1. fejezet

R�lad �lmodtam… de ez nem �jdons�g. Mi�ta ismerlek, nem tudlak kiverni a fejemb�l. De tal�n nem is akarlak. Hiszen te jelented sz�momra a rem�nyt, �s a hitet, hogy �n is igaz�n ember lehetek ebben a vil�gban. Az, hogy szerethetlek, val�s�gosabb minden �rz�sn�l, amit valaha is tapasztaltam vagy �t�ltem, �s ez�rt �r�kk� h�l�s leszek neked. Ichigo…

- Rukia, add oda a matekh�zid. – Ichigo �pp az �r�asztal�n�l �lt, �s az aznapi matekfeladatot pr�b�lta megoldani, eddig nem t�l sok sikerrel.
- Nem hallottam, mit is mondt�l? – tettette mag�t ostob�nak Rukia, aki a f�ld�n fekve olvasott egy divatlapot.
- L�gyszi… - mondta Ichigo r� sem n�zve a l�nyra.
- H�t ez nem volt t�l meggy�z�. –somolygott Rukia. „Na, megl�tjuk meddig b�rod”
- J�l van akkor, l�gy sz�ves Ruki�cska. – mondta �lkedvesen Ichigo.
- Ruki�cska?? Ne h�vj �gy!
- Jaj, ne m�r! Hiszen Kon is sokszor �gy h�v! – a fi� ezt m�r a l�ny szem�be n�zve mondta.
- De az Kon… �s te akkor se h�vj �gy! – mondta durc�san Rukia.
- Ja, neki szabad… persze. Na, add m�r oda.
- Csin�ld meg magad! Nem tudom, mit b�n�zol, hiszen nem is volt olyan neh�z, amit ma kaptunk. Vagy te olyan ovis vagy, hogy egy egyszer� k�pletet nem b�rsz megoldani? – vigyorgott sunyin a l�ny.
- Kussolj! Nem vagyok ovis! �s m�r majdnem k�sz vagyok vele, csak le akartam ellen�rizni. �gyhogy igaz�n odaadhatn�d Ruki�cska - mondta d�h�sen, k�zben m�gis vigyorogva a fi�, �s a „Ruki�cska” sz�t er�sen hangs�lyozta.
- Nem vagyok Ruki�cska! Te t�nyleg egy ovis szintj�n vagy, Eperke – mondta vigyorogva Rukia – Eperke - kuncogott a l�ny - egy igaz�n ovis n�v egy igaz�n ovis k�ly�kh�z. H�h�h�… - nevetett g�nyosan Rukia
- Mi van?? Pofa be! – azzal egy k�nyvvel megdobta Ruki�t, �s siker�lt eltal�lnia a l�ny fej�t.
- A��! Te idi�ta! – pattant fel m�rgesen - Na l�tod, err�l besz�ltem! Csak egy ovis csin�l ilyet! Ostoba! – ki�ltotta a d�h�s Ichigonak.
- Te vagy az ostoba! Itt g�nyol�dsz rajtam, azt a szart meg nem vagy k�pes odaadni!
- H�t ezek ut�n ne is v�rj t�lem ilyet!
- Most ezen kiakadt�l?
- Nem akadtam ki.
- Dehogynem! Ilyen marhas�gon felh�zod magad? Mi bajod?
- Semmi bajom. Csak nem adom oda �s k�sz!
- Akkor fordulj fel! – vetette oda Ichigo, majd h�tat ford�tott a l�nynak, �s �jra a h�zija f�l� g�rnyedt.
- K�sz sz�pen! – mondta a hal�listen, majd t�ntet�en bevonult a szekr�nybe, �s hangos csattan�ssal mag�ra h�zta annak ajtaj�t.
- H�t ezt nem hiszem el! – Ichigo m�rg�ben �k�lbe szor�totta kez�t, majd felpattant, odacs�rtetett a szekr�nyhez, felt�pte az ajtaj�t �s r�f�rmedt a l�nyra, aki ott folytatta az olvas�st. – Nem vagy k�pes odaadni azt a nyamvadt h�zit? Legal�bb ennyi hasznodat tudn�m venni!
