Börtönzene-Szabadulólevél

Másnap reggel szépnek látszódott indulni a nap. Főhősünk már ébren
volt, de szemeit még nem nyitotta ki. Mosolygott. Rukia-val álmodott.
Az álomban minden rendben volt, sőt egy unalmas hétköznapot látott
maga előtt. Máskor ez rémálom volt számára, de most leginkább erre
vágyott. Egy napot eltölteni a barátokkal, na és... vele. Rukia-val.
Csak sétálni, vagy ülni az iskolapadban. Bármit, csak mellette
lehessen. Ezért is vonakodott kinyitni szemeit. Félt, ha teljesen
felébred, a szeretett lány arca eltűnik, vagy még rosszabb, feltűnik
előtte holtan. Azonban, ha csak az ágyat nyomja, ez nem fog változni.
Csak az álom marad, ezért úgy döntött nekiindul. Felnyitotta szemeit,
és Rukia arca valóban eltűnt. Helyébe viszont Shinigami-k jelentek
meg, akik Zanpakutou-jukat Ichigo nyakának szegezték. Helyettesünk egy
pillanatig még gondolkodott, ez most álom vagy valóság, de hamar
rájött, ez sajnos az igazság.
- Mi ez? Mit akartok? - kérdezte tőlük. Egy ismerős hang válaszolt.
- Sajnálom Kurosaki, nem engedhettem, hogy véghez vidd a terved.
Ekkor a Shinigami-k félreálltak, hogy utat adjanak a hang
birtokosának. Ichigo meglepődött, mikor meglátta, ki fogatta el.
- Toushiro?
- Hitsugaya taichou vagyok. - mondta fintorogva.
- Ichigo!! - szólt közbe Nuru, aki szintén ott volt. A fogva tartott
fiú ránézett.
- Miért? - kérdezte a kapitányt.
Hitsugaya viszont szomorú arccal csak annyit mondott...
- Vigyétek őket a cellába.
A 10. osztag tagjai engedelmeskedtek.
- Nem hittem volna, hogy gyáva vagy - szólt oda neki Ichigo, mikor
elmentek előtte. - Én viszont nem vagyok az!
Kitépte magát a Halálistenek karjai közül, és puszta kézzel támadt
rájuk, ugyanis katana-ját elszállították a helyszínről. Leütött pár
rosszfiút, ekkor...
- Állj! - kiáltotta valaki. Ichigo odanézett. Az egyik Shinigami
Nuru-t tartotta maga előtt, kardját nyakához tartva.
- Ha harcolni vagy menekülni próbálsz, a lány meghal. - mondta.
Tétovázott egy percig, aztán feladta. Nem kockáztatja barátja életét,
majd valahogy kiszabadulnak a börtönből.
- A pokolba veletek! - kiáltotta.
A cellaajtó csukódik.
- Sajnálom, hogy ezt kell tennem - mondta Matsumoto fukutaichou. -
Hallottam, mi történt. Nagyon sajnálom. A hírt személyesen adom át az
érintetteknek.
Ichigo a szokásosnál is jobban összevont szemöldökkel ült az egyik
sarokban és semmit sem szólt. A hadnagy szomorú tekintettel fordított
neki hátat és menni készült.
- Kérem, várjon! - szólt Nuru.
Rangiku visszafordult.
- Most mi lesz velünk? Mit fognak tenni?
- Azt a főparancsnok dönti el, de szerintem visszaküldenek az emberi
világba. Ne aggódj, nem lesz baj. A kapitányom elintézi, hogy ne
kapjatok szigorú büntetést.
Ezzel kilépett az ajtón, még intett nekik egyet mielőtt eltűnt. A
Quincy lány sóhajtott egyet, remélte, hogy nem végzik ki őket. Kis idő
után az ajtó megint kinyílt és Toushiro lépett be rajta. Mikor Ichigo
meglátta, a vasrácsoknak rohant.
- Mit keresel itt? Én megbíztam benned Toushiro! - kiáltotta rá.
- Először is Hitsugaya kapitány. Másodszor, én mindkettőnk világát védtem.
- Megvédted? Ugyan mitől, Toushiro?
