Királynő, Király és a ló
Minden királynak „rendelkeznie” kell királynővel
Mint minden történetben a király soha nincs egyedül. Ő a király társa, szeretője, királynője.
Hichigo felfelé merőn nézett a mennyországokba. Ez a Monsoon első napja volt és a király is megérkezett. „Nem áll szándékomban durvának hangzani, király, de te hülye vagy.” A sárga szemű fehér ruhás szavaiban nem volt semmi kedvesség.
Ichigóban az ideg lüktetett. „Én nem vagyok hülye.” A keze ökölbe szorult. „ Nem tudom leállítani őt.”
„Miért királyom?” Hichigo (belső hollow ichigoban) nem mozdult. De hangjában a harag és gúnyolódás keveredése volt felismerhető.
„Mert azt mondta a lány, hogy nem akar maradni.” Ichigo hirtelen fáradtnak tűnt, fáradtnak és túl öregnek a korához képest.
„Érd el hogy maradjon. Érd el hogy a királynő maradjon.” Meg mutatta fehér pengéjét királyának, melyben dühös harag és ragyogás látszott. Ez volt az amire Ichigo nem számított.
Nem éppen a Hollow gonosz vigyorú arckifejezése volt fura, hanem ahogy Ichigo szemei elkerekedtek. Fura volt neki a Hollow hirtelen érdeklődése Rukia iránt. „És miért hívja királynőnek!?”
Egy mosoly játszott hirtelen az ajkaival. Hichigo majdnem felnevetett. Ichigo ostobasága szórakoztató volt számára. „Mert minden királynak szüksége van egy királynőre, és ő a te királynőd.”
Ichigo úgy látszott, hogy zavarban van és pír ül az arcára.
„Nem értelek királyom.”
Megvetés volt az arcán. Akard. Szűkséged van rá. A Hollow nem próbált meg elrejteni semmit. Te igazán hülye vagy, ugye? Ha nem fogod elérni, hogy maradjon, akkor én … ! A hangja ekkor hangosabb volt, ráadásul ijesztő is volt.
Mióta Ichigo a belső világába került, nem mozgott. Nem mozdult meg. Túlfagyott volt és most hogy Hichigo így viselkedett, Ichigo nem tudott másképp reagálni, csak dühös lett. Nem! Nem fogod venni a testemet!
„Akkor érd el, hogy maradjon. Érd el hogy a shinigami maradjon.”
Ichigo közelebb került egy lépéssel miközben visszatartotta a fenyegető pengét magától.
„Hogyan tudnám elérni, hogy, maradjon, ha nem fog meghallgatni engem?”
Oh, ez arról a másik lányról szól. Nevetett. Annyira hangosan és keményen, hogy ez Ichigót, remegésre késztette. A királynő tudomást szerzett a vallomásról. Ez elbátortalanító volt, hogy a Hollow tudott mindent, de Ichigo nem tett megjegyzést a hiányos magánéletével kapcsolatban. Soha nem tudtam, hogy a shinigami így fog menekülni, küzdelem nélkül. Azután megint nevetett.
Egy olyan mély, rekedt nevetés, ami hirtelen magassá vált, kibukott egy kevés fajta elmezavarból. „Természetesen nincs semmi küzdelembe; nem tettél semmit.”
Ichigo kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de bizonytalan volt. Ez a hirtelen zavaró dolog világosabbá tette az esőt, és ez egy kis megkönnyebbülés volt számára.
Meglepődtem volna, ha azt az emberi lányt választanád. Ráadásul, bár neki hatalmas mellei vannak. Hichigo ordított, hogy talán nevetést tartson vissza, mert Ichigo kifejezése hideggé és sötétté vált. De megkönnyebbült vagyok, szereted a kicsi shinigaminket. Üldözd őt, Ichigo. Győződj meg arról, hogy nem távozik.
Ichigo elméje versenyezett. Gyanúsan, gondolkodott – miért? Mi a pokolért akarja Rukiát annyira nagyon a Hollow? Neki éppen kérdeznie kellett. „Téged miért érdekel?” És nem, nem szerette őt.
Hichigo elkezdte pörgetni kardját a láncnál fogva. Miközben lengette a fegyvert a feje körül, válaszolt. Elégedett volnál, ha azt mondanám, hogy ő volt, aki életre keltett engem?
