Rukia alváshoz készülődött. Mióta visszatért az élők világba, úgy döntött, hogy nem fogadja el Urahara meghívását, hogy a boltjában aludhasson, de tartózkodását Ichigo-éknál titokban tartatta. Épp az ágyát csinálta, Ichigo pedig kint volt.

Boldog volt, hogy visszatért. Bár ő volt az, aki maradni akart a Soul Societyben, de most mégis boldog volt, hogy visszajött. Az idő, amit Ichigo nélkül töltött, nagyon zavaró volt számára. Úgy érzete, mintha egy része ez alatt az idő alatt eltűnt volna. Most pedig megint egésznek érezhette magát. Furcsa érzés volt számára.

Miért zaklatná magát Byakuya ilyen érzelmes dolgokkal, amikor nem tettek semmi rosszat? Nem tudta. De, neki vissza kellett térnie. És, a szíve végül jó helyen volt.

Ebben igaza volt, miután az emberi alakjába tért felvette az új alvó köntösét azon, amin Ichigo vitte a szobába az ablakon keresztül, mikor mindent befedtek a karcolások és kicsi sebek.

Közben Ichigo is megérkezett a szobába.

Mi történt veled? – kérdezte Rukia miközben a lepedők fölé tette a párnát.

Ne is kérdezd. – Mondta Ichigo miközben leült az ágyára. Kon, aki épp a fiókból bújt elő, ordító hangon indult meg Ichigo felé, aki figyelmen kívül hagyta őt. Végül Ichigo elnémította őt azáltal, hogy bedobta az ágy alá.

Rukia tompította kezével a nevetését és megfordult, hogy szemébe nézzen Ichigónak. A mogorva tekintetét viselte Ichigo, Rukia jó hangulata azonnal elhalványult. Az a mogorva tekintet valamikor annyira irritálta őt, hogy majdnem sikított tőle, de néha annyira átkozottul helyes volt olyankor Ichigo elérte vele, hogy a lány megtapintsa az arcát.

Rukia, mit művelsz? Kérdezte magát, amíg vállat vont. Minden érzés úgy tűnt, hogy az övé csakis az övé Ichigo, az érzés megnyugtatta, érezte őket és szerette ennek az érzésnek minden másodpercét mikor Ichigo a közelben volt. Ez az érzés ugyanakkor boldoggá és nyomorulttá is tette őt.

Ez alatt az idő alatt Ichigo felállt és eltávolította az összetépett ingét. A hátán mindenhol karcolások voltak és valamennyiben a vér még mindig álldogált. És még így is bámulatosnak tűnt. „Mi hibás veled?” Kérdezte tőle Rukia gondterhelt arccal.

Megközelítette a fiút és megkérdezte őt:
Ichigo, mi történt?
A hangja puhább volt miközben remegett. A fiú lenézett rá és azt mondta a lánynak:

Ez semmiség mondta komolyan Ichigo. Amikor shinigamivá váltam, a testem beleesett egy kisebb bokorba és ez így megaprított. De remélem, hogy kisebb kidóval tudod kezelni. Ha tudsz, persze.
Nem tudta elszalasztani az esélyt Ichigo, hogy kigúnyolja őt, bár most sokkal erősebb volt és nagyon is képes volt rá.

Rukia osszallóan nézte őt. Azután elkezdte begyógyítani a sebeit.
Köszönöm, Rukia.

Bólintott egyet és a szekrényhez fordult. Megragadt egy véletlenül kezébe kerülő inget a szekrényből, és hozzávágta azt Ichigóhoz azután belépett a szekrénybe.
És mi hibás veled? – Ichigo kérdezte, amíg felvette az inget.
Hö, mire gondolsz? – Rukia kérdezte kissé meglepetten.

Valami bajod van.
„Semmi.” Azzal becsukta a szekrényajtót és a falhoz fordult.
Hallotta Ichigót, ahogy zümmögött a szobában és Kont, aki az ágy alatt aludt.

Végül egy kicsi fény jutott be a szekrénybe és hallotta Ichigót, ahogy kiugrott az ablakból. Mit csinálhat ebben az órában? Kérdezte magát, az után visszaemlékezett, hogy ez nem az ő dolga.

Azzal a gondolattal, amit bezárt, a szemei lezárultak és ő elszunnyadt.

Az igazság időzött valahol a valóság és az álmai között.

Ichigo néhány óra után visszatért. Fáradt volt és most már igazán el kellett mennie, aludni. Amikor belépett a szobába, Kon nem volt sehol, és a szekrény ajtaja kissé nyitva volt.
Szemöldököt ráncolt miközben visszaemlékezett, hogy Rukia hogyan cselekedett korábban és mogorván nézett az ajtóra. Tudni akarta, hogy mi folytatódott, de Rukia nem tette azt könnyűvé. Így megragadta az ajtót és kinyitotta azt.

A lány feküdt, nyilvánvalóan aludt. A hollófekete haja mindenhol ott volt és a kezeit a párnára tette.
Lélegzetelállítóan szép volt.
Ichigo vett egy mély lélegzetet és nagyon lassan az arcára tette a kezét.

Rukia kinyitotta a szemeit. Ichigo keze volt rajta. Megnézte őt és mindent, ami az álomból elpárologtatott.
Felállt és a kezeit vállaira tette. A szíve gyorsan, tébolyodottan ütött. Tartotta a lélegzetét, amikor Ichigo ledöntötte a fejét, és az arcába dőlt. Az erős kezeibe vette az arcát és teljes csöndben tartotta őt.

Rukia remegett és oda dőlt, hogy mélyítse a csókot, de Ichigo lelassította őt miközben kicsit irányította a mozgásait. Amikor ilyen intenzitással csókolta meg szinte az egész világ remegett.

Megfogta az arcát és kinyomozta az állkapocssorozatát. Amikor az ujjai megérintették az éjszakai köntöse selyemszövetét, bezárta a szemeit és megragadta a derekát.
Majd köré fonta kezeit, ahogy megölelte őt és átvitte az ágyába. Ott, a ki nem mondott örömre.
És végül megvalósította azt az érzést. Ugyanaz a tapintás. Így bezárta szemeit és teljesen feladta magát.