3. rész: Amire nincs magyarázat

Ichigo a földön ült, hátát a falnak döntve, és csak nézett a semmibe.
Nem értett semmit. Nem értette, mire fel hirtelen ez a nagy aggodalom, nem értette, miért van az, hogy elkezdett félni, hogy elveszíti az ő száznegyven centis kis pukkancsát.
Érezte, nem sokáig bír már ébren maradni, pedig mindenképpen meg akarta várni, hogy Rukia épségben hazaér. Fáradtan nézett rá az órára.
- Fél kettő... - sóhajtott fel, miközben a térdére hajtotta a fejét - Mikor jössz már haza?
Hirtelen úgy érezte, mintha valami rászállt volna a kezére.
- Egy pokollepke? - pillantott fel a kézfejére.
A fekete tünemény egy pillanat alatt tovareppent, Ichigo előtt pedig megjelent Kuchiki Rukia.
- Te még nem alszol? - kérdezte.
Volt valami aggasztó a hangjában.
- Hol voltál, és mi történt veled?! - pattant fel Ichigo a földről.
A lány tele volt apró, de mélynek tűnő vágásokkal, némelyikből még mindig szivárgott a vér.
- Semmi. - felelte a kérdezett nyersen - Ha megbocsájtasz, elmennék fürödni.
Ám mielőtt bárhová is mehetett volna, a shinigami helyettes megragadta a karját.
- Mégis mi folyik itt?! - kérdezte tagoltan, és a tekintetét a lányéba fúrta.
- Ne szoríts, ez fáj!
Ichigo felhajtotta Rukia ruhájának ujját. A karja is tele volt azokkal a rejtélyes sérülésekkel.
- Mit csináltál, te idióta?!
- Az nem tartozik rád... Eressz el, jó? - a halálistennő torkát a sírás fojtogatta.
A srác elengedte a pöttöm shinigamit, az pedig szó nélkül kiment a szobából.
- A fenébe is, Rukia! - Ichigo teljes erejéből belevágott a falba.

A lány a zuhany alatt állt. Minden mozdulata fájdalommal járt, ahogy pedig a víz végigfolyt a bőrén, azt hitte, sírva fakad.
" Azt hiszem, Nii-sama túlzásokba esett, de ha ez az ár, hát ez az ár... " - gondolta magában, ahogy a sebeit szemlélte, immáron a tükör előtt.
Aztán valaki kopogott.
- Rukia, bemehetek? - hallatszott kintről Ichigo hangja.
A nyuszi fan még szorosabbra csavarta magán a törölközőt.
- Gyere be! - mondta zavartan.
Ichigo félszegen benyitott a fürdőszobába. Egy pillanatra meghökkent, amikor meglátta: Rukia tetőtől talpig tele van azokkal a bizonyos vágásokkal.
- Mi az? - nézett rá az kérdőn.
- El kell látni téged. - válaszolta a srác, és kotorászni kezdett az egyik szekrényben.
- Ichigo, te...
- Nah, mi lesz? Ahogy elnézem, van mit csinálni. - azzal Ichigo a kötszerekkel a kezében elindult a szobájába.
- Vár-várj meg! - futott utána a pöttöm lányka.
- Mutasd a karod. - mondta a narancssárgahajú, miután leültette Rukiát az ágyára - Ez most kicsit csípni fog.
Azzal Ichigo elkezdte lefertőtleníteni a halálistennő karját.
- Gyájj!!! Te idiótaaaaa!!! - sikított fel Rukia.
- Most meg mi van?! - kérdezett vissza az alkalmi orvos - Így láttam apámtól!
- Te hülye! A fertőtlenítőt nem öntjük rá a sebre! Kezdek kételkedni benne, hogy az apád legális úton szerezte az orvosi diplomáját! Add ide, majd én megcsinálom! - azzal a nyuszirajongó kikapta a gézt a srác kezéből, és dühösen elkezdte bekötni a karját.
- Rukia... - szólalt meg Ichigo bő húsz perc hallgatás után.
- Mi van?! - a lány egész belemerült a munkába, már majdnem készen volt.
- Szó nélkül eltűnsz, aztán hazaesel az éjszaka közepén, ráadásul még meg is vagy sérülve. Nem akarod elmondani, hogy mi ez az egész? - a shinigami hangja higgadt volt - Tudod, én már láttam ilyen vágásokat...
" A francba! Ettől féltem! " - Rukia egy pillanatra se nézett fel a munkából.
- A bátyád kardja... az csinál ilyet. Tudom, mert tapasztaltam.
A lány elakadt a kötözésben.
- Nézz rám! Byakuya csinálta et veled?!
A halálistennő csak némán meredt a helyettesre.
- Semmi közöd hozzá. - válaszolta végül hűvösen.
- Hogy segítsek, ha nem hagyod?! - csattant fel Ichigo.
- Ki kérte, hogy segíts?! Én nem, az biztos! Törődj a magad dolgával, ichigo!
Rukia a ledöbbent srác kezébe nyomta a gézt.
- De...
- Most lefekszem. Jó éjszakát, Ichigo! - azzal a lány bemászott a szekrénybe, és bavágta az ajtaját.
- A francba! Rukia, azonnal nyisd ki! - mindenki Eperkéje dörömbölni kezdett a bezárt ajtón - Nyisd ki! Ezt még nem beszéltük meg!
- Feküdj le és aludj! Nem árt! - hallatszott odabentről.
- Piszkosul idegesít, hogy nem bízol bennem!
A gardrób hirtelen kivágódott.
- Idefigyelj! Ha nem bíznánk egymásban, már egyikünk sem élne! - mondta Rukia dühösen.
- Ezért van az, hogy félhullaként támolyogsz haza az éjszaka kellős közepén?!
- Annak ehhez semmi köze! Ez.. ez egy más dolog! És jobban teszed, ha nem ütöd bele az orrod, megértetted?! Most pedig jó éjt! - azzal a halálistennő ismételten becsapta a szekrényajtót.
Várta, hogy Ichigo tovább balhézzon, de teljes volt a csend.
- A fenébe, hogy ilyen makacs vagy, Ichigo... - suttogta halkan, miközben pár könnycsepp folyt végig az arcán.
Azon tűnődött, vajon a shinigami helyettes még mindig ott áll-e a szekrény előtt.

Ichigo nem tudott aludni. Attól tartott, hogy abban a pillanatban, hogy elnyomja az álom, Rukia megint eltűnik.
" Te hülye! A fürdőszobáig se tudott elmenni, hova szökne el ilyen állapotban?! " - győzködte magát.
- De akkor is!
Rukia most alaposan felhúzta. Szíve szerint kiugrott volna az ágyból, feltépte volna azt a nyamvadt szekrényajtót, és addig rázta volna a lány a vállainál fogva, amíg az mindent el nem mond neki.
De nem mozdult. Csak a plafont figyelte, és némán őrködött, nehogy Rukia mégis itt hagyja őt.