6. Fejezet

D�vid �s G�li�t

A legkisebb harca

- Kusajishi hadnagy! Keresd meg Zaraki kapit�nyt! Csak te tudod meg�ll�tani!
- mondta neki szinte parancsol�an Yoruichi. P�tt�mnyi hadnagyunk megijedt �s r�gt�n Kenpachi ut�n eredt. �rezte, hogy reiatsu-ja megv�ltozott, de nem gondolta, hogy ilyen nagy a baj. Mikor megtal�lta, esz�be jutott az-az este, amikor el�sz�r tal�lkoztak. Akkor is �gy d�h�ng�tt. Mindent lekaszabolt, ami mozgott.

A hadnagyok pr�b�lt�k lefogni, vagy harcolni ellene, de pr�b�lkoz�saik sikertelenek voltak. Hol elrep�tette �ket, hol csap�st m�rt r�juk. A kisl�ny nem f�lt t�le, hiszen sohasem f�lt. �gy el� s�t�lt �s nagy szemekkel r�n�zett.
- Ken-chan! Mit csin�lsz?
- Eredj innen k�ly�k, ha �lni akarsz!
- Te nem Ken-chan vagy. Hol van �?
- Hogy hol van? Mi�rt? Csak nem akarod visszakapni?
Yachiru szemeiben k�nnyek gy�ltek �ssze, arra v�rva, hogy gazd�juk utat engedjen nekik. Pislogott, �s a k�nnycseppek m�ris arc�nak b�r�t �ztatt�k.
- De szeretn�m. Add �t vissza gonosz kard!
- Te tudod, hogy ki vagyok? Nah�t, most meglept�l.
Kenpachi teste, engedelmeskedve Zanpakutou-j�nak lehajolt a kisl�nyhoz, eg�szen k�zel.
- Szeretn�d tudni, hol van Zaraki? H�t j�. Itt van benn - Kenpachi mellkas�ra mutatott. - Mindent hall �s l�t, de semmit nem tud tenni ellenem. M�k�s, igaz?
A kard hangosan nevetni kezdett. Ekkor Yachiru fogta mag�t �s nagyot r�gott bele. A t�bbiek lesb�l akartak r�t�madni, de Kusajishi hadnagy meg�ll�totta �ket.
- H�, poronty! Mit k�pzelsz magadr�l?
- J�tszunk! - mondta a kis p�tt�m.
- Ha? Mi van? - n�zett �rtetlen�l az �ri�s.
- Azt mondtam j�tszunk! Ha �n nyerek, visszaadod nekem Ken-chan-t. Ha te nyersz, megtarthatod.
- �s milyen j�t�kra gondolt�l? Rajzoljunk? Vagy kirak�zzunk? Nem csin�lok h�ly�t magamb�l, legjobb lesz, ha most r�gt�n kett�v�glak!
- B�j�csk�zzunk!
H�rtelen Yachiru kikapta a kardot gazd�ja kez�b�l, fut�snak iramodott, Kenpachi pedig ut�na eredt. K�zben a Zanpakutou a kisl�ny kez�ben megsz�lalt.
- Mire k�sz�lsz? Ezzel nem �rthatsz nekem.
- Nem is akarok.
Zaraki teste f�radni l�tszott, �gy hadnagya, vill�mgyorsas�g�val k�nnyen lehagyta. A test, mivel nem l�tta a kardot, ami parancsol neki �s a kard sem �rz�kelte a testet �s nem tudott neki parancsot adni merre menjen, kezdett �sszezavarodni, �gy k�nytelen volt maga gondolkodni.

