz kapitánynak szólítani igaz? - kérdezte.
- Esküszöm, ha ez sikerül… még meggondolom.
Toushiro mosolygott.
- Ó taichou, annyira cuki ez a mosoly! Többet kéne csinálnod! Mint egy kis angyalka!
- magasztalta az égig és a nyakába borult, szegény Toushiro legnagyobb bánatára, mivel nem kapott levegőt a termetes dombok között.
- Szállj már le rólam Matsumoto! - kérlelte.
- Na jól van, elég a dumából, induljunk végre! - kiáltotta Renji és felállt a földről.
- De Renji, te vagy az, aki egész idő alatt nem szólaltál meg - észrevételezte Hinamori.
Renji kicsit zavarba jött és visszahuppant a földre.
- A vöröskének igaza van, ideje indulni! - kiáltotta Kuukaku. - Viszont mielőtt nekivágunk, egy nagyon fontos dolgot még meg kell tennünk. Koganehiko! Shiroganehiko! Reggelit a népnek!
- Igenis Kuukaku úrnő! - vágta magát haptákba a két említett.
Reggeli után újra összegyűlt a kis csapat és újra átbeszélték, kinek mi a feladata. Úgy tűnt mindenki megértette és készek végrehajtani.
- Akkor Rukia-ért - mondta Ichigo és kinyújtotta kezét.
- Rukia-ért - tette rá kézfejére sajátját Renji és szépen sorban mindenki így tett.
- Banzai! - kiáltották.
Elérték a nyugati kaput. Jidanbou kinyitotta nekik, persze ez rögtön szemet szúrt a többi osztagnak és elindultak, hogy kivizsgálják, ki akar behatolni. Kuukaku és Ganju gyorsan átsurrantak és felrobbantották a magukkal vitt tűzijátékot úgy, hogy minél nagyobb kárt okozzon. Ukitake, Byakuya, Kenpachi és Renji is elindult és a kíváncsiskodó Shinigami-knak is adott elfoglaltságot. A behatoláshoz kiküldötteket Byakuya intézte el.
- Kuchiki taicho! Parancsot kaptunk, hogy fogjuk el a behatolókat, kérem, látta őket?
- kérdezte az egyik Halálisten.
- Jelentéktelen probléma. Nézzenek körül. Mindenhol felfordulás van, inkább segítsenek tüzet oltani - mondta megszokott nyugalmával Byakuya.
- Na de uram, a főkapitány…
- Nincsenek behatolók, azt mondtam segítsenek a többieknek, megértették!?
- I… igenis kapitányúr! - és elrohantak.
Közben Ichigo, Nuru, Kiyone, Sentarou és Hinamori is elindultak és látszólag ők is beálltak menteni, miközben pár lépéssel társaik után haladtak. Utolsóként elindult Yoruichi és Hanatarou is. A kapu bezárult mögöttük.
- Nyugalom,nem lesz semmi baj - nyugtatta Yamada az egyik Shinigami-t akit eltalált egy rakéta.
Gyógyítani kezdte és mikor úgy tűnt jobban van…
- Yoruichi-sama! Erre! - kiáltotta, a nő rögtön ott termett és elvitte a sérültet, egyenesen a 4. osztag gyengélkedőjére.
Egy idő után a tűz és a zavargás lassan alább hagyott, Kuukaku és drága öccse elhúzták a csíkot, mondván, hogy elvégezték feladatukat.
- Menjünk Ganju, amíg nem próbálnak minket elfogni. Nem bírom az olyan embereket, akik évszázadokig egy helyen laknak - és elindult vissza a kapu irányába.
- Igen nővérem! Sok sikert mindenkinek - nézett vissza a terepre Ganju és ő is haza indult.
A többiek viszont úton voltak a páncélterem felé, ami Seireitei másik végében volt. Az úton nem keltettek feltűnést, igaz nem is találkoztak sok emberrel. Ichigo-t viszont néhányan felismerték, de nem mertek szólni. Mikor már látszódott az épület egy pillanatra megtorpant a csapat.
- Kibaszott sok őr van - állapította meg Ichigo.
- Akkor, ahogy megbeszéltük - mondta Ukitake.
Mindenki bólintott. Egyre közelebb mentek, míg végül észrevették őket.
- Hé, az ott nem Kuchiki, Zaraki és Ukitake kapitányok? Mit keresnek itt? - kérdezte az egyik őr.
- Nem tudom, de velük van a tüskeböki Shinigami daikou is. Ez nem jelent jót. Készüljetek, baj lesz - és Zanpakutou-ikra helyezték kezüket.
- Tudják, hogy valami nincs rendben. Figyeljetek, háromig számolok és támadunk
- figyelmeztette őket Ukitake kapitány. - Egy…, kettő…, három!