Ichigo nem kedvelte ezt a pillantást. Persze, az igény megvolt, hogy megmentse Rukiát, hogy legyőzze Byakuyát, és hogy erősebb legyen. De valahogy ez még nem volt elég.
Végül, ha elmondanám az igazságot neked, soha nem mennél közel hozzá, Kurosaki Ichigo. mondta Hichigo nevető szemekkel.
A Hollow megszűntette a távolságot közöttük miközben hirtelen újra megjelent a királya mögött. Egy kéz megérintett egy vállat és Ichigo feje csavarodott hát. A fülében a Hollow suttogását halotta, én egy hollow vagyok. Ő egy shinigami. Tudod, hogy a hollowok szeretik a shinigamikat, igaz?
A mogyoróbarna szemek kiterjedtek ennél a megjegyzésnél. Nem tudott tenni semmit és a hollow folytatta.
Minden alkalommal, amikor az ő közelében vagy, érzem az illatát. Tudom szagolni a shinigamiillatát. Neki olyan az illata, mint a virágoknak és a jégnek, minden egyben, igazam van? Szünetet tartott, a vigyorgása, kiterjedt egy gúnyos vigyorba. Minden alkalommal, amikor a közelében vagy, hallom őt. Hallom a különböző ragozásokat és hangot, amikor beszél hozzád, Ichigo. Ő rólad nem tud sokat és ez késztet engem arra, hogy nekiiramodjak. De, te csak csinálod a bajt a tartózkodásaiddal. Érzem a shinigamientitását, a tisztaságát, és akarom őt. Meg akarom ízlelni őt. Megszentségteleníteni akarom őt. Akarom őt.
Ekkor hirtelen, megjelent újból Ichigo mögött. A tizenéves fiúnak idő kellett ahhoz, hogy feldolgozza azt, amit éppen mondott, a hollow.
Ez a hollowja volt. A sötét oldala. A sötét oldala.
Émelygés, amit mostak fölötte, a király csak nézett mereven előre.
Azután a Hollow elkezdte megmagyarázni a négy szabályt.
A királynődnek királynőhöz hasonló minőségűnek kell lennie
Ő nemes volt. Ő egy Kuchiki volt. Nála volt a báj, bizalom és az erő hogy a királynők kiválósága legyen. Tudta, hogy hogyan lehet használni a zanpakutou-ját. Tudta, hogy hogyan lehet megölni az ellenséget.
Ő egy shinigami. Halál isten, neki annyira jó volt a szaga; a király nem értette ezt, de tudta. És néha a király nem értette, hogy miért akarja megcsókolni a lányt, de ő – a hollow - tudta. Hichigo tudta.
Ő lett a királynő, mikor a király megengedte neki, hogy belenyomja azt a pengét a szívébe.
Mit teszel?
Ichigo fagyottan feküdt az ágyában, a szemei beüvegeztek egy kevés fajta transzot. És nem mondott semmit, nem nézett Rukiára, ami riasztotta a rövid shinigamit.
Ichigo? Ekkor érzékelte, hogy valami baj van, Rukia felült az ágyon és megfeszítette a tizenévesre vetett pillantását és az arra kiterjedő figyelmeit. Mi hibás veled?
Még mindig nem válaszolt neki. A lányok a szoba másik oldalán hangtalanul aludtak, Rukia körültekintő volt. Lassan gondosan megközelítette őt. Az érintése durva és szoros volt, és ezzel elérte, hogy a torka bezáruljon és nyerssé váljon.
Éjjel két óra van. „Neked holnap iskola van” mondta Rukia — Akkor megállt, a keze az ajkain. A sárga szemek messze találkoztak a lila hajú szemeivel és majdnem zihált a látványtól. Te … Te nem Ichigo vagy. Az önelégült mosoly lassan megjelent. Buli. A hosszú ujjai felkígyóztak Rukiára, ahogy felrobogott az ágyon, egy pillanat múlva már fölötte térdelt. Megállt, mivel az egyik pillanatban a feje élesen oldalra billent mielőtt megint neki adta a teljes figyelmét.
Holnap távozol.