Kenpachi �ntudata kezdett a felsz�nre t�rni, de csak t�k�letlen t�j�koz�d�si k�pess�ge erej�ig. Tudta, hogy keres valamit, de nem tudta mit �s mi�rt. Azt�n felt�nt el�tte egy apr� kisl�ny, mosolygott �s szeretetteljes szemeivel csak �t n�zte.
- Yachiru! - gondolta mag�ban, megsz�lalni sajnos nem tudott. - Nem tudok besz�lni �s nem tudom ir�ny�tani a testem. M�gis mi folyik itt? M�r nincs n�lam a kard, m�gsem vagyok �nmagam. Pr�b�lok mozdulni, de nem megy. Az agyam nincs kapcsolatban a testemmel. Csak az �szt�n ir�ny�tja.
- Keresel valamit? - k�rdezte a kis hadnagy.
Kenpachi csak b�lintani tudott.
- Na �s tudod, hogy mit?
Nemet intett fej�vel.
- Akkor seg�tek megkeresni! - jelentette ki Yachiru �s felpattant Kenpachi h�t�ra.
R�tt�k az utc�kat, ak�rcsak r�gen. T�bbsz�r futottak zs�kutc�ba, de Kusajishi hadnagy ez�ttal sz�nd�kosan vezette f�lre a f�rfit. Nagyon j�l tudta, hol van a kard, amit elrejtett, esze �g�ban sem volt odavezetni. Keres�s k�zben eml�keket id�zett fel, amiket egy�tt �ltek �t. Szomor�akat, boldogokat, vid�makat. Annyit besz�lt, hogy egy �lomk�rost is �bren tartott volna. Befordultak a k�vetkez� sarkon, s megint zs�kutc�t tal�ltak.
- �, tal�n az el�bb jobbra kellett volna fordulni - mondta. - Menj�nk vissza.
- Megvagy - mondta egy hang a s�t�tben. - �ld meg!
Kenpachi engedelmeskedve a felsz�l�t�snak, megragadta Yachiru-t a nyak�n�l fogva �s belev�gta a falba.
- Ken-chan! �n vagyok az Yachiru!
Fojtogatni kezdte. Azonban a l�tszat ellen�re a kisl�ny sem volt cukorb�l. �sszeszedte erej�t, kicsavarta Zaraki karj�t �s falhoz v�gta, ami darabokra t�rt, �gy �t lehetett l�tni a p�rhuzamos utc�ra. Messzebb k�ne menni. V�letlen�l t�l k�zel ker�ltek a gonosz Zanpakutou-hoz. Yachiru el akart futni, hogy az �ri�s k�vethesse, de nem tudott. Vend�gek j�ttek er�s Shinigami-k szem�ly�ben, akiket szint�n a n�vtelen ir�ny�tott �s elz�rt�k a menek�l�si �tvonalat. Kenpachi felt�p�szkodott a f�ldr�l. S�gva hallotta az �l�sre b�ztat� szavakat �s t�mad�sba lend�lt. Er�s �t�st akart r�m�rni hadnagy�ra, de az felugrott el�le �s egy nagy r�g�ssal ism�t arr�bb k�nyszer�tette. A kapit�ny, mag�val sodorva a gyereket, �jra a falhoz csap�dott. Yachiru kim�szott al�la, kicsit megs�r�lt, de nincs baja.
- Megmentelek Ken-chan - mondta �s el�h�zta L�lek�l�j�t.

