A kis csapat estig rótta az utat és elégé el is fáradtak. Mindenki aludt kivéve egy személyt. Egy fának dőlve nézet maga elé.
Éppen egy nagy harc kelősközepén jártak néhány elég erős hollow ellen. Ichigo már a 5.-el végezhetett mikkor arra lett figyelmes hogy az egyik lidérc az egyik fára mászva a lány háta mögött támadást indított. De nem tudót oda menni segíteni mert a maradék lidérc nem engedte -Rukia,vigyázz!-csak ordítani tudót a lánynak,de már késős volt a csapás eltalálta és össze eset előtte,ahogy elintézte gyorsan a többi lidércet a lányhoz rohant és átölelte. Rukia még maradék erejét összeszedve ennyit mondót elhaló hangon -Ichi...go.....szeretlek..!
-Rukia...RUKIA!!! .
Játszódott újra és újra a tragédia jelenetei fejében. Hirtelen a csokoládé barna szemeket keserves és szomorú könnyek áztattak el. Ahogy felnézet a csillagos égre könnyei arcán találtak új utat és folytak végig.
-Mért,mért nem voltam kicsit gyorsabb,akkor most itt lenne velem! Igaza volt Uraharának ha magamat nem tudom meg védeni másokat se fogok.- Húzta fel térdeit és karjaival átfonta azt.-De...emlékezek arra a gyönyörű őszi napra...arra az éjszakára...amit vele töltöttem el..Suttogta maga elé.

-Rukia siess ha,ma sétálni szeretnél!- kiabáltam fel az emeletre
-De nem találom a kesztyűmet!- válaszolt
-Akkor gyere a nélkül.-Jó megyek - sóhajtotta megadóan. Ahogy ki értünk az ajtón mind kettőket meg csapta a hideg őszi friss levegő. Rukia összeredményt ahogy a hideg szél csiklandozta meg meleg arcát. Egy jó ideig nem is szóltunk egymáshoz.
- Ichigo...- törte meg a csendet
-Igen?
-Tudod azt vetem észre hogy amióta találkoztunk és sok kalandon mentünk keresztül te kezded a kedves és gyengéd oldaladat mutatni felém de másokkal szembe pedig ugyan olyan morcos és undok vagy.
-Te rémeket látsz.! - fordítottam el fejét ezzel elrejtve a kis pírt az arcomon.
-Akkor ez azt jelenti...- kezdte volna de hirtelen ajkaimat a övéhez nyomtam és csak egy apró puszit adtam rájuk. Eltávolodtam annyira hogy a szemébe nézhessek és ezt súgjam neki.-
Szeretlek és nem akarlak elveszíteni!
-Nem is fogsz!Felelte és sóvárogva húzott magához és újra meg csókoltuk egymást,de mikkor megéreztem milyen hideg a kis keze megszakítottam a csókot levetem a saját kesztyűmet és rá adtam. Nagyot nevetem mikkor megláttam menyivel nagyobb az én kezem mint Rudikáé
-Szerintem induljunk haza.
-Rendben. Szólt és átkarolt a karomat így mentünk haza mikkor haza értünk,csináltam kettőnknek forró csokoládét,persze utána minden ragadt tőle. Na gyorsan rendet tettem a konyhába és felmasíroztam a szobámba ahogy beértem Rukia az ágyamon valami magazint olvasót,mielőtt le parancsoltam volna onnan valami meg állított. És e helyet óvatosan felfeküdtem rá úgy hogy ne nyomjam össze és gyengéd csókkal becéztem a nyakán a felhevült bőrt. Kivettem a kezéből a magazint és a földre dobtam. Féllé térdeltem megvárva hogy velem szembe forduljon és a szemébe nézhessek. Végül ajkaink össze értek és nyelvem hegyével az alsó ajkát végi simítottam bebocsátást kérve ezzel. Meg is kaptam. Gyengéd utat törtem magamnak hogy egy szenvedélyes táncra hívjam nyelvemmel az övét. Átkarolta nyakamat ezzel mélyítve a csókot. Csak akkor váltunk szét mikkor már a levegő hiánytól szédültünk. De ez neki nem volt elég az ingemet próbálta vágytól remegő kezeivel kibontani,de nem sok sikerrel járt. Megfogtam kis kezét hogy ne remegjen és segítettem neki kigombolni az ingemet. Ahogy sikerült szét bontani az ingemet végig simogatta mellkasomat,egy aprót sóhajtottam és neki álltam őt is levetkőztetni. Mikkor már nem volt rajtunk egy darab ruha sem megálltam
-Ha most akarod befejezhetjük nem erőltetem rád ha nem akarod...
-De akarlak!- súgta fülembe és hogy nyomatékot is agyon akaratáról a nyakamba harapott. Ettől kéjesen fel nyögtem és gyengéden belé hatoltam. Ahogy érzékeny pontra értem félsikított. Gyorsan hátráltam egy keveset és ajkai után kaptam és csókokkal halmoztam el ezzel nyugtatva hogy nem fog fájni már,még egyszer megpróbáltam még óvatosabban. Itt már csak fel szisszent de akár hogy próbálkoztam túl merev volt a teste. Na neki álltam kényeztetni teste minden szegletét végig csókoltam a nyakát és végig nyaltam a kulcscsontot,az egyik mellbimbónál el is időztem. Végül el is értem amit akartam. Ellazult. Ahogy ringattam a csúcs felé ara lettem figyelmes hogy nagyon fájnak a vállaim,és a hátam,hát erre számítódtam de nem hittem volna hogy ennyire fájt volna neki,véresre karmolta a hátamat és körmeit a vállamba vájta. Ha jobban megnéztem a kis kezét,körme alatt lehetett látni a megszáradt vért. Az utolsó lökéssel eljutottunk a csúcsig. Fáradtan mellé fekdtem és arcát cirógattam.
-Jó volt? - kérdeztem elégeted mosollyal az arcomon.
-N..nagyh...hon jóh..volth! - mondta még mindig zihálva mint ha én nem ziháltam volna egy kicsit,a mellkasomra hajtató fejét.10 perc múlva halk szuszogásra lettem figyelmes. Elaludt ,állapítottam meg. Óvatosan hogy ne keltsem fel betakartam,és én is követem álomországba. Álmomba ott is folytattuk a szeretkezést.

Igen ez volt az az őszi este amire mindig emlékezni fogok. Olyan jó lenne még egy ilyen éjszakát eltölteni vele...hiányzol...!Végül nagy magányába és fájó emlékeivel elaludt.

"A halál közeledtét
nem a kabócák éneke jelzi"

Folytatjuk....