2. fejezet

Hogy t�rt�nhetett ez? Mi romlott el? �n nem akartam, hogy ez t�rt�njen. De megt�rt�nt… legal�bb m�r tudom, hogy hogyan �rzel ir�ntam. Csak kolonc voltam a nyakadon, akit kidobt�l, mint egy rossz kuty�t, aki sz�tr�gta a kedvenc ruh�d. Ennyit jelentettem neked, Ichigo? Egy vacak h�zi miatt azt mondod, forduljak f�l, majd kidobsz a szob�db�l �s az �letedb�l? Gy�l�llek. Musz�j gy�l�ln�m t�ged, ami�rt ezt tetted velem… �s m�gis… ezt a legnehezebb. Eddig azt hittem, melletted a helyem, a te vil�godban, ahova �nk�ntelen�l pottyantam bele, �s v�g�l bennragadtam… de �ppen miattad, nem akartam elhagyni azt soha-soha, mert annyira hozz�d n�ttem, �s ott �reztem magam biztons�gban. Hisz vigy�zt�l r�m. B�r… csup�n k�teless�gb�l tetted, amit eddig tett�l �rtem. H�l�tlannak nevezt�l… pedig nagyon is h�l�s vagyok. Sosem feledem, amit eddig �rtem tett�l. �s hasztalannak… h�t lehet, igazad van. Ebben a vil�gban m�r nem tudok hasznodra v�lni. Ez�rt nem tartalak fel t�bb�. Nem fogsz l�tni, de �n minden �jjel l�tni foglak… az �lmaimban. Ichigo…

A v�ros lak�i m�g az igazak �lm�t aludt�k - hajnali 4 fel� j�rt az id�. Csak egy l�ny volt �bren, aki hallgatta az es� kopog�s�t az ablakon. Ahogy az es�cseppek hangos koppan�ssal az ablak�veghez ver�dtek, ez az �temes hang valami�rt f�jdalmas eml�keket �bresztett Ruki�ban, �s szem�b�l kicsordultak az els� k�nnycseppek. De f�lt… f�lt, hogyha egyszer elkezd s�rni, tal�n sohasem nem lesz k�pes abbahagyni.
Az Urahara Vegyesboltban aludt azon az �jszak�n. Mikor el�z� este kis�rt szemmel meg�rkezett a bolthoz, Urahara nem k�rdezett t�le semmit, csak le�ltette, �nt�tt neki te�t, �s m�r k�s�rte is a frissen el�k�sz�tett �gyba. �s Ruki�nak erre volt sz�ks�ge. Nem szavakra, hiszen �gysem tudta volna elmondani mi t�rt�nt.
- M�g id�ben el kell hoznom a cuccaimat, am�g Ichigo alszik. - �sszeszedte mag�t, fel�lt�z�tt, �s elindult Kurosaki�k h�z�hoz.
F�lledt j�niusi hajnal volt, az es� sz�p csendesen esett. Rukia gondolataiba mer�lve s�t�lt kereszt�l a v�roson, senki �s semmi nem zavarta; m�g az sem, hogy csurom vizes - legal�bb nem l�tszott, hogy nem csak az es�cseppek �ztatj�k arc�t. Mikor el�rt a h�zhoz, r�n�zett, �s megrohamozt�k az eml�kek. Mennyi mindent �t�lt ezen a helyen… Elmosolyodott ezen a kedves gondolaton, majd elindult Ichigo szob�j�ba. Felm�szott a csatorn�n, �s ahogy v�rta, nyitva volt a fi� szob�j�nak ablaka, �gy k�nnyed�n be tudott m�szni azon.
Tekintete a fi� arc�ra v�ndorolt, hisz tudatosult benne, hogy most fogja utolj�ra l�tni �t. Sokat pislogott, mintha csak meg akarn� �r�k�teni ezt a pillanatot, �s j�l az esz�be akarn� v�sni a k�pet, ahogy b�k�sen alszik.

Ichigo… annyira de annyira szeretlek. Gy�l�llek �s m�gis, szeretlek. M�g ha f�j is, de veled akarok maradni. Itt akarok �lni, sehol m�shol. Ebben a vil�gban, ahol itt vagy nekem te. �s nem csak te, a bar�taim is… Orihime, Chad, Ishida, az oszt�lyt�rsaim, �s… a v�ros, hiszen minden lak�j�t szeretem. Szeretem ezt a helyet… de tudom, hogy nem maradhatok. Nem leszek a terhedre. �s tal�n �gy k�nnyebben megyek el, �gysem szeretem a k�nnyes b�cs�kat. Miket besz�lek? Hiszen s�rok… De jobb, hogy nem l�tsz �gy. Aludj csak, Ichigo…

Rukia csendesen odament a szekr�nyhez, elh�zta az ajtaj�t, minden holmij�t �sszeszedte, �s bepakolta t�sk�j�ba. �gy d�nt�tt, nem �r b�cs�levelet Ichigonak, �gysem �rdekeln�, val�sz�n� �r�l, hogy megszabadul t�le. Mikor v�gzett, m�g egy utols� pillant�st vetett a fi�ra, �s er�sen beleharapott az ajk�ba – tal�n hogy visszafojtsa felt�r� k�nnyeit, vagy a szavakat, amiket nem mondott ki neki soha: „K�sz�n�m, H�l�s vagyok, Szeretlek ” De tal�n jobb ez �gy.

