4. fejezet – Sikerélmény; Köszönjük, Grimmjow

A hármas csapat elkészítette tervét, Grimmjow előkészítette az illúzió Ichigót, majd összeszedték Rukia holmiijait és zanpakutou-ját. Leszállt az éjszaka, a narancshajú immáron átalakított lélekenergiával lépett át a 6-os espada által megnyitott átjárón. A kékhajú szomorúan nézett barátja szemébe, de el kellett őt engednie.

-Sajnálom, Grimmjow. – suttogta társának a 3-as espada.

-Majd egyszer meglátogatlak, haver. – vigyorgott a férfi.

-Ichigo… induljunk! – szólalt meg a feketehajú.

-Rendben. Ég veled! – köszönt el a narancshajú és átlépte az átjárót.

-Viszlát és köszönjük, Grimmjow! – köszönt el a shinigami is és követte barátját. Amint a lány is átlépett az emberek világába, az átjáró bezárult, ezzel a kékhajú arrancar egyedül maradt. Lassan megunta, hogy a semmibe bámuljon, így elment, hogy aludjon egy jót. A 3-as számú espada és a halálisten pont az Urahara Shouten előtt érkeztek meg, ahová azonnal be is mentek. A boltban egy kisebb csoport éppen megbeszélést tartott, Orihime, Ishida, Renji, Chado, Urahara és Yoruichi személyében. A kis csapat teljesen ledöbbent, mikor meglátta Rukiát egy arrancar oldalán. A vöröshajú nem is tétovázott, egyből el akarta rángatni a lányt a narancshajú mellől, ám ő lerázta magáról a hadnagyot és megszólalt.

-Srácok, ő itt Kurosaki Ichigo. Tudom, hogy nem bíztok benne, mert arrancar, de higgyétek el, ő nem gonosz. Segített nekem, hogy visszajuthassak. – mondta a feketehajú.

-Ez a srác segített neked? – lepődött meg Renji.

-Igen. Ráadásul… én szerelmes vagyok belé. – mondta a shinigami.

-Hogy mi? – ámultak el a többiek.

-Kuchiki-san, biztosan megbízhatunk benne? – kérdezte Inoue.

-Persze. – felelt a lány.

-Rukia, remélem, nem szándékozod magad ismét veszélybe sodorni. – sóhajtott Ishida.

-Te csak ne félts engem Ishida! Tudok vigyázni magamra. – mosolygott a feketehajú.

-Kuchiki-san, nem lesz baj abból, ha egy arrancar itt tartózkodik ebben a világban? – kérdezte aggódva Kisuke.

-Ne aggódjon, Urahara! Ichigo átalakította a reiatsu-ját, hogy olyan legyen, mint egy shinigamié. – felelt Rukia.

-Értem. Akkor máris elkészítem az úrnak a póttestét, ha óhajtja. – mondta a boltos.

-Igen, óhajtja. – felelt a fiú helyett a feketehajú.

-Rukia, muszáj helyettem beszélned? – érdeklődött Ichigo.

-Csak azért beszélek helyetted, mert te ki sem nyitod a szádat. – felelt egyszerűen a lány.

-Rukia, hol voltál az elmúlt 1 hétben? – kérdezte Yoruichi.

-Hueco Mundo-ban. – felelt a feketehajú.

-Mi? Mégis miért voltál te ott? – döbbent le Renji és Ishida.

-Én vittem el oda, mert nem akartam megölni. – felelt a narancshajú.

-Szóval fogva tartottad Rukiát? – kérdezte dühösen a Quincy.

-Nyugi már! Ő nem ellenkezett és bármikor elszökhetett volna. – mentegetőzött az espada.

-Igaz ez, Rukia? – érdeklődött a kékhajú.

-Igen. Ne haragudjatok, srácok, hogy aggodalmat okoztam nektek! Többé nem fordul elő. – mondta megbánóan a shinigami.

-Kurosaki-san, elkészült a póttest. – szólt ki az egyik szobából Kisuke.

-Megyek már. – mondta az arrancar és bement a boltoshoz, hogy belelépjen új póttestébe.

-Ugye nem esett semmi bajod odaát, Rukia? – kérdezte aggódva a vöröshajú.

-Nem, dehogy. Ichigo és Grimmjow vigyáztak rám. – legyintett Rukia.

-Grimmjow? Ő is arrancar? – érdeklődött a hadnagy.

-Igen, Ichigo legjobb barátja. – felelt a lány.

-Még ilyet… - sóhajtott Ishida.

-Na, milyen vagyok? – jelent meg a fiúk háta mögött Ichigo.

-Hülye! Ne ijesztgess már! – üvöltözött Renji.

-Bocsesz. Nem tudtam, hogy ilyen könnyen megijedsz. – vigyorgott gonoszan a narancshajú.

-Bunyót akarsz, seggfej? – pattant fel a hadnagy.

-Az attól függ, ananászfej. – kötekedett az espada.

-Ki az ananászfej, répácska? – kezdte a kötekedést a vöröshajú is.

-Az, akinek ronda tetkói vannak és itt áll az orrom előtt. – felelt dühösen a 3-as.

-Tudd ám, kinek szólsz be, kis eprecske! – mondta idegesen a shinigami.

-Kis eprecske? Ezért megfizetsz. – dühödött fel az arrancar.

-Ichigo, hagyd abba! Te is, Renji! – lépett a fiúk közé Rukia.

-Jól van, de ezért még számolunk, vöröske. – fordított hátat a hadnagynak Ichigo.

-Bekaphatod! – fordított hátat Renji is.

-Reménytelenek vagytok. – sóhajtott a feketehajú.

-Jut eszembe! Rukia, hol fogunk lakni? – érdeklődött a narancshajú.

-Hát… én eddig Inouénél laktam. Vajon hárman elférünk abban a lakásban? – felelt a lány.

-Persze, hogy elfértek, Kuchiki-san. – szólalt meg Orihime.

-Komolyan? Köszönjük, Inoue. – hálálkodott a shinigamilány.

-Igazán nincs mit. – mosolygott a lány.

-Én is köszönöm… Inoue, igaz? – kérdezte az arrancar.

-Igen, Inoue Orihime vagyok. Hívj nyugodtan Orihimének! – mondta kedvesen a magasabbik lány.

-Rendben van, Orihime. – mondta a 3-as.

-Akkor induljunk is haza! Holnap iskola van. – mondta Inoue.

-Iskola? – lepődött meg Ichigo.

-Igen, mostantól kezdve te is velünk fogsz iskolába járni. Majd ha hazaértünk mindent elmesélek neked a suliról. – mondta a vöröshajú.

-Oké. Köszi, Orihime. – mondta a narancshajú.

-Szívesen. – mosolygott a lány.

-Induljunk már! – sürgette társait Rukia.

-Oké-oké. Na szevasztok! Kösz a segítséget, Kisuke. – szólt vissza még az espada.

-Nincs mit, Kurosaki-san. – integetett legyezőjével a boltos. A shinigami, a 3-as számú espada és a vörös hajú lány elindultak hazafelé; út közben Orihime mindent elmesélt az iskoláról Ichigónak. Mikor hazaértek, elrakták holnapra a könyveiket és lefeküdtek aludni.

Folytatjuk…