- Hogy egy baklövéssel elpusztítsd te idióta! Ha csak egy rossz
mozdulatot teszel, a pecsét veszélyes fegyverré válhat, és neked
Hitsugaya kapitány vagyok!
- Szóval nem hitted, hogy sikerülhet Toushiro!
- Viccelsz? Annyira sem vennéd hasznát, mint egy gyerek a játszótéren
és Hitsu... áh, ennek semmi értelme. Tudom, hogy valahol a szívedben
megértesz, ahogy én is megértelek téged.
Az ajtóhoz lépett és kinyitotta azt.
- Csak azt tudom tanácsolni, hogy soha ne add fel, bármilyen nehéz is
a helyzet, és hallgass a barátnődre, még hasznodra lehet.
Ezzel elhagyta a szobát.
- Nem a barátnőm! Toushiro! Toushiro! Toushiro! - kiáltott utána Ichigo.
Eközben Nuru lehajtotta fejét és ölében pihenő kezeire pillantott.
Valami eszébe jutott.
- Te Ichigo!
- Mi az?! - kérdezte ordítva.
- Velem te ne kiabálj! - kiáltotta vissza neki. - Mond, mennyire
ismered ezt a Hitsugaya kapitányt?
- Azt hittem eléggé. A kis taknyos... hogy merte... - mérgelődött.
- Szerintem segíteni szeretne.
- Hogy segíteni? Nurunuru, ő záratott be minket!
- Tudta, hogy dolgokat mozgatok. A kezemet mégsem kötötték le, és azt
mondta még hasznodra lehetek. Nem engedhetett minket dolgunkra csak
úgy, de hagyja, hogy megszökjünk.
Ichigo karba tette kezeit és nagy vigyort vágott.
- Egész végig tudtam, csak arra vártam mikor jössz rá.
- Na persze.
- Várjunk, amíg besötétedik.
Ekkor újabb látogató érkezett.
- Mitől lettem hírtelen ilyen népszerű? - kérdezte Ichigo flegmán. -
Várjunk, téged ismerlek. Valami Ri..., Ri..., Ringo Star! Nem, az valami
énekes fickó. Akkor Ri..., Ri..., Rizibizi! Az meg valami külföldi
kajaféle.
- Rikichi vagyok.
- Tényleg, Rikichi! Na és mit akarsz tőlem?
- A hatodik osztag elé kell, hogy vigyelek.
- A hatodik? Na ne, nem megyek! - hátrált. - Byakuya és Renji ki fog nyírni!
- De ki ám! - üvöltötte a háttérből Abarai hadnagy, egy másodperc
múlva meg is jelent és láthatólag nagyon dühös volt.
- Renji! - kiáltott félelmében Ichigo.
- Na ide figyelj Kurosaki! Vagy kijössz onnan önszántadból, vagy a
rácsok között cibállak ki, megértetted?
- Kérem, hadnagy úr nyugodjon meg! - próbálta nyugtatni társa.
- Dehogy megyek! Ha akarsz valamit, gyere te!
- Az a szerencséd, hogy Kuchiki kapitány megtiltotta, hogy a börtönben
megöljelek, de arról nem mondott semmit, hogy mit ne tegyek veled azon
kívül!
- Akkor meg pláne nem megyek ki!
- Te mocsok! Hagytad meghalni! Mi a francot képzelsz magadról?
- Sajnálom!
- A sajnálat még soha senkin nem segített!
Ichigo közelebb ment a rácshoz.
- Mit akarsz, mit mondjak még? Tudom, hogy hülye voltam és hogy az én
hibám! Szívesen lennék most Rukia helyében! - lehajtotta a fejét, és
egy könnycsepp gördült le arcán. Renji megértette a helyzetet, úgyhogy
többet nem szólt. Ichigo kezére tette a bilincset, és Nuru-val
elindultak a Kuchiki birtokra, Rikichi is velük tartott.
- Hűha! Ez a Byakuya aztán tud élni! - csodálta Nuru a házat. -
Gyönyörű japán stílusú palota, még szebb kertel, kis tóval, és
rengeteg virágzó sakura fával.
- Gyere Nuru, különben Renji még jobban berág. Egyébként, Renji!
Nurunuru-ra miért nem raktatok bilincset? - kérdezte Ichigo a tőle
megszokott stílusában.