Rukia szemei üveges tekintetűek lettek, nem válaszolt, megülte a lábait a hollow, úgyhogy nem mehetne sehova. A kezei játszottak a lepedői felszínével és elég furcsa módon, nem csinált egy zajt se, amikor mozgott. Gyors lopakodása nagyon elbátortalanította Rukiát.
A csaló szemöldököt ráncolt. A sárga szemei úgy tűntek, hogy izzanak, és vagy dühösnek tűnt vagy csalódottnak, de akkor ellazult és a mosoly az arcán kiterjedt. Szagolhatná a félelmét. Hallhatná a szívverését. Megízlelhetné a shinigami énét a levegőben. Az izgalom tekergett a gyomrában.
Te tudod mi én vagyok, shinigami? Kérdezte Hichigo.
Rukia érezhetné, a torkában levő pulzust és hogy az izzadság cseppek legurulnak a hátán a gerince mentén. Nekem van egy erős találgatásom. A Hollow bólintott miközben neki hajlította a fejét, hogy meg mondja, hogy mi volt ő. De ő nem.
Én nem Ichigo vagyok. A fejét büszkén oldalra fordította. Én a fegyvere vagyok, a hollow-ja vagyok, a lova vagyok. A hangja szintén furcsa volt; ráadásul éles, és sikoltáshoz hasonló. És a jelenléte nem volt biztató, egy elsöprő veszély volt. És te nem szereted a királyt eléggé, hogy vele maradj? Vagy neked szükséged van egy másik királyra?
Hirtelen megállította magát, így igazán ránézhetett, és látta a félelmet a szemeiben, a hiányzó eltökéltséget az arcán, és a dühös, csinos szemöldökráncolást az arcán.
Szerette azt.
Hichigonak a nevetése csak aztán jött. Ez több volt, mint egy kuncogás kezdett hangosabb és egyre pszichózisosabb lenni. Ez az a fajtanevetés volt, amit Ichigo nem kedvelt, ha ha ha, staccato-kedvel, és a tartózkodó viselkedése mennyire beteges.
Oh, a király most annyira lent van. Könnyű volt jönni és végül találkozni veled. Végül is ez a Moonson második napja volt. Az ajkai közelebb és közelebb kerültek, félre centizik az övét. Élvezte a lélegzetét a száján, és szünetet tartott, hogy egy mosolyt adjon neki.
A szavainál megpróbálta őt távolabb tolni, de gyanakvó volt a lányokkal szemben a szobában. A könyökei nyújtottak egy kevés támogatást, de Ichigo– a Hollow énje – túl erős volt. Hichigonak a küzdelmek puha zajai hoztak néhány meg nem magyarázott érzést a gyomrában, de megszüntette őket, amikor az ágyon összekapcsolta a kezeit a nyaka körül. Shh, mondta aztán, a szabad ujjai, finoman simogatták a torka bőrét. Ne érd el, hogy megsebezzelek téged.
Azok a szavak arra késztették őt, hogy a kezeivel megálljon Ichigón. És a küzdelem a szemeiben megmosolyogtatta a hollow-t.
Tudta, hogy volt egy olyan ok, amiért ő volt a királynő.
Lassan finoman bérbe adott egy idő alatt. De ahelyett, hogy tőle távol mozgott volna a hollow, megfogta a csuklóit a kezeiben és megint kifeszítette őt. A királynő több tiszteletet érdemelt volna, de neki most nem parancsoltak. Nem tudsz elmenni.
És a lány, hallgatott. Rukia nem boldogult, miért nem?
A királynak el kellett volna magyaráznia neked ezt. Te vagy a királynő.
Csinált egy fura pillantás volt mikor azt mondta „király”, mintha Ichigo igazán király lett volna. „Én nem vagyok a királynő.”
Igen, ő ösztönözött. Igen, igen te az vagy. Csökkentette a homlokok távolságát, úgy hogy az ajka majdnem érintkezett az övével. Hallottam az egészet. Te nem vagy emberi, de a király maga elég furcsa. Nem tartozol ide, de te vagy a királynő és a királynak szüksége van a királynőjére. És megint kuncogott. A király nem annyira fiatal de még nem is elég idős. És ha mész, a király soha nem fog elfelejteni téged. Kiszabadította a nyelvét a szájából és megengedte annak, hogy a lány arcához érjen. Rukia remegett, a nyugtalansága egyre gyorsabban emelkedett fel a torkáig.