M�sik helysz�nen, az isten h�ta m�g�tt egy �reg h�zik�ban Ichigo fek�dt eszm�letlen�l, sebeit Yoruichi l�tta el. Nurunuru �lt mellette, t�rdei felh�zva, arc�t beletemette. A s�r�lt fi� kezdett mag�hoz t�rni, kinyitotta szemeit.
- Mi a franc t�rt�nt? Hol vagyok? - k�rdezte.
- Ichigo, fel�bredt�l!? J�l vagy!? - k�rdezte Nuru �s agg�d�an n�zett bar�tj�ra.
- Jobban lenn�k, ha nem ord�tan�l bele a f�lembe - v�laszolta kicsit mogorv�n.
- Ne r�m legy�l m�rges, mert levert az a poj�ca! - mondta a l�ny durc�san, karjait keresztbe fonta.
- Mi t�rt�nt? Nem eml�kszem sokra. Hogy ker�ltem ide?
- Yoruichi hozott ide.
- Yoruichi? �s hol van most?
Ekkor az eml�tett szem�ly bel�pett az ajt�n, hozott egy kis seg�ts�get.
- Nah�t, ennyire hi�nyzom, Ichigo? - k�rdezte.
- Yoruichi! - egy alakot l�tott a n� mellett. - Hanatarou!
- Szia Ichigo - mell��lt. - Az�rt j�ttem, hogy begy�gy�tsam a sebeidet.
- K�sz�n�m.
- Mi m�g nem ismerj�k egym�st - fedezte fel a l�ny. - A nevem Hamachi Nurunuru.
- S... szia. Yamada Hanatarou vagyok - mutatkozott be f�lig pirulva.
- Ha.. na... ta.. rou.. Ez a n�v olyan...
- Tudom, mindenki azt mondja, hogy...
- K�nnyen megjegyezhet�!
- Hogy mi? K�nnyen megjegyezhet�?
- Igen. Tudod, a Nagypap�mat Tarou-nak h�vt�k �s kert�sz volt. Nagyon szerette a vir�gokat.
K�zben Ichigo-t kezdte ideges�teni, hogy ezek ketten l�nyegtelen dolgokr�l dum�lnak felette, mik�zben � elv�rzik, Yoruichi pedig �lmosan k�kadozott a sarokban �lve.
- T�nyleg? Nah�t, micsoda v�letlen! - lelkendezett Hanatarou.
- Igen, becssz�ra �gy volt - nevetg�ltek.
- El�g legyen m�r! Most az�rt j�tt�l, hogy seg�ts, vagy, hogy becsajozz!?
- k�rdezte Ichi l�ktet� �rrel a hal�nt�k�n.
- �, bo... bocs�nat, m�ris! - felelte megszeppenve a negyedik osztag hetedik tisztje �s hozz�l�tott a sebek gy�gy�t�s�hoz.
- Hogy te milyen t�relmetlen vagy Ichi! - kiab�lt r� Nuru �s egy nagyot csapott a fi� v�ll�ra.
- ���! - ez volt Ichigo v�lasza az im�nti tettre.