- Ő nem volt benne az akcióban, ez az első indok. A második, Hitsugaya
kapitánytól hallottam, hogy telekinézel, tehát nincs kedvem húsz
méterrel arrébb landolni. Ne aggódjatok, ezt csak ő és én tudjuk, de
ha azon járna a fejetek, hogy itt és most szökjetek meg, közölnöm
kell, nem jó ötlet, mivel az egész hatodik osztag fel van készülve az
elfogásotokra. A harmadik pedig... - itt Renji befejezte a
mondanivalóját, mivel elpirult. Elfordult, de mindenki látta arcának
színét.
Miután beértek Byakuya irodájába, kényelmesen helyet foglaltak.
Mindenki csészéjében ott volt a gőzölgő tea, és a kisasztalon
aprósütemények voltak. Akármilyen idill volt, a házigazda igen csak
dühös fejjel ült népes vendégserege körében.
- Nos Byakuya, minek hívattál ide? - kérdezte két korty között Ichigo.
- Ki foglak nyíratni. - majd lehörpintette csészéjének teljes
tartalmát. Vitrines szekrényéből egy nagyobb üveget vett elő, majd
megint töltött a nedűből, és ismét egyben lehúzta.
- Te meg mit iszol? - szagolt bele a levegőbe a fiú. Egyértelműen
tudta, mi van az üvegben, de megette a kíváncsiság, mit mond a
kapitány.
- Kyouraku azt mondta, jó a fájó szívre... és tényleg jobban érzem
magam. - majd csuklott egy hatalmasat.
- A taichou... berúgott? - kérdezte egyszerre Rikichi és Renji.
- Én... dehogy! - mutogatott Byakuya.
- Részeg, mint az atombomba... - jegyezte meg halkan Nuru.
- Amúgy miért akarsz kinyíratni, Byakuya? - állt fel Ichigo.
- Mert megérdemled. Hitsugaya-tól hallottam, el akarod lopni a Királyi
Pecsétet, részben azért. A törpe a pártodon van, de én garantálom,
hogy meghalsz - majd beleivott az üvegbe. - És azt a peremvidéki
fruskát is kinyíratom. - mutatott Nuru-ra. A lánynál betelt a bili meg
a pohár. Felállt, vett egy nagy levegőt, és...
- Te nyomorék! Mit mutogatsz rám te iszákos ló?! Nem vagyok
peremvidéki, fruska meg aztán tényleg nem! Én a Quincy-k büszke
klánjába tartozom!
- Akkor ez nagyobb indok - hukk - Hogy fruskának nevezzelek!
- Hjá! - Nuru kútfejéből hírtelen felkapta Renji Zanpakutou-ját, és
Byakuya-nak kezdett hadonászni vele. - Részeges ficsúr!
- Csitri! - Nurunuru csak még dühösebb lett. Lerakta a kardot, majd
pusztakézzel ment neki a Kuchiki-nek. Pontosabban ment volna, ha
Rikichi, Renji, és Ichigo le nem fogja.
- Szemetek! - kapálózott a lány, de Ichigo egy határozott ütéssel kupán vágta.
- Maga meg Kuchiki kapitány, józanítsa ki magát! - mordult Renji a
kapitányára, mondván úgy is elfelejti majd. Visszakísérte Ichigo-ékat
a cellájukba.
Mikor Nurunuru felébredt, már a cellában feküdt, Ichigo ült mellette.
- Hol az a nyomorék Byakuya? - kérdezte Nuru felháborodva.
- Már visszahoztak minket a cellába.
- Mi? Nem verhettem laposra azt a...
- Nyugi, még ha félrészeg is volt, akkor sem lett volna ellene esélyed.
- Te is legyőzted!
- Még jó! Én erősebb vagyok nála!!!
- Persze, persze... Te még nálam is, sőt, Orihime-nél is gyengébb vagy!
- Ismered Inoue-t? Honnan?
- Barátok voltunk, ahogy veled is, amíg el nem költöztünk. Ishida
mesélte, hogy ő is a csapatba tartozik, csak most nincs otthon.
- A végén kiderül, hogy az összes barátomat és ismerősömet ismered.
Rosszabb vagy, mint Rukia kedvenc újságjának pletykarovata. Egyébként,
mit mondtál az előbb?
