Rég nem látott ismerős-Menosinvázió

Kora tavaszi nap volt Karakura városában. A hőmérők higanyszála napról
napra feljebb kúszott. Csend és nyugalom szállta meg a várost. Az
emberek levetették vastag kabátjukat és a diákok is jobb kedvvel
indultak iskolába. Azon a napon viszont szombat volt. A város csöndjét
megtörte egy apa-lányai játék hangos kivitelezése, mely az egyik
házból szűrődött ki. A Kurosaki házból. Ott is volt egy csendes szoba,
ahol két fiatal az időt töltötte. Az egyik Kurosaki Ichigo volt, az
asztala fölött kínlódott leckéjével. A másik Kuchiki Rukia, az ágyon
fekve lapozgatta kedvenc magazinját. Volt még valaki a szobában. Kon,
a plüssoroszlántestbe kényszerített mesterséges lélek, aki Rukia hátán
fekve aludta az igazak álmát. Hirtelen kapálózni kezdett.
- Ne öltöztess be tengerparti Barbinak! - kiáltotta.
Ezzel jól megijesztette a többieket, akik a földön kötöttek ki. Kon
felébredt és rájuk nézett.
- Mit kerestek ti a földön? - kérdezte.
- Kis híján megsüketültünk! És te még azt kérdezed, hogy mit keresünk
a földön!? -
Ichigo gondolt egyet, megfogta a plüssállatot, és behajította a
fiókos szekrénybe.
- Nahh...ezzel meg is volnánk. Néha már nagyon az idegeimre megy!
- Én már megszoktam. Próbáld meg te is. - nyugtatta Rukia, majd
visszahuppant újságot olvasni.
Csendben teltek a percek, miközben a két fiatal görnyedve figyelte
olvasmányát. Kint fújdogált a szél, és a nyitott ablaknak hála
megsimította az arcukat a tavaszi szellő. Ebből az idillből hangos
csengetés rázta vissza őket a valóságba.
- Nyitom! - kiabálta Isshin a földszintről. Az ajtóban egy régen nem
látott ismerős állt.
- Nu...Nuru-chan!!! - kiáltott az édesapa, majd egy lebombázó
öleléssel nyugtázta, mennyire örül a lánynak.
- De régen nem láttam, Isshin-san! Maga semmit sem változott! - mondta
Nuru levegő után kapkodva.
- De te viszont szép nagy lettél, mióta nem láttalak! Valóságos
szépség! Gyere be nyugodtan.
- invitálta be a lakásba a lányt.
- Ki jött apa? - kérdezte a két kislány a háttérben.
- Nuru-chan az! - Karin és Yuzu csapot-papot otthagyva szaladtak az
előszobába. Yuzu odabújt hozzá, Karin pedig kezet csapott vele.
- Hogy ti mekkorát nőttetek! Mikor utoljára láttalak titeket, csupán 4
évesek voltatok! -
mondta Nuru.
- Hogyhogy visszajöttetek Amerikából? - kérdezte Isshin. Azt hiszem,
oda költöztetek!
- Apunak itt van, Karakurában az új munkahelye, azt hiszem, a
rendőrségen fog dolgozni! - a nagy zsivajra a két halálisten is lejött
a szobából. Ichigo félig lefagyott ábrázattal nézte a jövevényt.
- I...ICHIGO!!!!! - szaladt oda Nuru a fiúhoz, aki majdnem hanyatt vágódott.
- Nurunuru, te vagy az?! - kérdezte a megdöbbent fiú.
- Nem, a húsvéti nyuszi! Persze hogy én vagyok az! - mosolygott rá.
- Ichigo, ő meg kicsoda? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel Rukia.
Ekkor Nuru földreszállt Ichigo nyakából.
- Ne haragudj. Nem vagyok túl udvarias. A nevem Hamachi Nurunuru. -
mutatkozott be és meghajolt. - Ichigo és én gyerekkori barátok
vagyunk.
- Én Kuchiki Rukia vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - mondta, és ő
is meghajolt.
- Én is örülök. Helyes barátnőd van Ichigo. - észrevételezte, mire a
két említett személy fülig pirult és hadarva ugyan, de felvázolták a
lánynak, hogy ők csak barátok.
- Persze, ahogy gondoljátok - mondta nevetve. - Hallottam mi történt
Édesanyáddal. Nagyon sajnálom. Megkaptátok Anyám levelét?
Ichigo bólintott.
Ekkor Yuzu lépett hozzájuk és szemeit csillogtatva kérdezte Nurut.
