www.videoplayer.hu/videos/play/335907

Tanácstalanul-Reménykedve

Míg a nép e felemelő vitát folytatta, Uruhara és kis csapata
igyekezett megnyitni a Senkaimon-t. Régebben ez napokig eltartott, de
hála az ex-taichou-nak, aki mára elérte, hogy csupán néhány perc alatt
készen álljon.
- Nuru és én már kicsi korunk óta ismerjük egymást. - mondta Ishida.
Na, ez már Ichinek sok volt, de nem csak neki. Urahara, leesett állát
legyezője mögé rejtette. Tudta, hogy nagy reiatsu-ja van, de erre nem
számított.
- Na szóval kedves Ichigo, indulhatunk? - kérdezte Nurunuru. Ichigo
feléje fordult.
- Eddig ellene voltál. Miért változott meg a véleményed? - kérdezte tőle.
- Rájöttem, hogy nem tudlak visszatartani. Így inkább veled megyek. - felelte.
- Fiatalok figyeljenek rám! - szólt közbe Kisuke. - Ismét itt állunk,
ahol annak idején. A célunk lényegében ugyanaz.
Ekkor botjával kilökte Ichigo lelkét a testéből, aki ettől
hátraszaltózott néhány métert. Urahara Mentegetőzni próbált.
- Hoppá! Bocsánat, nem akartam ilyen durva lenni, de ha tervük sikeres
lesz, valószínűleg ez az egész meg sem fog történni.
- Imádkozz, hogy így legyen. - mormogta a Shinigami daikou miközben
felkászálódott a földről.
- A kapu működését a kisasszony kivételével mind ismerik. Átalakítóval
is felszereltük, hogy az olyan emberek, mint Ishida és Sadou úr, na és
Hamachi kisasszony is használni tudják, akik nem lélektestben kívánják
véghezvinni feladatukat. Jigoku Chou-val nem szolgálhatok, ezért az
átkelés nehezebb formáját alkalmazzuk.
- Mi az a nehezebb forma? - kérdezte suttogva Nuru Ishida-tól.
- Csak maradj mellettünk és fuss. - felelte Uryu.
- Minden világos? - tette fel a kérdést Kisuke. Mindenki bólintott és
lélekben felkészült a következő pár perc megpróbáltatásaira.
- Akkor indulás! - hangzott el a végszó. Az átjáró aktiválódott és
hőseink beléptek rajta. Ám ebben a pillanatban be is zárult, ugyanis
hiba lépett fel a mágiában. Így csak Ichigo és Nuru lépett be a köztes
világba, Ishida és Chad pedig a kapu másik oldalán értek földet.
- Mi történt? Tessai! - tanakodott Urahara.
- Nem tudom főnök, pedig úgy tűnt minden rendben van.
- De mégis hogy történhetett? Azonnal nyissa meg újra! - követelőzött
Uryu, miközben leporolta gondosan kivasalt quincy öltözékét.
- Sajnos egy kis probléma merült fel. Egy ideig biztosan nem tudjuk
újra megnyitni.
- mondta Urahara.
- Ennyit az új találmányáról - Ishida tenyerébe temette arcát.
- Úgy tűnik, tényleg kimaradunk belőle - mondta Sadou és felnézett az
égre. - Sok sikert Ichigo...
Eközben, Ichigo és Nuru megérkeztek a Dangai-ba.
- Hol vannak a többiek? - kérdezte Nuru.
- Mikor elindultunk, mögöttünk voltak. - felelte Ichigo.
- Remélem nem esett bajuk.
Ekkor Ichigo észhez kapott, megfogta a lány kezét, és rohanni kezdtek.
- Fuss Nurunuru! - kiáltott rá.
- Mi a baj?
- Csak fuss!
Nuru-nak eszébe jutott, mit mondott Ishida.
- Csak maradj mellettünk és fuss. - emlékezett vissza.
Pár másodpercen belül feltűnt az, ami elől menekülniük kellett. A
takarító volt az. A sötét áradat, ami ha utoléri, bekebelezi őket és
odavesznek.
- Á! Ichigo! Mi ez? - kiáltott fel rémületében a lány.
- Ez egy takarító! Ne engedd, hogy hozzád érjen! Siess, csak pár percünk van!
Futottak, míg hamarosan megpillantották a kijáratot. A fényt, aminek
túloldalán egy másik világ van.