- Vááá! - mindenki kivont karddal esett a hozzá legközelebb álló őrnek.
Kivéve Nuru-t, aki telekinetikus képességét használva harcolt. Az őrök nem voltak túl erősek, csak sokan voltak, de ez nem jelentett problémát hőseink számára.
- Tűnjetek az utamból ti disznók, vagy megismeritek hatalmamat! - kiáltotta Nuru és kezeit ide-oda suhintva, repült az ellenség jobbra-balra, amíg hátulról valaki le nem fogta.
- Na most kapálózz kislány - mondta neki támadója. - Hé, Matsushima! Gyere, elfogtam!
- Megyek! El ne engedd Kentarou! - és kardját hadonászva futott feléjük.
- Robbanj Tobiume!
- Ááá!
A robbanás telibe kapta a Shinigami-t, aki Nuru-t lefogta és elterült a földön, viszont a lány nem sérült meg. Matsushima még mindig rohant feléje.
- Nuru-chan, hasra! - kiáltotta Hinamori, Nurunuru engedelmeskedett és a földre vetette magát. - Hadou no sanjuuichi! Shakkahou!
A vörös lánglabda eltalálta a futó Shinigami-t, aki összeesett. Hanatarou jelent meg és gyógyítani kezdte őket.
- Gyere, had segítsek felállni - mondta Hinamori az ijedt lánynak.
Nuru elfogadta a segítséget.
- Köszönöm, hogy segítettél - mondta.
- Semmiség - mosolygott rá a hadnagy.
Aztán újra támadásba lendült az ellenség. Körbevette a két lányt, akik egymásnak háttal próbáltak meg talpon maradni. Közben Ichigo gyepálta a többit, fogyatkoztak is szépen, nem volt túl nehéz dolga. Renji néhány lesből támadót vont ki a forgalomból.
- Na, jöttök még beszariak? Csak rajta én várlak titeket! - kiabálta.
Egy lopakodó akarta hátulról megtámadni Ichi-t, aki három Halálistennel küzdött egyszerre.
- Puff - Renji egyszerűen leütötte.
- Azt hitted nem veszlek észre? Én Abarai Renji a hatodik osztag had… - két-három Shinigami vetette rá magát hadnagyunkra. Nem lehet tudni, hogy azért, hogy ne tudjon tovább harcolni, vagy, hogy ne tudja befejezni a mondókáját.
Ukitake kapitány inkább ész érvekkel próbálta meggyőzni az őröket, hogy álljanak melléjük az ügyben. Körbe ültette őket és előadást tartott az életről. Byakuya felemelte Zanpakutou-ját és csak annyit mondott a vele szemben állóaknak…
- Senbonzakura Kageyoshi.
- Ááá, meneküljünk! - és pillanatok alatt eltűntek.
- Gyáva lelkek - állapította meg Kuchiki kapitány.
- He, engem miért kerül ki mindenki? Harcolni akarok! - kiáltotta Zaraki kapitány, de ezután se vette senki a bátorságot, hogy elé álljon. - Hé, akarsz velem küzdeni?
- kérdezett egy arra járó Halálistent, de az a kérdés hallatán egyszerűen elájult. Kenpachi elengedte kimono-ját, mire az megcsókolta a földet. Yoruichi folyamatosan szállította a sérülteket Unohana kapitányhoz.
- Hogyan sérültek meg ezek az emberek? - kérdezte Retsu.
- Eldurvult a vetkőzős póker - mondta nagy vigyorral Yoruichi.
- Nahát, legközelebb nekem is szóljatok, szeretek játszani - mondta mosolygósan a kapitány.
Eközben a páncélterem előtt folyt a harc. Kiyone és Sentarou a kulccsal, amit
Rangiku-tól kaptak, kinyitották az ajtót.
- Kapitány! Az ajtó nyitva! - kiáltotta oda neki Kiyone.
- Áh, köszönöm! - kiabálta vissza Juushiro. - Kurosaki-san, induljanak! Kinyílt az ajtó!
- Kösz - mondta Ichi és otthagyva az ellenséget az ajtó felé rohant.
- Nos, hol is tartottam? Ja, igen, az élet értéke… - folytatta a beszédet a 13. osztag kapitánya lelkes hallgatóságának.
- Nurunuru! Siess, be az ajtón! - kiabálta Ichigo.
Nuru még egy utolsó őrt a levegőbe küldött és szaladt barátja után. Ichigo, Nuru, Sentarou és Kiyone bejutottak a kapun és bezárták maguk mögött. Ami eléjük tárult, egy hatalmas alagút. Fényt csak néhány fáklya adott.

TO BE CONTINUED…