- Ugye itt maradsz ebédre Nuru-chan? - az igenleges válasz után a
kislány eltűnt a konyha dimenziójában, ami számára már ismert volt.
- Nuru-chan olyan régen láttalak, had öleljelek meg még egyszer!! -
kiáltotta Kurosakipapa és már ugrott volna a lány felé, de
tevékenységében megzavarta nagyobbik lánya.
- Fogd vissza magad fater! - mondta neki Karin és beletérdelt apja gyomrába.
E jelenet után Nuru ismét régi barátja felé fordult.
- De megnőttél, mióta nem láttalak - kezével arcát csapkodta. - Igaz
már 8 éve nem találkoztunk. Csak remélni mertem, hogy Te és a húgaid
még emlékeztek rám.
- Fejezd be, már nem vagyok gyerek. - a lány kezét elvette arcától.
Hosszú másodperceken keresztül csak nézték egymást. Rukia fejét
kapkodva figyelte őket, végül vidám arccal megtörte a kínos csendet.
- L...Látom sok megbeszélni valótok van, nem szeretnék zavarni, addig
sétálok egyet odakint.
- Rukia kérlek, ne menj haza, nem akarlak kitúrni Ichigo mellől. -
próbált magyarázkodni a lány.
- Ne aggódj, nem megyek messzire. Én ugyanis itt lakom. - mondta tájékoztatóul.
Nurunuru-t roppant meglepte a hír és kínos nevetése közben nyugtatta
meg Rukia-t, hogy akkor minden rendben. Rukia felvette cipőjét és
kilépett az ajtón. Séta közben gondolkodott.
- Régi barátok. Évek óta nem látták egymást. Biztos szeretnének együtt lenni. -
szemében megjelent a bánat.
E közben a két fiatal között folytatódott a beszélgetés, immár Ichigo
szobájában.
- Nahát! Ez a szoba sokat változott. Mikor utoljára láttam, még
gyerekszoba volt. - újongott Nuru és megállt az ablak előtt.
- Miért vagy itt? - kérdezte Ichigo, asztalának támaszkodott, karjait
keresztbe fonta.
- Apám itt kapott állást, hát visszajöttünk. - válaszolta. - Tudod,
tetszene neked Amerika. Folyton nagy a nyüzsgés.
- Egy ideje túl sok minden történik. Mostanában szeretem a nyugalmat.
Ahogy kimondta az utolsó szót, pittyegni kezdett valami a szekrényben.
Kinyílt az ajtó és hírtelen Kon ugrott ki belőle, kezében tartva Rukia
ottfelejtett telefonját.
- Ichigo, menjél gyorsan Nee-san után, hollow van a közelben! - Nuru
csak nézett, mint aki rémeket lát. Hirtelen feljajdult.
- ÁÁÁ! Ichigo, nem mondod, hogy te loptad el régen Kon-t az oviban! -
Kon csak bámult.
- Kon? Ez a csaj ismer? - kérdezte magában.
Ichigo is nagyon meglepődött.
- Amikor Yuzu első szülinapja volt, akkor loptam tőled ajándékként -
Ichigo nagyon érdekesen bámult a lányra. - Szóval rájött...
- Te Ichigo, ki ez a csaj? - mutatott a plüssállat a lányra.
- Őőő...ő a te régi tulajdonosod. - Kon-nak perverz gondolatai támadtak.
Ilyen aranybogárka volt a gazdája?! És az az álnok Ichigo pedig
ellopta őt, ráadásul annak a varrásmániás Yuzu-nak?! Gondolatmenetéből
egy újabb telefoncsörgés rázta fel.
- Gyorsan szedjük fel Rukia-t, és nyomás! - mondta gyorsan a plüssnek
Ichigo. Rohanásából Nuru állította meg.
- Ichigo, mi ez az egész? - kérdezte. Az említett fiú zavarban volt a
kérdéstől. Elvégre csak nem vallhatja be, hogy nap, mint nap megmenti
a világot a hollow-któl, és hogy ő egy halálisten?
- ŐŐŐ... majd később elmagyarázom, most mennem kell! - majd otthagyta a
lányt. Keresett egy zugot, ahol senki sem látja. Kihalászta a most az
egyszer készséges plüssből a lélekbogyót és már ment is dolgára,
meghagyva az utasítást Kon-nak, hogy menjen vissza és találjon ki
valami elfogadható magyarázatot régi barátjának.
- Legjobb lesz, ha ostobának tettetem magam, azt biztos beveszi. -
mondta magának miután teste igazi birtokosa elviharzott.