- Az ott már a kijárat, ugye? - kérdezte lihegve Nurunuru.
- Igen! Tarts ki! - felelte Ichigo.
Soul Society kék egén fehér fény jelent meg, s ebből a fényből lépett
ki két hősünk. Lábuk alatt nem volt talaj, így zuhanni kezdtek. Lakott
területen földet érve minden porcikájuk sajgott.
- Jól vagy Ichigo?
- Igen. Na és te?
- Minden rendben.
Felállnak a földről és Nuru körbenéz.
- Ez Soul Society? Nem ilyennek képzeltem.
- Ez itt Rukongai. Itt élnek az egyszerű lelkek.
- Most mi lesz? Tényleg nekik akarsz rontani, vagy van valami terved?
- Hát... - Ichigo vakarni kezdte a fejét.
- Ugye van terved!?
- Persze hogy van, csak még rá kell jönnöm, hogy mi az.
A lány nagyot sóhajtott és lehajtotta fejét.
- Nézzétek egy Shinigami. - mondta egy öregember csodálkozva.
- Vajon mit keres itt? - kérdezte egy másik.
Egyre többen kezdtek gyülekezni körülöttük.
- Asszem jobb lesz, ha lelépünk. - mondta Ichigo.
- Jó. - helyeselte Nuru.
Nem sokkal később...
Hú... na ez már igen! Pontosan ilyennek képzeltem! Mennyi Shinigami! -
lelkendezett Nuru és felmászott az egyik falra. - Egyik helyesebb,
mint a másik!
- Nem ezért jöttünk ide, mássz le onnan! - szólt rá Ichigo.
- Féltékeny vagy?
- Csak szeretnéd! Na húzzunk már!
- Jól van, jól van, jövök már Mr. türelmetlen. - visszament hozzá.
- Épp ideje volt.
Tovább mentek.
- Amúgy mi ez a hely? Teljesen más, mint ahol lezuhantunk.
- Ez Seireitei. A Halálistenek városa.
- Na és most hová megyünk?
- Az egyetlen olyan emberhez, aki tudhatja, hol rejtették el a pecsétet.
- Ő ki?
- A 10. osztag Kapitánya.
- Na és hogy hívják?
- Hitsugaya Toushiro.
- Na és honnan tudja, hogy hol van a pecsét?
- Fejezd már a be a kérdezősködést! - kiabált a lányra.
Ekkor ismerős reiatsu-t érzett meg a közelben. Egy hatalmas
lélekenergiát, mely szélsebesen közeledik feléjük, igaz apró
kitérőkkel, és melynek birtokosa csak egy személy lehet. Mégpedig...
- Kenpachi... - e nevet Ichigo kissé fintorogva mondta ki, és félve
tekintett háta mögé.
Mikor látta, hogy nem áll mögötte az említett személy felsóhajtott és
visszafordult. Abban a pillanatban Zaraki kapitány Zanpakutou-jának
pengéjével találta magát szembe.
- Hello Ichigo - üdvözölte. - Már akkor tudtam, hogy jössz, mikor még
át sem léptél a kapun, gondoltam harcolhatnánk egyet, hogy
szórakozzunk.
- Üdv Kenpachi. Most sok dolgom van, talán majd később. - próbálta
magát kihúzni a dolog alól a megrémült Shinigami.
- Azt már nem! Azóta sem tudtam neked meghálálni, hogy akkor
elszórakoztattál. Hát most itt az alkalom - a jól ismert vigyor jelent
meg Ken-chan arcán. - Ki ez a fruska?
- Hogy mi? Kikérem magamnak! - bőszült fel Nuru.
- Nyugi Nurunuru, ne kezdj vele veszekedni, annak nem lesz jó vége. -
nyugtatgatta Ichigo.
- Jobb, ha hallgatsz rá kislány, mert könnyen darabokban végezheted. -
felelte Zaraki teljes nyugalommal.
- Én aztán nem félek tőled! - szólt vissza a lány. Látom magam előtt,
ahogy reggelente hajcsavarókkal ébredsz! Inkább nevetni tudok rajtad!
- és hangosan nevetni kezdett.
Ichigo eközben próbálta elráncigálni a lányt, de nem sikerült, így
haját tépve várta, mi fog történni.