Nem fejezte be a mondatát, mert egy furcsa pillantás töltötte a szemeit és Ichigo visszatért Hichigot arrébb lökve útjából.
Mindenkinek szeretnie kell a királynőt
Mindenki szerette a királynőt. A király barátai vívtak életüket kockáztatva, hogy támogassák őket. Ott még egy másik is ember volt, aki igazán szerette őt, de ő nem a királynő volt. Mert a könnyei, amik annak voltak, mást hordoztak magukban.
És valaki nem tudná szeretni őt? Ő annyira kicsi és annyira helyes volt. Igen, nehéz volt nem szeretni azt, aki életet adott neked. Különösen mikor ő csábította el a te legtöbb primitív részedet.
Ichigo, suttogott.
A haja befedte a szemeit, ahogy odahajolt hozzá. Nem mozgott, de ő még mindig csapdában volt
Ichigo.
Azután mogyorót talált végül az indigó. A bűnösség színezte a kifejezését. Én sajnálom, Rukia. Nem mozgott, várta, hogy szíve ellazuljon.
A kezei felutaztak és még mindig a szájukat egy szemöldökráncolásba helyezték. De megkönnyebbülés volt számára, Ichigo visszajött. Nem. Akkor keményen nyelt, ott volt a félelem az arcában, ami teljesen nem tűnt el még. Tudod te hogy mi történt?
Lassan bólintott. A Hollow. És még mindig nem mozgott tőle távol. Nem tudom pontosan, hogy mit mondott, de itt volt, és most úgy látszol, hogy nagyon megrémített. Gyorsan felült miközben elengedte őt, és félrenézett. Szégyenkezett a gyengesége miatt és kiábrándult magából.
A Hollow-od nem akarja azt, hogy elmenjek.
Ichigo nem mondott semmit, ahogy mozgott az ágy mellett.
A Hollow-od azt gondolja, hogy én a királynőd vagyok.
Az ujjai keményebben szorítottak a lepedőt.
Ichigo. A hangja követelte a figyelmét.
Amikor végül neki adta azt, nem akarom azt, hogy távozz örökre, mondta Ichigo.
Megint keresztülkészültek menni ezen, tudta. Talán nem örökké, de én… nem tudok, itt egy teher vagyok számodra. Neked szükséged van arra, hogy legyen életed. Nélkülem.
A szemöldökráncolása puha volt, de volt egy pillantás, ami hasonló a vereséghez az arcán. Te nem vagy teher a számomra. És talán ez oké volt, hogy távozott, a hollow aki annyira vágyakozott. Ha nem hiszel nekem, amikor azt mondom, hogy akarlak téged az életemben, azután mit tehetek? Mi mást tudnák mondani ennek a gyártmánynak, hogy meggondolod magadat? A nyelve, amik legelték az alsó ajkakat, egy felbőszített sóhaj fölött, elhagyta a száját. Én leszek az egyetlen, akinek annyira hiányzol, hogy belehal. Azután szorosan becsukta a száját.
Ezt hogy érted?
Elfutsz, amikor Inoue bevallotta nekem, hogy szeret. Azt mondom neked, hogy akarlak téged az életemben. És ez olyan, amit nem tudsz elhinni nekem? Miért? Inoue-nak megmondtam, hogy ő csak egy barát lehet; te féltékeny vagy? A hangja hangosabbá vált és majdnem összekapcsolta a kezét a szája fölött, a húgai ugyanabban a szobában aludtak. Isten segíts neki, ha felébredtek és hallgatták mindezt.
Én nem vagyok féltékeny, jött a gyors visszavágás. Felkelt és tolta őt a lányok hálószobájából. Rukia tudta, hogy ez gyorsan le fog tekeredni egy fűtött évre és az utolsó dolog, amit akart, a lányoknak volt, hogy ne ébredjenek fel. Eléggé rajongtak érte, és látni őt és Ichigót vitatkozni egy olyan késői óránál túlságosan felébredne gyanú.