Ek�zben a m�sik helysz�nen...
- Te kis porba fing�, szerinted meg tudsz �ll�tani engem azzal a Barbie karddal?!
- kezdett a kard ism�t �rr� lenni a testen.
- Igen! �s meg is mutatom! Csak figyelj! - el�h�zta a r�zsasz�n tokb�l a kis kardot.
- �r isten...m�g �letemben nem haszn�ltam a kardot... na j�, a hadnagyi
el�l�ptet�semkor...akkor tal�n...- gondolkodott.
- Na? Mire v�rsz? Ha akkora volt a sz�d, mutass is valamit! - Yachiru-t�l egy�ltal�n nem megszokott reakci�t v�ltott ki eme besz�l�s. Megijedt...nem is kicsit! �gy remegett, mint a ny�rfalev�l, mik�zben pr�b�lt t�mad��ll�sba ver�dni.
- Se... Seishin no Kane! - h�rtelen r�zsasz�n �rnyalat� f�ny lepte be a peng�t. Mikor �jra l�that� volt a kard, a keresztvas teljesen elt�nt, ahogy a markolat is. Ehelyett a kisl�ny kez�ben k�t Tambo bot jelent meg, aminek v�g�n kicsi, l�g�s aranycseng� fityegett.
- Az �n Zanpakutou-m l�nyeg�ben nagyon egyszer�, m�gis bonyolult. A kis cseng�knek �sszesen 3 hangja van, �s minden hang egy t�mad�s. Maximum 3-szor t�madhatok Seishin no Kane-vel. Rem�lem, ennyi el�g lesz, hogy megmentselek, Ken-chan! Els� hang, Tentou Fuki! - Kenpachi, amint feleszm�lt, Yachiru-nak m�r h�lt helye volt a l�that�ron.
- Sz�val elmenek�lt. Te kis szaros! Azonnal ker�lj el�, k�l�nben meg�l�m
Zaraki-t!
H�rtelen a n�vtelen, er�s f�jdalmat �rzett a fej�ben... Yachiru �lt a nyak�ban
aki �pp r�zogatta a Tambokat.
- �! Azonnal takarodj a h�tamr�l! A f�leim!
- Ugye, milyen f�ls�ket�t� a Tentou no Fuki hangja? - egyre jobban cs�rgette a kis hangszereket, mire Kenpachi ler�zta a h�t�r�l a kisl�nyt, aki nem t�g�tva r�zta tov�bb a botokat. Zaraki teste k�zeledni k�sz�lt Yachiru-hoz, aki elfutott el�le. A Shinigami-k, akik �tjukat �llt�k, m�r mind �jultan fek�dtek a f�ld�n a hangt�l. Csak futottak, �s futottak, de Kenpachi �jra f�radni kezdett, ez�rt meg kellett �llnia. A n�vtelen ereje ism�t cs�kkent, de nem t�vesztette szem el�l. Yachiru ek�zben folyamatosan r�zta botocsk�it, de az egyre gyeng�l� hall� t�vols�g v�gett abbahagyta.
- Ez semmit nem haszn�l! Valahogy �gy kell kiszabad�tanom Ken-chan, hogy ne s�r�lj�n a teste! Ha megs�ket�ten�m, azzal annyit �rek el, hogy Ken-chan sehogy sem tudn� ir�ny�tani a kardot, ha egy�ltal�n ir�ny�tja... r�ad�sul most m�r nem is hallja!
- gondolta mag�ban kis hadnagyunk.
- M�sodik hang, Tofu, no Fuki! - a n�vtelen egy szempillant�s alatt elvesztette �rz�kszervei felett az uralmat, �s mozg�sk�ptelenn� v�lt. Minden els�t�t�lt sz�m�ra, csak egy k�zeles� f�nyes pontk�nt �rz�kelte Yachiru jelenl�t�t. Amikor m�r k�zvetlen el�tte volt a kisl�ny, teljesen kirajzol�dva l�tta m�r.
- A m�sodik hang egy olyan blokkol� t�mad�s, ami megakad�lyozza, hogy tudj�l harcolni! K�rlek, gyere ki Ken-chan test�b�l! - a bord� szemek szomor�an n�ztek a n�vtelenre.
- �s majd  pont  egy ilyen kis  taknyos  parancsait  fogom teljes�teni... M�g mit nem! - Yachiru-n�l most telt be a poh�r. R�zsasz�nes aura lepte be a test�t, mik�zben szemei b�borv�r�sen izzottak. Lekapta az egyik botr�l a cseng�t, majd a tenyer�be vette.
- Akkor pedig... - Yachiru-n eluralkodott a m�rhetetlen d�h, �s szomor�s�g. Fej�t lehajtotta, �s odal�pett a mozg�sk�ptelen n�vtelenhez. Meg�rintette a kard h�vely�t, majd a kis cseng�t a kez�ben �sszeroppantotta.
- Harmadik hang, Takai no Fuki - hatalmas harangsz� hallatszott. A n�vtelen akarata, mint ak�r egy s�haj, �gy t�vozott Kenpachi test�b�l, ami m�sodperceken bel�l f�ldet �rt.
- Ezt a t�mad�st, m�g sohasem haszn�ltam. Err�l az apr�s�gr�l m�g Ken-chan sem tudott - Yachiru szemeiben k�nnyek jelentek meg, majd egyre t�bb �s t�bb. Hatalmas b�ntudata volt, mivel...
- Megsemmis�tettem Ken-chan l�lek�l� kardj�t! �gy m�r nem lehet kapit�ny... s�t, hal�listen sem! - leguggolt az el�jult test mell�, �s �gy s�rt.

Mik�zben a kisl�ny szipogott, meg�rkezett egy kisebb ment�osztag. L�tv�n a s�r� fukutaichou-t, h�tr�ltak egy nagyot. A csapat k�z�tt ott volt Ikkaku �s Yumichika is.
- Kusajishi hadnagy, csak nem b�g a kicsi bab�ja miatt? - k�rdezte meg g�nyosan
Madarame, Yachiru-t.
- Kussolj be... �s kotr�djatok innen! - �jra f�nyre kapott a kisl�ny r�zsasz�n aur�ja, ami miatt a Shinigami-k a h�ta m�g�tt h�tr�bbl�ptek.
- El kell l�tni Zaraki taichou s�r�l�seit. K�rem, ne ellenkezzen. - sz�lalt meg egy n� a negyedik osztagb�l.
- Azt mondtam, menjetek innen!!! - kiab�lt vissza a t�le nem megszokott m�don.
- Majd �n elviszem a negyedik osztaghoz.
- Igenis! - mondt�k, �s m�r ott sem voltak.