- Ichigo szemében ördögi csillogás villódzott.
- Csak az igazat, drága Ichi! - majd a vicc kedvéért megcsipkedte barátja arcát.
- Ne hozz ki a sodromból!
- Tényleg Ichi, hogy fogunk kiszabadulni?
- Nem vagyok Ichi, és az az igazság, hogy nem tudom.
- Dinka! Neked le van bilincselve a kezed, az enyém nem! Erre utalt
Toushiro, hogy telekinézeljek! Vagyis, hogy zúzzam össze!
Pofonegyszerű, és még nekem mondják, hogy lyukas agyú vagyok... - a
börtönfallal szemben állt. - Remélem, ezt látod, Scarlet!
- Scarlet?
- Egy barátnőm Amerikából. Nagyon rendes csaj, de szerinte én hülye
vagyok! Na, de most ne ezzel foglalkozzunk! Ichi, te figyeld, mikor
jön börtönőr, jó?
- Nem vagyok Ichi, és rendben. - odalépett a börtönajtóhoz, és
hosszasan figyelt.
- Nem jön senki. Elkezdheted. - Nuru bólintott, hogy vette, majd egy
nagy kört rajzolt egy ott talált kővel a falra. Minden erejével
összpontosított, hogy ne csapjon nagy zajt, és hogy csak a kör omoljon
szét.
- Hjá! - tenyerelt bele a körbe, és az szinte sablonosan, hibátlanul
kijött a falból. Most már csak egy teljesen szabályos kör ékelődött a
falon, ahol vígan ki tudtak sétálni.
- Hú, Nurunuru, ez szép volt! Nem is tudtam, hogy a telekinézist erre
is lehet használni!
- Na látod, Ichi, használható vagyok valamire, de bocsi, a bilincset
nem tudom levenni rólad!
- Mi?
- Csitt! Még meghallanak! Most pedig Toushiro-hoz, vagy kihez, ahhoz a
törpéhez megyünk, és kiderítjük, hol van a pecsét.
Újra elindultak a tízedik osztag felé, remélve, hogy most nem a
börtönben kötnek ki.
- Mióta vagy ilyen segítőkész? - kérdezte Ichigo.
- Amióta megszülettem, te idióta. - felelte Nuru.
- Nekem eddig nem úgy tűnt...
- Fogd be! Tudtommal nem rám dühös az a Byakuya góré, vagy ki!
- Rád is nagyon pipa, legalább ne mond!
- Engem viszont nem akar kinyírni!
- Dehogyisnem!
- Simán kiütöm!
- Na ne röhögtess! - erre Ichigo elkezdett nevetni. Nem kellett volna, ugyanis...
- Jön valaki! Ezért mondtam, hogy maradj kussban, de vadbarom!
- Van ott valaki? - kérdezte egy mély hang. Az árnyékából ítélve egy
nagydarab, tüskéshajú tankjáró volt az illető.
- Te, ez nekem ismerős valahonnan! - súgta oda Ichigo Nuru-nak a fejleményeket.
- Ken-chan, ez Ichi! - bújt elő egy kislány valamelyik bokorból.
Yachiru volt az, így egyértelmű volt, ki közeledik.
- Kenpachi, te mit keresel itt?
- Értetek jöttem, és most gyertek, ha nem akarjátok, hogy leadjalak
titeket Yama-nál!
- Ezt mindig Kyouraku mondja...
- Én meg átvettem tőle.
Sétáltak négyen a 11. osztag főhadiszállására, mikor odaértek, Yachiru
ment aludni, mert esteledett, Nuru-ék meg az irodába vették az irányt.
- Gondolom, nem a jó szándék vezérelt, Kenpachi, hogy segítettél
elmenekülni onnan! Ki vele, mit akarsz? - kérdezte Ichigo.
- Hát, jó meglátás, volt rá okom, hogy kiszabadítsalak titeket. Lenne
egy ajánlatom.
- És mi lenne az?
Kenpachi szembe fordult Ichigo-val és fél centire az arcától a tőle
megszokott hangnemben válaszolt.
- Harcolj velem életre-halálra, mint a múltkor, és ha te nyersz,
segítek megkeresni azt a szart, amire szükségetek van! Na, benne vagy?
TO BE CONTINUED...