Akkor mi ez? - kérdezte miközben bezárta az ajtót mögötte. Rémült vagy?
Nem, mondta élesen. Makacsul keresztezte a karjait és rosszallóan nézte őket a mellkasa fölött. Nem vagyok rémült. Ez… Francba, mondta Ichigo. Tudom, hogy én a barátod vagyok, úgyhogy nem kellene ennek így lennie. De ez van. És ez megvilágosodott neki. Napkelte előtt világosodott meg neki. Rukia az ajtó felé tartott. Engedd meg nekem, hogy menjek. Ha maradna, az igazság kijönne a szájáról. Ha maradna, tudná. És ez… ott túl sok bonyodalom volna.
Rukia elmenekült. Ritkán futott el, de voltak idők, amikor nem tudott mást tenni. A hollófekete hajú shinigami hálás volt, hogy Ichigo nem üldözte őt, mert mire a fürdőszobai ajtó előtt volt, látta volna a könnyel teli kicsi kék szemeit.
A királynak követelnie kell a királynőt, ahogy az övé, és csak az övé
Késő éjszaka volt, amikor távozni készült. Ichigo persze nem volt olyan, hogy ki mondja azt, amit valaki egyszer megosztott, vele. A napnak vége van, abban a pillanatban, amikor hátralépsz, megöregszel. Pillantott egyet, ült az ablaknál, az, amin keresztülment, a bemutatón jött miközben belerohant az életébe, azután neki be kellett zárnia a szemeit.
Öt szívverés után érezte őt ott a szobájában. Lassan felemelkedett, és azt mondta Viszlát Ichigo.
Nem tudsz távozni, mondtam neked. És a király tudta, hogy ez nem az ő hangja volt. Ez a ló volt.
Félelem egyesült benne az indigó körpályán. Az a fajta félelem, ami nem volt természetes nála, nem tudta mi történik, de ez nem volt biztonságos.
Ichigo.
A sötétségbe felvillant mogyorót nézte az után a sárga és ő küzdöttek, hogy félrenézzenek tőle.
Fuss. Menj el, mondta, a hangja, ami ráadásul távolinak hangzik, bár ő egy karhosszra volt csak tőle.
Ichigo…
Azután rá nézett. A szemei most sárgák voltak és ott volt egy önelégült mosoly az arcán. Rukia el akart vinni tőle egy lépést, de fagyottá vált a teste. Látta ezt sok alkalommal korábban önelégülten mosolyogni, de ezek szemek… ezek a szemek nem voltak Ichigo szemei. Azután egy folt megjelent előtte. Ezek a karjai voltak. Túl gyors. Nem állíthatná le őt. Nem tudott kitérni előle.
Nem ingadozott. Nem abban az útban, amit Ichigo akármikor tesz, megütötte őt. Ezután Rukia csúsztatott egy keveset magán, és reménytelenül tapogatódzott. Az a fekete shinigamiköntös, amit hordott, kilazult miközben elvált, Rukia zihált, amikor megint rátámadott.
Őrülten rángatózott a karjaiban, ahogy felemelte őt és bevitte az ágyba. Segítség nélkül, érezte, hogy a köntösei odacsúsznak a vállához. Igen, általában rúgna és Ichigo nagyot repülne.
De ez nem Ichigo volt.
Hamarosan megtudta, hogy az ütései és rúgásai nem voltak semmi neki. Éppen vele játszott, vagy máskülönben az a beteg önelégült mosoly nem lenne az arcán. Végül keményen megütötte az arcát és egy repedésnek a hangja szétáradt a levegőben. Várakozás nélkül a válaszáért Rukián megint és megint meg ismételte a tettet, és minden alkalommal a feje oldalra fordult, de még mindig rá nézett, amíg még egyszer megütötte őt.
Egy csekély üvöltés elmenekült az ajkai elől. Ő boldogtalan volt, tudta, amikor a szemei közel érkeztek, mint egy ragadozó néz a zsákmányra. A teste azonnal göcsbe állt, ahogy a hosszú karjai köré tekeredtek.
A kicsi hátán keresztül lehetett érezni a dobogó szívét. Remegett, amikor a lélegzete csiklandozta a fülét. Akkor érezte, hogy benedvesíti a vállát majd fent a nyakát. A lábai vadul himbálóztak, a hollow karjai húzták kifele köntöséből, miközben a hollow félig meztelenül került a szobába.