Eközben egy közeli parkban, Rukia halálisten alakjában ült az egyik
fán, Zanpakutou-ját szorongatva. Sode No Shirayuki pengéje véres volt.
A lány előtt minimum 20 Menos Grande állt. Ichigo gyorsan a parkba
ért.
- Rukia, jól vagy? - szaladt a fához. A lány csak biccentett, hogy
igen, és szaladt vissza a Menos-okhoz. Ezen túl együtt harcoltak.
Rengeteg óriás támadta meg a várost, hatalmas pusztítást végezve.
Ichigo a Ban-kai-ával, Rukia pedig felváltva a Zanpakutou-val, és
kidou-val harcolt.

- Köszönöm a finom ebédet Yuzu-chan, nekem most haza kell mennem. -
mondta Nuru, közben gyilkos pillantást vetett a feltételezett
Ichigo-ra, aki patakokban kezdett izzadni.
- Köszi, hogy benéztél Nuru! Akkor, szia! - csukta be a kislány a
bejárati ajtót. Kon, Nurunuru-val ment, hogy hazakísérje. Sokáig csak
sétáltak, majd a lány megállt és csak nézte a fiút mérgesen.
- Ne nézz már így rám! Mit akarsz, mit mondjak? - kérdezte igen csak
zavartan a mesterséges lélek. Nuru továbbra is csak állt és nézte,
majd egyenesen Kon-ra mutatott.
- Te nem Ichigo vagy!! - mondta. - Azonnal követelem, hogy elmond, mi
folyik itt!
- Szóval nincs értelme hazudoznom, ugye? - kérdezte magától Kon és
megkönnyebbülten fújta ki magát. - Jobb lenne, ha ezt Ichigo
magyarázná el.
Ekkor Nuru szíve nagyot dobbant és egy furcsa érzés kerítette
hatalmába. Ijedt arcot vágott.
- Mi a baj? - kérdezte Kon.
- Mi ez az érzés? Nagyon fáj. A park felől jön. - mutatott előre és
indult volna.
- Hé hová mész? - állította meg új barátja. - Arra most veszélyes.
- Ott vannak, igaz? Ichigo és az a lány. Bajban vannak. Segítenünk
kell nekik. - és a park irányába rohant.
- Mit csinálsz? Gyere vissza!! - kiabálta és gyorsaságával hamar
utolérte, de meglepetés érte. Nurunuru hátrafordult és egy
karlendítéssel, méterekkel odébb repítette Kon-t, aki kissé szédelgett
az ütéstől, így a lány el tudott futni. Mikor odaért, meglátta
Ichigo-t és Rukia-t, előttük meg egy hatalmas monstrumot.
- I...Ichigo. Mit csinálsz? - mutatott remegve az óriás felé. Rukia
hátrafordult, és az ijedt lányt kémlelte.
- Ez... lát minket?! - kérdezte meglepetten. Ichigo is csak nézett.
Eddig semmit sem érzett Nurunuru-tól.
- Persze hogy látlak titeket! Nem vagytok láthatatlanok, meg én sem
vagyok vak! - felelte.
- Nurunuru, azonnal kotródj innen! - a Shinigami daikou futott a lány
felé, és ellökte, mielőtt a hollow ráküldött volna egy cero-t.
- Most azonnal követelem, hogy mondja meg valaki, mi ez a nagy
felhőkarcoló méretű izé, és ti miért vagytok kimonóban! - Ichigo
próbált összekotorni valami magyarázatféleséget, de Rukia megelőzte.
- Mi Shinigami-k vagyunk, és az a feladatunk, hogy megtisztítsuk
ezeket a lelkeket. A mi feladatunk átküldeni az egyszerű szellemeket a
másvilágra. Ichigo pedig az én erőm segítségével vált Shinigami-vá, és
ő a helyettesem. - mutatott az említettre. Nurunuru nagyon érdekesen
nézett kettejükre.
- És ez az izé egy olyan lélek, amit meg kell tisztítani mi?! - kérdezte.
- Pontosan. - mondták mindketten.
- Ti meg vagytok húzatva!? - mutatott rájuk felváltva. A két fiatal
már nem is a fecsegő lányra figyelt, hanem a Menos-okra. Ugyanis az
óriáshollow-k rajai támadásba lendültek.
- Rukia! Jobbról támad!- Rukia szerencsére az utolsó pillanatban, de
kivédte. Ichigo, miközben egy újabb hollow-ra támadt, észrevette, hogy
kotnyeles barátja szembekerült egy példánnyal.
