| 3. fejezet – Segíts, hogy együtt élhessünk!
Ichigóék szerencséjére Grimmjow-nak sikerült szereznie egy arrancar ruhát, ami pont Rukia mérete volt, már csak a maszkdarab hiányzott. Az espadák jó ideig gondolkodtak, honnan szerezhetnének olyan maszkdarabot a shinigami fejére, amivel álcázni lehetne őt még Aizen előtt is. Végül úgy döntöttek, hogy a narancshajú megöl egy hollow-t, majd elveszi a maszkját, és azt adják oda a halálistennek. Meg is lett a maszk, a kékhajú kicsit összetörte, hogy arrancarosabb legyen. A maszkdarab Rukia arcának bal felét szinte teljesen eltakarta, de a szájáig nem ér le.
-Na, ez így tökéletes. – vigyorgott a 3-as.
-Biztos nem ismernek így fel? – nézett végig magán a feketehajú.
-Nem hát, ha nem tudnám, ki vagy, én sem ismernélek fel. – felelt a kékhajú.
-Akkor jó. – sóhajtott a lány.
-Na, akkor induljunk is! Kell a friss levegő. – mondta Ichigo, majd elindultak a shinigamival sétálni. Grimmjow csak sóhajtott és visszaindult a szobájába, hogy szokása szerint aludjon egy jót. A shinigami és az espada már fél Las Nochest körbejárták, beszélgettek, a lány megismerkedett a többi espadával és még vacsoráztak is. Rukia kitalálta, hogy az arrancar neve Viga lesz. Mikor visszaértek a szobájukba, mind a ketten hulla fáradtak voltak, csak ahhoz volt erejük, hogy ledőljenek az ágyukra.
-Rukia… - szólalt meg a 3-as.
-Mi az? – kérdezte fáradt hangon a feketehajú.
-Itt a kulcs az ajtódhoz. – dobott oda a lány mellé egy hollowfej-szerű kulcsot a narancshajú.
-Már megbízol bennem? Nem félsz, hogy elszököm majd? – érdeklődött a shinigami.
-Miért félnék? Már rég elszökhettél volna, ha akarnál. – felelt az espada.
-Mi lenne, ha csak megjátszottam magam, hogy azt hidd, nem akarok megszökni és csak arra vártam, hogy odaadd a kulcsot? – érdeklődött tovább a halálisten.
-Te nem ilyen vagy. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, nem tennél ilyet. – felelt Ichigo.
-Ichigo…
-Na, megyek aludni. Jó éjt! – mondta az arrancar és eldőlt ágyán.
-Jó éjt! – mondta Rukia is. Hamarosan mind a ketten mély álomba merültek és másnap csak 10-kor keltek fel, az is úgy volt, hogy Grimmjow rángatta ki őket az ágyból. A két álomszuszék lassan kivánszorgott az ágyából és indultak felöltözni. A feketehajú felvette arrancar ruháját és maszkját, a 3-as espada meg kutatott magának valami tiszta ruhát a szekrényében. Mikor elkészültek, a narancshajú indult a szokásos megbeszélésre, a shinigami pedig megkereste újdonsült barátnőit, Sun-Sunt, Mila Rose-t és Apache-t.
-Sziasztok lányok! – köszönt a nő.
-Szia Viga! – köszönt a három arrancar.
-Viga, te mióta ismered Kurosaki-samát? – érdeklődött Sun-Sun.
-Már kb. 1 hete. – felelt Rukia.
-Ahhoz képest, hogy ilyen rövid ideje ismeritek egymást, Kurosaki-sama úgy bánik veled, mintha a barátnője lennél. – jegyezte meg Mila Rose.
-Ugyan már Mila Rose! Még hogy Viga és Kurosaki-sama egy pár? Ez még viccnek is rossz. – szólt közbe Apache.
-Igen, Apache-nak igaza van. Ichigo meg én csak barátok vagyunk. – mentegetőzött a shinigami.
-Mégis olyan közvetlen hangnemben beszéltek egymással. – mondta Sun-Sun.
-Hát… Ő kérte, hogy hívjam Ichigónak. – pirult el a feketehajú.
-Itt meg miről folyik a beszéd? – jelent meg a lányok háta mögött Ichigo.
-Kurosaki-sama, máris vége a megbeszélésnek? – lepődött meg Mila Rose.
-Ja, megint csak a szokásos volt. Hogyan utáljuk a shinigamikat Aizen-sama módra. – sóhajtott unottan a srác.
”Ch… inkább hogyan utáljuk Aizent Rukia módra.” – gondolta a halálisten.
-Rukia, induljunk! – mondta a narancshajú.
-Rendben. Sziasztok lányok! – köszönt el Rukia.
-Viszlát Kurosaki-sama! Szia Viga! – köszöntek el az arrancarok. A shinigami és az espada elmentek benézni Grimmjow-hoz, hogy beszéljenek vele egy kicsit.
-Mi van már? – nyitott unottan ajtót a kékhajú.
-Szia Grimmjow! – köszöntek a látogatók.
-Á, Rukia! Gyertek csak be! – élénkült fel a 6-os arca, a shinigami és az espada bementek a szobába.
-Na, mit akartok? – kérdezte a férfi.
-Arról lenne szó, hogy szeretnék az emberek világába, hogy Rukiával élhessek. – felelt a srác.
-Mi van? – döbbent le a másik espada.
-Szerelmesek vagyunk egymásba, de itt nem élhetünk együtt. – mondta a feketehajú.
-Szerelmesek? Ti megőrültetek? Mégis hogyan akartok együtt élni? Ez lehetetlen. – borult ki a 6-os.
-Kérlek, Grimmjow. Te segítettél elrejteni Rukiát Aizen elől. Most miért ne tudnál segíteni? – kérlelte társát a 3-as.
-Ez teljességgel lehetetlen. Aizen-sama megöl, ha megtudja, hogy elárultad őt. – mondta aggódó hangra váltva Grimmjow.
-Te aggódsz miattam? – kérdezte meglepve a fiú.
-Miért ne aggódnék? Már évek óta a legjobb barátok vagyunk, de te most képes lennél elmenni. Aizen-samát még én sem tudom legyőzni, ha esetleg valami bajotok esik. – felelt a kékhajú.
-Ne aggódj, Grimmi! Nem esik semmi bajunk, amíg én itt vagyok. – mondta Ichigo.
-Hát jó. – adta be a derekát a 6-os.
-Köszi. – éljenzett Rukia, majd az espada nyakába ugrott és egy puszit nyomott a férfi arcára.
-Ennyire nem kell örülni. – vakarta le magáról a lányt az arrancar.
-Jól van. – mondta a feketehajú.
-Nos, mit kell tennünk? – kérdezte a 3-as.
-Van egy tárgy, amivel elő lehet állítani egy illúziót. Ez fogjuk használni, hogy egy ideig ne vegyék észre a hiányod, a te feladatod csak annyi lesz, hogy átformáld a lélekenergiád olyanra, amilyen a shinigamiké, így nem tudnak majd megtalálni. – válaszolt a kérdésre a kékhajú.
-Ez remek. Köszönjük a segítséget, Grimmjow. – mondta a fiatalabb espada.
-Ennyit igazán megtehetek a legjobb barátomért. – mondta kedvesebb hangon Grimmjow, majd nekiláttak, hogy megvalósítsák lehetetlennek tűnő tervüket.
Folytatjuk… | |