Hichigo oldalra dobta a lány ruháját. A sárga szemeiben úgy tűnt, hogy fénylik valami. A nagy nyelve siklott az ajkai fölött.
Rukia. A hangja nem volt egy éves se, de két megkülönböztethető hang volt. Gyere ide.
A kicsi shinigami szemöldököt ráncolt. Állt az ágyán miközben közelebb és közelebb centizett az ablakba. A keze megérintette a falat, mielőtt a hollow megragadta a lábát és lehúzta őt.
Csendesen sikított, ahogy kúszott fölötte, a kezei uralkodnak. Az apró lábai rúgtak a gyomránál a hollow által irányított Ichigo testét, de az befedte őt. Rukia nem tudott tenni semmi mást, csak remegni tudott, amikor a nyelve megízlelte a rózsaszín ajkait mielőtt a hollow lopott egy csókot.
Nincsenek Szabályok
Megpróbált egy hangot se kiadni, de ez lehetetlen volt, amikor felfogta az ütést az arca.
Megpróbált egy hangot se kiadni, de ez lehetetlen volt, amikor a nyelve felcsúszott a puha gyomrára, melegség érzése öntötte el a lány testét.
Igazán megpróbált egy hangot se kiadni, de ez lehetetlen volt, amikor a szája a melle fölött keringett, amikor finoman ráharapott és pöckölgette a nyelvével.
A királynak sikerült lélegeznie. A Hollow azonnal megállt és szűkítette a csillogó szemeit. Tolta a karjait a matracba, a lány teste felett.
„Követelte, mi?”
„Király”, ismételte Rukia.
„Nincs itt”. Hichigo akkor önelégülten mosolygott. Hasztalan a királynő királyként fogadta el őt.
Rukia szemei megint sárgával találkoztak, a szája, ami felfelé görbült, fent egy szerény mosolyban. Király, mondta megint. Miért hívsz engem királynő?
Hichigo letapogatta az arcát miközben az árulás bármilyen jeleit kereste. Ha megcsókolta volna őt Ichigo, akkor talán ténylegesen elfogadta volna őt. És maradna. Te vagy a királynő mert világra hoztál engem, mert akarlak téged, mert neki szüksége van rád, azután hirtelen megállt, a szája centizik az övével.
„Érted már?”
Bólintott, mert ez volt minden, amit tehetett. Érezhetné, hogy Ichigo hatalma tekereg a bőre mellett. A mellbimbókat kezdte el nyalogatni a hollow, – a hollow hatalmának kellett lennie – egybeolvasztani azt, ami Ichigo volt, ami most piros lángként tükröződött a hollow-ban. De furcsamód ez a hatalom meleg volt. Lélegezte elkezdett lassulni, és remegett alatta. Rukia élesen kilélegzett miközben megérzett még valami mást is. Valami jeges, kék de addiktívat.
Ez ő volt. Ez ő volt miközben ellenállt neki.
Akkor nem tudta hogyan, vagy miért, de mondta, „Kiss me”.
És mosolygott. Hichigo előre hajlott, hogy megízlelje Rukia száját a szájában.
Érezhetné őt a fejében. A nyelvtánc és a kezei közepette, amik feltárják a fél-meztelen testét, állandóan kántálta a biztonság-szót, és állandóan rá gondolt.
Ich…igo.
Ez volt az egyetlen mód, hogy túléljék ezt. Ő nem volt hülye. Ez a dolog, ami birtokolta Ichigót, meg tudta volna ölni őt.
De ahogy megengedte neki, hogy megízlelje őt és megcsókolja, a meleg vörös láng erősödött. A nedves ajkai nem voltak durvák már és a kezei sem voltak visszataszítóak.
Mi történt?
A szemhéjai emelkedtek, felemelkedett, majd felfrissült a puha bőre. Látta Ichigo narancs haját, érezte a kezeit a teste fölött, és ez oké volt eddig.
De, ez még mindig nem ő volt. Ő nem a király.
A saját finom kezei sodródtak a derekán, akik követelték a csókjait.