�g veled, Ichigo…

***

Rukia csak egy helyre mehetett, vagyis pontosabban t�rhetett vissza: a Lelkek Vil�g�ba. Amikor visszat�rt Urahar�hoz, a f�rfi m�g utolj�ra megk�rdezte.
- Kisasszony, eg�sz biztos abban, hogy ez a legjobb megold�s? Ichigonak sz�ks�ge van mag�ra, �s ezt �n is nagyon j�l tudja.
- Ebben nagyon t�ved, Urahara. Semmi sz�ks�ge r�m, ezt � maga mondta nekem.
- Mindketten nagyon j�l ismerj�k Ichigot. Egy vita hev�ben olyan is kiszalad a sz�j�n, amit nem gondol komolyan. Csak meg k�ne besz�lni�k a dolgot.
- Nem kell semmit sem megbesz�lni. Csak haza akarok menni… Urahara. K�sz�n�m, hogy itt t�lthettem az �jszak�t, de most m�r t�nyleg mennem kell.
- Nincs mit, kisasszony. Biztos a d�nt�s�ben?
- Igen.
Rukia felvette hal�listen alakj�t, majd el�r�ntotta a kardj�t, amivel megnyitotta a kaput a Lelkek Vil�g�ba.
- Rendben. Akkor h�t minden j�t.
- Viszl�t, Urahara. – azzal Rukia �tl�pett a kapun, �s n�h�ny pillang� k�s�ret�ben visszat�rt a Lelkek Vil�g�ba.

Kihalt volt a hely, ahova �rkezett - csak 2 utc�nyira volt a 6. osztag f�hadisz�ll�s�t�l. Gondolataiba mer�lve elindult, �s meg sem �llt eg�szen addig, am�g oda nem �rt, hisz besz�lnie kell b�tyj�val, meg kell neki magyar�znia, mi�rt t�rt vissza ilyen hirtelen… val�sz�n� m�r tudnak az �rkez�s�r�l. De az igazat mondja neki? Azt, hogy �sszevesztek a matekh�zin, �s ez�rt Ichigo kidobta �t a szob�j�b�l, ahol eddig lakott? Ez egy k�v�l�ll�nak el�g h�ly�n hangozhat (h�t m�g az �r�k vil�gf�jdalomban szenved� Byakuya b�ty�nak,) �gy teh�t valami m�st kell kital�lnia.
- Az m�g jobban hangzik, ha azt mondom, hogy egyszer�en honv�gyam volt, �s vissza akartam ide j�nni. Igen, ez j� lesz. V�g�l is t�nyleg szeretek itt lenni.
V�g�l meg�rkezett a f�hadisz�ll�shoz, �s egyszerre bele is botlott Renjibe, akinek majdnem kiestek a szemei, amikor megl�tta a l�g� orr� Ruki�t.
- Rukia! H�t te meg mi a francot keresel itt?
- Neked is szia Renji. – k�sz�nt mosolyogva a l�ny.
- Hogy ker�lsz ide? Tudtommal nem kapt�l r� parancsot, hogy t�rj vissza, akkor meg? Na v�rj… csak nem �sszekapt�l valamin azzal a t�kfilk� Ichigoval? Dehogynem, hiszen csak r�d kell n�zni… - mondta Renji mogorv�n, amint �szrevette, hogy az Ichigo n�v hallat�n mennyire elszontyolodott a l�ny.
- H�t, ezt eltal�ltad. �sszeveszt�nk t�nyleg. – mondta szomor�an.
- Nah�t, micsoda �jdons�g… Mit tett az az idi�ta?
- Semmit. Semmis�g az eg�sz – n�zett el oldalra Rukia.
- H�t nem �gy t�nik. Ha semmis�g, akkor minek j�tt�l vissza? Csak nem kidobott a szob�j�b�l az a szem�t? Vagy � maga hazak�ld�tt? – n�zett nagyot a hadnagy.
- Mhh… - b�lintott v�laszul. Nem volt kedve elmagyar�zni elej�t�l a v�g�ig, hogy mi t�rt�nt.
- Hogy fordulna fel! Na v�rj csak Rukia, majd �n elint�zem azt a rohad�kot! H�lye kis p�cs! – kiab�lta Renji, egyre jobban magukra vonva az utc�n s�t�l�k figyelm�t.
- Ne, Renji, ne tegy�l semmit. K�rlek. Nem! K�ny�rg�k! Hagyd, nem fontos ez az eg�sz. Ichigo csak… meg�rttette velem, hogy nem tartozok az � vil�g�ba. Nekem itt a helyem. Ennyi, nem t�bb. – er�ltetett mosolyt az arc�ra Rukia.
- Nekem itt valami b�zlik. Na de, ha azt akarod, nem avatkozok bele.
- K�sz.
- �s a b�ty�dnak mit mondasz? Hogy az�rt j�tt�l vissza, mert az a nyomi kidobott?
- Dehogyis. Teljesen bolondnak n�zel? – m�ltatlankodott a l�ny - Azt mondom, hogy egyszer�en vissza akartam j�nni. �s am�gy, ne nevezd nyominak – mondta durc�san a l�ny, �s �sszefonta karjait.
- De ha egyszer az?!
- Ezt most hagyjuk. Menj�nk, besz�lnem kell a b�ty�mmal. Azt�n m�g Ukitake kapit�nnyal.