- Mit mondtál te kis pimasz csitri?! - elővette kardját. - Na várj
csak a hajaddal együtt a fejedet is levágom, utána próbálj meg
beszólni!
- Á!! Meneküljünk Nurunuru! - kiáltotta Ichi, összeszedve minden
erejét, derekánál fogva felkapta a lányt és spuri. Kenpachi utánuk
eredt, de a következő sarkon sajnos rossz helyen fordult le, így
elvesztette őket. Yachiru nélkül se kell őt félteni, ha tájékozódásról
van szó. Az előbb is csak véletlenül látta meg őket.
Újabb kis idő múlva a 10. osztag központjának bejáratánál...
- Húha - nézett fel a magas ajtóra Nuru. - Ez a Hitsugaya kapitány
nagy ember lehet.
- Csak várj, amíg meglátod.
Míg Kurosaki teljesen megszokottnak vette Toushiro méretét, Nurunuru
igen csak csodálkozott.
- Te aztán kicsi vagy, te kis porba fingó!- paskolgatta meg Hitsugaya
fejét, aki erre kiabálni kezdett.
- Szálljál le rólam! Te sem vagy magasabb! Egyébként is, egy
magadfajta Quincy mit keres itt?
- Ráfaragtál! Ugyanis magasabb vagyok, és nem tartozom neked
magyarázattal, miért vagyok itt. - erre csak kinyújtotta a nyelvét,
amire Toushiro hasonlóképp válaszolt.
- Ha befejeztétek a gyerekes vitátokat, talán rátérhetnénk a lényegre.
- tette őket rendbe Ichigo.
- Na? Mi kéne? - vetette oda a kapitány.
- A Királyi Pecsét. - vágta rá nemes egyszerűséggel.
- Hogy mi? Te normális vagy?
- Teljes mértékben. Szóval, hol van? - türelmetlenkedett.
- Minek az neked? Elment az eszed?
- Megmentem Rukia-t. Nos, hol találom!? - kérdezte egyre erősödő hangon.
- Ichigo, nyugi. - mondta Nuru, és jó erősen tarkón csapta a fiút, aki
ettől lerogyott a földre, és kábulatba esett. - Rukia meghalt és
vissza szeretné hozni a halálból. Ehhez akarja a Király Pecsétjét.
- Ti nem vagytok eszeteknél! Nem adhatom oda, hogy "Tessék, de csak
kölcsönbe, puszi a családnak!"! Gondolkodjatok már!
- Nehogy azt hidd, nekem van hozzá kedvem, és gondolom, Ichigo-nak
sincs ínyére, de Rukia-ért megtenne mindent! Az életét is feláldozná.
- Nuru lehajtotta a fejét.
Keserűség bújt arcára, amit egy erőltetett mosollyal próbált
kompenzálni. Toushiro-nak feltűnt, hogy nincs jó kedve ettől a
kijelentéstől, de nem hozta fel.
- Értem, de ennek ellenére eszemben sincs odaadni a pecsétet.
- Hogy mi van? Miért nem? Nurunuru, a leütésért még számolunk! - kelt
fel kissé szédülten a narancssárga hajú.
- Szerinted miért nem? Csak úgy nem adhatom oda!
- Ha nem kapom meg, akkor ellopom! - csapott egy hatalmasat az asztalra. - Te...
- Ichigo, te eszednél vagy? Nem vagy normális! Tényleg el akarod lopni
azt a nem tudom mit? - kiabálta Nuru.
- Te nekem ne parancsolgass! Ha nem akarsz segíteni, takarodj vissza
az emberek világába!
- fellökte a lányt, majd készült kimenni az irodából.
- Ichigo! - ordította a lány, majd suhintott kezeivel, minek hatására
Ichigo a földön landolt, igen csak fájó fenékkel, egy-két váza
társaságában.
-"Telekinézis. Tudtommal a Quincy-knek nincs ilyen képességük!" -
tűnődött Toushiro.
- Nurunuru. nem is mondtad, hogy...
- Hogy birtokomban van a telekinézis hatalma? Közöd mennyi van hozzá?!
Amúgy meg, hogy a fészkes francba gondoltad, hogy tényleg ellopjuk?
Terved van? Nincs! Használni tudod egyáltalán azt a szart? Nem hinném!
Akkor meg mit pampogsz? Szálljál már le a földre! - mielőtt
kiviharzott, jól belerúgott kedvenc Shinigami-nkba, és már ott sem
volt.