Hichigo bizarrul rá nézett. De az önelégült mosolya soha nem botladozott, és mintha ez nem lett volna semmi, a tizenéves ingét a földre dobta. Azután miközben próbálta magától elnyomni a hollow-ot, Hichigo elkezdte nyalogatni a nyakánál.
Bizonyos oknál fogva igazán szerette a nyakát. A szája közel maradt miközben csókolódzott, egy pillanatra sem tágított és a szemei hátrafelé fordultak. Rukia teste majdnem mozdulatlan volt, de megpróbálta használni az agyát és Ichigora gondolni.
Azután a Hollow meglátta őt. A társa fekete pengét fényesített. De ez túl távol volt még a hollow-tól. A karja elkezdett… közeledni de még túl…messze volt tőle.
Hirtelen zihált. Hichigo lefelé folytatta. Mohón, leszedett egy darabot a bőréből, nem keményen, de arra késztette a testét, hogy vérezzen. Neki meg kellett állnia a fájdalom hangjait, bár, mikor a hollow már nyomta magát a lányhoz, Rukia ellenkezett, a lábait a dereka köré tekerte a hollow.
Rá nézett, és mielőtt mondhatott volna bármit, megcsókolta őt és a karjai szintén a nyaka körül voltak. Lassan emelte a lány testét, és az övé az ágytól eltávolodott. Felkiáltott a szájában, de nem tiltakozott, ahogy kereste Ichigot, mivel az Ichigon lévő nadrág már kezdett kigombolódni.
A fekete penge megint ragyogott Ichigonál és a láng is egyre nagyobb alakot öltött, a markolat, ami még előbb messze volt, ekkor hirtelen elkezdett közeledni. Neki szüksége volt rá a földön.
Rukia visszanyomta őt és kibogozta a lábait. Nem nyomta vissza őt teljesen, de megengedte neki, hogy kinyissa a nadrágját. Még mindig érezte a hatalmát, erősebb, mint azelőtt volt és a kezek lehúzták a nadrágját. Köszönd meg istennek, hogy Ichigo alsóneműt is hordott éjszaka. Hichigo szemei látták Ichigo kardját közeledni, miközben a lánnyal már nagyon közel voltak egymáshoz. Ha most hozzá nyúlna, valószínűleg nem élné meg a másnapot.
„Király”, suttogott. A fehér pengét szűken benyújtotta volna Ichigo vállába, de a penge bizonyos oknál fogva széttört a kezében.
„Király”, Rukia suttogott. A válla véres volt. Fagyott volt, és a hollow halálos szemei tovább dőltek.
„Király”, csak egy szót mondott, ahogy a hitetlenség színezte a hollow kifejezését.
A jég megolvadt. Király, vallotta be miközben leejtette a szép fehér zanpakutóját a fából készült padlóra. A sötétség szorongott az igazi hatalom ellen ami Ichigo-ból áradt. A szíve mélyén lélegzett, de nem állt meg. És itt volt. Ichigo visszatért. „Azért neki jó volt a szaga. Neki jó volt az íze.” Emlékezett vissza Hichigo de tudta többet nem ízlelheti meg, mert királya most örökre átveszi a trónt és a koronát.
Ichigo lassan kezdett éledezni, a szavai olyanok voltak, mint mikor a harag felvillan az emberben.
-Te féltékeny vagy Inoué-ra? - kérdezte miközben még mindig nem bírt mozdulni az alacsony növésű shinigami.
-Igen. Mert soha nem mondtad azt, hogy nem szereted őt.
-Sajnálom, most már tudod legalább, hogy én csak téged akarlak.
-Amúgy neked képesnek kellene lenni, irányítani őt.
-Tudom, most már tudom irányítani eddig voltak kisseb trónigénylési gondok, de most már ennek is vége. Rukia én teljes szívemből szeretlek, és kérlek, ne hagyj el soha.
-Én is téged Ichigo. Majd egy csókot lehelt a fiú szájára és azt mondta soha nem hagyja majd el.
Ezután Ichigo egy csoda folytán képes volt begyógyítani Rukia sebeit amelyeket a Hollow okozott, majd elaludtak egymás karjaiban és tudták a Hollow most már nem lesz képes bántani többet Rukiát. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