- Hogy micsodaaa? Ennyi hasznomat??
- Igen, mi�ta itt vagy semmi �rtelmeset nem csin�lt�l! Csak rajzolgatod a b�na nyulaidat meg alszol! Legal�bb most seg�thetn�l nekem, ha m�r egyszer megmentettem az �leted, ennyivel viszonozhatn�d! Te h�l�tlan!
- M�g hogy �n h�l�tlan?! – a l�nynak egyre jobban elkerekedett a szeme - Te vagy t�l h�lye ahhoz, hogy megoldj egy b�na matekfeladatot! Idi�ta!
Azzal fogta a szekr�nyajt�t, �s vissza akarta csukni, de Ichigo a l�b�val tartotta, �gy Rukia pr�b�lkoz�sa teljesen hasztalan maradt. Ezzel csak annyit �rt el, hogy a l�ny m�g d�h�sebb lett.
- T�nj ki innen Ichigo!
- Nem megyek, am�g oda nem adod!
- Nem adom! H�zz m�r el innen!!
- Neem!!
- 33. t�mad�s… - Rukia m�r emelte a kez�t, �m ekkor ny�l�d� ajt� nyikorg�s�ra lettek figyelmesek.
- Ichigo, kihez besz�lsz?
A d�bbent Yuzu �llt a szoba k�zep�n, kez�ben a frissen mosott �s vasalt ruh�kkal.
- �n? – Ichigo �szbekapott, �s gyorsan elh�zta a szekr�nyajt�t. – Senkihez. Ugyan kivel besz�ln�k? A pl�sseimmel? – azzal id�tlen hahot�z�sba kezdett, �s vakargatta a tark�j�t.
- Pedig tiszt�n hallottam, hogy azt kiab�lod, hogy „Neeeeem!” – ut�nozta Yuzu a b�tyja szavait. – M�gis kivel besz�lsz? Van itt valaki rajtunk k�v�l a szob�ban? Vagy �lmodban kiab�lt�l?
- Ugyan dehogy – legyintett nevetve a fi� – M�gis ki lenne? Nincs itt senki, meg nem is aludtam, �gyhogy ha minden ok�, akkor ak�r mehetn�l is, mert m�g dolgom van.
A d�bbent Yuzu lepakolta a ruh�kat az �gyra, majd m�g t�voz�ban t�tov�n odasz�lt a b�tyj�nak:
- Mindj�rt vacsora. Ne felejts el lej�nni.
- Rendben.
Majd p�r m�sodperc m�lva m�r csuk�dott is az ajt�.
- Na, ezt meg�sztam. Ez is miattad van! – emelte fel a hangj�t Ichigo, s k�zben m�r h�zta is el a szekr�nyajt�t, �s utols� szavait m�r a l�nynak int�zte, aki ek�zben csendben f�lelte a t�rt�nteket.
- Persze, mindig minden miattam van! K�l�nben is, minek h�zod fel magad egy h�lye h�zin?
- Te h�ztad fel magad! Te nem vagy k�pes odaadni! Idi�ta…
- H�t nem is!
- Tudod mit? Menj a fen�be! B�nom a napot mikor megismertelek! Mi�ta itt vagy, csak megnehez�ted az �letem! Folyton a nyakamon l�gsz, nem hagysz egy szabad percet sem nekem! Kopj le! Soha t�bbet nem akarlak l�tni! T�nj el a szob�mb�l!
Rukia szemei egyre jobban elkerekedtek. D�bbenten hallgatta a fi� szavait.
- Nem hallod? T�nj el!! Soha t�bbet nem akarlak l�tni! – �v�lt�tte Ichigo.
A k�vetkez� pillanatban m�r csak azt vette �szre, hogy h�traesik. Rukia megindult, �s az �tj�ban �ll� Ichigot fell�kve elszaladt, kiugrott az ablakon, �s elt�nt a koraesti f�nyben.
�s csak futott �s futott, csillog� k�nnycseppeket h�trahagyva maga ut�n…

***