- Nurunuru, menj innen, de azonnal! Nincs erőd, hogy megöld őket!
Azonnal takarodj haza!
- kiabálta neki. Villámsebesen odafutott, és biztonságos helyre
vitte Nurut. A lány hevesen
kapálózott.
- Vigyél vissza! Segíteni akarok! - kiabálta igencsak dühösen.
- Nem érted, hogy nem tudsz?!
- De tudok!
- Nem érdekel, menj haza! - majd a fiú otthagyta, megint. Mikor Ichigo
ismét a csatatéren volt, Nuru nem haza vette az irányt, hanem vissza a
parkba... Út közben találkozott a még mindig kissé szédelgő mesterséges
lélekkel. Kon inkább nem állt megint az útjába, együtt rohantak
tovább. Még mindig tartott a harc, noha már lement a nap is. Ichigo és
Rukia keményen harcoltak, miközben már nagyon kimerültek voltak.
Egyetlen egy Menos maradt, a vezérük. Őt semmilyen módon nem sikerült
eddig meggyilkolni.
Rukia leengedte Zanpakutou-ját. Ebben az óvatlan pillanatban kapott
egy nagy ütést, ami néhány méterrel odébb repítette. Őt az egyik, Sode
No Shirayuki-t pedig a másik irányba.
- Rukia!! - kiáltott utána Ichigo, de nem tudott sokáig foglalkozni
sérült társával, védenie kellett magát egy erős támadással szemben.
Figyelmét egy szinten, mégis elvonta a földön fekvő lány látványa, és
ennek eredménye lett, hogy egy termetes végtaggal került közelebbi
kapcsolatba. Egy öreg fa törzséhez csapódott. A kérgen vízesésként
folyt végig fejéből kitóduló vér, pirosra festve a növényt. Sebe
súlyos volt, szemét sem bírta kinyitni. A Menos teljes erejével egy
cero-ra készült. Rukia feltápászkodott a földről. Látta, hogy társa
bajban van, majd távol lévő kardjára pillantott. Nem sok ideje volt
gondolkodni. Ha Zanpakutou-jáért indul, elkésik és Ichigo meghal. Mit
tehet azonban kard nélkül ekkora szörnyeteggel szemben? Hírtelen
döntött, és elindult. Eközben az ellenség cero-ra nyitotta száját.
Ichigo nem tudott megmozdulni, elfogadta a halál gondolatát. Lassan
láthatóvá vált a fénysugár, és elsült. A féleszméletlen Shinigami
várta, hogy mikor hasít bele testébe a fájdalom, de csak nagy
fényességet érzékelt csukott szemein keresztül, aztán a fény eltűnt.
Minden erejét összeszedve kinyitotta szemeit. Ahogy ezt megtette,
rögtön azt kívánta, bárcsak belehalt volna az előző csapásba és ne
kéne ezt látnia. Rukia állt háttal neki kitárt karokkal, testét vér és
súlyos égési sérülések borították. Lassan ért földet, s nem mozdult.
- Rukia!! - kiáltott a már feleszmélt Shinigami.
Sebei okozta fájdalmát nem érezve lépett a lányhoz, s ölbe vette.
- Rukia! Hé! Szólalj meg! Rukia! - szólongatta.
A sérült Shinigami lány lassan kinyitotta szemeit és a másik, aggódóra nézett.
- Jól vagy Ichigo? - kérdezte halkan.
- Te idióta!! Miért kellett? Most nézz magadra! - üvöltötte
kétségbeesett, remegő hangon.
- A világnak szüksége van rád - suttogta neki. - Nem hagyhattam.
- Nekem meg rád van szükségem - válaszolta erre Ichigo. - A fenébe
hogy Orihime nincs a városban!!! Tarts ki, elviszlek Urahara-hoz!
- Ne! - állította meg Rukia. - Nem hagyhatod itt! Végezned kell vele!
- Dehát...
- Nem lesz semmi baj! Menj csak.
Ichigo morcosan, de visszatért a harcmezőre és elszánt harcba kezdett
az utolsó óriással. Rukia nézte, ahogyan harcol és mosolygott. Tudta
mi fog történni. A Shinigami daikou nagy sietve vágta le az
ellenséget. Zanpakutou-jának támaszkodva fújta ki magát, de e
tevékenysége csupán pár másodpercig tartott. Sérült társához rohant,
és ölbe vette, hogy elvigye oda, ahol segíteni tudnak rajta.

TO BE CONTINUED...