Mik�zben Hanatarou ell�tta Ichigo s�r�l�seit, hatalmas reiatsu ingadoz�sra lettek figyelmesek.
- Ez a l�lekenergia...
- Ez nem Kenpachi l�lek�l�je volt!? - kapta fel fej�t Yoruichi.
- Ezek szerint...Yachiru legy�zte volna Zaraki-t?! - ugrott fel hirtelenj�ben Ichi, de vissza is huppant, mivel s�lyosak voltak a sebei.
Kis id� m�lva a gyeng�lked�n, Kenpachi egy �gyon fekve kezdett mag�hoz t�rni. Mellette volt hadnagya, aki mikor megl�tta, hogy megment�je kinyitja szem�t, r�gt�n sz�l�tani kezdte.
- Ken-chan, hallasz engem? Yachiru vagyok, felismersz? - egym�sra n�ztek.
- Nan�, hogy hallak �s felismerlek k�ly�k. Nem vagyok olyan buggyant, mint te. Mi t�rt�nt? Csak annyira eml�kszem, hogy harcolni kezdtem a r�pafejjel.
Yachiru szemeiben ism�t k�nnycseppek gy�ltek �s t�rtek el� foly�k�nt. Fej�t lehajtva pr�b�lta elmondani mi t�rt�nt.
- Sajn�lom Ken-chan. T�nkretettem a kardodat, de csak �gy tudtalak megmenteni. Sajn�lom, az �n hib�m hogy t�bb� nem lehetsz Shinigami - �s �jra s�rni kezdett.
Az �ri�s felemelte kez�t �s megsimogatta a kisl�ny fej�t. K�zben mosolygott, de ez nem a t�le megszokott vigyor volt. Ez a mosoly szeretetteljes, atyai gondoskod�sr�l �rulkodott.
- Azt hiszed te taknyos, hogy meg�lted a halhatatlant? Nem k�pzelsz magadr�l egy kicsit t�bbet, mint kellene?
A kisl�ny felkapta a fej�t �s t�gra ny�lt, csillog� szemeivel a betegre n�zett. Miut�n Kenpachi jobban lett, megk�rte Yachiru-t, vigye el oda, ahov� a kardot rejtette.
A naps�t�ses �gen k�t fejalak rajzol�dott ki, ahogyan egy lyukba b�mulnak. A lyukb�l legyek �s egy�b sz�rnyas bogarak repkedtek ki �s be.
- Ide dobtad be? - k�rdezte a kapit�ny.
- �h�m - b�lintott a hadnagy.
- Nincs �dess�g egy h�napig! - morgott az �ri�s. - Ikkaku! Yumichika! Lenne nektek egy nagyon fontos �s vesz�lyes k�ldet�sem!
A sz�l�tottak r�gt�n odarohantak kapit�nyukhoz.
- Mi lenne az kapit�ny? �n b�rmi vesz�lyeset elv�llalok, tudja, hogy nincs n�lam jobb harcos az osztagban! - dics�rte mag�t Madarame.
- M�g hogy nincs n�lad jobb. �n ezerszer jobb vagyok �s szebb is hogy �szint�k legy�nk
- tetszelgett Ayasegawa. - Mi lenne az a fontos �s vesz�lyes feladat Zaraki kapit�ny?
Kenpachi a lyuk fel� mutatott.
- Ott lent van a Zanpakutou-m. Keress�tek meg �s hozz�tok fel.
Mintha t�bb m�zs�s s�ly esett volna r�juk, �gy estek �ssze a f�ldre.

T�vol e helysz�nt�l Ichigo, Hanatarou j�volt�b�l teljesen fel�p�lt s�r�l�seib�l. A t�volba b�mult �s �jra felid�zte, mi�rt is v�gott bele ebbe a kalandba.
- Akkor folytassuk... - mondta elsz�ntan.
TO BE CONTINUED...