- Mindig ilyen heves természetű? - kérdezte Hitsugaya megszeppenve.
- Nem. Ez most érdekes volt, nem szokott ilyen hisztit csapni.
- Szerintem ez nem hiszti volt! Félt téged. - nézett rá a daikou-ra.
- Nekem mindegy! Mondtam, ha nem tetszik neki, húzzon haza!
- Hajj Kurosaki, reménytelen vagy. - legyintett Toushiro, majd
kimentek az irodából.
A két halálisten a szálláshelyekre indultak. Teljes csöndben odaértek,
majd a kapitány adott a két fiatalnak két szobát aludni. Ichigo a 10.
osztag körül sétálgatott, azon tűnődve, hogy szerzi meg a pecsétet.
- Ilyen hamar besötétedett, pedig reggel indultunk. Ja, az
időeltolódás! Tényleg, Nurunuru még nem jött vissza! - tűnődött a fiú,
miközben visszatérni igyekezett szobájába.
- De mit érdekel engem! Gondolom, elvan magában, kit érdekel! -
elvégezte esti teendőit, és aludni készült. Számolta a báránykákat, de
semmi. Nem jött álom a szemére. Aggódott, vajon hogy fogja megmenteni
Rukia-t. Kiment a teraszra friss levegőt szívni, ám különös hangokra
lett figyelmes. Sírásra. A felette lévő teraszról jött.
- Hé! Befejeznéd a bőgést? Aludni aka... - nem fejezhette be, ugyanis a
felette lévő motyogni kezdett.
- Ichigo, te bolond. Hogy tehetsz ilyet. Én, csak féltelek. - majd
újra sírni kezdett. Nurunuru hangja volt, miközben Ichigo-t
szólongatta. A fiú sokkot kapott a kijelentésen. Felugrott Nuru
teraszára, és meglátta a kisírt szemű lányt kucorogni a kövön.
- Nurunuru.
- Ichigo? - nézett fel. A helyzet végett nagyon elpirult.
- Mi... minden oké?
- Húzz el! Ez az én szobám! - próbált keménykedni.
- Hallottam mindent. - erre már úgy elvörösödött, hogy az Renji
hajszínével is felvehette volna a versenyt.
- Hallgatóztál? Te... - már forrongott a dühtől, de Ichigo melléguggolt.
- Sajnálom, amit a fejedhez vágtam az irodában. Igazad van, tényleg
nem tudom, mit kéne tennem. Tanácstalan vagyok, és nagyon félek.
Sikerül vajon a tervünk? Rukia megint velem lesz? Nem tudom. Csak
annyit tudok, hogy muszáj megmentenem. Először is, mert így
tisztességes. Másodszorra, mert szeretem!
- Ichigo. - hatalmas sírásba kezdett, és a Shinigami-nak dőlt,
miközben cibálta esti hakama-
-ját.
- Most meg mi van? Miért sírsz? - ezzel rázta vissza a lányt a
valóságba. Nuru kezeibe temette arcát, és az eddiginél is jobban
elpirult. Kinyitotta szemeit, észrevette Ichigo könnytől áztatott
ruháját.
- Ichi. Ichigo. Á! - kezdett el kapálózni, mint egy hal, így próbálta
palástolni kitörő érzelmeit. Arca rákvörös, a fiú meg nézett, mint
borjú az új kapura.
- Nurunuru.
- TE PERVERZ ÁLLAT! MIT KERESEL ITT? - próbálta játszani a vérig sértődöttet.
- Te bömböltél, és még én vagyok a...
- KUSS!
- Nurunuru.
- Csak vicceltem! - próbált mentegetőzni előbbi idióta viselkedése végett.
- Huhh, te sem vagy semmi. - fogta a fejét.
- Ja. Nézd! Egy hullócsillag! - mutatott az égre.
- És?
- Ilyenkor kívánni szoktak.
- Á! Ez hülyeség! Nem attól fog Rukia megmenekülni, mert én azt
kívántam. Hanem azért, mert megmentem.
- Mondj, amit akarsz! - legyintett Nuru.
- Jó. Én húzom innen a belem. Jó éjt.
- Neked is - integetett az épp leugorni készülő srácnak. - "Én azt
kívánom, hullócsillag, hogy Ichigo-val lehessek örökre!"
TO BE CONTINUED...